2008. szeptember 25., csütörtök
Ez a hét az ördögé
Még mindig beteg vagyok. Ez annyiból persze jó, hogy betakarózva olvashatom a Foucault-ingát{ez van, nekem ez jelenti az élvezetet, ráadásul kötelező is!héhó! kellemest a hasznossal}, viszont a közérzetem romon van.
Iskolában sem voltam már hétfő óta.
Nem történik itthon semmi.
Nem kocsmázom keményen.
Nem nevettem már napok óta egy jót.
Folyamatosan rámtörnek démonaim, és most se erőm se kedvem védekezni ellenük.
Ráadásul pszeudó-érzelmeim támadnak tűnt idők asszonyai iránt{ Hol van már a tavalyi Krakkó?}.
Még rágyújtani sincs kedvem.
És mint mindig, ott motoszkál bennem{ nem a vírus, bár lehet hogy ez tényleg az}:Krakkó, ojczyzno moja!
Iskolában sem voltam már hétfő óta.
Nem történik itthon semmi.
Nem kocsmázom keményen.
Nem nevettem már napok óta egy jót.
Folyamatosan rámtörnek démonaim, és most se erőm se kedvem védekezni ellenük.
Ráadásul pszeudó-érzelmeim támadnak tűnt idők asszonyai iránt{ Hol van már a tavalyi Krakkó?}.
Még rágyújtani sincs kedvem.
És mint mindig, ott motoszkál bennem{ nem a vírus, bár lehet hogy ez tényleg az}:Krakkó, ojczyzno moja!
2008. szeptember 23., kedd
Megyek az utcán lefelé
No, akkor írjuk le, mi is történt az elmúlt 9 napban.
15. Volt egy unalmas órám, aztán Czarnaval és Klárikuval elurottunk a Bakelitbe. Utána kínai kaja{ itt most úgy kéne folytatni:jó kaja, kibaszott sok pia; de ez nem lenne igaz}, majd Péterfy Bori-koncert. De az meg elmaradt, úgyhogy beugrottunk a Švejkbe. Kétes egzisztenciák és jó cseh sörök{ hiába na, ezek a nyugati-szlávok ehhez nagyon értenek}. Utána Kikötő{ hát nem egy Stary Port}, majd az utolsó vonattal haza.
Kedden hirtelen felindulásból elugrottunk Cigóval, Alkesszal és Madörrel Miskolcra, mert Cigónak jött egy lengyel haverja, Łukasz. Kicsit iszogattunk oda- és visszafelé is, és nagyon sokat nevettünk.
Szerdán Madörnél töltött káposzta, órák után pedig elugrottunk Cigóékhoz, ahol megint a klasszikus sör+vodka párosítás. Utána Üvegtigris+Kikötő{hát nem egy Stary Port} kombináció.
Megint sok nevetés.
Csütörtök szinte egész nap aludtam, és anyám szerint borzasztóan piaszagom volt.
Péntek este találkoztam Don Fetibóval, akivel már legalább 2 éve nem beszélgettem, pedig a legszűkebb baráti körömbe tartozott. Utána egy sör Bohóval.
Szombaton elvittük a kutyát lenyíratni. Közben ettünk egy jó halászlevet apámmal.
A vasárnap érdeklődés hiányában kimarad.
Tegnap megbetegedtem egy pindurit és anyám elküldött, hogy vegyek ki neki pénzt( a, és b, igaz, de nincs köztük összefüggéś). Ez csak annyiból érdekes, hogy az oda- és visszaúton rengeteg ismerőssel találkoztam, többek között a volt lakótársammal és volt osztályfönökömmel is. Kicsit fura volt ez az ömlesztett társadalmi behatás{ mekkora képzavar!}.
Ma feküdtem és kurálódtam.
15. Volt egy unalmas órám, aztán Czarnaval és Klárikuval elurottunk a Bakelitbe. Utána kínai kaja{ itt most úgy kéne folytatni:jó kaja, kibaszott sok pia; de ez nem lenne igaz}, majd Péterfy Bori-koncert. De az meg elmaradt, úgyhogy beugrottunk a Švejkbe. Kétes egzisztenciák és jó cseh sörök{ hiába na, ezek a nyugati-szlávok ehhez nagyon értenek}. Utána Kikötő{ hát nem egy Stary Port}, majd az utolsó vonattal haza.
Kedden hirtelen felindulásból elugrottunk Cigóval, Alkesszal és Madörrel Miskolcra, mert Cigónak jött egy lengyel haverja, Łukasz. Kicsit iszogattunk oda- és visszafelé is, és nagyon sokat nevettünk.
Szerdán Madörnél töltött káposzta, órák után pedig elugrottunk Cigóékhoz, ahol megint a klasszikus sör+vodka párosítás. Utána Üvegtigris+Kikötő{hát nem egy Stary Port} kombináció.
Megint sok nevetés.
Csütörtök szinte egész nap aludtam, és anyám szerint borzasztóan piaszagom volt.
Péntek este találkoztam Don Fetibóval, akivel már legalább 2 éve nem beszélgettem, pedig a legszűkebb baráti körömbe tartozott. Utána egy sör Bohóval.
Szombaton elvittük a kutyát lenyíratni. Közben ettünk egy jó halászlevet apámmal.
A vasárnap érdeklődés hiányában kimarad.
Tegnap megbetegedtem egy pindurit és anyám elküldött, hogy vegyek ki neki pénzt( a, és b, igaz, de nincs köztük összefüggéś). Ez csak annyiból érdekes, hogy az oda- és visszaúton rengeteg ismerőssel találkoztam, többek között a volt lakótársammal és volt osztályfönökömmel is. Kicsit fura volt ez az ömlesztett társadalmi behatás{ mekkora képzavar!}.
Ma feküdtem és kurálódtam.
2008. szeptember 14., vasárnap
Madeleine
A héten hallottam 2 szót, amelyek visszaidézték életem már lezárult periódusait.
Az egyik a suska volt, ami a kisgyermekkort jutatta eszembe, a másik pedig a wspinaczka, ami Kócost.
Az egyik a suska volt, ami a kisgyermekkort jutatta eszembe, a másik pedig a wspinaczka, ami Kócost.
2008. szeptember 13., szombat
Pamiątki
Ma rendet tettem szobám zárható részeiben{ fiók,polcok}. Lehet, hogy ismerősöm példája volt rám hatással, de inkább anyám azon vágya, hogy kiselejtezze a ruháit. 2 nagy szekrény van tele velük, és mivel íly nagy a számuk, ezért nem is kophatnak el és ezért nem is lehet őket kidobni.
Előkerültek már nem létező tárgyak jegyzetei{ úristen, milyen hülyeségeket is tanultam én!}, Krakkóbéli Wprostok és Politykák, Torunbéli Gazeta Wyborcza oldalak, melyeken a sors különös fintorából én vagyok lefényképezve{ háttal állok, úgyhogy nem teljesen biztos, de egyre gyanúsabb vagyok magamnak}, Wawabéli buszjegyek, lengyel kirándulások útvonaltervei, régi koncert- és mozijegyek, kamaszkori rajzok{nekem rajzolták} és Mikulás-versek{nekem írták}.
A jegyzeteken kívül mindent megtartottam, de hát azok kidobása is 3 szatyort igényelt.
Ami a legnagyobb örömöt okozta, hogy megtaláltam a Miała baba koguta szövegét. Életem első lengyel óráján ezt tanította meg velem Ciocia.
Előkerültek már nem létező tárgyak jegyzetei{ úristen, milyen hülyeségeket is tanultam én!}, Krakkóbéli Wprostok és Politykák, Torunbéli Gazeta Wyborcza oldalak, melyeken a sors különös fintorából én vagyok lefényképezve{ háttal állok, úgyhogy nem teljesen biztos, de egyre gyanúsabb vagyok magamnak}, Wawabéli buszjegyek, lengyel kirándulások útvonaltervei, régi koncert- és mozijegyek, kamaszkori rajzok{nekem rajzolták} és Mikulás-versek{nekem írták}.
A jegyzeteken kívül mindent megtartottam, de hát azok kidobása is 3 szatyort igényelt.
Ami a legnagyobb örömöt okozta, hogy megtaláltam a Miała baba koguta szövegét. Életem első lengyel óráján ezt tanította meg velem Ciocia.
Anyám...
Anyám már nem csak székekkel, hanem kövekkel dobálja a gyerekeket{ne félj, figyelnek is}, akik ezt egyébként eléggé élvezik. A múltkor már a táblát is le akarták vinni egy kis dobálgatás céljából.
Anyám könnyű álmot igér
Mi is történt e héten?
Még vasárnap elkeződött a rugby-bajnokság Angliában és a meccseken felbuzdulva írtam a Debreceni Hajdúk nevű csapatnak, hogy léteznek-e még, és ha igen akkor lehet-e náluk edzeni?
Olyan választ kaptam, hogy magam is megbántam. Volt abban szó érdektelenségről, elpuhult fiatalságról, bakancsban futásról, felhúzózkodásról és emberekről, akik csak osszák{sic!} az észt.
Hétfőn elkezdődött a suli. Átmentem, körülnézegettem, megnéztem az órarendemet, tehát semmi különös.
Este még beszélgettem Skype-on Kócossal is. Elmesélte, hogy amikor vonatoztak, egy srác a vagonukból ki akart pisilni, de kiesett és szörnyethalt. 4 órát állt a vonat, és mikor megérkeztek végre, egy lengyel riporternek sikerült pont barátunkat elkapnia, aki azt nyilatkozta, valószínűleg hibátlan lengyelséggel:-Hát nem voltunk idegesek, hogy négy órát állt a vonat. Volt piánk oszt ittunk.{Madarat tolláról, embert történeteiről?}
Kedden volt Lagziczekkel óránk. Abban fáradtam el, hogy azon agyaltam, hogyan lehetne neki beszólni. Igazán fárasztó lesz ez a félév, ha ez így megy tovább.
Szerdán beszélgettem egy jót Dobossal, aki még esztétikát tanított nekem pszichós koromban, és aki a Nyugatot is tartotta volna, ha nem sodor minket a sors a Monarchia más városaiba.
Utána szeminárium egy csikóéveit jócskán túlhaladó úrral, aki többek között megosztotta velünk, hogy Arany Jánosnak különleges vonzódása volt a trágársághoz, és olyan kifejezéseket használt, mint np.: különböző lóalkatrészeket beaplikálni.
Majd elugrottam Czarnaékhoz a Kikötőbe {hát nem egy Stary Port}. Számomra kicsit lehangoló volt ez a találkozás, mert lakótársaival volt ott, aki hozzá hasonlóan kis települések lakói, és akikből áradt a kilátástalanság és a küzdés szaga. Legalábbis én így éreztem.
Volt még egy órám a lektorkával. Hát, meg kell hagyni, tündéri egy nő, és nagyon sajnálom, hogy nem vett nagyobb részt a lengyel nyelvvel való megismertetésemben.
Este egy sör Bohóval.
A csütörtök délelőttöm azzal telt el, hogy tesit vegyek fel, ezért délután már át se mentem.Ja, és apám fél 6-kor megint felkeltett, hogy vigyem már le a kutyát, mert ő el fog késni. Megjegyzem, a múzeum 8-kor nyit és 3 percnyire lakunk tőle gyalog.
Péntek reggel volt még egy zaliczenie-m aspektből{aki érti, adja át}.
Utána átugrottam Klárikuhoz egy cukrászdába, ahol helyettesített, mint eladó.
Este buli. Hát a város{eufemizmus} visszazökkent a régi kerékvágásba, de legalább jót beszélgettem Kicsivel.
Kicsit frusztráló ez a tárgyfelvételi időszak, de én nagyon élvezem. Mozgásban vagyok, végre csinálok valami nem öncélút, hülyéskedhetek a csoporttársaimmal. Estére kellemesen elfáradok, lefekvés előtt meg a Mester és Margarítát (újra)olvasgatom.
Elkezdek olaszul tanulni. Minden alakul, változik. Ráadásul elhatároztam, hogy csak nagyon kevés dolog tehet rosszkedvűvé. Can't nobody hold me down!{ Melyik rap-szövegből csentem ezt? Már magam sem tudom.}
Végül még egy szar vicc Klárikutól, akinek az apukája a MÁV-nál{WKP} dolgozik:
Ki az ideális vasutas házaspár?
Charlie Sheen és Eva Peron.
Még vasárnap elkeződött a rugby-bajnokság Angliában és a meccseken felbuzdulva írtam a Debreceni Hajdúk nevű csapatnak, hogy léteznek-e még, és ha igen akkor lehet-e náluk edzeni?
Olyan választ kaptam, hogy magam is megbántam. Volt abban szó érdektelenségről, elpuhult fiatalságról, bakancsban futásról, felhúzózkodásról és emberekről, akik csak osszák{sic!} az észt.
Hétfőn elkezdődött a suli. Átmentem, körülnézegettem, megnéztem az órarendemet, tehát semmi különös.
Este még beszélgettem Skype-on Kócossal is. Elmesélte, hogy amikor vonatoztak, egy srác a vagonukból ki akart pisilni, de kiesett és szörnyethalt. 4 órát állt a vonat, és mikor megérkeztek végre, egy lengyel riporternek sikerült pont barátunkat elkapnia, aki azt nyilatkozta, valószínűleg hibátlan lengyelséggel:-Hát nem voltunk idegesek, hogy négy órát állt a vonat. Volt piánk oszt ittunk.{Madarat tolláról, embert történeteiről?}
Kedden volt Lagziczekkel óránk. Abban fáradtam el, hogy azon agyaltam, hogyan lehetne neki beszólni. Igazán fárasztó lesz ez a félév, ha ez így megy tovább.
Szerdán beszélgettem egy jót Dobossal, aki még esztétikát tanított nekem pszichós koromban, és aki a Nyugatot is tartotta volna, ha nem sodor minket a sors a Monarchia más városaiba.
Utána szeminárium egy csikóéveit jócskán túlhaladó úrral, aki többek között megosztotta velünk, hogy Arany Jánosnak különleges vonzódása volt a trágársághoz, és olyan kifejezéseket használt, mint np.: különböző lóalkatrészeket beaplikálni.
Majd elugrottam Czarnaékhoz a Kikötőbe {hát nem egy Stary Port}. Számomra kicsit lehangoló volt ez a találkozás, mert lakótársaival volt ott, aki hozzá hasonlóan kis települések lakói, és akikből áradt a kilátástalanság és a küzdés szaga. Legalábbis én így éreztem.
Volt még egy órám a lektorkával. Hát, meg kell hagyni, tündéri egy nő, és nagyon sajnálom, hogy nem vett nagyobb részt a lengyel nyelvvel való megismertetésemben.
Este egy sör Bohóval.
A csütörtök délelőttöm azzal telt el, hogy tesit vegyek fel, ezért délután már át se mentem.Ja, és apám fél 6-kor megint felkeltett, hogy vigyem már le a kutyát, mert ő el fog késni. Megjegyzem, a múzeum 8-kor nyit és 3 percnyire lakunk tőle gyalog.
Péntek reggel volt még egy zaliczenie-m aspektből{aki érti, adja át}.
Utána átugrottam Klárikuhoz egy cukrászdába, ahol helyettesített, mint eladó.
Este buli. Hát a város{eufemizmus} visszazökkent a régi kerékvágásba, de legalább jót beszélgettem Kicsivel.
Kicsit frusztráló ez a tárgyfelvételi időszak, de én nagyon élvezem. Mozgásban vagyok, végre csinálok valami nem öncélút, hülyéskedhetek a csoporttársaimmal. Estére kellemesen elfáradok, lefekvés előtt meg a Mester és Margarítát (újra)olvasgatom.
Elkezdek olaszul tanulni. Minden alakul, változik. Ráadásul elhatároztam, hogy csak nagyon kevés dolog tehet rosszkedvűvé. Can't nobody hold me down!{ Melyik rap-szövegből csentem ezt? Már magam sem tudom.}
Végül még egy szar vicc Klárikutól, akinek az apukája a MÁV-nál{WKP} dolgozik:
Ki az ideális vasutas házaspár?
Charlie Sheen és Eva Peron.
2008. szeptember 7., vasárnap
Még valami, ami nem vagyok
Albérlet kiadó kizárólag csak szolid, keresztény{ Debrecenben ejsd: keresztyén} lánynak.
2008. szeptember 6., szombat
Hétvége
Pénteken véget ért a Vidor. Még volt egy Ghymes koncert meg egy Amsterdam Klezmer Band. Mindkettő nagyon jó volt, különösen Mózes-hitű barátaink. Van ebben valami kelet-európai. Mármint a klezmerben.
Utána Vidor-kert. Ez viszont nagyon nyíregyi volt. Hogy is mondta a Mester:"Az emberek kettéhasadtak önmagukra és vágyaikra, saját homályos képmásaikat küldözgetik, hogy azért próbáljanak ki minden tilalmas dolgot. A fiúk saját álmaikra emlékeztetnek, míg dülöngélve mennek az országút szélén és a lányokat mustrálják, akik ruhákat méricskéltek aznap, de az anyag szép lassan látatatlanná vált a tükörben, és ők így csupasz tetüket nézegették." Hát valami ilyesmi volt, csak eléggé lebutítva.
Ma este még utoljára elnéztem a Kertbe{ egy évre újra bezár} Bohóval, akit kegyetlenül leoltottam{lásd lent}.
Kár hogy végetért ez az egész, mert ez az egyetlen dolog, ami életet kényszerít ebbe a városba.
Ja, a legfontosabb: tegnap este találkoztam a volt magyar tanárommal és Gabikával{ akibe mindannyian szerelmesek voltunk}. Nagyon jó volt, nagyon régen örültem ennyire embereknek.
Ahogy már említettem, kezdek intoleráns lenni. Legfőképpen magammal szemben, hogy miért nem kezdek már el írni és miért nem kerítek már egy rendes bukszát. Vagy miért nem csinálok már végre valami értelmeset. Ez az intolerancia persze jó is lehet, mert változtatásokra sarkallhat. Ez majd kiderül, mennyire lesz igaz, de van egy olyan érzésem, hogy azzá válik.
Az intoleranciám persze másokra is kiterjed: elegem kezd abból lenni, hogy Bohó faszabbnál faszabb fickókkal dugatja meg magát{ engedtessék meg a vulgaritás}, ugyanakkor tudom, hogy egy rendes fickót meg ő tenne tönkre. Nem mintha féltékeny lennék, mert nekem ő már egyáltalán nem kell, de semmi kedvem végignézni, hogy megalázza és megaláztatja magát. Mégiscsak fontos nekem.
A második: Czarna. Elegem van belőle, hogy nem tud Mérleggel leülni, és megbeszélni, hogy akarnak-e még egymással valamit kezdeni vagy sem. Mert hiába szeretik egymást{ bár Mérleg részéről az érzések nem teljesen világosak, ezért kéne ezt megbeszélni}, ha egy emberrel még beszélgetni sem tud, akkor hogy akar leélni vele egy életet. Ha egy ember nem kér a segítségünkből, akkor annak nem lehet segíteni. Van egy olyan érzésem, hogy Czarna is csak beleragadt ebbe az egészbe, és ez már nem szerelem csak a másik akarásának megszokása.
A harmadik, ki is lehetne más, mint Kerekperecevő. Amit szerettem volna elmondani neki, annak nagy részét már elmondtam, vagy megfogadja vagy nem, ez az ő dolga, nem forszírozom tovább.Mindenkinek a saját feladata önmaga rendbetétele. Mégis végül és utolsó sorban még azt szeretném közölni vele{ ha már neki íródik főként ez a blog} hogy: ne legyen már ennyire kishitű és ne nézze oly sokszor a dolgok rossz oldalát. Mert semmi baj nincs vele, sőt tényleg nagyon helyre kis buksza. Viszont önmaga lebecsülése annyira sugárzik belőle, hogy már én is kezdem elhinni, hogy semmi különleges sincs benne. Pedig ez nem igaz. Egyébként pont ez a kisugárzás vetett véget az iránta érzett szerelemnek. Még mindig szeretem és ő is nagyon fontos nekem, de tényleg nincs kedvem végignézni, hogy ezzel a magába nem vetett hittel csendes kétségbeesésbe süllyeszti magát.
Hát, mára ennyi.
Utána Vidor-kert. Ez viszont nagyon nyíregyi volt. Hogy is mondta a Mester:"Az emberek kettéhasadtak önmagukra és vágyaikra, saját homályos képmásaikat küldözgetik, hogy azért próbáljanak ki minden tilalmas dolgot. A fiúk saját álmaikra emlékeztetnek, míg dülöngélve mennek az országút szélén és a lányokat mustrálják, akik ruhákat méricskéltek aznap, de az anyag szép lassan látatatlanná vált a tükörben, és ők így csupasz tetüket nézegették." Hát valami ilyesmi volt, csak eléggé lebutítva.
Ma este még utoljára elnéztem a Kertbe{ egy évre újra bezár} Bohóval, akit kegyetlenül leoltottam{lásd lent}.
Kár hogy végetért ez az egész, mert ez az egyetlen dolog, ami életet kényszerít ebbe a városba.
Ja, a legfontosabb: tegnap este találkoztam a volt magyar tanárommal és Gabikával{ akibe mindannyian szerelmesek voltunk}. Nagyon jó volt, nagyon régen örültem ennyire embereknek.
Ahogy már említettem, kezdek intoleráns lenni. Legfőképpen magammal szemben, hogy miért nem kezdek már el írni és miért nem kerítek már egy rendes bukszát. Vagy miért nem csinálok már végre valami értelmeset. Ez az intolerancia persze jó is lehet, mert változtatásokra sarkallhat. Ez majd kiderül, mennyire lesz igaz, de van egy olyan érzésem, hogy azzá válik.
Az intoleranciám persze másokra is kiterjed: elegem kezd abból lenni, hogy Bohó faszabbnál faszabb fickókkal dugatja meg magát{ engedtessék meg a vulgaritás}, ugyanakkor tudom, hogy egy rendes fickót meg ő tenne tönkre. Nem mintha féltékeny lennék, mert nekem ő már egyáltalán nem kell, de semmi kedvem végignézni, hogy megalázza és megaláztatja magát. Mégiscsak fontos nekem.
A második: Czarna. Elegem van belőle, hogy nem tud Mérleggel leülni, és megbeszélni, hogy akarnak-e még egymással valamit kezdeni vagy sem. Mert hiába szeretik egymást{ bár Mérleg részéről az érzések nem teljesen világosak, ezért kéne ezt megbeszélni}, ha egy emberrel még beszélgetni sem tud, akkor hogy akar leélni vele egy életet. Ha egy ember nem kér a segítségünkből, akkor annak nem lehet segíteni. Van egy olyan érzésem, hogy Czarna is csak beleragadt ebbe az egészbe, és ez már nem szerelem csak a másik akarásának megszokása.
A harmadik, ki is lehetne más, mint Kerekperecevő. Amit szerettem volna elmondani neki, annak nagy részét már elmondtam, vagy megfogadja vagy nem, ez az ő dolga, nem forszírozom tovább.Mindenkinek a saját feladata önmaga rendbetétele. Mégis végül és utolsó sorban még azt szeretném közölni vele{ ha már neki íródik főként ez a blog} hogy: ne legyen már ennyire kishitű és ne nézze oly sokszor a dolgok rossz oldalát. Mert semmi baj nincs vele, sőt tényleg nagyon helyre kis buksza. Viszont önmaga lebecsülése annyira sugárzik belőle, hogy már én is kezdem elhinni, hogy semmi különleges sincs benne. Pedig ez nem igaz. Egyébként pont ez a kisugárzás vetett véget az iránta érzett szerelemnek. Még mindig szeretem és ő is nagyon fontos nekem, de tényleg nincs kedvem végignézni, hogy ezzel a magába nem vetett hittel csendes kétségbeesésbe süllyeszti magát.
Hát, mára ennyi.
2008. szeptember 5., péntek
2008. szeptember 4., csütörtök
Türelem
Kezdem megint elveszíteni a türelmemet a szeretteim iránt. Ennek a fő oka persze a magammal szembeni elégedetlenség, de akkor sem tetszik, ha hülyeségeket csinálnak ők is.
2008. szeptember 2., kedd
Ami kimaradt IV.
Rosszabikénem küldött ma egy üzenetet reggel fél nyolckor: Alabamában adózniuk kell a kövér embereknek. Kedves nemdebár?
Megkezdődött a suli mellettünk, az utca túloldalán. Odajárt pl. Rosszabikén is. A hatodik tanév kezdődött meg nélkülem. Ez nem mintha bármiféle örömmel vagy szomorúsággal töltene el, egyszerűen így van. Azért elsétáltam ma a kutyával a régi sulim felé.
Eldöntöttem, hogy mégiscsak elmegyek az ötéves érettségi találkozómra. De csak Lét és Spanyol{ kell valakinek álnév, ha ez a vezetékneve?} miatt.
Megkezdődött a suli mellettünk, az utca túloldalán. Odajárt pl. Rosszabikén is. A hatodik tanév kezdődött meg nélkülem. Ez nem mintha bármiféle örömmel vagy szomorúsággal töltene el, egyszerűen így van. Azért elsétáltam ma a kutyával a régi sulim felé.
Eldöntöttem, hogy mégiscsak elmegyek az ötéves érettségi találkozómra. De csak Lét és Spanyol{ kell valakinek álnév, ha ez a vezetékneve?} miatt.
Rebeka, Dorina napja
No, tekintsünk vissza, mi is történt az elmúlt napokban.
Péntek: Elmentem vizsgázni a Nyugatból. Még a tételsort sem tudtam, de átmentem. Kicsit azért szégyellem magam, de hát ez van, ha az ember túl okos.
Utána Czarnaval elmentünk a Bakelitbe. Ő bevágott 2 sört, én meg egy kávét és egy kólát.{ Nem nagyon iszom naplemente előtt. Valamiért kissé dekadens szokásnak tekintem a nappali italozást. Meg kába is leszek tőle.}
A 2 elfogyasztott sörtől Czarna eléggé fura lett, ami nem igazán tetszett nekem. Nem mintha részeg lett volna, hanem nagyon nyerssé és zilálttá vált a mondanivalója.
Este megkezdődött a Vidor. Ez itt az egyetlen komolyabb esemény, és kulturára éhes tömegek özönlik el a várost. Az emo-fejű hülyegyerekektől a Szuperbulin szocializálódott idősekig mindenki kinn van a Kossuth téren{már ha ez a szó mond valakinek valamit}. A pénteki koncertekre nem voltam kiváncsi, de azért elmentem sétálni. Útközben összefutottam nagynénémmel. Ez csak azért volt fura, mert megálmodtam, hogy találkozni fogunk, és azt is, hogy nem fogom megismerni, mert szőke lett a haja. Még az árnyalatot is eltaláltam. Megittam vele egy kávét, aztán Vidor kert{időszakos kiállítás}. Annyi ember gyűlt ott össze, hogy felmerült bennem: hol a gránátban vannak ezek egy éven keresztül?
Este Skacubano. Kellemes volt. Utána megint Vidor-kert.
Vasárnap apám sütött szalonnába tekert májat. Anyám mesélte, hogy a következő félévben a mozgásos részben{ mert a waldorf-órarendnek ez is mindennapi része} a gyerekek megnövekedett fizikai erejére tekintettel, székeket fog hozzájuk vágni. Hogy hol ebben az értelem? Ne engem kérdezzetek.
Este Ana Moura. Mint köztudott, imádom a fadot. Gyönyörű koncert volt. Minden koncertek legjobbika {tavaly a Kroke volt ilyen}. Olyan szenvedély és szépség sugárzott mind az előadóból, mind a dalokból, hogy az lenyűgöző volt. Nem lenne ellenemre, ha életem hátralévő részét fado énekesnők társaságában tölthetném el Krakkóban.
Tegnap pedig összefutottunk Klárikuval és a fickójával. Herczku Ágnes és a Nikola Parov Quartett. Utána Al di Meola. Annyian voltak, mint a szemét. Utána egy kis italozás meg zsíroskenyér. Az utóbbinak meg is lett a hatása, mivel nem nagyon bírom a hagymát{anyám és nagynéném egybehangzó véleménye szerint azért, mert baj van a Marsommal. Hát, van benne valami.}
Klárikuék felvetették, hogy az őszi szünetben menjünk el Krakkóba. Már csak még egy embert kéne szerezni. A szállást a Nawojkában megoldhatnánk, az utazás meg Kopperweiszék{ Kláriku fickója} Cabrioletjével történne.
Péntek: Elmentem vizsgázni a Nyugatból. Még a tételsort sem tudtam, de átmentem. Kicsit azért szégyellem magam, de hát ez van, ha az ember túl okos.
Utána Czarnaval elmentünk a Bakelitbe. Ő bevágott 2 sört, én meg egy kávét és egy kólát.{ Nem nagyon iszom naplemente előtt. Valamiért kissé dekadens szokásnak tekintem a nappali italozást. Meg kába is leszek tőle.}
A 2 elfogyasztott sörtől Czarna eléggé fura lett, ami nem igazán tetszett nekem. Nem mintha részeg lett volna, hanem nagyon nyerssé és zilálttá vált a mondanivalója.
Este megkezdődött a Vidor. Ez itt az egyetlen komolyabb esemény, és kulturára éhes tömegek özönlik el a várost. Az emo-fejű hülyegyerekektől a Szuperbulin szocializálódott idősekig mindenki kinn van a Kossuth téren{már ha ez a szó mond valakinek valamit}. A pénteki koncertekre nem voltam kiváncsi, de azért elmentem sétálni. Útközben összefutottam nagynénémmel. Ez csak azért volt fura, mert megálmodtam, hogy találkozni fogunk, és azt is, hogy nem fogom megismerni, mert szőke lett a haja. Még az árnyalatot is eltaláltam. Megittam vele egy kávét, aztán Vidor kert{időszakos kiállítás}. Annyi ember gyűlt ott össze, hogy felmerült bennem: hol a gránátban vannak ezek egy éven keresztül?
Este Skacubano. Kellemes volt. Utána megint Vidor-kert.
Vasárnap apám sütött szalonnába tekert májat. Anyám mesélte, hogy a következő félévben a mozgásos részben{ mert a waldorf-órarendnek ez is mindennapi része} a gyerekek megnövekedett fizikai erejére tekintettel, székeket fog hozzájuk vágni. Hogy hol ebben az értelem? Ne engem kérdezzetek.
Este Ana Moura. Mint köztudott, imádom a fadot. Gyönyörű koncert volt. Minden koncertek legjobbika {tavaly a Kroke volt ilyen}. Olyan szenvedély és szépség sugárzott mind az előadóból, mind a dalokból, hogy az lenyűgöző volt. Nem lenne ellenemre, ha életem hátralévő részét fado énekesnők társaságában tölthetném el Krakkóban.
Tegnap pedig összefutottunk Klárikuval és a fickójával. Herczku Ágnes és a Nikola Parov Quartett. Utána Al di Meola. Annyian voltak, mint a szemét. Utána egy kis italozás meg zsíroskenyér. Az utóbbinak meg is lett a hatása, mivel nem nagyon bírom a hagymát{anyám és nagynéném egybehangzó véleménye szerint azért, mert baj van a Marsommal. Hát, van benne valami.}
Klárikuék felvetették, hogy az őszi szünetben menjünk el Krakkóba. Már csak még egy embert kéne szerezni. A szállást a Nawojkában megoldhatnánk, az utazás meg Kopperweiszék{ Kláriku fickója} Cabrioletjével történne.
2008. augusztus 27., szerda
Szigorlat
Azért jó, hogy az ember lengyel szakos, mert egy szigorlatot jobban tud élvezni, mint egy spanyolországi nyaralást{ bár nem nyilvánvaló, hogy ez most melyiket minősíti}.
Ma írtam meg a lengyel nyelvészeti szigorlat írásbeli részét. Charakterystika systemu polskich samogłosek{ már ha ez mond valakinek valamit} (melyik esterházy visszatérő eleme az előbbi mondat? talán a hanh-hanh grófnőé.).
Ott volt az összes csoporttársam, akiket nagyon szeretek, sőt még Megyacsiga is, aki épp etalonvizsgát írt. Családias környezet, nevetés, vidámság. Ja, és az írásbeli is sikerült. Szerintem.
Utána megnéztem Madör albérletét és Kadriék lakását. Mind a 2 nagyon fasza.
Megint annyit nevettem, hogy megfájdult a járomcsontom.
Szép az élet.
Ma írtam meg a lengyel nyelvészeti szigorlat írásbeli részét. Charakterystika systemu polskich samogłosek{ már ha ez mond valakinek valamit} (melyik esterházy visszatérő eleme az előbbi mondat? talán a hanh-hanh grófnőé.).
Ott volt az összes csoporttársam, akiket nagyon szeretek, sőt még Megyacsiga is, aki épp etalonvizsgát írt. Családias környezet, nevetés, vidámság. Ja, és az írásbeli is sikerült. Szerintem.
Utána megnéztem Madör albérletét és Kadriék lakását. Mind a 2 nagyon fasza.
Megint annyit nevettem, hogy megfájdult a járomcsontom.
Szép az élet.
2008. augusztus 26., kedd
Ami még kimaradt III.
A magyar és a lengyel gazdák együtt szerveznek blokádot. Mehettem volna oda tolmácsnak, csak hát holnap szigorlatozom.
Apámnak van egy unokatestvée, aki mindenkinek beszólt. Apámnak is úgy kezdte: Jánoskám, de meghíztál!
Meg kell mondanom, nagyon szimpatikus volt.
Apámnak van egy unokatestvée, aki mindenkinek beszólt. Apámnak is úgy kezdte: Jánoskám, de meghíztál!
Meg kell mondanom, nagyon szimpatikus volt.
25+25=50
Hétfőn{ 25-én} lettem 25 éves. Nem mintha nagy feneket kerítenék neki. A születésnapok és a szilveszterek sohasem érdekeltek.
Egy igazán felejthetetlen születésnapom volt: amikor kirúgtak pszichóról. Az pont a 21-re esett. Aznap egyébként még egy ennél is szörnyűbb dolog is történt: a komcsik elhatározták, hogy egy skizofrén bünözőből miniszterelnököt csinálnak.
Az ötvenes, ami a címben szerepelt, azt jelzi, hogy ez az ötvenedik bejegyzés.
Kerekperecevő által érzett szeretetem hívta életre ezt a blogot, hogyha én olvashatom az övét, ő is olvashassa az enyémet. Ez a szeretet azóta átalakult, de megmaradt, és szeretném, ha továbbra is olvasná ezt.
Szeretnék még egyszer Krakkóban kávézni egyet vele{ igérem nem gyújtok rá} és persze még egyet táncolni vele.
Még 2 dolog a számára:
-Ez a Hét is gyorsan elment - mondta Hófehérke, és felhúzta a bugyiját{ na jó, nem egy megy a csiga, de talán a humor szikrája benne van}
-Ma ettem szalonnát hagymával;-) Legalább olyan jó volt, mint a boczek.
Egy igazán felejthetetlen születésnapom volt: amikor kirúgtak pszichóról. Az pont a 21-re esett. Aznap egyébként még egy ennél is szörnyűbb dolog is történt: a komcsik elhatározták, hogy egy skizofrén bünözőből miniszterelnököt csinálnak.
Az ötvenes, ami a címben szerepelt, azt jelzi, hogy ez az ötvenedik bejegyzés.
Kerekperecevő által érzett szeretetem hívta életre ezt a blogot, hogyha én olvashatom az övét, ő is olvashassa az enyémet. Ez a szeretet azóta átalakult, de megmaradt, és szeretném, ha továbbra is olvasná ezt.
Szeretnék még egyszer Krakkóban kávézni egyet vele{ igérem nem gyújtok rá} és persze még egyet táncolni vele.
Még 2 dolog a számára:
-Ez a Hét is gyorsan elment - mondta Hófehérke, és felhúzta a bugyiját{ na jó, nem egy megy a csiga, de talán a humor szikrája benne van}
-Ma ettem szalonnát hagymával;-) Legalább olyan jó volt, mint a boczek.
A hétvége
Pénteken este találkoztam az ikertestvéreimmel, akik Krakkóban is meglátogattak.Közösen elmeséltük egymásnak nyaralásélményeinket, aztán átmentünk a Rock Innbe, ahol lecsúszott még egy sör. Időközben találkoztunk Kicsispuddal, akitől a Nyíregyre vonatkozó legszebb mondatot hallottam: NEM TUDOK ELEGET PANASZKODNI.
Szombaton egész nap pihentem, és azon gondolkodtam, hogy milyen menő már, ha valakinek w-vel kezdődik a neve, meg hogy fel kéne tenni az iwiw-re egy képet: Spanokkal a Bázisban címmel. Este megint egy kis iszogatás.
Vasárnap reggel levittem a kutyát, és közben azon gondolkodtam, vajon miért nem gyakori kutyanév a: Gyárlátogatás. Aztán meglátogattuk apám rokonait, akiket még soha az életben nem láttam, volt olyan, akit még ő sem. A Zemplénben laknak, ami a Bereg mellett Magyarország legfájdalmasabban gyönyörű tája. És a legkilátástalanabb is. Stasiuk-i táj. Rokonaimra ez eléggé rányomta a bélyegét, van köztük, aki nagyon nagy szegénységben tengeti életét, de mindegyikükben nagy adag fásultság volt és a pozitív jövőkép teljes hiánya.
Összeségében: nagyon jó és nagyon szánalomraméltó emberek voltak.
Ja, és kimentünk még a temetőbe is: elég szar érzés, ha az ember a saját nevét egy sírkövön pillantja meg.
Szombaton egész nap pihentem, és azon gondolkodtam, hogy milyen menő már, ha valakinek w-vel kezdődik a neve, meg hogy fel kéne tenni az iwiw-re egy képet: Spanokkal a Bázisban címmel. Este megint egy kis iszogatás.
Vasárnap reggel levittem a kutyát, és közben azon gondolkodtam, vajon miért nem gyakori kutyanév a: Gyárlátogatás. Aztán meglátogattuk apám rokonait, akiket még soha az életben nem láttam, volt olyan, akit még ő sem. A Zemplénben laknak, ami a Bereg mellett Magyarország legfájdalmasabban gyönyörű tája. És a legkilátástalanabb is. Stasiuk-i táj. Rokonaimra ez eléggé rányomta a bélyegét, van köztük, aki nagyon nagy szegénységben tengeti életét, de mindegyikükben nagy adag fásultság volt és a pozitív jövőkép teljes hiánya.
Összeségében: nagyon jó és nagyon szánalomraméltó emberek voltak.
Ja, és kimentünk még a temetőbe is: elég szar érzés, ha az ember a saját nevét egy sírkövön pillantja meg.
2008. augusztus 23., szombat
2008. augusztus 22., péntek
Ojczyzno moja
Hát igen, századszor is a városok királya: Krakkó. Nem tudom, mit is írhatnék még, már mindent megírtam magam előtt. Nincs talán olyan érzés, élmény, benyomás és hangulat, amit ne jegyeztem volna be ide. Tanulmányaim jövője és Kerekperecevő mellett erre a lengyel városra gondolok a legtöbbet. Persze azért mert ott boldog voltam. Mi a garancia arra, hogy ha visszamegyek, akkor boldog leszek? Semmi. De eddig még nem találtam más várost, amelyben nagyobb eshetőségét látnám a boldogságnak. Ha Krakkóban élhetnék, magyarul írhatnék és beszélhetnék, lenne nálam boldogabb ember? Nem hiszem. Ez az álom megér még egy-két misét.;-)
Ha valóra válik, látogassatok meg néha, rendben?
Ha valóra válik, látogassatok meg néha, rendben?
Hétfő
Eddig még nem írtam róla, de a hétfői napom nagyon jó volt. Rengeteget nevettem először Klárikuval és Czarnaval, később Madörrel, Kadrival és Kaktusszal. Köszönöm mindenkinek, aki jó kedvre derített. Este meg ittam egy sört Bohóval. Ja, és beszélgettem Skype-on Kerekperecevővel. Édes kis semmiségekről ugyan, de az is jól esett. Szeretlek benneteket! Különféle módon és fokon az igaz, de mind a szívemhez nőttetek.
Albérletkeresés
Minden főbérlő idióta. Valószínűleg főbérlő-státuszba kerülésük tehet róla. De most nem erről lesz szó.
Az még hagyján, hogy szinte minden albérletet 2 csendes, nem dohányzó diáklánynak akarnak kiadni, akik lehetőleg hétvégente hazajárnak. Ezt már megszoktam. Viszont vannak azért még dolgok, amikre én is felkapom a fejem:
- Mátészalkán, egyetemekhez közel albérlet kiadó.
- nyugdíjas néni mellett lakhatnék
- legyek leinformálható
- fullra berendezett lakás
- legyek józan életű is
- egyenes arányosság: ha egy fő 25 ezer akkor 2 fő 16 ezer/fő{ egy szoba ára}
- A főbérlőm lehetne egy kedves 50-es nyugdíjas hölgy
- A kedvencem: legyek füst mentes
- lakás 10 után kiadó{ milyen 10?}
Az még hagyján, hogy szinte minden albérletet 2 csendes, nem dohányzó diáklánynak akarnak kiadni, akik lehetőleg hétvégente hazajárnak. Ezt már megszoktam. Viszont vannak azért még dolgok, amikre én is felkapom a fejem:
- Mátészalkán, egyetemekhez közel albérlet kiadó.
- nyugdíjas néni mellett lakhatnék
- legyek leinformálható
- fullra berendezett lakás
- legyek józan életű is
- egyenes arányosság: ha egy fő 25 ezer akkor 2 fő 16 ezer/fő{ egy szoba ára}
- A főbérlőm lehetne egy kedves 50-es nyugdíjas hölgy
- A kedvencem: legyek füst mentes
- lakás 10 után kiadó{ milyen 10?}
2008. augusztus 18., hétfő
Pont ilyen albérletet akarok
Debrecen, Cora mellett 1000nm-es telken, 250nm-es nagyon rendezett telephely ipari árammal, szoc.helységgel{?},2 db irodával, parkolóval, hűtőkamrákkal kiadó. Ár: 300 E Ft. Érd: 30/310-1094
2008. augusztus 17., vasárnap
Brakuję mi się
Ha el akarsz menni valahonnan, az azt jelenti, hogy ott nem vagy boldog. Ezt a már-már banális igazságot a Létben olvastam minap.
No, de térjünk a tárgyra:
Hiányzik:
- Krakkó
- Megyacsiga:Nem iszunk egy sört Adamczyk után?
- Kadri: Vettem ma egy új cipőt.
- Dulihugi:Mennyire ronda ez a { kívánt rész behelyetesítendő}.
- A kerekperecet evő lány látványa a folyosón.
- Tinódi: Na, mindegy{ igazából ez nem hiányzik, csak hogy teljes legyen a lista}
- Kiakadtam: Én majdnem sírtam.
-Állandó jellegű tettestársa: Igazad van Szaszi.
-Martin és Kócos{ aki egyébként nem is kócos, csak így került fel a blogra}
Hiányzik a rózsaszín bicikli látványa, amikor kimegyek cigizni.
A Wprost, a GW.
A Tymbark és a Wawel.
A Rynek és Kazimierz.
Hiányzik Toruń.
A piernik és a Kopernikusz-ház.
A Visztula és az UMK.
A gótikus belváros.
No, de térjünk a tárgyra:
Hiányzik:
- Krakkó
- Megyacsiga:Nem iszunk egy sört Adamczyk után?
- Kadri: Vettem ma egy új cipőt.
- Dulihugi:Mennyire ronda ez a { kívánt rész behelyetesítendő}.
- A kerekperecet evő lány látványa a folyosón.
- Tinódi: Na, mindegy{ igazából ez nem hiányzik, csak hogy teljes legyen a lista}
- Kiakadtam: Én majdnem sírtam.
-Állandó jellegű tettestársa: Igazad van Szaszi.
-Martin és Kócos{ aki egyébként nem is kócos, csak így került fel a blogra}
Hiányzik a rózsaszín bicikli látványa, amikor kimegyek cigizni.
A Wprost, a GW.
A Tymbark és a Wawel.
A Rynek és Kazimierz.
Hiányzik Toruń.
A piernik és a Kopernikusz-ház.
A Visztula és az UMK.
A gótikus belváros.
Tövisek
"Egy kopott üveggolyó vagyok, aki a sok játéktól elvesztette csillogását, megunt játék lett, kész arra, hogy kisfiúk lyukas zsebéből kipottyanjon, elguruljon, leessen egy csatornanyíláson, és soha senki meg ne találja."
Ez a legszomorúbb és a leggyönyörűbb mondat, amit az utóbbi időben olvastam. Tényleg. Talán minden művészet szenvedésből születik?{ Azért ne higyjünk vérbajosoknak minden fenntartás nélkül. "Süldő lányok, Nietzsche-vel a szatyorban, ezek aztán nem viccelnek."}
A Wapencia, azóta törölt 10 pontjában olyan dolgokat írtam le, amiket nem lett volna szabad. Bár mint minden blog, ez is a személyeségre törekszik, de nem hagyható figyelmen kívül, hogy ez alapvetően egy közösségnek van szánva. Na jó, legyünk őszinték: ez a blog egy embernek van szánva. Így pont ezt az egy embert nem kéne a legfájóbb pontján megszúrni. Még egyszer bocsánat.
Végezetül még 2 dolog: Anyám megint költözni akar. Igazából mindig költözni akar. De úgy néz ki, hogy erre még 2 évet várni kell.: -Két év. Azt még kibírom. Kibírtam apáddal 30 évet, ez a 2 már csekélység lesz!
Apámnak van egy olyan rögeszméje, hogy estére lennie kell a lakásban kenyérnek. Kiderült, hogy miért: ha valami a torkunkon akad az éj folyamán, legyen ami leviszi.
Azért mi sem vagyunk tiszta fialás.
Ja, és azt nem tudom, hogy szép vagyok-e vagy rusnya, de az biztos hogy, bazi okos és falábú.;-)
Legtöbbször pedig átlag alatti vagy feletti.
Ez a legszomorúbb és a leggyönyörűbb mondat, amit az utóbbi időben olvastam. Tényleg. Talán minden művészet szenvedésből születik?{ Azért ne higyjünk vérbajosoknak minden fenntartás nélkül. "Süldő lányok, Nietzsche-vel a szatyorban, ezek aztán nem viccelnek."}
A Wapencia, azóta törölt 10 pontjában olyan dolgokat írtam le, amiket nem lett volna szabad. Bár mint minden blog, ez is a személyeségre törekszik, de nem hagyható figyelmen kívül, hogy ez alapvetően egy közösségnek van szánva. Na jó, legyünk őszinték: ez a blog egy embernek van szánva. Így pont ezt az egy embert nem kéne a legfájóbb pontján megszúrni. Még egyszer bocsánat.
Végezetül még 2 dolog: Anyám megint költözni akar. Igazából mindig költözni akar. De úgy néz ki, hogy erre még 2 évet várni kell.: -Két év. Azt még kibírom. Kibírtam apáddal 30 évet, ez a 2 már csekélység lesz!
Apámnak van egy olyan rögeszméje, hogy estére lennie kell a lakásban kenyérnek. Kiderült, hogy miért: ha valami a torkunkon akad az éj folyamán, legyen ami leviszi.
Azért mi sem vagyunk tiszta fialás.
Ja, és azt nem tudom, hogy szép vagyok-e vagy rusnya, de az biztos hogy, bazi okos és falábú.;-)
Legtöbbször pedig átlag alatti vagy feletti.
2008. augusztus 16., szombat
Retró
Először is szögezzük le, nem szeretem ezt a szót, de mint cím, egész jól tükrözi, a blogban foglaltakat.
Újra a Lét elviselhetetlen könnyűségét olvasom Kunderától. Valamikor a XXI. század elején olvashattam, talán már itt laktunk, és halálosan szerelmes voltam Bohóba{ férfiak=halak}.
Mindenesetre akkor azért kevesebbet értettem belőle, mint most. De menő volt, hogy ilyeneket olvasok. Akkoriban azért öntetszelgőbb barom voltam, meg talán jobban hittem az írástudókban. Örülök, hogy azt a maszkot, amelyhez ez az egész önvilágámítás vezetett volna, nem vettem fel.
Az én életemben is vannak visszatérő dolgok. Ezek nagy része nem igazán tölt el örömmel, ki is kéne törni ebből az ördögi körforgásból. Hát ez még a jövő zenéje. Győzelem vagy halál?
A másik retrospektív élményem a Segítség, felnőttem című film volt. Régen a kissráccal tudtam azonosulni, most már inkább Tom Hanks-szel.
Ja, és Montyka kibírhatatlanul büdös mostanság.
Újra a Lét elviselhetetlen könnyűségét olvasom Kunderától. Valamikor a XXI. század elején olvashattam, talán már itt laktunk, és halálosan szerelmes voltam Bohóba{ férfiak=halak}.
Mindenesetre akkor azért kevesebbet értettem belőle, mint most. De menő volt, hogy ilyeneket olvasok. Akkoriban azért öntetszelgőbb barom voltam, meg talán jobban hittem az írástudókban. Örülök, hogy azt a maszkot, amelyhez ez az egész önvilágámítás vezetett volna, nem vettem fel.
Az én életemben is vannak visszatérő dolgok. Ezek nagy része nem igazán tölt el örömmel, ki is kéne törni ebből az ördögi körforgásból. Hát ez még a jövő zenéje. Győzelem vagy halál?
A másik retrospektív élményem a Segítség, felnőttem című film volt. Régen a kissráccal tudtam azonosulni, most már inkább Tom Hanks-szel.
Ja, és Montyka kibírhatatlanul büdös mostanság.
2008. augusztus 14., csütörtök
Wapencia
No, most elmesélem, hogyan jutottam túl a berlini falon, és ott mit láttam.
Bár csak szerdán indult a gép, már kedden felmentem Pestre, hogy másnap reggel kényelmesen kiérhessek a reptérre. Rosszabikén albérletében aludtam, amelyet különféle jövő nélküli lények népesítenek be. Hát mit mondjak, elég fura volt ez nekem, aki nem szokott ilyen emberek{ sőt mostanában, úgy ahogy van, emberek} társaságához.
Szerdán vonattal kimentem Ferihegy 1-re, ahol egy taxisofőrtől megtudtam, hogy Ferihegy 2 tényleg Feruihegy 1 után következik. 6 és fél kilométerrel. Felpattantam egy 200-as buszra, ami el is vitt odáig. Becsekkoltam, az övemet is levettem a fémkeresőnél. Viszont az órámmal olyan simán átsétáltam, hogy meg se szólalt. A repülést nagyon élveztem, olyan voltam, mint egy gyerek. Még az is megfordult a fejemben, hogy milyen jó lenne pilótának lenni{ persze, ahhoz egy kicsit több fizikai ismeret kéne, mint ami nekem van}. Szóval nem leszek pilóta, mint ahogy Olaszországban légióskodó vizilabdás sem{másik eleve halálraítélt vágyam}.
Madridban leszálltam, ahol kiderült, hogy az a gép nem is indul, ami a foglalásomban volt, csak egy másik kb. 2 órával utána.
Végül is felszálltam a Madrid-Valencia járatra, amin én voltam az egyetlen nem spanyolajkú.
A gép felszállt és leszállt, mert kb. ennyi időbe telik repülővel az út. A csomagok kézhezvétele eléggé komikus volt, mert először jött egy pár, aztán nagy szünet, és amikor megint elkezdett jönni egy pár, a futószalag megállt. Ekkor lett az az érzésem, hogy Spanyolország az a hely, ahol csak úgy tűnik, hogy működnek a dolgok, de ez koránt sincs így.
Barátaim vártak a repülőtéren, elvittek magukhoz. A Calle de Hospitalon laknak, a Parque de la Culturá-val szemben, ahol jülönböző furcsa alakok lövik maguknak a szert, és ahová a környékbeliek járnak kutyát szaratni. És ahol bazira büdös van. 4 hónapig laktam a Piastban, de még az sem érhet eme szagok közelébe.
Jól elvoltunk, eszegettünk, iszogattunk. Felidéztük, hogy drága jó apám, azt mondta TESÓMNAK, amikor tudomást szerzett Atiról: - Tisztában van ez a fiú az igényeiddel? Hiszen neked 2 télikabátod van!{Anyám később megjegyezte: Honnan tudhatta apád, hogy Lillának hány kabátja van? Eddig még azt se tudta, hogy hanyadikos!)
Ja, és megtudtam, hogy Valenciaban 1 millióval több lakás van, mint amennyire szükség lenne. Folyamatosan építkeznek, mégis 4-5 év kell nekik, mire felhúznak egy házat.
Elkísértek a szállásomra, ami az Óvárosban volt. 8 ágyas szobában laktam, amit mindig változó összetételű, ad hoc neo-latin közösséggel osztottam meg. Végül is rendesek voltak, meg csak aludni és zuhanyozni jártam oda.
Csütörtökön kimentünk a Malva Rosa{ Mályvarózsa} nevű valenciai strandra. Hát ez is, mint minden Valenciában, egy kissé elcseszett. Szálloda talán nincs is, viszont van kórház, kikötő darukkal, meg bérházak. Nem fest valami fényesen. Viszont a hullámok egész jók, bele lehet vetni magadat{ Gyere a hullámra! Hülye vagy, élve is utállak! Rossz vicc, mi?:).
Este pedig elmentünk, ittunk egy-két sört, meg ettünk tapast. A spanyoloknál egyébként viszonylag olcsó a cigi, mégis mindig a másiktól kunyerálnak, ráadásul nincsenek hamutálak, nehogy ellopják őket. Ja, és cigit csak dohányboltokban és bárokban{ automatából} lehet venni.
Pénteken úgy volt, hogy elmegyünk Barcelonaba, de a Haguar akuja lemerült, ezért eme tervünk kútba esett. Helyette megnéztük délelőtt a Mestallat. Csak úgy be lehetett sétálni, mert nyitva volt egy ajtó, a kutya se figyelt ránk. Végigjártuk az egész stadiont, még a közvetítőfülkékbe is bementünk. Mit mondjak, mindenki tudja, hogy mennyire rühellem Nyíregyházát, de be kell vallanom: ennél még a Szparinak is jobb a stadionja!
Délben lecsó, utána alvás, délután pedig végigjártuk a nevezetességeket. Szép város Valencia, de szépségének kiemelését és bemutatását sem tudják rendesen megoldani ezek a spanyolok. Ráadásul, mivel mindegyiknek meg kell tanulnia a kasztilíait meg a saját tartományi nyelvüket, ezért az angolra már nem is marad energiájuk. A lengyelről meg ne is beszéljünk.
Szombaton délelőtt megnéztük Valencia modern épületekkel tarkított negyedét.Be akartunk menni az Ocenografico-ba is, de az hármunknak több mint 100 euró lett volna, úgyhogy erről letettünk.
Délután strand, hullámok. Barátaim bár nagyon rendesek voltak, annyira egy világot alkottak, hogy ekkor már nagyon feleslegesnek éreztem magam.
Vasárnap elmentünk Barcelonaba. Nou Camp{ életem nagy álma vált valóra, bárcsak anyám is láthatta volna, közülünk ugyanis ő a legnagyobb Barca-fan}, Rambla, Sagrada Familia, Güell Park, Gaudi-házak. Szép város nagyon Barcelona, élnék itt 1-2 évet. Spanyolok között egy európai.
Hétfőn strand meg a maradék lecsó.
Kedden tesómék kikísértek a reptérre. Valencia-Madrid-Budapest. Pesten kijött elém Kerekperecevő, ami nagyon jólesett. Jó volt újra látni. Beszélgetni is jó volt vele. Meg nem is. Különféle viszontagságok közepette végül is elértem a Nyíregyre tartó vonatot. Amikor felszálltam és leültem, annyira fáradt voltam, hogy elkezdtem remegni, és egyből 2 szál cigit szívtam el{ a Barajason vettem egy kartonnal. Életemben először vettem egy karton cigit. Először is, mindig is a fogyasztói társadalom szimbolumának tartottam, másrészt meg kelet-európai létem azt mondatta velem: 200 szál cigi, annyi nem is létezik, és ha létezik is, nincs is annyi idő, hogy azt el lehessen szívni!}
2 és fél óra alatt megtettem 2000 km-t. A Budapest-Nyíregyháza távolságot{ 280 km} 4 óra alatt.
Útközben Fehér Béla:Fültől fülig című könyvét olvasgattam{"Minden emberben lakik egy vak erőművész, aki kotta nélkül hegedüli végig az életet.":)
Visszatérve Spanyolországra: bár a lányok gyönyörűek, a tengeri herkentyűk pedig felségesek, nem cserélném el Krakkóra. Nem akarok az ostobaság magabiztosságának tudatával hódítóként fellépő emberek között élni.
Bár csak szerdán indult a gép, már kedden felmentem Pestre, hogy másnap reggel kényelmesen kiérhessek a reptérre. Rosszabikén albérletében aludtam, amelyet különféle jövő nélküli lények népesítenek be. Hát mit mondjak, elég fura volt ez nekem, aki nem szokott ilyen emberek{ sőt mostanában, úgy ahogy van, emberek} társaságához.
Szerdán vonattal kimentem Ferihegy 1-re, ahol egy taxisofőrtől megtudtam, hogy Ferihegy 2 tényleg Feruihegy 1 után következik. 6 és fél kilométerrel. Felpattantam egy 200-as buszra, ami el is vitt odáig. Becsekkoltam, az övemet is levettem a fémkeresőnél. Viszont az órámmal olyan simán átsétáltam, hogy meg se szólalt. A repülést nagyon élveztem, olyan voltam, mint egy gyerek. Még az is megfordult a fejemben, hogy milyen jó lenne pilótának lenni{ persze, ahhoz egy kicsit több fizikai ismeret kéne, mint ami nekem van}. Szóval nem leszek pilóta, mint ahogy Olaszországban légióskodó vizilabdás sem{másik eleve halálraítélt vágyam}.
Madridban leszálltam, ahol kiderült, hogy az a gép nem is indul, ami a foglalásomban volt, csak egy másik kb. 2 órával utána.
Végül is felszálltam a Madrid-Valencia járatra, amin én voltam az egyetlen nem spanyolajkú.
A gép felszállt és leszállt, mert kb. ennyi időbe telik repülővel az út. A csomagok kézhezvétele eléggé komikus volt, mert először jött egy pár, aztán nagy szünet, és amikor megint elkezdett jönni egy pár, a futószalag megállt. Ekkor lett az az érzésem, hogy Spanyolország az a hely, ahol csak úgy tűnik, hogy működnek a dolgok, de ez koránt sincs így.
Barátaim vártak a repülőtéren, elvittek magukhoz. A Calle de Hospitalon laknak, a Parque de la Culturá-val szemben, ahol jülönböző furcsa alakok lövik maguknak a szert, és ahová a környékbeliek járnak kutyát szaratni. És ahol bazira büdös van. 4 hónapig laktam a Piastban, de még az sem érhet eme szagok közelébe.
Jól elvoltunk, eszegettünk, iszogattunk. Felidéztük, hogy drága jó apám, azt mondta TESÓMNAK, amikor tudomást szerzett Atiról: - Tisztában van ez a fiú az igényeiddel? Hiszen neked 2 télikabátod van!{Anyám később megjegyezte: Honnan tudhatta apád, hogy Lillának hány kabátja van? Eddig még azt se tudta, hogy hanyadikos!)
Ja, és megtudtam, hogy Valenciaban 1 millióval több lakás van, mint amennyire szükség lenne. Folyamatosan építkeznek, mégis 4-5 év kell nekik, mire felhúznak egy házat.
Elkísértek a szállásomra, ami az Óvárosban volt. 8 ágyas szobában laktam, amit mindig változó összetételű, ad hoc neo-latin közösséggel osztottam meg. Végül is rendesek voltak, meg csak aludni és zuhanyozni jártam oda.
Csütörtökön kimentünk a Malva Rosa{ Mályvarózsa} nevű valenciai strandra. Hát ez is, mint minden Valenciában, egy kissé elcseszett. Szálloda talán nincs is, viszont van kórház, kikötő darukkal, meg bérházak. Nem fest valami fényesen. Viszont a hullámok egész jók, bele lehet vetni magadat{ Gyere a hullámra! Hülye vagy, élve is utállak! Rossz vicc, mi?:).
Este pedig elmentünk, ittunk egy-két sört, meg ettünk tapast. A spanyoloknál egyébként viszonylag olcsó a cigi, mégis mindig a másiktól kunyerálnak, ráadásul nincsenek hamutálak, nehogy ellopják őket. Ja, és cigit csak dohányboltokban és bárokban{ automatából} lehet venni.
Pénteken úgy volt, hogy elmegyünk Barcelonaba, de a Haguar akuja lemerült, ezért eme tervünk kútba esett. Helyette megnéztük délelőtt a Mestallat. Csak úgy be lehetett sétálni, mert nyitva volt egy ajtó, a kutya se figyelt ránk. Végigjártuk az egész stadiont, még a közvetítőfülkékbe is bementünk. Mit mondjak, mindenki tudja, hogy mennyire rühellem Nyíregyházát, de be kell vallanom: ennél még a Szparinak is jobb a stadionja!
Délben lecsó, utána alvás, délután pedig végigjártuk a nevezetességeket. Szép város Valencia, de szépségének kiemelését és bemutatását sem tudják rendesen megoldani ezek a spanyolok. Ráadásul, mivel mindegyiknek meg kell tanulnia a kasztilíait meg a saját tartományi nyelvüket, ezért az angolra már nem is marad energiájuk. A lengyelről meg ne is beszéljünk.
Szombaton délelőtt megnéztük Valencia modern épületekkel tarkított negyedét.Be akartunk menni az Ocenografico-ba is, de az hármunknak több mint 100 euró lett volna, úgyhogy erről letettünk.
Délután strand, hullámok. Barátaim bár nagyon rendesek voltak, annyira egy világot alkottak, hogy ekkor már nagyon feleslegesnek éreztem magam.
Vasárnap elmentünk Barcelonaba. Nou Camp{ életem nagy álma vált valóra, bárcsak anyám is láthatta volna, közülünk ugyanis ő a legnagyobb Barca-fan}, Rambla, Sagrada Familia, Güell Park, Gaudi-házak. Szép város nagyon Barcelona, élnék itt 1-2 évet. Spanyolok között egy európai.
Hétfőn strand meg a maradék lecsó.
Kedden tesómék kikísértek a reptérre. Valencia-Madrid-Budapest. Pesten kijött elém Kerekperecevő, ami nagyon jólesett. Jó volt újra látni. Beszélgetni is jó volt vele. Meg nem is. Különféle viszontagságok közepette végül is elértem a Nyíregyre tartó vonatot. Amikor felszálltam és leültem, annyira fáradt voltam, hogy elkezdtem remegni, és egyből 2 szál cigit szívtam el{ a Barajason vettem egy kartonnal. Életemben először vettem egy karton cigit. Először is, mindig is a fogyasztói társadalom szimbolumának tartottam, másrészt meg kelet-európai létem azt mondatta velem: 200 szál cigi, annyi nem is létezik, és ha létezik is, nincs is annyi idő, hogy azt el lehessen szívni!}
2 és fél óra alatt megtettem 2000 km-t. A Budapest-Nyíregyháza távolságot{ 280 km} 4 óra alatt.
Útközben Fehér Béla:Fültől fülig című könyvét olvasgattam{"Minden emberben lakik egy vak erőművész, aki kotta nélkül hegedüli végig az életet.":)
Visszatérve Spanyolországra: bár a lányok gyönyörűek, a tengeri herkentyűk pedig felségesek, nem cserélném el Krakkóra. Nem akarok az ostobaság magabiztosságának tudatával hódítóként fellépő emberek között élni.
2008. július 31., csütörtök
Öröm az ürömben IV.
Kedden kaptam egy képeslapot és egy meghívót a sárvári Huszár Baráti Kör XI. találkozójára{ a sors fintorából épp 11 éve vagyok tagjuk}. A képeslapnak azért jobban örültem.
Este pedig találkoztam Bloommmal és Borlai Haverjával{ általános iskolai osztálytársam, akivel egy napon születtünk, és neki is van egy ikertestvére}.
Úgyhogy fain kis nap volt.
Este pedig találkoztam Bloommmal és Borlai Haverjával{ általános iskolai osztálytársam, akivel egy napon születtünk, és neki is van egy ikertestvére}.
Úgyhogy fain kis nap volt.
2008. július 27., vasárnap
Öröm az ürömben III.
Ma Kadrival és Megyacsigával meglátogattuk Dulihugit Hajdúszoboszlón{województwo małopolskie}. Jó volt, csak rövid, mert 3-tól Dulihuginak rumba-próbája volt.
Fikszációk
Van egy só- és egy egy borstartó a fiókomban. Meg egy sünire hajazó fémháló az ágyammal szemben.
Vannak dolgok, amelyeket én sem tudok elengedni.
Az igazat megvallva, fogalmam sincs, hogy el kéne-e egyáltalán, és ha igen, mennyire?
Vannak dolgok, amelyeket én sem tudok elengedni.
Az igazat megvallva, fogalmam sincs, hogy el kéne-e egyáltalán, és ha igen, mennyire?
2008. július 26., szombat
Öröm az ürömben
Hát, bármennyire is annak látom, egyáltalán nem szar az életem. Csak magányos vagyok, és nem szerethetek úgy, ahogy akarok. Ez se jó helyzet, de múlandó és/vagy megoldható.
Ma találkoztam Debrecenben Kadrival és Megyacsigával. Bazi jó volt, de azért a teljességhez hiányzott Dulihugi, meg Kerekperecevő{ bár a szívem szakadna, meg, ha most őt látnám, azért jó lenne találkozni vele}. Na, és persze Krakkó.
Ja, és sikerült ma 4 óra alatt hazajutnom Debrecenből Nyíregyházára. Ez a maga nemében rekord, azt hiszem.
Ma találkoztam Debrecenben Kadrival és Megyacsigával. Bazi jó volt, de azért a teljességhez hiányzott Dulihugi, meg Kerekperecevő{ bár a szívem szakadna, meg, ha most őt látnám, azért jó lenne találkozni vele}. Na, és persze Krakkó.
Ja, és sikerült ma 4 óra alatt hazajutnom Debrecenből Nyíregyházára. Ez a maga nemében rekord, azt hiszem.
2008. július 14., hétfő
2008. július 13., vasárnap
Triste
Szomorú vagyok.
Kerekperecevő szomorú, mert érzi, hogy a szomorúságomban közvetve és akarata ellenére nagy szerepet játszik.
Bohó szomorú, mert egy faszba szerelmes.
Czarna szomorú, nem, nem azért, mert meghalt az apukája, hanem mert ha nem is egy faszba, de egy idiótába szerelmes.
Úgy néz ki, aki a közelembe kerül, szomorú lesz. Teszem ezt úgy, hogy ezen emberek közül csak eggyel vagyok fizikai kapcsolatban. Kiderült, hogy számítógép-vírus vagyok.
Kerekperecevő szomorú, mert érzi, hogy a szomorúságomban közvetve és akarata ellenére nagy szerepet játszik.
Bohó szomorú, mert egy faszba szerelmes.
Czarna szomorú, nem, nem azért, mert meghalt az apukája, hanem mert ha nem is egy faszba, de egy idiótába szerelmes.
Úgy néz ki, aki a közelembe kerül, szomorú lesz. Teszem ezt úgy, hogy ezen emberek közül csak eggyel vagyok fizikai kapcsolatban. Kiderült, hogy számítógép-vírus vagyok.
elmesélném, hogy szép az életem
Na, mi a gránát is történt ezen a héten?
Hétfő-szerda:nagyiék. Hát ugyanolyan unalmas volt, mint itthon, de legalább nem volt olyan meleg és a levegő is jobb volt. Olyan zsíros kajákat ettem, hogy néha már szédültem tőle, mert hát nagymamámnál ez a szeretet jele. Minél több zsír, annál több szeretet. Így hát napi 2 Rennie lecsúszott.
Elolvastam a Háború és béke felét. Ez talán érzékelteti, hogy mennyire unatkoztam. A Háború és béke az általam méltán megvetett Moldovánál{alliteráció} a nagyon hosszú időtartam jelzője. Ha ezt x-nek vesszük, akkor x/2 is hosszúnak számít?
Nagypapával nem igazán tudtam beszélgetni, mert 1960 után nincs emléke. Nem mintha dementálódna, teljesen észnél van, csak valahogy jobban szereti a gyermekkori élményeit felemlegetni.
Ja, és tv-t is néztem és olyan mondatokat csíptem el, mint a mottónak sem utolsó: -Ha a pokolra jutok, ott is zongorázni fogok.
Vagy a suttogó propagandaként terjeszthető: -Adóügyei vannak a laboratóriummal.
Végül, de nem utolsó sorban: A régi sérelmei? Laci, de hát felgyújtottuk a házát!
Csütörtök: Hazajövetel. Útközben láttam Kakukk Jóska bácsit, aki a postán mindig beosztott egy járásba. Felhívott Dulihugi is. Nagyon jól esett megint a kis bolond hangját hallani, meg a botorságait hallgatni.
Délután elmentünk drága jó apámmal rendbetenni nagypapa sírját. Utána ettünk egy jó bablevest csülökkel. Ez már szertartásunkká vált, meg senkivel nem lehet olyan jót enni, mint apámmal. Ez talán apa-fiú kapcsolatunk alapja.
Péntek: Hegyalja. Már 3 éve is tudtam, hogy kinőttem én már ebből a fesztiválozásból, de ez az egy nap azért nagyon jól esett. Iszogattam, nem vadul, de azért rendesen. Voltam Kovbojok, Másfél, Colorstar, Juliette & the Licks, Péterfy Bori és Yellow Spots-koncerteken. Reggel fél hétkor jöttem haza, persze útközben még kifogtam egy idős úriembert, aki folyamatosan magyarázott.
Egész szombaton kába voltam, és Amorf ördögök-videókat néztem a Youtube-on.
Ma meg elmentem Bohóval Újfehértóra Besh o Drom-koncertre{én már csak ilyen helyeken nézek koncerteket. Tavaly például Panyolán voltam rajtuk.} Ettünk egy fagyit, egy lángost, ittunk egy kólát és élveztük a falunap hangulatát.
"Most új könnyek vannak ittmaradtak a koszos poharak.
Nincs szabadnap, magad alatt vagy, maradj magadnak agy.
Rossz így kedvtelen, szétesett, rendszertelen."
Hát valahogy így érzem magam mostanság.
Bármily szar is, ez szerelem!
Hétfő-szerda:nagyiék. Hát ugyanolyan unalmas volt, mint itthon, de legalább nem volt olyan meleg és a levegő is jobb volt. Olyan zsíros kajákat ettem, hogy néha már szédültem tőle, mert hát nagymamámnál ez a szeretet jele. Minél több zsír, annál több szeretet. Így hát napi 2 Rennie lecsúszott.
Elolvastam a Háború és béke felét. Ez talán érzékelteti, hogy mennyire unatkoztam. A Háború és béke az általam méltán megvetett Moldovánál{alliteráció} a nagyon hosszú időtartam jelzője. Ha ezt x-nek vesszük, akkor x/2 is hosszúnak számít?
Nagypapával nem igazán tudtam beszélgetni, mert 1960 után nincs emléke. Nem mintha dementálódna, teljesen észnél van, csak valahogy jobban szereti a gyermekkori élményeit felemlegetni.
Ja, és tv-t is néztem és olyan mondatokat csíptem el, mint a mottónak sem utolsó: -Ha a pokolra jutok, ott is zongorázni fogok.
Vagy a suttogó propagandaként terjeszthető: -Adóügyei vannak a laboratóriummal.
Végül, de nem utolsó sorban: A régi sérelmei? Laci, de hát felgyújtottuk a házát!
Csütörtök: Hazajövetel. Útközben láttam Kakukk Jóska bácsit, aki a postán mindig beosztott egy járásba. Felhívott Dulihugi is. Nagyon jól esett megint a kis bolond hangját hallani, meg a botorságait hallgatni.
Délután elmentünk drága jó apámmal rendbetenni nagypapa sírját. Utána ettünk egy jó bablevest csülökkel. Ez már szertartásunkká vált, meg senkivel nem lehet olyan jót enni, mint apámmal. Ez talán apa-fiú kapcsolatunk alapja.
Péntek: Hegyalja. Már 3 éve is tudtam, hogy kinőttem én már ebből a fesztiválozásból, de ez az egy nap azért nagyon jól esett. Iszogattam, nem vadul, de azért rendesen. Voltam Kovbojok, Másfél, Colorstar, Juliette & the Licks, Péterfy Bori és Yellow Spots-koncerteken. Reggel fél hétkor jöttem haza, persze útközben még kifogtam egy idős úriembert, aki folyamatosan magyarázott.
Egész szombaton kába voltam, és Amorf ördögök-videókat néztem a Youtube-on.
Ma meg elmentem Bohóval Újfehértóra Besh o Drom-koncertre{én már csak ilyen helyeken nézek koncerteket. Tavaly például Panyolán voltam rajtuk.} Ettünk egy fagyit, egy lángost, ittunk egy kólát és élveztük a falunap hangulatát.
"Most új könnyek vannak ittmaradtak a koszos poharak.
Nincs szabadnap, magad alatt vagy, maradj magadnak agy.
Rossz így kedvtelen, szétesett, rendszertelen."
Hát valahogy így érzem magam mostanság.
Bármily szar is, ez szerelem!
2008. július 4., péntek
Kiegyenlítődés
Csak helyreütődött egy pindurit ez a nap is. Apám szólt, hogy július végén tűzoltóknak fogok tolmácsolni. Augusztus 1-3 között meg Ajakon, valószínűleg góráloknak. Legalább ez az értelemadás felé sodorja az itteni létet.
Sétáltam egy kellemeset Bohóval is.
Sétáltam egy kellemeset Bohóval is.
2008. július 3., csütörtök
Akarok
Nőt akarok{ Io voglio una donna!}
Írni akarok!
Mozogni akarok!
Értelmet akarok adni az életemnek!
És persze nagy futballista akarok lenni!
Írni akarok!
Mozogni akarok!
Értelmet akarok adni az életemnek!
És persze nagy futballista akarok lenni!
Nem
Nem akarok ebben a városban lenni.
Nem akarok ebben a lakásban lenni.
Nem akarok újra magányos lenni.
Nem akarok semmit tenni.
Nem akarok szén-hidrátokon élni.
Nem akarok ebben a lakásban lenni.
Nem akarok újra magányos lenni.
Nem akarok semmit tenni.
Nem akarok szén-hidrátokon élni.
2008. július 1., kedd
Papundekli
Mi is történt vasárnap délután után óta? Spanyolország Európa-bajnok lett, 44 év után. Megérdemelték.
Hétfőn újra elolvastam a Mercedes-Benz-t Huelle-től. Legalább annyira tetszett, mint első alkalommal. Én is egyébként egyfajta hrabali értelemadást próbálok létrehozni ezzel a bloggal. Apró részleteket nagyítok fel és szépítek meg. Remélem.
Este megint Rosszabbikénemék{ továbbiakban: R.}. Iszogattunk, hülyéskedtünk, beszélgettünk. Csak a szokásos, de bazira jólesett megint.
Ma délután pedig meglátogattuk Bohót, akibe mindketten nagyon szerelmesek voltunk, de mint ez már korábban is nyilvánvalóvá vált számomra, R. sokkal jobban illett ehhez a lánykához. És persze az ő szerelme kellett ahhoz, hogy megölje az enyémet. De ez már történelem. Egyébként ez a kis édeshármas is megint a kamaszkoromba vitt vissza. Nagyon élveztem, mert ez a két ember nagyon fura párbeszédre képes, ha összekerül. Meg persze, csak R-től telik ki, hogy a születésnapi tortáját 30 fokban, a nyíregyházi Kossuth téren fogyassza el.
Hétfőn újra elolvastam a Mercedes-Benz-t Huelle-től. Legalább annyira tetszett, mint első alkalommal. Én is egyébként egyfajta hrabali értelemadást próbálok létrehozni ezzel a bloggal. Apró részleteket nagyítok fel és szépítek meg. Remélem.
Este megint Rosszabbikénemék{ továbbiakban: R.}. Iszogattunk, hülyéskedtünk, beszélgettünk. Csak a szokásos, de bazira jólesett megint.
Ma délután pedig meglátogattuk Bohót, akibe mindketten nagyon szerelmesek voltunk, de mint ez már korábban is nyilvánvalóvá vált számomra, R. sokkal jobban illett ehhez a lánykához. És persze az ő szerelme kellett ahhoz, hogy megölje az enyémet. De ez már történelem. Egyébként ez a kis édeshármas is megint a kamaszkoromba vitt vissza. Nagyon élveztem, mert ez a két ember nagyon fura párbeszédre képes, ha összekerül. Meg persze, csak R-től telik ki, hogy a születésnapi tortáját 30 fokban, a nyíregyházi Kossuth téren fogyassza el.
2008. június 29., vasárnap
Találkozások II.
Hát, mégse mentem nagyiékhoz. Voltam viszont Rosszabikéneméknél megint. Az oda felé vezető úton megint eszembe jutott 2002 nyara{az a bizonyos legszebb kamaszkori} . Miénk volt a világ, mely Mario Vargas Llosa-ban és Gabikában fejezte ki magát, akibe mindannyian szerelmesek voltunk egy picit. Azóta persze minden megváltozott, már az az ajtón kopogtat a felnőttéválás, sőt közülünk többen már azok is.
A második otthonomban már megint családi viták szemtanúja lettem, amelyek fő mozgatórugója a felek kölcsönös bizalomvesztése volt. De ezek a viták jók voltak arra, hogy felszínre hozzák a problémákat, amelyeket meg kell oldani, és a kölcsönös kiabálás után a felek egészen megnyugodtak és helyreállt a családi béke.
Megint elképesztően jót beszélgettem Rosszabikénemmel{minek kell nekem ilyen hosszú neveket adni!}. Ő az én Zorbászom, ezért is kapta tőlem ezt a könyvet ajándékba. Az a srác mindig rámutat arra, hogy miben is elhibázott az életem, persze az övé meg még rosszabb jelenleg. És igazán meghülyülni csak vele lehet. Mi vagyunk a Persziflázs-ikrek.
A második otthonomban már megint családi viták szemtanúja lettem, amelyek fő mozgatórugója a felek kölcsönös bizalomvesztése volt. De ezek a viták jók voltak arra, hogy felszínre hozzák a problémákat, amelyeket meg kell oldani, és a kölcsönös kiabálás után a felek egészen megnyugodtak és helyreállt a családi béke.
Megint elképesztően jót beszélgettem Rosszabikénemmel{minek kell nekem ilyen hosszú neveket adni!}. Ő az én Zorbászom, ezért is kapta tőlem ezt a könyvet ajándékba. Az a srác mindig rámutat arra, hogy miben is elhibázott az életem, persze az övé meg még rosszabb jelenleg. És igazán meghülyülni csak vele lehet. Mi vagyunk a Persziflázs-ikrek.
2008. június 28., szombat
Találkozások
A csütörtököt és a pénteket a találkozások határozták meg. Csütörtökön főleg olyan emberek tűntek fel, akik életemnek mindig csak mellékszereplői voltak, és nem is tulajdonítottam volna nekik nagy szerepet, ha fél órás bevásárlósétám közben nem hárman bukkantak volna fel. Ráadásul mindhárman abból a fajtából, akiknek majd jól fog állni a középkorúság, a kockás ing és a saját fontosságukba vetett hit.
Pénteken láttuk anyámmal drága jó apámat a Kölcsey Tv-ben, pedig elméletileg Makón kellett volna lennie. Gyanús az öreg!
Délután felhívott Rosszabbikénem, hogy hazajött, és hogy menjek át hozzá. A hozzájuk tartó séta során találkoztam Dumással is, aki életem első Estikornélja volt. A második természetesen Rosszabikénem. Dumáltunk egy kicsit. Hát, rá kellett jönnöm, hogy mennyire távol is kerültünk minden tekintetben. Ez a srác valaha a legjobb barátom volt, és még mindig bírom, de már két teljesen más világban élünk.
Rosszabikéneméknél kiderült, hogy én vagyok az egyetlen vendég. A mama épp paszulygulyást csinált bográcsban. Kerti asztal, kerti szék, vodka-tonik, jókedv és kacagás. Nagyon jól éreztem magam, mert mint már említettem, ez a második otthonom. A földszinti hálószobát pl. én neveztem el a Hideg Szobának, és azóta mindenki úgy hívja.
Rettenetesen jó beszélgettem Rsszabikénemmel, aki egyébként a jobbik. Mióta nem beszéltünk, érettebb lett, megkomolyodott, de azért az őrültség nem veszett ki belőle teljesen. Szó volt barátok árulásáról, kortárs orosz prózáról, a felelőségvállalás nehézségéről és elkerülhetetlenségéről.
Ma viszont tanúja lehettem Rosszabikénem és szülei parttalan vitájának. A kiváltó ok nem lényeges, inkább a kicsinyes emberi játszmák voltak a fontosak, és hogy emberek a legnagyobb jó szándékkal is hogy meg akarják nyomorítani egymást. Hát ez volt az érem másik oldala.
Ja, a héten amúgy megvettem a Blues egy fekete macskáért című Viant, meg a Jeget Szorokintól.
Egy pár napig ez lesz az utolsó bejegyzés, mert megyek nagymamáékhoz nyaralni egy picit. Majd füvet nyírok meg rotációs kapálok. ;)
Ja, és ha Krakkó nem is, de Toruń elképesztően hiányzik.
Pénteken láttuk anyámmal drága jó apámat a Kölcsey Tv-ben, pedig elméletileg Makón kellett volna lennie. Gyanús az öreg!
Délután felhívott Rosszabbikénem, hogy hazajött, és hogy menjek át hozzá. A hozzájuk tartó séta során találkoztam Dumással is, aki életem első Estikornélja volt. A második természetesen Rosszabikénem. Dumáltunk egy kicsit. Hát, rá kellett jönnöm, hogy mennyire távol is kerültünk minden tekintetben. Ez a srác valaha a legjobb barátom volt, és még mindig bírom, de már két teljesen más világban élünk.
Rosszabikéneméknél kiderült, hogy én vagyok az egyetlen vendég. A mama épp paszulygulyást csinált bográcsban. Kerti asztal, kerti szék, vodka-tonik, jókedv és kacagás. Nagyon jól éreztem magam, mert mint már említettem, ez a második otthonom. A földszinti hálószobát pl. én neveztem el a Hideg Szobának, és azóta mindenki úgy hívja.
Rettenetesen jó beszélgettem Rsszabikénemmel, aki egyébként a jobbik. Mióta nem beszéltünk, érettebb lett, megkomolyodott, de azért az őrültség nem veszett ki belőle teljesen. Szó volt barátok árulásáról, kortárs orosz prózáról, a felelőségvállalás nehézségéről és elkerülhetetlenségéről.
Ma viszont tanúja lehettem Rosszabikénem és szülei parttalan vitájának. A kiváltó ok nem lényeges, inkább a kicsinyes emberi játszmák voltak a fontosak, és hogy emberek a legnagyobb jó szándékkal is hogy meg akarják nyomorítani egymást. Hát ez volt az érem másik oldala.
Ja, a héten amúgy megvettem a Blues egy fekete macskáért című Viant, meg a Jeget Szorokintól.
Egy pár napig ez lesz az utolsó bejegyzés, mert megyek nagymamáékhoz nyaralni egy picit. Majd füvet nyírok meg rotációs kapálok. ;)
Ja, és ha Krakkó nem is, de Toruń elképesztően hiányzik.
2008. június 26., csütörtök
Szolgálati közlemény
Mint azt észrevehettétek, a hónap(ok) nevei lengyelre változtak. Hát, így jobban tetszik.
A másik változás: végre GMT+1 időzónában vannak a bejegyzések közzétételeinek időpontjai. Eddig, számomra is érthetetlen módon a csendes-óceáni időzónában "írogattam".
A másik változás: végre GMT+1 időzónában vannak a bejegyzések közzétételeinek időpontjai. Eddig, számomra is érthetetlen módon a csendes-óceáni időzónában "írogattam".
XIII.
Nem, nem azért kapta ez a bejegyzés ezt a címet, mert ez a Kartel száma, és itt jön Döglégy puncira vadászva. A XIII. a Nagy Arkanumban{a 22 lapos tarott} a Halál lapja. Amely persze magában hordozza valaminek a kezdetét is. De erről az aspektusáról most nem fog szó esni.
Kezdjük eme nap elmesélését kronológikusan{ ha már anyám hatása megjelent, jelenjen meg apámé is}:
6.00. Felkeltem, tízórait csináltam, lezuhanyoztam, felvettem az öltönyömet{ úgy néztem ki, mint egy népi kollegista}.
10.00 Végeztem egy zaliczenievel(czwórka) és egy egzaminnal(trójka), találkozó az Egyetem előtt Czarnaval. Közölte, hogy az apja komában fekszik, és már csak a csoda segíthet rajta. Jobbra el a Bakelit nevű kávézóba. Kóla, kávé, ásványvíz, állom, mint a katonatiszt. Máskor is ez lenne a legkevesebb, hát még most. Orvosi műhibák és tragikomikus történetek.
13.09 Visszatérés Nyíregyre. Leviszem a kutyát, pihenek, megkérdem Bohót, mikor találkozunk.
19.30 Czarna hív. Meghalt az apukája. Nem ismertem, soha nem is találkoztunk, de megrázott. Mit is mondhatnék? Hát semmit. Marad a néma együttérzés. És néhány könnycsepp.
20.00-20.30 Skype. Kerekperecevő. Elolvasom a legújabb versét. Mint a magyarázatból is kiderült, a lélekgyilkosságról szól, a felnőtté válás köntösébe bújtatva. Tudom, hogy idealista, romantikus seggfej vagyok{ ez volt egyébként Tinódival a legközösebb tulajdonságunk}, de nem akarom elhinni, hogy valaki attól lesz felnőtt, hogy elveszti az illúzióit. Na jó, persze érettebbé és tapasztaltabbá válik ezáltal, de nem hiszem, hogy ez az üdvözítő út. Tudván tudom, hogy az emberek - köztük sajnos én is - naponta tőröket döfnek egymásba. Engedtessék meg nekem, hogy Kazantzakisz Zorbászára utaljak: Loptam, csaltam, hazudtam, öltem, ezt Isten még talán megbocsájtja nekem, de azt, ha egy nő miattam szomorúan hajtja álomra a fejét, azt sohasem fogja. Nem akarok senkit átvágni, becsapni, megcsalni, legfőképpen pedig megkuffantani. Soha nem tettem, remélem nem is fogom. Azt akarom, hogy a szeretteim boldogok legyenek, és hogy ne sebezzek. Tudom, hogy ezzel viszont én vállalom a megsebződés kockázatát, de semmi kedvem a kicsinyes emberi játszmákhoz.
22.00-01.30. Iszogatás Bohóval, Kicsivel és állandó jellegű tettestársaikkal. Beszélgetés a művészetről, művész és befogadó viszonyáról. Pl: Mi van akkor, ha a legjobb szobrot egy faládában állítjuk ki?
Végül: Ellenállhatatlan vágy szállt meg, hogy a júliusi nap fényében végigsétáljak még egyszer a fent látható utcán.
2008. június 24., kedd
Kicsit más
Június 24. van. Apanyelvemen: dwudziestego-czwartego czerwca. Ezek szerint pont tíz napja hagytam el a Krakkok városát. Még mindig, mint életem egyik legszebb időszakára emlékszem erre a tavasz-kora nyárra. De már csak emlékezem.{1956 PAMIĘTAMY, ezt nem tudtam kihagyni}.
Most, mint ebből a blogból is kiderül, itthon vagyok. Hát nem egy messzeringó gyermekkorom világa, azt meg kell hagyni.
Nem érzem fényesen magam, de nem is szabad. "Láttam a boldogságot, szőke volt, göndör és másfél mázsa". Már megint József Attila. Mondtam már, hogy mindig nagy fontosságot tulajdonítok annak, hogy milyen idézetek jutnak eszembe, vagy hogy milyen könnyveket olvasok épp? Ez nálam egyfajta önelemzés.
Nézzük , hogy változtatom élhetővé ezt a szarfészket?
Először elkezdek mozogni. Kell az állóképesség, meg a testem is kurvára romon van. Ráfér a mozgás.
Elkezdek írni. Én ehhez értek, akkor legalább ezt kezdjem már el rendesen csinálni.
Ja, és rendesen felkészülök az augusztusi vizsgaidőszakra. Ez a szellemi állóképesség fokozására kell.
Rámférne egy rendes buksza is, de az is fog akadni, csak keresni kell.
Ha cigiről még nem is, de a szénhidrátokról leállok.
Hát ennyi egyelőre.
És persze meghódítom a világot.
Sőt, a nyár folyamán arra is sort kell hogy kerítsek, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljek a zöldfűszeres, forró olajjal. Ez biztos a szeptemberi olasztanulást előlegezi meg.
Most, mint ebből a blogból is kiderül, itthon vagyok. Hát nem egy messzeringó gyermekkorom világa, azt meg kell hagyni.
Nem érzem fényesen magam, de nem is szabad. "Láttam a boldogságot, szőke volt, göndör és másfél mázsa". Már megint József Attila. Mondtam már, hogy mindig nagy fontosságot tulajdonítok annak, hogy milyen idézetek jutnak eszembe, vagy hogy milyen könnyveket olvasok épp? Ez nálam egyfajta önelemzés.
Nézzük , hogy változtatom élhetővé ezt a szarfészket?
Először elkezdek mozogni. Kell az állóképesség, meg a testem is kurvára romon van. Ráfér a mozgás.
Elkezdek írni. Én ehhez értek, akkor legalább ezt kezdjem már el rendesen csinálni.
Ja, és rendesen felkészülök az augusztusi vizsgaidőszakra. Ez a szellemi állóképesség fokozására kell.
Rámférne egy rendes buksza is, de az is fog akadni, csak keresni kell.
Ha cigiről még nem is, de a szénhidrátokról leállok.
Hát ennyi egyelőre.
És persze meghódítom a világot.
Sőt, a nyár folyamán arra is sort kell hogy kerítsek, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljek a zöldfűszeres, forró olajjal. Ez biztos a szeptemberi olasztanulást előlegezi meg.
Magyarázat
Mint alant is kitűnik, megint egy vendégszöveg került a gépezetbe. Annyira posztmodern vagy egyszerűen csak tehetségtelen lennék, hogy ilyenekkel kell dúsítanom a szövegtestet? Nem hiszem. Minden intertextualitás elnyerte méltó helyét ebben a blogban. Egyébként se tudok verset írni, és jelenlegi hangulatomat majdnem tökéletesen ábrázolja eme vers.
Nézzük mi is történt ma?
Voltam Debrecenben. Hát nem volt valami izgi, de legalább szereztem jegyzetet, meg beszéltem Madörrel. Jókat nevetgéltünk. Időközben feltűnt Frusztrált is, aki elmesélte, mi történt Krakkóban, távozásunk után.
Aztán megírtam egy levelet, amely, valljuk be elég idejétmúlt témát feszegetett, és amelyet legalább másfél hónapja meg kellett volna írni.
Megkaptam rá a választ. Erre is igaz az, ami az előzőre. Levontam belőle a tanulságot, hogy minél előbb ki kell lépnem Kerekperecevő életéből.
Mert lehet, hogy kreatívabbá teszem, de boldogabbá biztos hogy nem. Sőt előbb-utóbb eljön az az időszak, hogy csak fájdalmat okozunk egymásnak, és ezt nem akarom megvárni. Nem akarok Erdőtündér lenni, aki folyamatosan csak frusztrálja. Nem akarok túl sok és túl hosszantartó szenvedést okozni neki, mert annál mindenféleképpen jobban szeretem. Az eddig sokat átkozott földrajzi távolság most épp kapóra jön, mert így könnyebben fog menni a felejtés folyamata.
Azt szeretném, ha boldog lenne inkább. Persze tudom, hogy az alkotás az élete része{ színház, tánc, celofán, 12 méter drót} de ebben más is biztosan támogatni tudja.
Túl sokszor törettem össze ahhoz a szívem, hogy tudjam, ez is csak egy múló állapot és leszünk mi még régi urak, kenyerespajtás. De ez nem most fog bekövetkezni. Valószínűleg nem is a közeljövőben.
Legyek, ami lennék: férfi. A fű kinő utánam.
Nézzük mi is történt ma?
Voltam Debrecenben. Hát nem volt valami izgi, de legalább szereztem jegyzetet, meg beszéltem Madörrel. Jókat nevetgéltünk. Időközben feltűnt Frusztrált is, aki elmesélte, mi történt Krakkóban, távozásunk után.
Aztán megírtam egy levelet, amely, valljuk be elég idejétmúlt témát feszegetett, és amelyet legalább másfél hónapja meg kellett volna írni.
Megkaptam rá a választ. Erre is igaz az, ami az előzőre. Levontam belőle a tanulságot, hogy minél előbb ki kell lépnem Kerekperecevő életéből.
Mert lehet, hogy kreatívabbá teszem, de boldogabbá biztos hogy nem. Sőt előbb-utóbb eljön az az időszak, hogy csak fájdalmat okozunk egymásnak, és ezt nem akarom megvárni. Nem akarok Erdőtündér lenni, aki folyamatosan csak frusztrálja. Nem akarok túl sok és túl hosszantartó szenvedést okozni neki, mert annál mindenféleképpen jobban szeretem. Az eddig sokat átkozott földrajzi távolság most épp kapóra jön, mert így könnyebben fog menni a felejtés folyamata.
Azt szeretném, ha boldog lenne inkább. Persze tudom, hogy az alkotás az élete része{ színház, tánc, celofán, 12 méter drót} de ebben más is biztosan támogatni tudja.
Túl sokszor törettem össze ahhoz a szívem, hogy tudjam, ez is csak egy múló állapot és leszünk mi még régi urak, kenyerespajtás. De ez nem most fog bekövetkezni. Valószínűleg nem is a közeljövőben.
Legyek, ami lennék: férfi. A fű kinő utánam.
2008. június 23., hétfő
Mért játszott a szíved te szerencsétlen
József Attila
TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.
Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.
Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.
Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.
Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.
Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.
Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.
1937. július-augusztus
TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.
Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.
Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.
Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.
Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.
Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.
Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.
1937. július-augusztus
2008. június 21., szombat
Pokolbéli víg napjaim
A péntek akkor kezdődött el igazán, amikor drága jó anyám elküldött gyros-tálért{mert ő ugyebár nem főz}. Mivel a sült krumplinak még meg kellett sülnie, ezért volt alkalmam megint bepillantani kis lakóhelyem hétköznapjaiba. A látottak nem igazán tetszettek. Konkrétan azt gondoltam: Hogy lehet ebben a szánalmas, kicsinyes szarfészekben élni?
Ezek után drága jó anyám megkérdezte, hogy nem szeretett-e belém senki Krakkóban? Közöltem vele, hogy nem. Azért ekkora csoda még ott sem történhet.
Így a város iránti gyűlöletem és saját, kudarcokkal terhelt szerelmi életem démonjainak összeszövetkezéseként elképesztően ideges és szomorú lettem.
Este elmentem inni{a buli szót ebben a városban nem is érdemes használni} Bohóval, aki életem Krakkóig tartó szakaszának legnagyobb szerelme volt. Neki jól kipanaszkodhattam magam, meg aljadékoskodhattam is egy picit vele, úgyhogy ennek, és még 2 sörnek a hatására eléggé meg is nyugodtam.
A Jam nevű helyen összefutottam Kicsispud-dal, Rosszabbikénem öccsével, akit szintén nagyon szeretek. Vele még elmentünk egy helyre, és aztán haza hozzájuk. Kamaszkorom meghatározó élménye Kicsispudék háza, volt olyan nyár, hogy hetente legalább egyszer ottaludtam. Fergeteges, ám hirtelen végetérő bulik kötődnek ide, sok szép emlékkel együtt.
Úgyhogy ha csoda nem is történt, de egy picit visszatért kamaszkorom legszebb nyara{itt ezt most szószerint kell érteni}.
Ezek után drága jó anyám megkérdezte, hogy nem szeretett-e belém senki Krakkóban? Közöltem vele, hogy nem. Azért ekkora csoda még ott sem történhet.
Így a város iránti gyűlöletem és saját, kudarcokkal terhelt szerelmi életem démonjainak összeszövetkezéseként elképesztően ideges és szomorú lettem.
Este elmentem inni{a buli szót ebben a városban nem is érdemes használni} Bohóval, aki életem Krakkóig tartó szakaszának legnagyobb szerelme volt. Neki jól kipanaszkodhattam magam, meg aljadékoskodhattam is egy picit vele, úgyhogy ennek, és még 2 sörnek a hatására eléggé meg is nyugodtam.
A Jam nevű helyen összefutottam Kicsispud-dal, Rosszabbikénem öccsével, akit szintén nagyon szeretek. Vele még elmentünk egy helyre, és aztán haza hozzájuk. Kamaszkorom meghatározó élménye Kicsispudék háza, volt olyan nyár, hogy hetente legalább egyszer ottaludtam. Fergeteges, ám hirtelen végetérő bulik kötődnek ide, sok szép emlékkel együtt.
Úgyhogy ha csoda nem is történt, de egy picit visszatért kamaszkorom legszebb nyara{itt ezt most szószerint kell érteni}.
2008. június 20., péntek
Kiss Gy. Csaba: Krakkóba indulni (részlet)
És valahogy mindig Krakkó lett a középpont. Az első vagy egyedüli állomás. Ahol tervezni lehetett, merre tovább, és ahová vissza lehetett térni. Krakkó fogadott és elbocsájtott. Mindig visszavárt.
Már messziről köszöntött a Mária-templom kettős tornya: Isten hozott, hallom a szavukat a vonatablakban könyökölve, csakhogy megint itt vagy, bolygó magyar! Mintha csak tegnap mentem volna el. Mintha a Krakkón kívül töltött idő nem számítana. Tegnap, öt hónapja vagy ötszáz éve, mindegy. Az a fontos, hogy újra megérkeztem, s itt vagyok a város kapui előtt.
Különös idő a krakkói idő. A Wawel tornyai, az ódon paloták bolthajlásai a múlhatatlanságot mutatják, az örök történelmet a maga változatlan változandóságában. Hiába kopnak a kövek, mállnak a falak, a város örök. És fiatal. A százados falak rezzenetlen arccal szemlélik az előttük hömpölygő fiatalságot. A Főtéren, a Flórián utcán, a Varga utcán és a többiben mindig leányok és fiúk raja vonul. A tegnapi-tegnapelőtti leányok ma már talán tisztes matrónák, s egyikük-másikuk az unokáját sétáltatja a Körliget fái között.
Minden órában fölharsan a hejnal kürtje, s a magyar vándor nem csak az atyafiság jelének örvend ebben a percben, hiszen a toronyból jövő kürtszó neve a magyar hajnalt idézi, hanem eszébe jut a krakkói időnek a másik dimenziója. A percek izgalmas lüktetése, a várakozás reményteljes feszültségéé. Hogy valami történni fog, valami érdekes, nagyszerű. Ami csak itt történhet meg velem. Olyan idő ez, amelyből eltűnik a jelen, mint ahogy a történelmi paloták fölött szétfoszlik a levegőben a hejnal zengő hangja. Mintha csak jövő volna, az említést nem érdemlő jelen és múlt nélkül. Varázsos pillantok. Hogy visszahozná őket az ember!
Újra átvágni a Főtéren, keresztül a Posztócsarnok közepén a nyüzsgő turisták és egyéb bámészkodók között. Itt van előttem Mickiewicz szobra. Nem lehet eltéveszteni. Mintha azért állították volna ide, hogy mellette lehessen találkozni. És tovább sietve vagy andalogva, mondjuk a Bracka utca felé, ahol az egykori magyar diákok bursája - diákotthona, mondaná a mai egyetemista - áll. Alig olvasható rajta az emléktábla, szinte ujjal kell kitapogatni a betűket. Zengett itt akkoriban a magyar szó, vagy fél évezrede, akár a 20. század hatvanas éveinek derekán. Ma lengyel urak és ölgyek járnak erre, be-bekukkantván az előkelő belvárosi üzletekbe. Manapság a városban kószáló utazó is megkaphatja, amit hirtelen megkíván frissítőnek, kávét-teát éppúgy, mint egyebet, közéjük értve a kommunizmus alatt ritka csemegének számító seritalt.
Merre folytassam az utat? Ahol a lengyel királyok vonultak a Wawel felé? Az volna a híres Vár utca, de fordulhatok a Kanonok utca felé, amely hűen őrzi a régi idők hangulatát. Itt van az írószövetség székháza, s kérdezem magaban: tartanak-e még vendégszobát, ahová egyszer éjszaka közepén s sötét épületben a nálam lévő megannyi kulccsal sem sikerült bejutni?
Ha eljön megint a nyár, Szent Iván-nap éjjelén ismét virágkoszorúkat tesznek majd ifjú leányok a Visztula titokzatosan sötétlő vizére. A parton égnek a tüzek, táncolnak körülötte. Hiába tudja az ember, szervezik-tervezik az egész látványosságot, hiszen időnként hangosbeszélő ad útbaigazítást az egyre gyűlő tömegnek, érezzük mégis, valaminő misztériumnak vagyunk részesei.
Napsugaras krakkói reggelek, amikor vidám arcokat látok magam körül az utcán. És szemek villanását. Azok a szemek - akkor, és most is. Nefelejcskék, dióbarna és mélyszürke változatban. Emlékezem rátok.
Krakkó, ifjúságom fővárosa, várj, megyek.
Már messziről köszöntött a Mária-templom kettős tornya: Isten hozott, hallom a szavukat a vonatablakban könyökölve, csakhogy megint itt vagy, bolygó magyar! Mintha csak tegnap mentem volna el. Mintha a Krakkón kívül töltött idő nem számítana. Tegnap, öt hónapja vagy ötszáz éve, mindegy. Az a fontos, hogy újra megérkeztem, s itt vagyok a város kapui előtt.
Különös idő a krakkói idő. A Wawel tornyai, az ódon paloták bolthajlásai a múlhatatlanságot mutatják, az örök történelmet a maga változatlan változandóságában. Hiába kopnak a kövek, mállnak a falak, a város örök. És fiatal. A százados falak rezzenetlen arccal szemlélik az előttük hömpölygő fiatalságot. A Főtéren, a Flórián utcán, a Varga utcán és a többiben mindig leányok és fiúk raja vonul. A tegnapi-tegnapelőtti leányok ma már talán tisztes matrónák, s egyikük-másikuk az unokáját sétáltatja a Körliget fái között.
Minden órában fölharsan a hejnal kürtje, s a magyar vándor nem csak az atyafiság jelének örvend ebben a percben, hiszen a toronyból jövő kürtszó neve a magyar hajnalt idézi, hanem eszébe jut a krakkói időnek a másik dimenziója. A percek izgalmas lüktetése, a várakozás reményteljes feszültségéé. Hogy valami történni fog, valami érdekes, nagyszerű. Ami csak itt történhet meg velem. Olyan idő ez, amelyből eltűnik a jelen, mint ahogy a történelmi paloták fölött szétfoszlik a levegőben a hejnal zengő hangja. Mintha csak jövő volna, az említést nem érdemlő jelen és múlt nélkül. Varázsos pillantok. Hogy visszahozná őket az ember!
Újra átvágni a Főtéren, keresztül a Posztócsarnok közepén a nyüzsgő turisták és egyéb bámészkodók között. Itt van előttem Mickiewicz szobra. Nem lehet eltéveszteni. Mintha azért állították volna ide, hogy mellette lehessen találkozni. És tovább sietve vagy andalogva, mondjuk a Bracka utca felé, ahol az egykori magyar diákok bursája - diákotthona, mondaná a mai egyetemista - áll. Alig olvasható rajta az emléktábla, szinte ujjal kell kitapogatni a betűket. Zengett itt akkoriban a magyar szó, vagy fél évezrede, akár a 20. század hatvanas éveinek derekán. Ma lengyel urak és ölgyek járnak erre, be-bekukkantván az előkelő belvárosi üzletekbe. Manapság a városban kószáló utazó is megkaphatja, amit hirtelen megkíván frissítőnek, kávét-teát éppúgy, mint egyebet, közéjük értve a kommunizmus alatt ritka csemegének számító seritalt.
Merre folytassam az utat? Ahol a lengyel királyok vonultak a Wawel felé? Az volna a híres Vár utca, de fordulhatok a Kanonok utca felé, amely hűen őrzi a régi idők hangulatát. Itt van az írószövetség székháza, s kérdezem magaban: tartanak-e még vendégszobát, ahová egyszer éjszaka közepén s sötét épületben a nálam lévő megannyi kulccsal sem sikerült bejutni?
Ha eljön megint a nyár, Szent Iván-nap éjjelén ismét virágkoszorúkat tesznek majd ifjú leányok a Visztula titokzatosan sötétlő vizére. A parton égnek a tüzek, táncolnak körülötte. Hiába tudja az ember, szervezik-tervezik az egész látványosságot, hiszen időnként hangosbeszélő ad útbaigazítást az egyre gyűlő tömegnek, érezzük mégis, valaminő misztériumnak vagyunk részesei.
Napsugaras krakkói reggelek, amikor vidám arcokat látok magam körül az utcán. És szemek villanását. Azok a szemek - akkor, és most is. Nefelejcskék, dióbarna és mélyszürke változatban. Emlékezem rátok.
Krakkó, ifjúságom fővárosa, várj, megyek.
2008. június 19., csütörtök
Debrecen
Tegnap reggel végre átmentem az egyetemre is. Szokás szerint rá kellett jönnöm, hogy még személyesen is bazi nehéz bármit is elintézni. Sőt - a mostanában életemben uralkodó trend folytatásaként - még a téós néni is elkezdett nekem panaszkodni.
Ebéd a DOTE menzán. Jó kis sztowúfka, csak mindig van egy olyan félelmem, hogy egy Fehérköpeny odalép hozzám, átnyútja a névjegyét és így szól: -Keressen meg.
Vizsga Lagzinál{kell-e valakinek álnév, ha így hívják?}. Másfél óráig tartott és kölcsönösen aljadékoskodtunk egymással, de végül is ötöst adott. Ja, és kiderült, hogy Alkesz, drága jó csoporttársam, hajnali fél háromkor felhívta Lagzit, és közölte vele: -Gabi, nagyon nagy a buli!
Találkozás Czarnaval. Jó volt látni, de nagyon fáradt volt. Megbeszéltem vele, hogy nála alszom, mert időközben kiderült, hogy este dziampreza a Krampuszban.
Kimentem a Krampuszba, még beszélgettem egyet Klárikuval is. Aztán buli Cigónál. Ott volt Alkesz, Madör, Kadri is. Kellemesen leittasodtunk és sokat nevettünk. Nagyon jól éreztük magunkat. Fél négyig beszélgettem még Cigóval.
Négy órát aludtam, és az volt az utolsó álmom, hogy elraboltak és modern kori rabszolga lettem.
Délelőtt kimentem a Főtérre. Gyönyörűnek láttam most a fasort és a Nagytemplomot. Leültem és megreggeliztem( ejtsd: Balaton szelet és kóla). A háttérben szólt egy tangóharmonika.(Eme sorok írója nagy rajongója a tangóharmónika-muzsikának.)
Mint a fenti sorokból is kiderül, nagyon jól éreztem magam Debrecenben. Még egy mostanra értelmét vesztett szám is feltűnt egy villanyoszlopon: a 252.
Az a jó ebben a városban, hogy kisebb csodák történnek benne.
Még Czarnaval ittam egy kávét. Ő a változatosság kedvéért a volt facetjáról panaszkodott{ csak másfél éve teszi}. Miért kell az embereknek megijedni a saját érzéseiktől és miért nem tudják csak egyszerűen szeretni egymást?
Ebéd a DOTE menzán. Jó kis sztowúfka, csak mindig van egy olyan félelmem, hogy egy Fehérköpeny odalép hozzám, átnyútja a névjegyét és így szól: -Keressen meg.
Vizsga Lagzinál{kell-e valakinek álnév, ha így hívják?}. Másfél óráig tartott és kölcsönösen aljadékoskodtunk egymással, de végül is ötöst adott. Ja, és kiderült, hogy Alkesz, drága jó csoporttársam, hajnali fél háromkor felhívta Lagzit, és közölte vele: -Gabi, nagyon nagy a buli!
Találkozás Czarnaval. Jó volt látni, de nagyon fáradt volt. Megbeszéltem vele, hogy nála alszom, mert időközben kiderült, hogy este dziampreza a Krampuszban.
Kimentem a Krampuszba, még beszélgettem egyet Klárikuval is. Aztán buli Cigónál. Ott volt Alkesz, Madör, Kadri is. Kellemesen leittasodtunk és sokat nevettünk. Nagyon jól éreztük magunkat. Fél négyig beszélgettem még Cigóval.
Négy órát aludtam, és az volt az utolsó álmom, hogy elraboltak és modern kori rabszolga lettem.
Délelőtt kimentem a Főtérre. Gyönyörűnek láttam most a fasort és a Nagytemplomot. Leültem és megreggeliztem( ejtsd: Balaton szelet és kóla). A háttérben szólt egy tangóharmonika.(Eme sorok írója nagy rajongója a tangóharmónika-muzsikának.)
Mint a fenti sorokból is kiderül, nagyon jól éreztem magam Debrecenben. Még egy mostanra értelmét vesztett szám is feltűnt egy villanyoszlopon: a 252.
Az a jó ebben a városban, hogy kisebb csodák történnek benne.
Még Czarnaval ittam egy kávét. Ő a változatosság kedvéért a volt facetjáról panaszkodott{ csak másfél éve teszi}. Miért kell az embereknek megijedni a saját érzéseiktől és miért nem tudják csak egyszerűen szeretni egymást?
2008. június 17., kedd
Nem fogadol szaot, Misike?
Kezdem megérteni, miért is degradáló szó a tirpák. Itt az emberek máshogy bunkók, mint máshol. Hiányzik belőlük az ostobaság magabiztosága, inkább ebben is megalázottságuk tükröződik.
Ezekre benyomásokra mai - hazaérkezésem utáni első - sétámon tettem szert.
Az a baj ezzel a várossal, hogy nem történnek benne csodák.
"... mert ide nem jön sem erő, sem jutalom, ahogyan kérdő és sóvárgó tekintet sem, itt az újdonságok az idegenek újdonságai, az új idők vendégek, és úgy mennek el, ahogyan jöttek. Van itt valami szagos, lucskos, könyörtelen állandóság, ami bezárja és megemészti azokat, akik nem menekültek el, és alattomosan provinciálissá zülleszti őket. Az alföldi kisszerűség fertőz, mint egy sokáig lappangó kór, a nyitott és tájékozott embereket látogatja, serkéket hagy, akár a tetvek, aztán éppen úgy kerül napvilágra, mint a tetvesség az iskolában, ostobán, a baráti közösség előtt, mikor a legkevésbé számít rá, és talán elbizakodott is. A beszűkülés a gondozott lelkeket szereti, azokét, akik kitekintenek, küzdenek, olvasnak, színházba és moziba járnak, néha még a fővárosba is." (Grecsó Krisztián: Tánciskola)
Ja, van azért 2 jó hír: szeptembertől elkezdek olaszul tanulni, és úgy néz ki, hogy 4 hét múlva megyek anyámmal Krakkóba 4 napra. Megmutatom neki, hol fog lakni a fia.
Ezekre benyomásokra mai - hazaérkezésem utáni első - sétámon tettem szert.
Az a baj ezzel a várossal, hogy nem történnek benne csodák.
"... mert ide nem jön sem erő, sem jutalom, ahogyan kérdő és sóvárgó tekintet sem, itt az újdonságok az idegenek újdonságai, az új idők vendégek, és úgy mennek el, ahogyan jöttek. Van itt valami szagos, lucskos, könyörtelen állandóság, ami bezárja és megemészti azokat, akik nem menekültek el, és alattomosan provinciálissá zülleszti őket. Az alföldi kisszerűség fertőz, mint egy sokáig lappangó kór, a nyitott és tájékozott embereket látogatja, serkéket hagy, akár a tetvek, aztán éppen úgy kerül napvilágra, mint a tetvesség az iskolában, ostobán, a baráti közösség előtt, mikor a legkevésbé számít rá, és talán elbizakodott is. A beszűkülés a gondozott lelkeket szereti, azokét, akik kitekintenek, küzdenek, olvasnak, színházba és moziba járnak, néha még a fővárosba is." (Grecsó Krisztián: Tánciskola)
Ja, van azért 2 jó hír: szeptembertől elkezdek olaszul tanulni, és úgy néz ki, hogy 4 hét múlva megyek anyámmal Krakkóba 4 napra. Megmutatom neki, hol fog lakni a fia.
2008. június 16., hétfő
Dziady
"Persze én úgy gondolom, hogy én látom jól a világot, de különben ez így is van. Le van szarva mindenki, aki nem így látja." Szószerinti idézet drága jó anyámtól. Csoda, hogy ilyen lettem?
Itthon
Nem jó megint itthon lenni. Nem annyira szar, mint amilyenre számítottam, de nem az igazi.
Annyira provinciálisak ezek az alföldi városok, beleértve szűkebb környezetemet is.
Ma is: a kisboltos és a pizzás is kifaggatott krakkói élményeimről. Ismerjük egymás minden apró titkát. Kezdek megint bennszülött lenni a saját idegenségemben.
Azért a végére még egy kis vidámság: a Múzeumok éjszakájának programjában szerepel egy olyan műsorszám, amelynek elnevezése: MEGLEPETÉS. Na, ez olyannyira igaz, hogy még apámék sem tudják, mit is fognak csinálni.
Annyira provinciálisak ezek az alföldi városok, beleértve szűkebb környezetemet is.
Ma is: a kisboltos és a pizzás is kifaggatott krakkói élményeimről. Ismerjük egymás minden apró titkát. Kezdek megint bennszülött lenni a saját idegenségemben.
Azért a végére még egy kis vidámság: a Múzeumok éjszakájának programjában szerepel egy olyan műsorszám, amelynek elnevezése: MEGLEPETÉS. Na, ez olyannyira igaz, hogy még apámék sem tudják, mit is fognak csinálni.
2008. június 15., vasárnap
Szombat
Bár pénteken azt mondtam, hogy ez az utolsó krakkói bejegyzésem, ez csak a földrajzi helyre vonatkozott.
Szombat reggel még elmentem shopni{megint egy szó Kerekperecevőtől}. Vettem egy Voovoo cd-t Slim Shadynek és egy üveg vodkát Arosszabbikénemnek. Csinálunk belőle veszett kutyát, szokás szerint megvadulunk egy picit, szóval adunk rendesen az ösztönénnek.
Bepakoltunk Tinódival, aztán kijelentkeztünk, kaptunk egy közepes letolást a fürdőszoba és az erkély állapota miatt.
Ebéd Kiakadtamnál és két állandó jellegű tettestársánál. Búcsúlecsó.
Dworzec autobusowy. Búcsúzkodás, integetés, ölelgetés, fényképezgetés, elérzékenyülés.
Autóbuszút. Hat és fél óra, se rádió, se film. Volt viszont Tinódi.
Megérkezés Pestre, átszállás a kisbuszba, egy pianinó társaságába. Még 45-ben lopták el a vajai kastélyból és festették feketére. Azért valljuk be, egy pianinó nem egy étkészlet, már maga az eltulajdonítás aktusa is látványosabb.
Apáméktól megtudtam, hogy a Jósa András Múzeum padlásán, régmúlt korok szemtanúinak csontjai felett, a biztonság kedvéért lóg egy oldal szalonna.
Megérkezés éjfélkor. Annyira fáradt voltam, hogy nem bírtam elaludni kettőig.
Végülis sikerült a héten elbúcsúzni Krakkótól, egy darabig nem is fog oly nagyon hiányozni. De a szeretteim azért még nagyon bírnak.
Szombat reggel még elmentem shopni{megint egy szó Kerekperecevőtől}. Vettem egy Voovoo cd-t Slim Shadynek és egy üveg vodkát Arosszabbikénemnek. Csinálunk belőle veszett kutyát, szokás szerint megvadulunk egy picit, szóval adunk rendesen az ösztönénnek.
Bepakoltunk Tinódival, aztán kijelentkeztünk, kaptunk egy közepes letolást a fürdőszoba és az erkély állapota miatt.
Ebéd Kiakadtamnál és két állandó jellegű tettestársánál. Búcsúlecsó.
Dworzec autobusowy. Búcsúzkodás, integetés, ölelgetés, fényképezgetés, elérzékenyülés.
Autóbuszút. Hat és fél óra, se rádió, se film. Volt viszont Tinódi.
Megérkezés Pestre, átszállás a kisbuszba, egy pianinó társaságába. Még 45-ben lopták el a vajai kastélyból és festették feketére. Azért valljuk be, egy pianinó nem egy étkészlet, már maga az eltulajdonítás aktusa is látványosabb.
Apáméktól megtudtam, hogy a Jósa András Múzeum padlásán, régmúlt korok szemtanúinak csontjai felett, a biztonság kedvéért lóg egy oldal szalonna.
Megérkezés éjfélkor. Annyira fáradt voltam, hogy nem bírtam elaludni kettőig.
Végülis sikerült a héten elbúcsúzni Krakkótól, egy darabig nem is fog oly nagyon hiányozni. De a szeretteim azért még nagyon bírnak.
2008. június 14., szombat
Péntek
Délelőtt levizsgáztam az írásbeli tárgyaimból, délután a szóbeliekből. Mindegyik jól sikerült. Nem túl jól, de jól.
Közben,régi vágyamnak eleget téve, elmentem Mrożek {nizzai emberünk} magyar-lengyel éttermébe a Szabla i szklanka-ba, egy halászlére (túrós csusza nem volt). Hát, tényleg fúziós konyhát visznek. A levesnek nem volt halászlé íze, de finom volt.
Ezek után jött az, amit már tényleg nagyon régen csináltunk: kitakarítottunk Tinódival! Egészen emberi arca lett a szobánknak, de azért megőrizte piastos báját.
Utolsó kávé Kazimierzben, aztán megnéztem még egyszer a Wawelt.
Este holland-francia meccs. Hát, ezek a németalföldiek! Megint megmutatták, mi a szép ebben a sportban.
Hát, ez volt (eddigi) utolsó krakkói bejegyzésem. DE! Lesz majd még, pupákok! Ne izguljatok!
{Feladat: Számolja meg a hátokat és a deket a szövegben, és ossza el a zárójelek összegével! A helyes beküldők között Tinódi-köteteket sorsulunk ki!}
Közben,régi vágyamnak eleget téve, elmentem Mrożek {nizzai emberünk} magyar-lengyel éttermébe a Szabla i szklanka-ba, egy halászlére (túrós csusza nem volt). Hát, tényleg fúziós konyhát visznek. A levesnek nem volt halászlé íze, de finom volt.
Ezek után jött az, amit már tényleg nagyon régen csináltunk: kitakarítottunk Tinódival! Egészen emberi arca lett a szobánknak, de azért megőrizte piastos báját.
Utolsó kávé Kazimierzben, aztán megnéztem még egyszer a Wawelt.
Este holland-francia meccs. Hát, ezek a németalföldiek! Megint megmutatták, mi a szép ebben a sportban.
Hát, ez volt (eddigi) utolsó krakkói bejegyzésem. DE! Lesz majd még, pupákok! Ne izguljatok!
{Feladat: Számolja meg a hátokat és a deket a szövegben, és ossza el a zárójelek összegével! A helyes beküldők között Tinódi-köteteket sorsulunk ki!}
2008. június 12., csütörtök
Csütörtök
Ez a nap rosszul kezdődött és rosszul is végződött. Negyed háromkor arra keltem, hogy ég a gyomrom az előző napi kebabtól. 5-ig nem is tudtam elaludni. 7-kor arra keltem, hogy fuldoklok. Valószínűleg lenyeltem egy szúnyogot. Nem is volt erőm bemenni az utolsó Kowa órára. Vajon miről maradhattam le?
Délután lementem az adminisztrációra, és elrendeztem a piszkos anyagiakat. A bácsi{itt mindenki az} azt mondta, majd adjam le a portán a kulcsot, a kártyát meg az ágyneműt. Nem olyan, mint egy rossz amerikai filmben?
Aztán a búcsúzás következő állomásaként elmentem az Alchemiába, inni egy kávét. Ki is kértem, le is ültem, csak hát a szék úgy gondolta, befejezi földi pályafutását. Konkrétan három darabra tört alattam. A mögöttem ülő pár{ akik valamilyen germán akcentussal beszélték a lengyelt} jót is derült ezen, aztán, mire magamhoz tértem volna, a lányka már el is takarította a romokat.
Ezek után Podgórze, park. Nagyon jó volt megint, focizó gyerekek, kutyák, mókusok, minden ami egy parkhoz kell. Kezdem szeretni a parkokat. Mi lesz a következő állomás? Elmegyek túrázni? Sanyarú jövőkép, mondhatom.
Vacsora a BAR MLECZNY-ben{csak így nagybetűvel, mert ez a b.m. a lehető b.m-ek legjobbika}: żurek és pierogi ruskie.
Meccsnézés az od nova-ban{kamaszkorunk legszebb nyara}. A hosszúhajú csapos srác a fiával nézte a meccset. Aranyos volt. (A horvátok egyébként lejátszották a németeket)
Újra Źaczek, újra lengyel meccs. Fergeteges hangulat{ezekben a polákokban van valami délszaki} egészen a kilencvenharmadik percig. Tizenegyes, osztrák egyenlítés. "Bazd meg a bírót és az egész családját", "Két év múlva Lengyelország lesz a világbajnok". Ilyen és ehhez hasonló nóták csendültek fel. Ezeknek amúgy mindegy, csak teli torokból üvölthessenek, amit eufemisztikusan csak éneklésnek hívnak. Csoda, hogy még nem nyerték meg az Euróviziót?
Délután lementem az adminisztrációra, és elrendeztem a piszkos anyagiakat. A bácsi{itt mindenki az} azt mondta, majd adjam le a portán a kulcsot, a kártyát meg az ágyneműt. Nem olyan, mint egy rossz amerikai filmben?
Aztán a búcsúzás következő állomásaként elmentem az Alchemiába, inni egy kávét. Ki is kértem, le is ültem, csak hát a szék úgy gondolta, befejezi földi pályafutását. Konkrétan három darabra tört alattam. A mögöttem ülő pár{ akik valamilyen germán akcentussal beszélték a lengyelt} jót is derült ezen, aztán, mire magamhoz tértem volna, a lányka már el is takarította a romokat.
Ezek után Podgórze, park. Nagyon jó volt megint, focizó gyerekek, kutyák, mókusok, minden ami egy parkhoz kell. Kezdem szeretni a parkokat. Mi lesz a következő állomás? Elmegyek túrázni? Sanyarú jövőkép, mondhatom.
Vacsora a BAR MLECZNY-ben{csak így nagybetűvel, mert ez a b.m. a lehető b.m-ek legjobbika}: żurek és pierogi ruskie.
Meccsnézés az od nova-ban{kamaszkorunk legszebb nyara}. A hosszúhajú csapos srác a fiával nézte a meccset. Aranyos volt. (A horvátok egyébként lejátszották a németeket)
Újra Źaczek, újra lengyel meccs. Fergeteges hangulat{ezekben a polákokban van valami délszaki} egészen a kilencvenharmadik percig. Tizenegyes, osztrák egyenlítés. "Bazd meg a bírót és az egész családját", "Két év múlva Lengyelország lesz a világbajnok". Ilyen és ehhez hasonló nóták csendültek fel. Ezeknek amúgy mindegy, csak teli torokból üvölthessenek, amit eufemisztikusan csak éneklésnek hívnak. Csoda, hogy még nem nyerték meg az Euróviziót?
Ami kimaradt II.
Tegnap, hosszú idő óta először, a 7.53-as osiemkával mentem suliba és a Pl. Wszystkich Świętych-en szálltam le. Olyan csend uralta a teret, hogy az már szinte a fülembe hasított.
Aztán a Grodzkán összefutottam Agaval, magyar szakos lengyel ismerősömmel, aki megjegyezte, hogy, látta, nem vágyok haza. Ezt a Skype-on található "Nem akarok hazamenni, BAZZEG" mondatból szűrte le.
Aztán a Grodzkán összefutottam Agaval, magyar szakos lengyel ismerősömmel, aki megjegyezte, hogy, látta, nem vágyok haza. Ezt a Skype-on található "Nem akarok hazamenni, BAZZEG" mondatból szűrte le.
SZOTYI
Na, mi is volt ma?
Az utolsó Kinganénióra. Hát a szokásos+érzékeny búcsú.
Ebéd a KFC-ben. Polskie smaki.
Voltam a francia konzulátuson, Houellebecq találkozón. Olyan sokan voltak, hogyha nem késik, nem is látom.
Sör a Chilloutban. Krakkó-életérzés ezerrel. Csak hiányoztak a szeretteim.
Meccs a Żaczekban. Nem játszott jól egyik csapat sem.
Hát ennyi történt.
Az utolsó Kinganénióra. Hát a szokásos+érzékeny búcsú.
Ebéd a KFC-ben. Polskie smaki.
Voltam a francia konzulátuson, Houellebecq találkozón. Olyan sokan voltak, hogyha nem késik, nem is látom.
Sör a Chilloutban. Krakkó-életérzés ezerrel. Csak hiányoztak a szeretteim.
Meccs a Żaczekban. Nem játszott jól egyik csapat sem.
Hát ennyi történt.
2008. június 11., szerda
Ami kimaradt I.
Tegnap még le akartam írni:
-hogy megvettem, az utolsó Wprost-ot és Marlboro Light-ot. Ez a 2 dolog számomra hozzátartozik a Lengyelország-érzéshez. Mint a mentás almalé, a Wawel csoki és a megfázás is.
-Az utóbbi napokban nem vagyok hajlandó órát hordani. Ezzel is csak az idő múlásáról nem akarok tudomást venni.
-hogy megvettem, az utolsó Wprost-ot és Marlboro Light-ot. Ez a 2 dolog számomra hozzátartozik a Lengyelország-érzéshez. Mint a mentás almalé, a Wawel csoki és a megfázás is.
-Az utóbbi napokban nem vagyok hajlandó órát hordani. Ezzel is csak az idő múlásáról nem akarok tudomást venni.
KEDD
Ma van kedd délután. Holnap szerda. Csütörtök. Péntek. Szombat délután. {Idézet Kerekperecevőtől.}
Hol is tartottunk? Hétfő este elmentem egyedül megnézni a holland-olaszt. Nagyon nagy meccs volt, a hollandokat még nem láttam ilyen jól játszani. Egyébként nem is rossz a Żaczekban meccset nézni egy-két sör társaságában. Sok mindent nyugodtan és tisztán végiggondolhat az ember.
Ma Kinganénivel volt két óránk, de csak a másodikra mentem be. Megint elsütötte a férjhez mentem, mindjárt jövök viccét. Tegnap Kowa meg a következőt:Találnak egy múmiát, és az oroszokra bízzák, hogy derítsék ki kié volt. Egy hét múlva jön a válasz: XV. Ramszeszé. Honnan tudták meg? Bevallotta. Hát ezt kapom én minden nap. De ez is nagyon fog hiányozni. Jövő kedden vacsora Kinganéninél. Azon már nem leszek ott.
Ebédeltem egyet a Deliben, aztán ittam egy kávét a Mleczarnia kiülős részében. Nagyon hangulatos volt, különösen a tejes- és teáskannákba tett virágok tetszettek{ez is Kerekperecevő hatása}.
Este meg megnéztem a svéd-görögöt Dulihugival. Nem volt rossz.
Ja, és láttam ma Kowa-t biciklizni meg alsónadrágban. Ne kérdezzétek, milyen körülmények között.
Hol is tartottunk? Hétfő este elmentem egyedül megnézni a holland-olaszt. Nagyon nagy meccs volt, a hollandokat még nem láttam ilyen jól játszani. Egyébként nem is rossz a Żaczekban meccset nézni egy-két sör társaságában. Sok mindent nyugodtan és tisztán végiggondolhat az ember.
Ma Kinganénivel volt két óránk, de csak a másodikra mentem be. Megint elsütötte a férjhez mentem, mindjárt jövök viccét. Tegnap Kowa meg a következőt:Találnak egy múmiát, és az oroszokra bízzák, hogy derítsék ki kié volt. Egy hét múlva jön a válasz: XV. Ramszeszé. Honnan tudták meg? Bevallotta. Hát ezt kapom én minden nap. De ez is nagyon fog hiányozni. Jövő kedden vacsora Kinganéninél. Azon már nem leszek ott.
Ebédeltem egyet a Deliben, aztán ittam egy kávét a Mleczarnia kiülős részében. Nagyon hangulatos volt, különösen a tejes- és teáskannákba tett virágok tetszettek{ez is Kerekperecevő hatása}.
Este meg megnéztem a svéd-görögöt Dulihugival. Nem volt rossz.
Ja, és láttam ma Kowa-t biciklizni meg alsónadrágban. Ne kérdezzétek, milyen körülmények között.
2008. június 9., hétfő
Mrożek
A hétvégén elment Sławomir Mrożek is.Nizzába. Az utolsó éveit ott akarja tölteni. Hát, különbözünk, mint két tojás.
C.d.
Tegnap beszélgettem egy picit Skype-on Kerekperecevővel. Jó volt, de azért érződött, hogy egyikünk sincs túl jó kedvében.
Este elmentünk Frusztrálttal és Tinódival a Żaczek nevű kollégium klubjába, ahol kivetítették a lengyel-német meccset. Még sohasem néztem EB-t olyan országban, amelynek válogattotja résztvevője a tornának. Ezek a bolond polákok egész jó hangulatot csináltak, meg hát Kubica életében először nyert egy futamot, úgyhogy azt se nagyon bánták, hogy 2-0-ra kikaptak. A németek góljait egy gliwice-i lengyel lőtte.No comment.
Ma bementem az utolsóelőtti Kowa-órámra{az egyik szemem sír, a másik nevet}. Olyan lila ing volt rajta, hogy egy percig szóhoz sem jutottam a megdöbbenéstől. Pánszpit meg fekete, halszálkás ingben és piros nyakkendőben virított. Megzakkantak ezek a tanárok.
Órák után ebéd a Różowy Słoń-ban, majd gondoltam egyet, és kivillamosoztam a podgórze-i parkba. Még sohasem voltam ott, a Wisła-n túl se nagyon. Nem vagyok egy nagy természet- és parkjáró, de ez a kis séta nagyon tetszett. A játszótéren kölykök fociztak, ami a bennem lévő nosztalgikus-melankolikzus érzést még jobban fokozta.
Utána ittam egy kávét a Plac Nowy-n, a Singerben. Ez is a Krakkótól való búcsúzásom részét képezte. Felkeresni kedvenc helyeimet és még egyszer betérni.
Kezdek megint turista lenni saját hazámban. Egyre több apró, lényegtelennek tűnő dolog tolul emlékezetembe. 636, 761:számok, melyek értelmüket vesztették. Akademia Pedagogiczna-Biprostal-Urzędnica-Plac Inwalidów-Batorego-Teatr Bagatela-Filharmonia-Pl. Wszystkich Świętych-Św. Gertrudy-Wawel:útvonal, amely értelmét fogja.
Este elmentünk Frusztrálttal és Tinódival a Żaczek nevű kollégium klubjába, ahol kivetítették a lengyel-német meccset. Még sohasem néztem EB-t olyan országban, amelynek válogattotja résztvevője a tornának. Ezek a bolond polákok egész jó hangulatot csináltak, meg hát Kubica életében először nyert egy futamot, úgyhogy azt se nagyon bánták, hogy 2-0-ra kikaptak. A németek góljait egy gliwice-i lengyel lőtte.No comment.
Ma bementem az utolsóelőtti Kowa-órámra{az egyik szemem sír, a másik nevet}. Olyan lila ing volt rajta, hogy egy percig szóhoz sem jutottam a megdöbbenéstől. Pánszpit meg fekete, halszálkás ingben és piros nyakkendőben virított. Megzakkantak ezek a tanárok.
Órák után ebéd a Różowy Słoń-ban, majd gondoltam egyet, és kivillamosoztam a podgórze-i parkba. Még sohasem voltam ott, a Wisła-n túl se nagyon. Nem vagyok egy nagy természet- és parkjáró, de ez a kis séta nagyon tetszett. A játszótéren kölykök fociztak, ami a bennem lévő nosztalgikus-melankolikzus érzést még jobban fokozta.
Utána ittam egy kávét a Plac Nowy-n, a Singerben. Ez is a Krakkótól való búcsúzásom részét képezte. Felkeresni kedvenc helyeimet és még egyszer betérni.
Kezdek megint turista lenni saját hazámban. Egyre több apró, lényegtelennek tűnő dolog tolul emlékezetembe. 636, 761:számok, melyek értelmüket vesztették. Akademia Pedagogiczna-Biprostal-Urzędnica-Plac Inwalidów-Batorego-Teatr Bagatela-Filharmonia-Pl. Wszystkich Świętych-Św. Gertrudy-Wawel:útvonal, amely értelmét fogja.
2008. június 8., vasárnap
Búcsúzások II.
Ahogy már tegnap utaltam rá, elment Kadri meg Kócos is. Kikisértük Kadrit, elbúcsúztunk, Dulihugi sírt is egy picit. Közben megérkezett Kócos is, segítettünk neki bepakolni tömérdek cuccát. Kiderült, hogy Kócos Életeértelme nem hozott semmilyen személyazonosságot igazoló okmányt, ezért ő ma megy haza. Utána elmentünk Tinódival, Dulihugival és Colossal a Kokoba, ettünk, majd haza. Az elmúlás elkerülhetetlensége lengte be a levegőt. Mindannyian hazamegyünk, és egyre kevesebb lesz a búcsúztató. Az utolsó majd megcsókolja a halott Damjanich kezét.
Este elmentünk a Wisła-partra, a VIII. Wielka Parada Smoków-ra Tinódival, Dulihugival{csak ő maradt már nekem a Krakkok városában}meg Frusztrálttal. Rengeteg ember, kivilágított Wawel, lézerfények, bóvliárúsok, tűzijáték, hajókról feleregetett léghajó-sárkányok, hangos zene. Nem nyűgözött le, unalmas volt. Nem láttam meg benne a szépséget, mégha Krakkóban is volt.
Majd az este folyamán ittunk még egy sört a Stary Portban. Ja, és Tinódi mostanság a nagyapja Lenin-sapkájában jár. Legalább olyan jól áll neki, mint a bajusz.
Este elmentünk a Wisła-partra, a VIII. Wielka Parada Smoków-ra Tinódival, Dulihugival{csak ő maradt már nekem a Krakkok városában}meg Frusztrálttal. Rengeteg ember, kivilágított Wawel, lézerfények, bóvliárúsok, tűzijáték, hajókról feleregetett léghajó-sárkányok, hangos zene. Nem nyűgözött le, unalmas volt. Nem láttam meg benne a szépséget, mégha Krakkóban is volt.
Majd az este folyamán ittunk még egy sört a Stary Portban. Ja, és Tinódi mostanság a nagyapja Lenin-sapkájában jár. Legalább olyan jól áll neki, mint a bajusz.
2008. június 7., szombat
Pierwsza brygada
Hát elment tegnap Megyacsiga, ma meg Kerekperecevő, Kócos és Kadri. Viszont csütörtökön visszajött Tinódi{elnevezés by Kerekperecevő}. Egyiknek sem örülök, de a búcsúzások azért mélyebben éríntenek. Életem egyik legszebb időszakát töltöttem itt, olyan emberek társaságában, akiket nagyon megszerettem, és akiktől most nagyon nehéz elválni. Tudom, hogy valószínűleg még találkozunk, de az már nem ez lesz. Ennek vége.
Azért még ezt az egy hetet kihasználom. Majd járok meccsekre Dulihugival és Tinódival, meg végigjárom a kedvenc helyeimet. Elbúcsúzok a várostól is. Ja, de szerdán még Houllebecq jön a Stolarskara. Őt azért még megnézem.
Egy hét múlva én is megyek haza. Hiányozni fog Krakkó is. Megint rájöttem, hogy ez a hazám. Itt: sokat nevettem, egy kicsit sírtam, jókat ettem, ittam, buliztam, táncoltam. Voltam színházban, moziban, rugby-meccsen, Mrożek-dedikáláson, Magyar Napokon.És persze voltam strici is. Mindennap láthattam a Wawelt és a Ryneket. Ihattam kávét Kazimierzben.
Megint összetört a szívem egy picit, de az azóta behegedt, és különben is, ez is csak az otthonosság-érzetet fokozza.;)Azért még ezt az egy hetet kihasználom. Majd járok meccsekre Dulihugival és Tinódival, meg végigjárom a kedvenc helyeimet. Elbúcsúzok a várostól is. Ja, de szerdán még Houllebecq jön a Stolarskara. Őt azért még megnézem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)