Mi is történt e héten?
Még vasárnap elkeződött a rugby-bajnokság Angliában és a meccseken felbuzdulva írtam a Debreceni Hajdúk nevű csapatnak, hogy léteznek-e még, és ha igen akkor lehet-e náluk edzeni?
Olyan választ kaptam, hogy magam is megbántam. Volt abban szó érdektelenségről, elpuhult fiatalságról, bakancsban futásról, felhúzózkodásról és emberekről, akik csak osszák{sic!} az észt.
Hétfőn elkezdődött a suli. Átmentem, körülnézegettem, megnéztem az órarendemet, tehát semmi különös.
Este még beszélgettem Skype-on Kócossal is. Elmesélte, hogy amikor vonatoztak, egy srác a vagonukból ki akart pisilni, de kiesett és szörnyethalt. 4 órát állt a vonat, és mikor megérkeztek végre, egy lengyel riporternek sikerült pont barátunkat elkapnia, aki azt nyilatkozta, valószínűleg hibátlan lengyelséggel:-Hát nem voltunk idegesek, hogy négy órát állt a vonat. Volt piánk oszt ittunk.{Madarat tolláról, embert történeteiről?}
Kedden volt Lagziczekkel óránk. Abban fáradtam el, hogy azon agyaltam, hogyan lehetne neki beszólni. Igazán fárasztó lesz ez a félév, ha ez így megy tovább.
Szerdán beszélgettem egy jót Dobossal, aki még esztétikát tanított nekem pszichós koromban, és aki a Nyugatot is tartotta volna, ha nem sodor minket a sors a Monarchia más városaiba.
Utána szeminárium egy csikóéveit jócskán túlhaladó úrral, aki többek között megosztotta velünk, hogy Arany Jánosnak különleges vonzódása volt a trágársághoz, és olyan kifejezéseket használt, mint np.: különböző lóalkatrészeket beaplikálni.
Majd elugrottam Czarnaékhoz a Kikötőbe {hát nem egy Stary Port}. Számomra kicsit lehangoló volt ez a találkozás, mert lakótársaival volt ott, aki hozzá hasonlóan kis települések lakói, és akikből áradt a kilátástalanság és a küzdés szaga. Legalábbis én így éreztem.
Volt még egy órám a lektorkával. Hát, meg kell hagyni, tündéri egy nő, és nagyon sajnálom, hogy nem vett nagyobb részt a lengyel nyelvvel való megismertetésemben.
Este egy sör Bohóval.
A csütörtök délelőttöm azzal telt el, hogy tesit vegyek fel, ezért délután már át se mentem.Ja, és apám fél 6-kor megint felkeltett, hogy vigyem már le a kutyát, mert ő el fog késni. Megjegyzem, a múzeum 8-kor nyit és 3 percnyire lakunk tőle gyalog.
Péntek reggel volt még egy zaliczenie-m aspektből{aki érti, adja át}.
Utána átugrottam Klárikuhoz egy cukrászdába, ahol helyettesített, mint eladó.
Este buli. Hát a város{eufemizmus} visszazökkent a régi kerékvágásba, de legalább jót beszélgettem Kicsivel.
Kicsit frusztráló ez a tárgyfelvételi időszak, de én nagyon élvezem. Mozgásban vagyok, végre csinálok valami nem öncélút, hülyéskedhetek a csoporttársaimmal. Estére kellemesen elfáradok, lefekvés előtt meg a Mester és Margarítát (újra)olvasgatom.
Elkezdek olaszul tanulni. Minden alakul, változik. Ráadásul elhatároztam, hogy csak nagyon kevés dolog tehet rosszkedvűvé. Can't nobody hold me down!{ Melyik rap-szövegből csentem ezt? Már magam sem tudom.}
Végül még egy szar vicc Klárikutól, akinek az apukája a MÁV-nál{WKP} dolgozik:
Ki az ideális vasutas házaspár?
Charlie Sheen és Eva Peron.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése