Weöres Sándor: Psyché
(4)
Weöres Sándor egy 18. századi női író bőrébe bújik. A kötet
első része, ahol az írónő versei, feljegyzései vannak, nagyon élvezetes, de a
második részben a költőnő szerelmének verseinek klasszicista jellege számomra
rontott az összképen. Maga a kötet játékos, néhol pajzán, egy briliáns írói
játék.
Kertész Imre:
Sorstalanság (5)
Ezt a regényt még 2002-ben olvastam először. Akkor annyira
nem tetszett, de most nagyon beütött. Tényleg egy remekmű, ahogy egy kamasz fiú
szemén keresztül bemutatja a holocaustot. Bár maga a téma nagyon lesújtó, de
nagyon élveztem ezt a könyvet olvasni, és biztos, hogy a jövőben Kertész más
műveit is el fogom olvasni.
Jonathan Swift:
Gulliver utazásai (3)
Ezt a könyvet körülbelül 20 éve olvastam utoljára. Mostani
olvasásra nem igazán tetszett, de lehet, hogy ebbe belejátszott az is, hogy
Szentkuthy Miklós fordításában olvastam, és az ő írásművészetét nem igazán
szeretem. Voltak benne jó részek, de nekem túlságosan 17. századi, túlságosan
racionalista és túlságosan angol volt. Szórakoztatónak és viccesnek sem
találtam.
Zrínyi Miklós:
Szigeti veszedelem (4)
Ezt a barokk eposzt még sosem olvastam, ideje volt már
bepótolni. Egy egész helyre kis mű volt, jó kis csatajelenetekkel, méltán
kanonizálódott.
Móricz Zsigmond:
Rokonok (4)
Móricz regénye arról, hogyan is működtek a dolgok Magyarországon,
a két világháború között, mennyire fontosabbak voltak a rokoni, társadalmi
kapcsolatok, mint a rátermettség. Máig fájóan aktuális.
Nemzetek szerint:
Magyar: 4
Angol: 1
Kiadó szerint:
Magvető: 2
IKON: 1
Kriterion: 1
Szépirodalmi: 1
Műfaj szerint:
Regény: 3
Eposz: 1
Psyché: 1
