Találtam most egy bukszát, akiről annyit tudok, hogy hogy hívják, és hogy akarok írni neki egy mesét. Persze előbb még megírom a tiédet, Főnököm! (Amúgy gyújtasz?:)

Ez most a kedvenc képem

Egy ismerősöm Nápolyból

ja pierdolę...nie ma wody, światło i Internet nawala, w mieszkaniu zimno w pi...du, mafia na ulicy zabija i na dodatek wulkan może wybuchnąć w każdej chwili...co ja tu ku... robię...Polsko Polsko kochana, gdzie jesteś??????

(Baszd meg...nincs víz, villany és az Internet akadozik, a lakásban ki...szott hideg van, az utcán a maffia gyilkolászik és ráadásul a vulkán minden pillanatban kitörhet, mi a f..szt csinálok én itt... Lengyelország, Lengyelország, szeretett hazám, hol vagy???)

Mese XXVI.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pénzérme. Pontosabban egy aranytallér. Egyik oldalán egy liliom volt, míg a másikon a régmúlt korok egyik uralkodójának arcképe.

Történetünk kezdetén ez a pénz egy ősz, öreg numizmatikus birtokában volt, aki sok más érmével együtt őrizgette, fényesítgette, és néha-néha numizmatikai kiállításokra is elvitte. Pont egy ilyen kiállításra készült, amelyet a Jékely Aladár Kultúrházban tartottak meg. Mivel tudta, hogy ott lesz eme szubkultúra színe-java, még maga Zoltán András is, ezért elvitte gyűjteményének legbecsesebb darabjait. Annyi pénz volt nála, hogy tallérunk már csak a zsebében fért el. Ám mivel az élelmiszeripari géptan nyugalmazott kandidátusa már eléggé idős és szenilitásra hajlamos volt, ezért elfelejtkezett róla, hogy zsebén egy nagy lyuk tátong. A tallér annak rendje és módja szerint ki is hullott a zsebéből, és a macskakövek réseiben el is gurult.

Arra járt épp egy kis könyvelő. Sztereotipikus könyvelő volt: alacsony, kopaszodó, szemüveges, kis bajusszal. Mellényt és kézelőt viselt. Látta, hogy valami csillog a földön, hát fel is vette. Nini, egy aranypénz! Pénz, ami nem Excelben van, ráadásul még arany is! Csak nézett, mint Falk Miksa dédunokája a helyszíneléskor. Ha már ilyen szép kis summához jutott, gondolta mulat egyet. Be is tért egy fogadóba, rögtön rendelt is egy meszely bort. Hamarosan megismerte a makaó nevű kártyajáték szépségeit. Először még nyert is, de az éjszaka folyamán elveszítette minden pénzét, beleértve a tallért is. A bor árával még adós is maradt. Másnap már kijózanodva elhatározta, hogy soha többé nem enged meg ilyen kilengést magának, és megkérte özvegy Tüskéssyné Bárdos Etelka kezét, akinek lakásához már igen régen gyengéd szálak fűzték. Boldogtalanul éltek, amíg a könyvelőcske meg nem halt.

A pénzérme egy legényhez került, aki gyakorta játszott vele fej vagy írást vagy ujjai között forgatta. Bár igen sokszor úgy tűnt, hogy felkopik az álla, azért az aranytól nem szívesen vált volna meg. Egyszer csak egy városba tévedt, ahol egy mindenre elszánt kőfaragó- és balett-táncos garázdálkodott. Nagy jutalom járt annak, aki ártalmatlanná teszi. A legény azt gondolta: egy életem, egy halálom, én bizony megpróbálom!

A haramia barlangját nem volt nehéz megtalálni, mivel a bejárat előtt  8 méteres szobra állt, talpazatán ezzel az arannyal futtatott szövegel: “Tanárnőnek szeretettel a 10.b-től”. Mit csináljon egy kőfaragó, ha a tisztességtelen munka már kezd nem kifizetődő lenni? Apróbb dísztárgyakat.

A legény le is tette a ghettoblasterét és benyomta Muszorgszkijtól az Egy kiállítás képeit. A gonosztevőben rögtön felötlöttek régi emlékei, és táncra is perdült. A vitéz dalia ekkor elővette parittyáját, belehelyezte az érmét, és úgy homlokon találta vele ellenfelét, hogy az menten holtan esett össze. Ebből is látszik, hősünk nagy Dávid-rajongó volt, gyermekkorának helyszínén megtalálható volt a bibliai alak néhány preraffaelita ábrázolása.

A legény meg is kapta a hatalmas jutalmat, le is telepedett egy kisebb kastélyban, elvett egy takaros menyecskét, és boldogan éltek, míg meg nem haltak. Az aranyat pedig még a családi ezüstnél és a nippeknél is nagyobb becsben tartották.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

Játsszunk!

Itt a Heineken kupa negyeddöntőinek párosítása. Tippeljünk! :)

Heineken kupa negyeddöntők:

Northampton v Ulster továbbjutó: Northampton

Leinster v Leicester továbbjutó: Leinster

Perpignan v Toulon továbbjutó: Toulon

Biarritz v Toulouse továbbjutó: Toulouse

Heineken kupa elődöntők:

Leinster v Toulouse továbbjutó: Toulouse

Northampton v Toulon továbbjutó: Northampton

Döntő:

Toulouse-Northampton győztes: Northampton

Majd meglátjuk, menni jön be belőle! :)

Boldog Születésnapot!

Egyre kevesebb kedvem van füstös kocsmákban berúgni(Azért nem iszom, mert szeretem tudni, hogy mikor érzem jól magam by Lét), de a Smells like teen spirit még tetszik. Most akkor öregszem vagy nem? :)

Báttya, avagy nehogy már az legyen...! :)

Épp Presser Gábort hallgatok. El is felejtettem, mennyire szívemhez szóló ez a zene.

Február 19-25. között megyek Krynicába, egy sítábornak tolmácsolni. Eme blogban már meséltem arról, milyen volt tavaly, remélem, idén is ugyanolyan kellemes lesz. Legalább iszom 1-2 pofa Żywiecet(pont ma tartottam lengyel órát, hát nem ki akartam ejteni azt a szóvégi -e betűt? ááá:).

Ha napközben bemegyek a belvárosba, mindig fura találkozásokban van részem. Érdekes módon, este ez pont fordítva van, vagy nem találkozom senkivel, vagy csak olyanokkal, akik lényegtelenek a számomra. Visszatérve: ma láttam egy bukszát, aki még '99 őszén nagyon tetszett nekem, de akivel 10 éve nem találkoztam. Tényleg olyan volt, mintha kísértetet látnék.

Hogy ide hogy kerültem fel? :)

http://movie-ozone.com/

Egy képzeletbeli szombat este

Volt egy blog....

Még 2008 májusában elkezdtem egy blogot. Egy bejegyzést ért meg, íme:

niedziela, 11 maja 2008
hát kezdődjék

Na, én is blogot írok már. Nem jártam meg mind a 6 világot, csak egy időn kívüli város lakója vagyok mostanság, ahonnan haza kell majd térnem. Sajnos. Jól éreztem itt magam, voltam misén, rugby-meccsen, moziban, színházban, Mrożek-dedikáláson. Ittam, táncoltam, ettem, tanultam, nevettem, sírtam, idegeskedtem és basztam az egészre. Nem jobb és nem rosszabb itt, mint Magyarországon, de itt itthon érzem magam. Ha majd tehetem, visszatérek ide.
Itt maradt szívem egy darabja is. Szükségszerű talán, hogy az otthonosság-érzethez hozzátartozzon az is, hogy összetörjön a szívem? Nem tudom. Mindenesetre ez itt is megtörtént. Beleszerettem egy lányba, akit mint embert is szeretek. Szerelmet nem adhatott, barátságot igen. Tudom, balfasz vagyok, mert ilyenkor hagyni kéne ezt az egészet, mert ez a barátság róka-fogta csuka, de fontos számomra Kerekperec-evő, és nem akarok vele minden kapcsolatot megszakítani. Ettől a szívem még kegyetlenül fáj most. Tudom, hogy be fog hegedni, mindig behegedt. Azt is tudom, hogy fájnia kell, mert fontos volt. El kell síratni, ez a rendje ennek. Látom Kerekperec-evő minden hibáját, és tudom, hogy megcsalt, összetört és elhagyott volna, de az agyam nem tud parancsolni a szívemnek, és nem is szeretném, hogy parancsoljon, mert a racionalitás az unalom diktatúrája. Bár az irracionalitás se jobb.
Mindegy, ez is mint, a blogok nagyrésze:szófosás. Kiírjuk magunkból a mindennapi élet lényegtelenségeit.{Micsoda közhelynek látszó bolondságokat , és általam abszolút igazságnak tűnő dolgokat írok itt le! Ha én sem hiszem, akkor más hogy fogja?}

Megjegyzés: A Magamról rész ezt tartalmazta: Közép-európai vagyok, annak minden kínjával és örömével együtt. Ja, és alkalmam volt egy ideig magával BARTA TAMÁSSAL lakni.

The Special One

José Mourinho lett az Év edzője a FIFA szerint. Ettől sem lesz olcsóbb a kenyér, de nagyon örülök neki. :) Nagy gyerek vagyok én, és egy kicsit mindig az is maradok.

Othello Genovában

Egy 70 éves sziciliai nyugdíjas Genovában lelőtte két szomszédját, mert azt gyanította, hogy az egyiküknek viszonya van a 68 éves feleségével. Később az asszonnyal is végzett. Épp öngyilkos akart lenni, amikor elfogták. Van azért ebben valami groteszkül bájos és nem utolsó sorban nemzeti sztereotípiákat erősítő.

299.

Kérdés: Melyik focicsapat szurkolói himnusza ez a dal?

Az az ember pozitív tulajdonságai közé tartozik, ha tudja magáról, hogy szar verseket ír. Most nem konkrét személyre céloztam, de akinek inge, vegye magára. (Na jó, régi szobatársam verseit olvasgatva jutottam erre a felismerésre, de ő nem olvassa ezt a blogot, és valamennyire általános igazságként is felfogható ez a mondat.)

Drága jó anyám kikerestette velem a Csokonai-összest, mert kellett neki egy idézet a Dorottyából. A kötet előszavát még Klebersberg Kúnó írta. Több generációs könyvespolcunk van, ez lesz az egyetlen örökségünk, és ezt is fogjuk továbbadni. Mindig, mikor veszek egy könyvet, arra gondolok, hogyan fogja a fiam levenni a polcról, és neki is mennyire fog tetszeni.

Úgy néz ki, a tudatalattim elkezdett baszakodni velem. Magam sem tudom pontosan miért, de nyughatatlan vagyok, nem bírok egy helyben ülni. Ez elég fura érzés egy hivatásos fetrengőnek. :) Egyébiránt letöltöttem Erlend Loe hangoskönyveket és ír etno punkot.

Tudta-e Ön?

Hogy Edward Elgar angol zeneszerző 1923-ban befizetett egy amazonasi hajóútra, és dél-amerikai operházakat látogatott?

Hogy az első világháború és felesége halála után régi kedvteléseit: a golfozást, a kémiai kísérleteket, a sárkányröptetést és a heraldikát nem folytatta tovább?

Sok érdekeset lehet megtudni a rádióból. :)

Menthetetlen vagyok. Letöltöttem az Ördöngös időket hangos könyvben. Észtül. A történethez hozzátartozik, hogy egy fél évet tanultam észtül az egyetemen, de annyira nem érdekelt, hogy egy szót sem tudok. Én vagyok talán az egyetlen, aki kettest kapott ebből a tárgyból, legalább is az észt lektornak meg kellett nézni az indexemben, hogy hogy van a kettes betűvel (elégséges).

Egy jó gondolat

A tökéletes menyasszony olyan, mint az ideális anya. Nem szolgáló, hanem királynő, és a szíve együtt kell dobogjon a saját vágyaival, és nem másokéval.

A spamekben, amiket kapok, az a megszólítás szerepel, hogy: Strici. Tudhatok valamit. :)

Mit kezdjek egy olyan nővel, akit nem zavar, hogy nem akarom megdugni?

Kérdés III.

Szerintetek ki a legantipatikusabb jobboldali publicista? Én talán Lovas Istvánra, vagy esetleg Tóth Gy. Lászlóra tippelnék, de minden válasz érdekel.

Adjátok vissza a Komszomol-tagságimat!

Eléggé viccesnek tartom, hogy házi könyvtárunkban csak két szerző van, akit a Kráter Könyvműhely adott ki: Andrus Kivirahk és Wass Albert. Elképzelem, ahogy egy kiadói bulin pezsgőt kortyolgatva kedélyesen elbeszélgetnek.

Ide mennék ma este

Rendet raktam a szobámban, különös tekintettel fiókokra, polcokra, szekrényekre. Amiknek a megtalálása igazán meglepett: mindhárom Dream-koncertjegyem, az első és utolsó Szpari bérletem, egy derékszögű vonalzó, két szál cigi. Minden selejtezéskor rengeteg dolgot kiszórok, de vannak olyan tárgyak, amiktől nem tudok megválni.

Egy kis rock and roll az új évre (Kösz, fiúk!:)

Az m1-en épp a Sok hűhó semmiért megy a Vígszínházból. Erről jutott eszembe, hogy én már álltam azokon a deszkákon. Egy lengyel Down-egyesület molinóját tartottam, miközben Down-szindrómás fiatalok salsa-bemutatót tartottak. A tánc előtt pedig a fordításomat Ted Mosby magyar hangja olvasta fel. Jó érzés volt, meg kell hagyni.

A spanyol kormány betiltotta az iskolai játszótereken való dohányzást. Melyik suttyó képes arra, hogy egy iskola játszóterén gyújtson rá?! A spanyolok dohányzási kultúrája nem éppen a legfejlettebb lehet, főként ha azt is figyelembe vesszük, hogy állandóan tarhálnak. Nem gyújthatsz rá úgy szabad téren, hogy ne jöjjön oda egy Spaniard(tetszik mostanában ez a szó), és ne kérjen egy cigit. Pontosabban nem kér, hanem azt mondja, hogy: Adjál már egy cigit! Egy embert sok minden minősíthet, úgy néz ki, ebbe a füstokádás is beletartozik.