Turnék

A nemzeti ünnepek olyanok a történészeknek, mint a zenészeknek a nyári fesztiválok. Apám is ünnepségről-ünnepségre, tévéről-tévére jár, és olyan országos médium sincsen, ahol Hermann Róbert (2000-ben Az év fiatal hadtörténésze, apámnak csak Robi) ne szerepelne.

Meghallgattam a hét végén a Fénystopposokat és megnéztem a Kertvárosi gettó című sorozatot. Mind a kettő zseniális.

Pótlás III.:Múlt hét

Szerdán találkoztam Léttel. Kellemesen elbeszélgettünk az élet nagy kérdéseiről(Ki nyeri a BL-t, tényleg ez leszek, ha nagy leszek?)

Szombaton kegyetlenül berúgtunk az egyik ikertestvéremmel. Azon csodálkozom, hogy nem csináltam semmi nagyobb hülyeséget. (Karinthy Nagy Lajosnak: Amilyen a közbiztonság, még leütsz valakit:)

Szemtelen kisördög vagyok! :D Nem lesz ennek jó vége.

Drága jó anyámnak új hobbijai vannak: a rátámdó Green Peace-es aktivistákat teszi helyre, és rákaptt a Mandiner.hu-ra. Már lájkolgat is. :) A következő lépcsőfokok: megtanul szkennelni és smiley-t írni. A közösségi oldalak szintjére azért nem süllyed le. Bár, amilyen ismerősei vannak, nem is csodálom.

Itt a tavasz. Ennek a legbiztosabb jele, hogy meghallgattam a Jégre teszleket. :)

Voltam ma a Koboldban (néhány olvasómnak mond valamit ez a név:) Az első benyomásom az volt hogy a mai gyerekjátékok iszonyatosan színesek, olyan volt az egész, mint egy műanyag trópusi dzsungel. Megnézegettem az egyhetvenkettes katonákat, de nem találtam semmi érdekeset, ráadásul 1500-1600 forint körül mozog már egy doboz (én még 200-400 körül vettem), meg amúgy is van vagy 1800 darab a Múzeum egyik zugában (hol is máshol:). A gombfocit nem találtam sehol, de egy pillanatra megint átvillant az agyamon, hogy veszek egy műanyag shotgunt (régi vágyam). Visszafelé elmentem az Ikertestvéreim ablaka alatt, és megint elfogott a nosztalgia. Valamiért azok az ablakok mindig a kamaszéveimet jutattják eszembe, sok emléket hoznak vissza. Érdekes módon az Egyház utcai lakásunk ablakai nem váltják ki ezt az érzést. És hogy hogyan is kezdődött ez a múltidéző séta? El kellett mennem a postára felvenni a Hajdúböszörményi Önkormányzat adóigazolását. Egy lazán idekapcsolódó Márai-idézet:Három életforma van: a jézusi, a fausti, az ulyssesi. A többi adóalany.

Találtam most egy bukszát, akiről annyit tudok, hogy hogy hívják, és hogy akarok írni neki egy mesét. Persze előbb még megírom a tiédet, Főnököm! (Amúgy gyújtasz?:)

Ha napközben bemegyek a belvárosba, mindig fura találkozásokban van részem. Érdekes módon, este ez pont fordítva van, vagy nem találkozom senkivel, vagy csak olyanokkal, akik lényegtelenek a számomra. Visszatérve: ma láttam egy bukszát, aki még '99 őszén nagyon tetszett nekem, de akivel 10 éve nem találkoztam. Tényleg olyan volt, mintha kísértetet látnék.

Drága jó anyám kikerestette velem a Csokonai-összest, mert kellett neki egy idézet a Dorottyából. A kötet előszavát még Klebersberg Kúnó írta. Több generációs könyvespolcunk van, ez lesz az egyetlen örökségünk, és ezt is fogjuk továbbadni. Mindig, mikor veszek egy könyvet, arra gondolok, hogyan fogja a fiam levenni a polcról, és neki is mennyire fog tetszeni.

Úgy néz ki, a tudatalattim elkezdett baszakodni velem. Magam sem tudom pontosan miért, de nyughatatlan vagyok, nem bírok egy helyben ülni. Ez elég fura érzés egy hivatásos fetrengőnek. :) Egyébiránt letöltöttem Erlend Loe hangoskönyveket és ír etno punkot.

Rendet raktam a szobámban, különös tekintettel fiókokra, polcokra, szekrényekre. Amiknek a megtalálása igazán meglepett: mindhárom Dream-koncertjegyem, az első és utolsó Szpari bérletem, egy derékszögű vonalzó, két szál cigi. Minden selejtezéskor rengeteg dolgot kiszórok, de vannak olyan tárgyak, amiktől nem tudok megválni.

A Nyíregyházi Főiskola rektora karácsonyi beszédében főként Júdásról beszélt. Állítólag szép beszéd volt, de biztos hogy nem szerencsés témaválasztás.

"...és énekes ifjú fiának vall engem a vén Magyarország."

Drága jó anyám tudtán kívül lenyúlta valahonnan a Nyugat 1909-es évfolyamának második kötetét. Még jól is jön, mert a miénket megrágta Montyka. Igaza lett Aszlányinak: Aki nem lop könyvet, nem kultúrember.

Riasztó jelek: ahelyett, hogy lekaptam volna a polcról a Nagy László összes első kötetét, és elolvastam volna a Ki viszi át a szerelmet..., inkább megnéztem Youtube-on.:)

Belémbújt a kisördög. Iszonyatosan vidám vagyok, és folyamatosan vihogok, mint egy bakfis. Egyébiránt bazi jó állapot. :) A nap folyamán jön még egy mese!

A lengyel smok "sárkány" szó egy eufemizmus is a péniszre.

Ezt ennék most

Mért' adjak bármit
Te nem adsz nekem semmit
Állok kifosztva

Valamiért, magam sem tudom pontosan, miért, harapós kedvemben vagyok.
Ja, és szeretnék elugrani most a Mleczarniaba egy jó sörre. Még azt se bánnám, ha nem szegődne társamul senki, csak üldögélnék ott a gyertyák fényénél.