Voltam ma a Koboldban (néhány olvasómnak mond valamit ez a név:) Az első benyomásom az volt hogy a mai gyerekjátékok iszonyatosan színesek, olyan volt az egész, mint egy műanyag trópusi dzsungel. Megnézegettem az egyhetvenkettes katonákat, de nem találtam semmi érdekeset, ráadásul 1500-1600 forint körül mozog már egy doboz (én még 200-400 körül vettem), meg amúgy is van vagy 1800 darab a Múzeum egyik zugában (hol is máshol:). A gombfocit nem találtam sehol, de egy pillanatra megint átvillant az agyamon, hogy veszek egy műanyag shotgunt (régi vágyam). Visszafelé elmentem az Ikertestvéreim ablaka alatt, és megint elfogott a nosztalgia. Valamiért azok az ablakok mindig a kamaszéveimet jutattják eszembe, sok emléket hoznak vissza. Érdekes módon az Egyház utcai lakásunk ablakai nem váltják ki ezt az érzést. És hogy hogyan is kezdődött ez a múltidéző séta? El kellett mennem a postára felvenni a Hajdúböszörményi Önkormányzat adóigazolását. Egy lazán idekapcsolódó Márai-idézet:Három életforma van: a jézusi, a fausti, az ulyssesi. A többi adóalany.