2010. december 29., szerda
Charlie Bartlett
Láttam most egy jó filmet. Egy srácról szól, akit mindenki megtalál a gondjaival, és ő próbál nekik segíteni. Ismerős valahonnan, mi pupákok? :) Ha van kedvetek, nézzétek meg.
Elágazó ösvények kertje avagy a google mint az avantgárd eszköze
borges idézetek
rókagomba megkeseredik
2010. december 28., kedd
Ezt kaptam karácsonyra (magamtól)
Sári, Samu és a titkok
Kivirähk, Andrus
Kék vagon
Gombrowicz, Witold
Ferdydurke
Vian, Boris
Mindenkit megnyúzunk! (drámák)
Szorokin, Vlagyimir
Kékháj
Loe, Erlend
Naiv.Szuper.
Loe, Erlend
Elfújta a nő
Ui: Most, hogy újraolvasom a listát, mintha a tudatalattim megviccelt volna, mert az öt szerző rátalált egy hús-vér emberre, akihez lazábban-szorosabban köthetem őket.
Weöres Sándor: Az éjszaka csodái (részlet)
kicsi lány, mivel ringassalak el?
Ha elzár tőlem a buta lakat,
lesajnál minket majd a virradat.
Bámuljuk egymást búslakodva és
szánk sarkát bontja már a nevetés.
Te! ha hiszed, ha nem hiszed,
úgy szeretem nevetésedet,
mint kinn ezt az éjszakát,
lámpavilágos éjszakát –
aranypor mállik az éj válláról,
s szemközt a sarkon a cégtábláról
furcsán szökken a pentameter-sor elő:
„Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerelő”
– a nevetésed is ílyen bolond:
mindenre illik és semmit se mond.
2010. december 24., péntek
"...és énekes ifjú fiának vall engem a vén Magyarország."
2010. december 19., vasárnap
2010. december 17., péntek
Mese XXV.
2010. december 15., szerda
Teszt
Itt egy kis teszt. Tudom, kicsit tematikus, eléggé könnyű, de jó szórakozást hozzá! :)
1, Pani Maria jest bardzo ….........
a, młody b, młoda c, młode
2, Pan Jan jest ….......
a, nerwowy b, nerwowa c, nerwowe
3, Ich mieszkanie jest dosyć ….......
a, ciemny b, ciemna c, ciemne
4, Ile kosztują …...... ? (jabłko) l.m.
a, jabłko a, jabłka c, jabłki
5, Czy trzeba kupić ….....? (nowy zeszyt)l.m.
a, nowi zeszyte b, nowe zeszyty c, nowej zeszytu
6, Proszę cztery …...... (mała koperta)l.m.
a, mali koperte b, małą kopertę c, małe koperty
7, Ci …...... są …........ (lekarz, zajęty) l.m.
a, lekarki, zajęte a, lekarze, zajęci c, lekarzy, zajęty
8, …........ są …..... (Nowak, niski) l.m.
A, Nowacy, niski b, Nowake, niskie c, Nowakowie, niscy
9, …........ zdobyli medale.(Sportowiec)
A, Sportowce b, Sportowcy c, Sportowie
10, Idę do …........(ulubiona koleżanka)
a, ulubionego koleżanky b, ulubionej koleżanki b, ulubioną koleżankę
11, Szukamy ….....(nowe mieszkanie)
a, nowego mieszkania b, nowej mieszkanii c, nowym mieszkaniu
12,To jest książka dla ….... (starszy brat)
a, starszej bratu b, starszym bracie c, starszego brata
13, W naszej grupie jest sześć …...... (nowa studentka)
a, nowej studentki b, nowych studentek c, nowego studencie
14, Proszę pięć …....... i pięć …....... (talerz, kubek)
a, talerzy, kubków b, talerze, kubki c, talerzów, kubkowie
15, W tym pokoju stoi pięć …..... (biurko)
a, biurki b, biukrka c, biurek
16, To jest restauracja dla …...... (żołnierz)
a, żołnierze b, żołnierzów c, żołnierzy
17, W tej szkole pracuje pięciu …....... (nauczyciel)
a, nauczycielów b, nauczyciele c, nauczycieli
18, Ilu …....... jest dzisiaj na zebraniu? (minister)
a, ministrów b, ministry c, ministre
19, Kiedy pomożesz …...... posprzątać wasz pokój? (leniwa siostra)
A, leniwej siostry b, leniwej siosrze c, leniwemu siostrowi
20, Książkę musisz dać …...... (silny brat)
a, silnemu bratowi c, silnej bracie c, silnych bratom
21, Powiedz …...... , że nie może bawić na ulicy.
A, głupiej dzieckom b. głupemu dziecku c, głupowi dzieckemu
22, Ona przygląda się …....... (drogi zegarek)
a, drogim zegarkom b, drogowi zegarkami c, drogich zegarek
23, Pan Jan wynajmuje mieszkanie …..... (młody inzynier)
a, młodych inżynierach b, młodego inżynierami c, młodym inżynierom
24, …............. nie podobają takie fryzury. (młoda kobieta)
A, młodej kobietą b, młodym kobietom c, młodą kobiecie
25, Znam …........ (pan Wróblewski)
a, pan Wróblewski b, pana Wróblewska c, pana Wróblewskiego
26, Oglądam …....... (stara fotografia)
a, starą fotografię b, starą fotografią c, stara fotografia
27, Czytam.........
a, powieść b, powieści c, powieścią
28 Czy masz …..... (zielony klucz)
a, zielony klucz b, zielonego klucza c, zielonym kluczem
29, Chciałbyś …...... (duże mieszkanie)
a, duże mieszkanie b, dużego mieszkania c, dużym mieszkaniem
30, Lubię........ (kot)
a, kot b, kota c, kotem
31,Jestem …........ ( przystojny Węgier)
a,przystojnym Węgrem b, przystojny Węgier c,przystojnych Węgrom
32, Jestem …...... (wielojęzyczna inżynierka)
a,wielojęzyczną inżynierką b,wielojęzycznym inżynierkiem c,wielojęzyczna inżynierka
33,Jadę do pracy ….... (czerwone metro)
a,czerwonym metrem b,czerwonego metra c,czerwonych metrze
34, Jesteśmy ….... (dumni rodzice)
a, dumnymi rodzicami b, dumnych rodzicach c, dumny rodzice
35, Interesuję się …...... (małe samochody)
a, małe samochody b, małymi samochodami c, małych samochodach
36, Dwa lata temu mieszkałem w ….........
a, pięknym Krakowie b,pięknego Krakowa c,piękny Kraków
37, Dużo rozmawaliśmy o …....... (miłość)
a,szczęśliwą miłością b,szczęśliwej miłości c,szczęśliwego miłościu
38, Stół stoi przy …..... (okno)
a,brudnym oknem b,brudnego okna c, brudnym oknie
39, Bardzo lubię żyć na …....... (Węgry)
a,wspaniałych Węgrzech b,wspaniałym Węgrom c,wspaniałego Węgrach
40, Słuchałem bardzo dużo o …......... (utalentowani inżynierze)
a,utalentowany inżynierze b,utalentowanych inżynierach c,utalentowanego inźynierom
Létem ha végleg lemerült...
Most beszélgettem Facebookon Léttel. Nagyon jól esett.
Ő volt az első lánybarátom, nulladikos korunkban még vittem neki Del Piero- és Ronaldo-posztert, aztán harmadikos korunkban, amikor mindketten magyar faktosak voltunk, lettünk igazi barátok. Beszélgettünk irodalomról (neve is innen származik: A Lét elviselhetetlen könnyűsége) , az élet fontos dolgairól (középiskolás fokon). Jókat cigiztünk és nevetgéltünk együtt. Ő már nem dohányzik, már én is egyre kevesebbet, de a nevetgélés megmaradt.
Minden egyes beszélgetésünk, még ha online történik is, kicsit feltölt.
Egy ember, aki már akkor ismert, amikor még ha kimentem a strandra, az emberek Byron-idézeteket fröcsköltek a szemembe, aki tudja milyen hülye és bölcs, milyen tapló és kedves tudok lenni egyszerre.
Egy ember, aki szeret engem, és a legkisebb mértékben sem akar kihasználni.
Egy ember, akit zavarbaejtően ismerek, és aki zavarbaejtően ismer.
Egy ember, akivel először kávéztam.
Egy ember, akivel először voltam Krakkóban.
Egy ember, akinek elsők között mondtam el, hogy tesóm férjhez ment.
Egy ember, aki meg tudja nekem adni azt, amire legnagyobb szükségem van: a vidámságot.
Egy ember, aki nélkül tényleg szegényebb lenne az életem.
Na, megyek én, összedobok egy dolgozatot a "gyerekeknek".
2010. december 14., kedd
Mese XXIV.
Egyszer volt, hol nem volt élt egyszer két medvebocs. Nagymedve és Kismedve. Szüleik praktikus okokból nevezték el őket így, nem pedig az asztronómia iránti vonzódásuk miatt. A két bocs szépen növekedett, Nagymedve talán egy kicsit jobban is. Szerették a számítógépes játékokat, a Hatalom Kártyái Kártyajátékot és a Satyrlord című zseniális filmalkotást. Ennek ellenére nem voltak kockák, jártasságot szereztek a harcművészetekben, és gyakorta látogatták a Kertvárosi Ólmozott Sarkantyús Alpakkák (KÓSA) meccseit is, ahol akkoriban a legendás Einstein-Podolsky-Rosen csatársor rúgta a bőrt.
Mikor Nagymedve már elérte az ivarérett kort, elindult, nekivágott a Rengetegnek. Útközben kisebb hímnemű állatokkal táplálkozott, a nőstényeikkel pedig párosodott. Rákapott a fura füvekre és gombákra is.
Egyszer épp egy ilyen spirituál-transzcendentális vacsora után feküdt a réten, nézte az eget, és hallucinációiban a metrikus terekben kalandozott. Arra ment épp egy egész cirkusz, kocsikkal, vad- és szelíd állatokkal, nagybajszú cirkuszigazgatóval, artistákkal, bohócokkal, tűz-és kardnyelőkkel, erőművészekkel, műlovarnőkkel, késdobálókkal, és egy teljes, kiválóan felszerelt TMK-val. Amint meglátta a réten heverő mackót, az igazgató így szólt:
-Na, ez se a méztől ilyen! Gyerünk, fogjátok be! Lesz már egy medve is a társulatban! - kacagott fel gonoszan, eleget téve a gonosz cirkuszigazgatókra vonatkozó előitéleteknek.
Amint a mackó felébredt a ketrecében, eléggé elcsodálkozott, hogy hová is került. Csak nézett, mint Van Gogh a Dolby Surroundra. De még nagyobb lett az elképedése, amikor karikát húztak az orrába, és medvetáncra kényszerítették. A nap végére igen el is búsult. Egyszer csak berepült a ketrecébe egy madárka, akiből csak úgy sugárzott az intellektus.
-Mit búsulsz, te melák? - kérdezte.
-Bevagyok ide zárva, és még a szeretteimet sem tudom értesíteni.
-Na, nehogy már egy ekkora böhöm nagy állat búsúlásra adja a fejét! Én elrepülök a családodhoz, és értesítem őket.
A madárka így is tett. Kismedve, amikor meghallotta, mi történt a bátyjával, egyből elővette a ládából a tarisznyáját, bepakolt egy kis hamubasült pogácsát, hagymát, juhsajtot, egy mp3-lejátszót rajta a teljes Manowar-diszkográfiával, és elindult kiszabadítani a bátyját.
Útja során találkozhatott volna egyéb állatokkal, akiknek szivességet tehetett volna, és ezért igéretet kaphatott volna arra, hogy a jövőben ezeket a szivességeket meghálálják, de ez nem történt meg. Egész sima kis útja volt, kisebb állatokkal táplálkozott, de neki már volt annyi esze, hogy ne üzekedjen annyi nősténnyel és hogy kerülje a fura füveket és gombákat. Meg is találta a cirkuszt, megvárta míg leszáll az éj, lopott a TMK-soktól egy jó kombinált fogót, levágta a lakatot bátyja ketrecéről, és együtt elszeleltek az éjszakába.
A két mackó és a madárka ezek után gyakran lógott együtt egy-két pofa sör mellett.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
Jóslás
2010. december 12., vasárnap
2010. december 11., szombat
2010. december 10., péntek
Számvetés
Eddig írtam 23 mesét.
Nézzük, a címzettek szerinti listát.
- K: 11 db
- Cz: 3 db
- Él: 2 db
- L: 1 db
- It: 1 db
- Hr: 1 db
- B: 1 db
- Zs: 1 db
- R: 1 db
- Rh: 1 db
Nézzük a főszereplők szerinti eloszlást.
- Egyszerű lány : 7 db
- Királylány: 6 db
- Dalnok: 3 db
- Nyúl: 2 db
- Sárkány/Egyszarvú: 2 db
- Lány/Fiú: 1 db
- Ikrek: 1 db
- Hírnök: 1 db
A valós helyszínek szerinti megoszlás:
- Budapest és részei: 6 mese
- Krakkó: 4 mese
- Nyíregyháza: 3 mese
- San Sebastian, Szarajevó: 2 mese
- Tiszavasvári, New York, Lisszabon, Portó, Split, Zadar, Ancona, Bologna, Genova, Toulouse, Bilbao, Valladolid, Salamanca, Kuala Lumpur, Szlovákia, Varsó, Kaunas, Riga, Talinn, Diósgyőr, Szerencs, Záhony, Bonn, Bern, Barcelona, Marseille, Firenze, Tel-Aviv, Veszprém, Párizs: 1 mese
Igen, kicsit unatkoztam. Holnap jönnek a fiktív helyszínek. Most megyek piálni.
Mese XXIII.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leány. Egyszerű leány volt, semmiféle kékvér nem csörgedezett az ereiben. Egy faluban élt, ahol reggelente keveredett a hideg, a füst és a köd. Egyszer csak gondolt egyet, és elindult a közeli városba, szerencsét próbálni.
Volt ő abban a városban minden, csak akasztott ember nem: mosogatólány, felszolgáló, masamód, mosónő, szobalány. Szorgalmas és dolgos leány volt, ám a bér mindenhol annyira volt épp elég, hogy fel ne kopjon az álla. Ahogyan üldögél épp magában, egyszer csak megszólítja egy puccos dáma:
-Te, leány! Fiatal vagy, erős és egészséges, szegődj el hozzám!
-És mi lenne a dolgom?
-Férfiakat kéne szórakoztatnod.
-Szóval menjek el egy rosszhírű házba?
-Férjhez is mehetsz egy faragatlan tuskóhoz, az is ugyanazt fogja veled tenni, mint ezek a férfiak, és még nyomorban, megaláztatásban is kell majd élni. Én jómódot ígérek neked, emberhez méltó életet, és ki tudja, talán a kiemelkedés lehetőségét is.
A lány igen el is volt keseredve, tudta azt is, hogy alapjában véve igaza van az asszonyságnak, és mivel mint minden nőt, vonzotta is a kurtizánná válás gondolata, rá is állt a dologra.
Madame Hortense - mert így hívták a nőt - meg is tanított neki mindent: testének helyes ápolását, hogy hogyan társalogjon elmésen az itáliai reneszánsztól a politikáig mindenről, hogy hogyan szerezzen örömet egy férfinak, és persze magának is.
Hamarosan el is jött az idő, hogy fogadhassa az első kuncsaftot. Egy gazdag gabonakereskedő volt, világosbarna teveszőr kabátban és fekete kalapban. Jó kiállású férfi volt, akinek kezén ott díszelgett a jeggyűrű.
-Üdvözöllek, uram! Mi az, amihez kedved lenne? Mivel szórakoztathatnálak?
-Üdvözletem, kisasszony! Frissen megözvegyült férfi vagyok, a jeggyűrűt még mindig nem tudtam lehúzni az ujjamról. Egy kis gyógyírt keresek a karjaidban. Felejtesd el velem egy-két órára elhnyt nejemet, hogy aztán emléke még szebben, ámde szívemnek könnyebb módon tündökölhessen.
A lány tudta, mire van a gabonakereskedőnek szüksége. Sütött neki egy tepsi nagy csokidarabos brownie-t, és elkezdett mesélni. Elmesélte, hogy milyen lett volna a férfi és neje élete a továbbiakban. Mesélt a boldog évekről, amiket együtt töltöttek volna, a három gyermekről, akiket felnevelnek, az együtt töltött időskorról. Mesélt a kísértésekről, az elkerülhetetlenül is bekövetkező házassági krízisekről, és a végén megkérdezte, hogy mi lenne, ha fordítva történt volna, és a férfi hal meg előbb. A gabonakereskedő belátta, jobb így, hogy nem szeretett nejének kellett elviselnie a másik elvesztésének kínját. Meg persze a brownie is módfelett ízlett neki. Olyan megnyugvással tért haza, amelyet semmilyen gyönyör vagy érzékiség nem adhatott volna meg neki.
A következő kuncsaft egy ifjú volt. Lángoló üstökű költő, aki szexuális tapasztalatszerzésre vágyott, és persze vonzotta a bordélyok világa is, mely nem egy írónak szolgált ideiglenes lakhelyéül.
A lány tudta, mire van az ifjúnak szüksége. Könnyű kelmékbe öltözött, és egész éjjel táncolt a fiúnak. Eltáncolta neki, milyen is lesz az élete. Eltáncolta az írás szenvedélyét és a szenvedést, amit okoz. Eltáncolta a sikereket, amiket el fog érni. Eltáncolta a nők hadát, akik a karjaiba fognak omlani, és eltáncolta azt az egyet is aki hű társa lesz. Nem volt éppen egy könnyű feladat, de még a Nobel-díj bizottságot is sikerült eltáncolnia. A költő olyan eksztatikus állapotban tért haza, amelyet semmiféle gyönyör vagy érzékiség nem adhatott volna meg neki.
A fiatal tolnok nem maradt sokáig távol, összeadta magát a műintézmény egyik jeles kéjhölgyével, Vastag Bertával, és délelőttönként az egyik hátsó szobában írogatta műveit. Kell jobb hely az alkotásra, mint egy bordély nappal?
A harmadik kuncsaft egy jóképű dalia volt. Hossz háborúból tért meg, ahol rengeteg szenvedést és halált látott. A lány egyből tudta, mire van a katonának szüksége.Vannak olyan helyzetek, amikor a szavak vagy a tánc mit sem érnek. Odalépett hozzá, mutatóujját a férfi ajkaira tette, jelezvén, hogy ne szóljon egy szót se. Levetkőztette, megfürdette, aztán szerelmeskedtek. A dalia olyan boldog állapotban tért haza, amit csak a gyönyör és az érzékiség adhatott meg neki.
A vitéz aztán a következő este megszöktette a lányt, ellovagoltak egy messzi-messzi királyságba, ott nyitottak egy roncstelepet, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
2010. december 8., szerda
Buhera mátrix
Épp a Pusztítót nézem,(legalább akkora kedvencem a kilencvenes évek akciófilmjei közül, mint az Utolsó cserkész, ami mellesleg vasárnap volt) így tanúja lehettem egy beszavazóshownak. Ennek kapcsán jutott eszembe Litkai Gergely kis listája:
- A normális világban sohasem kapsz kétszázezer SMS-t, hogy ne gyere ki a lakásodból.
- Fogalmilag kizárt, hogy a Blikk címlapjára kerülj azzal, hogy fürdés közben arról beszélgetsz, hogyan csinálod hátulról, maximum a lichthóf túloldalán lakók nem köszönnek többet.
- Ha fiú létedre napi három órát töltesz hónaljepilálással, és az álló szoláriumban, nem rajongói klubod alakul, hanem leköcsögöznek a kocsmában.
- Ha fél év után feltételesen kijössz a házból, nem műsorvezetői állást ajánlanak, hanem pártfogó felügyeletet.
2010. december 7., kedd
Mese XXII.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Királylány. Apja könyvelő volt, anyja harsány. A két szülő útjai elég hamar elváltak egymástól, ám furábbnál-furább párok és párcserék után mindketten meglelték az ideális mostohaszülőt a Lány számára.
A Hercegnő a Jobbik fővárosában nevelkedett süldőlány koráig, de a líceumot már a szomszédos királyság székhelyén végezte. Itt is hamar megszervezte udvartartását, amelyet a kívülállók csak a Bandának hívtak. Ez látszólag egy demokratikus közösség volt, ám valójában a Királylány irányította. Boldogan teltek ebben a közösségben napjai. Reggel kávé, átvágás a virágokkal teli parkon, beviharzás a líceumba, rágyújtás, társadalmi élet, órákkal tagolva. Esténként néha egy kis italozgatás. A film-színház-muzsika-irodalom újdonságai. Néha beleszeretett egy-egy lovagba, aki az apja lehetett volna.
Az egyetemi stúdiumokat már a birodalom székhelyén végezte. Az elején itt is körülbelül azt csinálta, mint gimnazista korában, csak még jobban kitágultak a határok. Most már nem kellett eljátszania a nagyvárosi, liberális értelmiségit, szép lassan azzá is vált. Film-színház-muzsika újdonságai, most már saját szemével látva, egyre több pia,és korban is már hozzáillőbb partnerek. Már csak kétszer olyan idősek voltak, mint ő. Szép, ámde haszontalan okfejtések a világ dolgairól.
Néha átrándult egy messzi királyságba is, meglátogatni anyját. Egy fél évet töltött is ebben a királyságban, de nem tetszett neki.
Egyszer csak nagy változások következtek be az életében. Leszokott a dohányzásról, és generációváltás következett be szerelmi életében: megtalálta élete párját, egy jámbor, ámde szeretnivaló és víg vitéz személyében. Mert ahogy maga mondta: hiába minden ész, vagyon, humor vagy érdem, semmi nem ér annyit, mint egy fiatal, feszes fenék, amiről a szúnyog is lepattan.
Telt-múlt az idő, és a két fiatal elhatározta, hogy összebútorozik. El is hívták ismerőseiket, hogy segítsenek nekik ebben. Minden rendben is ment, az új kastély szép lassan megtelt berendezési-és használati tárgyakkal. Már csak egy szekrénysor maradt. Fehér, pozdorja szekrénysor volt, műanyag aranyozásokkal az ajtókon. Ezt próbálták megmozdítani, de sehogy sem sikerült, hiába tolták-vonták, sőt egyszer csak kinyílt a bárszerkény ajtaja (hisz mi más is lehetne egy szekrénysor szája) és hammm! bekapta egyiküket. Na, ennek már a fele sem volt tréfa. Jöttek hercegek, grófok, vitézek, nagykalapú tótok, válogatott cigánylegények a világ minden részéről, de egyikük sem tudta még egy arasznyit sem megmozdítani a szekrénysort.
Egyszer csak arra sétált egy ősz szakállú koldus, aki megállt a rettenetes bútor előtt, és így szólt:
-Ez ellen a pokolfajzat ellen nem használ semmi, csak a Csodálatos Műbútorasztalos. Őt kell elhívni Kőbányáról.
El is szalajtottak érte. Épp reggelijét fogyasztotta: abárolt szalonnát fehér kenyérrel és cseresznyepaprikával. A Mester magára kapta csodatévő szerszámövét, és már indult is megvívni az ádáz bútorral.
Mikor odaért, megállt a szekrénysor előtt, 1-2 percet gondolkodott, majd előkapta csillagcsavarhúzóját, és kimondva a varázsigét: -Baszd meg a herőccet! - darabjaira szedte a bútort, így már gyerekjáték volt felvinni.
A Csodálatos Műbútorasztalost gazdagon megjutalmazták, a két fiatal pedig boldogan élhetett új otthonában, míg... De ez már a jövő meséje.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
2010. december 6., hétfő
Érdekes lista
Some Blogs you might want to visit while waiting:
http://vekengesek.blogspot.com
http://ancient-archeology.blogspot.com
http://antiquegreece.blogspot.com
http://goddessesandgod.blogspot.com
2010. december 4., szombat
Megint egy idézet
Van egy német szó, amelynek a világ közös nyelvében lenne a helye, nem tudom, van-e magyar megfelelője: ez pedig a zeitgeist. Ez valami olyasmi, mint a korszellem, egy század mentalitását jelenti. Ha igazodsz ehhez a korszellemhez, van egy bizonyos nyelvhasználat, egy bizonyos gondolkodásmód, egy bizonyos érzésvilág, amely az adott témához kapcsolódik. A zeitgeist, amit leginkább a sajtó, a média formálnak, felkínálja, hogy cselekszik az emberek helyett. Megmondja az embereknek, hogy mit gondoljanak bizonyos dolgokról, és az emberek elfogadják, majd annak megfelelően cselekszenek.
Martin Walser
2010. december 2., csütörtök
Történet nekem
Ezt a történetet én kaptam. Bátorítsuk az ifjú szerzőt, úgyhogy lájkoljátok!
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy nap, még a rendszerváltás előtt. Négyen születtek meg. Kettő-kettő. Egy-egy pár. Az ABC sorrendjében az elsők (Rekrik) most a számok, a hegyek és a nők világában élnek. A másik pár egyik fele talált magának egy – ha már meséről van szó, akkor hajrá, adjunk neki álnevet – Macit. Ők ketten biztos vagyok benne hogy be fog járni a fél világot, most nagyon boldogak, egymásnak termetette őket az Ég. Tudom, tudom, ilyen csak a filmekbe létezik, de ez így van, mert nekem Anijeneb mondta. Elérkeztünk mesénk főszereplőjéhez. Elég régóta él már Vadkeleten. 10 évvel kevesebb ideje, mint Rekrik. De ez a idő elég volt arra, hogy Anijeneb egyike legyen a legérdekesebb embereknek, akikkel Rekrik találkozott. A pubertáskor kezdetekor mindig érdekes egy olyan ember, akinek a leghamarabb nő szőr „ott”. De hamar kiderült, hogy Anijeneb sok szempontból is meghatározó volt Rekrik életének. Ő volt A lázadó, A mindentudó, és A semmit-nem-tudó egyszerre. Érdekes módon, Enejaib és Rekrik barátsága akkor kezdődött igazán, amikor otthagyták azt a helyet, ahol az újkori történelmet tanították. Persze ezt a tudományt már Enejanib akkor is jobban tudta a tanárnál, aki valószínű, hogy (magyar tanár lévén is, 2in1, effiviency is our way) az olyan mondatok után- amit csak úgy, odabiggyesztve közölt velem magyarórán, miközben I. András seregének egyik kiváló katonájáról tanultunk - hogy „Búvár Kund vagyok, a parazita” , valószínű nem maradásra késztette volna a teremben. Az ifjúkor kezdetekor Enejanibnak nem parancsolt senki, őt lehetett vagy nagyon szeretni, vagy nagyon nem. Az tetszett nekem igazán, hogy Ő ezt leszarta.”Én eladom neked, jó ha megveszed
de azt is leszarom hogyha nem ezt teszed”Shit on it – mondja a jól nevelt angol.
Rá mindig lehetett számítani. Kik voltak a Ratkó gyermekek, és ki vezet a BL-ben? Egy kis fejtágítás után, próbálkozott Csernus Imre nyomdokaiba lépni. Mennyire élvezte ezt akkor is, emlékszem, amikor egy egy, lazának induló rokkinnes sörözés alkalmával kifejtette az anatómia lányok számára talán nem igazán emészthető részleteit, sok-sok addig általam jól ismert biológiai folyamatok meghatározó mozgatórugóit. Majd jött a postás korszak, most felnövök, megmutatom a világnak, hogy nem csak olvasni tudok, hanem pénzt keresni, mindenki bakaphatja. Azt hiszem, sokkal boldogabb volt akkor, mint most. Aztán egy szép napon felkelt, és „Chc? si? uczy? j?zyka polskiego”, a kompenzáció magasfoka. Nyilván kellett egy ál-arc is, hogy nézne már ki, hogy Anijeneb, az élő lexikon, nem tanul mellette világorodalmat is, beikszelte azon a bizonyos lapon, és sikeresen el is kezdte a lengyel-magyar barátság irodalmi és kultúrális alapjait tanulni, és elsajátítani. Hogy hogy nem, Polska wygra?a. Kicsit olyan nekem, mint azok a bohócok, akik szórakoztatják a világot, bármikor, bárhol, de a cirkusz után egyedül fekszenek le az istálló mellett. Azáhgyeríny nem lenne az a város nélküle. Enejanib jön, ott van, bármi történjen is.
Az örök keresgélő, az örök menekülő egyszerre. Megy-megy, maga sem tudja hova, néha, tiszta pillanataiban megvilágosodik, és igen, kellenek az emberek, kell a sör-cigi-unicum kombó, ami mellett el lehet regélni a sok, munkája miatt nem mindig a lényegre koncentráló embereknek azt, ami valójában a sorok között történik, de a kérdés mindig felmerül, hogy Enejanibnak jó-e ez így? Tudom, Ő lesz az az ember, aki a legőszintébben fogja nekem mondani, hogy igen, én itt boldog vagyok, de ez az itt ez nem a Vadkelet lesz. Azt hiszem, még meg kell találnia az Alaptábort.
2010. december 1., szerda
2010. november 30., kedd
Álom, álom, édes álom...
2010. november 29., hétfő
2010. november 28., vasárnap
A zenész írók családjába tartozom
A siker nagyon fontos egy írónak. Ha van siker, létezel. Azok az írók, akiket nem olvasnak, törékennyé válnak.
Az írás önmagában is fantasztikus folyamat, mely teljes autonómiát ad számodra. A lehetőség, hogy a világ bármely pontján bekapcsold a számítógépedet, és te legyél maga a világ, valósággal fizikai gyönyört nyújt nekem.
Magyarok!
Hol vagytok ti és hol vagyok én?
Mikor találkozunk?
Egy nyelv, melynek oly furcsa a zenéje.
A magyar hegedűk,
És a magyar nők vakító nyaka.
Nemsokára.
Egy ígéret, egy fenyegetés.
Alessandro Baricco
2010. november 27., szombat
2010. november 26., péntek
2010. november 25., csütörtök
2010. november 24., szerda
Mese XXI.
Történt, hogy nagyon megfájdult a Királylány háta. Jöttek orvosok, kuruzslók, vajákosok, ám senki sem tudta a fájás okát. Egyszer csak megjelent egy Varázsló. Fehér szakálla volt és hosszú ujjai, amik szintúgy hosszú körmökben végződtek, ám Piszkos Freddel ellentétben adott a személyes higéniára, ezért egész jólápolt kis mágus volt. Már ha ez Varázslónál számít.
-Királylány! Azért fáj a hátad, mert a szárnyaid ki akarnak szabadulni. Ahhoz, hogy kipattanjanak, el kell innen menned.
A Királylány megfogadta a tanácsot, és el is ment a szomszédos királyság udvarába. Az egymás között házasodás miatt ennek a királyságnak az uralkodói családja harminckét féle módon volt rokon, ezért szívesen is fogadták.
Felüdülés volt számára ez a környezet. Itt sem voltak jobbak vagy rosszabbak az emberek, mint szülőhazájában. Egyszerűen mások voltak.
Történt egyszer, hogy az ország újra monarchiává válásának tiszteletére bált rendeztek. Ugyanis eme országnak volt egy rövid, köztársasági periódusa, amit a rokonok véresen levertek.
Az első táncok körtáncok voltak. Ezek még réges régről fentmaradt táncok voltak, a balkáni hordák betöréseinek idejéből. Ezt nagyon élvezte a Királylány, lányos keblei csak úgy ugrándoztak a csipkeruha alatt.
Mivel a mulatság valamiért kronológiai sorrendet követett, így a kelta hóditók táncai következtek. Ahogy a Királylány magában ropta a szteppet, egyszer csak kipattant a bal oldali szárnya, csoda, hogy szét nem repeszette a báli ruháját.
Már a bál elején kinézett magának egy daliát, tündöklő fehér uniformisban. Aranyozott vállrojtjait egy nemzetközi szálloda portása, kitüntetéseit pedig Leonyid Brezsnyev is megírigyelte volna. A lovag fel is iratkozott az este folyamán a táncrendjébe, egy társas táncra.
A Habsburg- befolyás miatt a társastánc nem is lehetett más, mint a keringő. Ez általában nyitótánc, de ahová a Balkán, a kelták, és a Habsburgok is betörtek, az nem egy átlagos királyság, így táncrendje is meglepő volt.
Ahogy a parketten andalogtak, a lovag egyszer csak megkérdezte:
-Mi ez a furcsaság hátad bal oldalán, Királylány?
-Ez, lovagom, a szárnyam.
-Ha szárny, akkor szárny! Én így is szeretlek, minden szépségeddel és furcsaságoddal együtt - és hogy nyomatékot adjon a szavainak., megcsókolta a Királylányt.
Azon nyomban ki is pattant a jobb oldali szárny is. A Királylánynak egyből elmúlt a hátfájása. A lovaggal hamarosan megtartották az esküvőt is.
A Királylány ezek után kedvére repkedhetett hetedhét országon keresztül. A lovag könnyű szívvel engedte el bárhová, mert tudta, hogy még egy Királylánynak is szüksége van szabadságra, és arra, hogy azt csinálhassa, amit szeretne. A Királylány pedig mindig visszatért a lovaghoz, mert várta őt egy igazi családi fészek.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
2010. november 23., kedd
"Sajnálom, de nem ígérhetek mást, csak szórakozást." (René Clair)
Minden írónak megvan az, akinek ír. Eco szerint még Joyce-nak is megvolt. Művelt, a gondolatáramlásra érzékeny, kialvatlan éjjeli bagoly, aki kissé neurotikus is.
Az én olvasóm általában kicsit rosszkedvű, vagy tán egészen az. Arra szorul, hogy egy nehéz nap után szórakoztassák. Ezért vidám minden mese.
2010. november 21., vasárnap
Sima meccs volt, mint várható volt. Tóth Sándor az utánpótlás menedzsere volt a szakkomentátor. Ő civilben egy százhalombattai történelem-magyar tanár, és mindent tud erről a sportágról. Pont, mint apám a történelemről. Az első rugbymeccs, amit láttam, a London Wasps-Munster volt, 2007-ben. Ez a két klub volt akkoriban a sportág 2 legjobb csapata, a Darazsak 2005-ben és 2007-ben nyerték meg a Heineken Kupát, a Vörös Hadsereg 2006-ban és 2008-ban. Szóval a legmagasabb szintű rugby folyt, de legalább annyira hozzájárult Tóth Sándor szakkomentátori munkája ahhoz, hogy megszeressen ezt a sportot.
KICSIT MÁS: Egy nagy és egy kis meglepetés azért történt az eheti tesztmeccsek alatt!
Skócia 21-17-re megverte a toronymagas esélyes, és világbajnoki címvédő Dél-Afrikát. Ez 2002-en történt meg utoljára.
Wales csak 17-17-es döntetlent játszott Fijivel.
2010. november 18., csütörtök
Jenő nap alkalmából
– Uram! A késemért jöttem!
– Hol hagyta?
– Valami matrózban.
– Milyen kés volt?
– Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
– Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele?
– Kagyló.
– Hány részből?
– Egy darabból készült.
– Akkor nincs baj. Megvan a kés!
– Hol?
– A hátamban.
– Köszönöm...
2010. november 16., kedd
Sidney Polak:Wkładam łyżkę w szklankę
Az ablaknál csahol a kutya, megint egyedül maradtam, megint egyedül maradtam
Már nincs jointtekerés, már nem mennek pornók
Új tévécsatorna, értelmetlen bódult hoppok
Még a Playstation 2-vel sem játszom már
Lemezeket hallgatok, később visszarakom őket a polcra
Tanácstalanul teszem a dohányt a papírba, és tudom
Már nem számíthatok semmi jóra
A kádban nézek a párás tükörre
Néhány korty sör a belső semmire
És várom az álmot
De szabad vagyok, maxra szabad
Pedig a szabadság nem könnyű manapság , tudom
Hogy éjszaka semmi sem ébreszt fel
De szabad vagyok, maxra szabad
Pedig ez láthatatlan szabadság
Valahol, valaki biztos ezt szeretné
Megint nézem a tévét, nem törődöm semmivel
Újra háborús hírek, ma buliba megyek, ma buliba megyek
A rituálét megismétlem, a dolgokat biztos túlzásba viszem
A telefonszámát leírom, aztán reggel kidobom
Az ilyenekben már tíz danos vagyok
Fogat mosok, aztán taxit fogok
Megyek a hídon, nézem róla a képeslapot
A vár ott áll, ahol állt
Az északában bor, mert a bor a hangulat trambulinja
Mindjárt minden paranoiádat elmulasztja
Reggel megfizetek ezért
De szabad vagyok, maxra szabad
Pedig a szabadság nem könnyű manapság , tudom
Hogy éjszaka semmi sem ébreszt fel
De szabad vagyok, maxra szabad
Pedig ez láthatalan szabadság
Valahol, valaki biztos szeretné ezt
Wkładam łyżkę w szklankę, wiatr przesuwa firankę
pies ujada za oknem, a ja znowu siedzę sam, a ja znowu siedzę sam
już nie kręcą mnie jointy, już nie kręcą pornosy
nowy kanał w kablówce, bajerenckie hop sztosy
nawet w playstation dwa już nie gram
słucham płyty, a później odkładam ja na półkę
zwijam tytoń bezradnie w bibułkę i wiem
że już nic nie zdarzy się
w wannie patrzę, jak para osadza się na lustrze
łykiem piwa poprawiam swoja pustkę
i tak czekam na sen
refren:
ale jestem wolny, wolny na maksa
chociaż wolność nie jest dziś łatwa, wiem
że nic w nocy nie obudzi mnie
ale jestem wolny, wolny na maksa
choć ta wolność jest niewidzialna
gdzieś, ktoś na pewno chciałby ją mieć
Znowu oglądam TV, nie przejmuje się nimi
znów o wojnie w gazecie, a ja dziś balangę mam, a ja dziś balangę mam
swój rytuał powtórzę, pewnie przyjmę za dużo
jej telefon zapiszę a rano go zniszczę
w takich akcjach mam dziesiąty dan
myję zęby, a później wsiadam w taksówkę
jadę mostem, na moście oglądam widokówkę
pałac stoi tam gdzie stał
w nocnym wino, bo wino nastroju trampoliną
zaraz wszystkie paranoje miną
rano zapłacę za ten stan
refren:
ale jestem wolny, wolny na maksa
chociaż wolność nie jest dziś łatwa, wiem
że nic w nocy nie obudzi mnie
ale jestem wolny, wolny na maksa
choć ta wolność jest niewidzialna
gdzieś, ktoś na pewno chciałby ją mieć
2010. november 15., hétfő
2010. november 13., szombat
Célok:Ashton(2) ill. Beale(2)
Jutalomrúgások: Flood(2) ill. Beale
Büntetők: Flood(7) ill. O'Connor(2)
Anglia 4 év után győzött a Twickenhamben Tri-Nations válogatott ellen, és a legnagyobb különbségű győzelmét aratta Ausztrália ellen. Az angol válogatott szokatlan módon fekete mezben lépett pályára. Valószínűleg még néhányszor használni fogják ezt a színösszeállítást.
(Feladvány: Számold össze, hogy hány szót nem értesz a szövegben! Ha öt alatt van, ügyes vagy!:)
A legszebb bók
-Annyira belemerültem a meséidbe, hogy még az egyetemre is elfelejtettem bemenni.
2010. november 12., péntek
2010. november 11., csütörtök
2010. november 8., hétfő
Andrzej Stasiuk: Taksim
Tízkor minden halott. Csak a benzinkúton van élet. Senki nem tankol. Mindenki alkoholt vesz, vagy beülnek a kocsmába. Egyre több, egyre olcsóbb és egyre régibb autóik vannak. A helyi vagányoktól veszik őket, akik külföldi ócskaságokkal üzletelnek. Igen, mindegyik hoz valahonnan, vagy visz valahová valamit. Itt semmi sincs. Ezek az autók egyből szétesnek, kiesik az alvázuk, vagy a városon túli erdőben landol a karosszériájuk. Ezeket már senki nem veszi meg. Rókák vagy foglyok laknak bennük. A rókák okosak. A városhoz egyre közelebb találkozom velük. Az emberek kidobják az ételt. Megveszik, és nem tudják megenni. Olcsó és pocsék. Épp kapóra jön a rókáknak. Néha úgy futnak át az úttesten, mint a macskák vagy a kutyák. Zabálják az emberi készítésű kolbászt, és lepusztult limuzinokban laknak. Ez ellen senki nem tesz semmit. Régi, nehézlégzésű hulladékvas. De ez a benzinkút életét nem zavarja meg. Főként kopaszok, kövérek, és elálló fülűek. Mintha alultápláltak lennének. Néha éjszaka tankolok, és látom őket az üvegen keresztül. Rovarszerű, ideges mozgásuk van. Biztos benne van a génjeikben. Mindhiába. Hülyék és vég nélkül káromkodnak. Ám miután szétszéledtek, amikor egymaguk maradnak, lopva elsuhannak a falak sötétjében, és nem emelik el tekintetüket.
2010. november 7., vasárnap
2010. november 6., szombat
Pagliacci
Kérlek, írj nekem mesét
Rendben van, írok
Vidíts fel, légyszi
Kérlek, írj nekem egy mesét
De én nem tudok
2010. november 5., péntek
Mese XX.
Egy csípős téli reggelen, az első pálinka után az asszony bejelentette, hogy várandós. Lett is nagy öröm, az első pálinka hamar megsokasodott. Mikor megszületett, akkor kiderült, hgy leány. Mi legyen az új kis jövevény neve? Először a Boronát akarta az ember, lévén az a kedvenc mezőgazdasági eszköze, ám azt a Magyar Köztársaság utónévadási szabályai nem engedélyezték. Akkor legyen Fradika, a kedvenc csapatról, de abba meg az apósa nem ment bele, mivel vérmes Dózsa-szurkoló volt. Végül a kedvenc söréről Kőbányai Világoskának nevezte el.(Ebből is kitűnhet, milyen furcsák is a Magyar Köztársaság utónévadási szabályai.)
A kis Világoskát úgy nevelte az apja, mintha fiú lenne. Barbie-ból is csak a Hajógyári munkás Barbie-t kaphatta meg, a hozzátartozó heggesztő álarccal és rózsaszín Zsukkal.
Mikor végzett a Fullajtár Aladár Nehézgépipari Technikumban, akkor ajándékként kapott egy kulcskészletet, amit az anyja az utolsó pillanatban átkötött egy rózsaszín masnival.
Mi tagadás, a lánynak már bazira elege lett ebből az egészből. Ő műkörmös szeretett volna lenni, esetleg ha az Isten annyira felvinné a dolgát, kozmetikus. Fel is kapta a cókmókját, és elindult ország-világ ellen.
Ahogy egy sötét rengetegbe ért, egyszer csak egy alulöltözött fiatalembert pillantott meg. Oda is ment hozzá, és megkérdezte:
-Veled meg mi történt, jóember?
-Kaczor Bandi és bandája kirabolt.
-Na, gyere velem, visszaszerezzük a cuccaidat.
Egy kiadós gyaloglás után el is értek a banditák barlangjához. A leány be is kiabált:
-Gyere ki, te anyaszomorító bandita! Add vissza ennek az embernek a ruháit és az értékeit!
-Dehogy adom vissza, kishluvnya! Ha akarsz valamit, gyere és vedd el!
A lánynak volt egy varázsképessége: sörré tudta változtatni a vizet. Ez a nehézgépipariban jól jött, de ebben a helyzetben vajmi keveset ért. Ezért egyszerűen csak fejbecsavarta Kaczor Bandit egy 72-es kulccsal.
-Jó és szép leány! Köszönöm, hogy visszaszerezted az értékeimet. Tudd meg, rangrejtve vagyok itt. Én vagyok Jevgenyij Lukasenko, a Bjelarusz Traktorgyár örököse. Belédszerettem, leszel a feleségem?
-Mán hogy a viharba ne'!-felelte a lány.
A szülők is nagyon megörültek az illusztris kérőnek, lett is nagy lagzi, került az asztalra bőven orjaleves meg töltött káposzta. Fellépett a helyi általános iskola fúvószenekara és a 3+2 is.
Lett pénz kozmetikus sulira is, sőt a lány még a Mónika Szépségszalont is meg tudta nyitni.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
2010. november 4., csütörtök
Rímváltás II.
Hóviráglelked
Egy szirmát nekem adtad
Köszönet érte
II.
Mert más kezében
Elhervadna. köszönet
Hogy vigyázol rá
I.Szerény személyem
II.Kerekperecevő
2010. november 2., kedd
Mese XIX.
Egyszer aztán gondolt egyet, kiugrott a dobozból, és elindult országot-világot látni. Ahogy kimerészkedett az utcára, egyből halálfélelem fogta el az úton cikázó autóktól, de azért sikerült átverekednie magát az úttesten. Amint ugrándozott, egyszer csak egy nyitott ajtóra lett figyelmes, be is ugrándozott rajta. Kiderült, hogy egy diszkóba csöppent. Ő lett a hely kabalaállata, remekül ment a tulaj tollas kalpagjához, és lila, műszörme-köpenyéhez. A vendégek is imádták, és ő is nagyon szerette a számokra ropni. Már amennyire egy nyúl ropni tudja. Ám amikor elege lett a folytonos éjszakázásból, a könnyű nőkből, a mindig hangos zenéből, és már minden koktélt megkóstolt, továbbállt.
Ahogy ment-mendegélt, egyszer csak kiért a városból. Egy mezőn találta magát. Ahogy ugrándozott a fűben, meglátott egy barna, mezei nyulat. Oda is ugrándozott hozzá, és szóba elegyedtek. A Nyuszika próbálta fitogtatni, hogy mennyire is jártas a világ dolgaiban, mennyire sok mindent tud is Ő, és hogy vidéki társa mennyire elmaradott, mennyire nem tud semmit arról, hogy mi a trendi. A mezei nyúl csak mosolygott azon, mennyi lényegtelen dolgot is hord össze a Nyuszika, mennyire nem tudja azt, hogy milyen a róka vagy a vadászok elől futni. Miközben távoli unokatestvére összehordott hetet-havat, a mezei nyulacska látta ám a szeme sarkából, hogy egy vércse épp megpróbál lecsapni a nyuszikára. Nem volt egy gyáva nyúl, ezért megfogta a fehér tapsifülest, és elkezdett vele az üreg felé szaladni. Az éppen a kortárs színházi életről hadovált valamit, és nem értette az udvariatlan gesztust, ám csakhamar rájött, mire is megy ki a játék, és olyan gyorsan kezdte el szedni a lábait, amilyen gyorsan csak tudta. Sikerült is megmenekülniük.
A Nyulacska ottmaradt egy ideig a távoli rokonnál, kitanulta a mezei nyúlság minden csínját-bínját. Rájött, hogy mi is a fontos az életben. Többek között arra is, hogy a fontos dolgok közé tartozik az a család is, ahonnan eljött. El is búcsóúzott a mezei nyúltól, és hazament. Hosszú és keserves út volt, mint a hadifoglyoknak hazajönni Szibériából, de várta egy otthon, és ennél nincsen fontosabb.
Otthon nagyon megörültek neki, különösen a gyerekek. Időközben a hiányt pótlandó, vettek egy lány nyuszit is. A tapsifülesnek egyből megtetszett a kis buksza. Jól állt neki a szalag a nyakában, és amilyen jóízűen ette a káposztalevelet! Hamarost össze is kötötték az életüket, és csak úgy vadházasságban, boldogan éltek, míg meg nem haltak.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
2010. november 1., hétfő
Családi idill
A legvidámabb Barack Obama - így kezdte apám.
Ezek után drága jó anyám kijelentette, hogy ő egy szent, majd elkezdett röhögni drága jó apámon, hogy az öregnek már akkora a hasa, hogy a cipőjét sem bírja bekötni, amire drága jó apám úgy reagált, hogy: Micsoda! és demonstrálta, hogy ha akar, még le tud hajolni.
2010. október 28., csütörtök
-Jóasszony! Adnék én, de épp most vettek el tőlem 34000 Ft-ot! - mondta neki, utalva arra, hogy külső bizottsági tagságát arra méltatlanoknak adták.
-Rablók voltak? - kérdezte a koldus.
-Igen, azok voltak. Rablók.
2010. október 26., kedd
2010. október 25., hétfő
Nem tartozol hozzám
Csak az emlékek, amit hagytál
Elengedtelek
Nem tartozom hozzád
Csak az emlékek, amiket hagytam
Régen elengedtél
Nélküled
Is lesz mese
Könnyebb lett
Nélkülem
Azt már rég tudod
Milyen
Nem kell
Szépnek vagy okosnak lenned
Lenned se kell
Nem kell
Szépnek vagy okosnak lennem
Lennem se kell
Kell
A mosolyod
Egy kávé
Kell
A mosolyom
Egy kávé
Szeretem
Hogy szeretsz
Ahogy a zsázsáról mesélsz
Szereted
Hogy mit is pontosan?
Igazából nem tudom
2010. október 24., vasárnap
Spanyol János: Transzcendencia egy Facebook-beszélgetés folyamán
kitaláltam hogy egyházat alapítok
jézus mohamed
az összes csúcs tag (!)
tiszteletben lesz tartva
csak sajna még senki nem üzenget rajtam keresztül...
kurva életbe
jobban kéne hegyeznem a fülemet!
csak kurva sok a jó nő
és elveszi a koncentráló képességem a lényegről
lehet kasztráltatni kéne magam
nah jól van Zsánosz (törökösen)
2010. október 23., szombat
2010. október 22., péntek
Egy emlék
Mint a könyvespolc a szobámban
Mint a kilencvennyolcas vébé
Mint takarítás közben a Budapest
Hozzádtartozom
Mint a szteppcipő kopogása
Mint egy hajdanvolt kutya
Mint családi ebédkor Nagypapa
Nélküled
Mese se lenne
Talán könnyebb lenne
Szegényebb lenne
Nélkülem
Mese se lenne
Talán könnyebb lenne
Szegényebb lenne
.Nem kell
Szépnek lenned
Okosnak lenned
Lenned kell
Nem kell
Szépnek lennem
Okosnak lennem
Lennem kell
Kell
A mosolyod
Egy kávé
Hogy mellettem ülj
Kell
A kacsintásom
Egy kávé
Hogy melletted üljek
Szeretem
Ahogy egy radiátornál a Nap becéz
Ahogy semmiségekről regélsz
Ahogy tánc közben a tested beszél
Szereted
Ahogy egy kávézóban gesztikulálok
Ahogy történeteket kitalálok
Ahogy reptereket megszállok
2010. október 20., szerda
2010. október 19., kedd
2010. október 15., péntek
Mese XVIII./3 (Lisszabon)
Egyszer, amikor a piacon járt, hogy tőkehalat vegyen a bacalhauhoz, a kikötőben megpillantott egy legényt. Kopott, kirojtosodott farmer volt rajta, és egy kinyúlt, szürke pulóver. Fején egy olyan sapka volt, amilyet Hans Albers viselt a La Paloma című filmben. Kiköpött úgy járt, mint a Legény, ugyanazzal a Dékány-hősöket megszégyenítő kacsázással. Ám volt kedvese Szarjevóban van, legjobb tudomása szerint, úgyhogy hamar ki is verte a fejéből ezt a gondolatot.
Egy este fogta magát, és elment egy Ana Moura-koncertre. Ahogy ott üldögélt egy korsó grog mellett, egyszer csak odalépett hozzá a Fiú. Kiderült, hogy a Legény tényleg a kikötőben dolgozik, egy halászhajón, és szabad idejében folyamatosan a Lányt kereste. Már épp feladta a reményt, hogy megtalálja, amikor egymásba botlottak. Más esetben a lány igen gondolkodott volna, hogy mit tegyen, de most a világ legtermészetesebb dolgának tartotta, hogy a Dalnokkal menjen.
Ahogy egy este sétálgatTK a macskaköves utcán, egyszer csak eléjük toppant egy vén banya.
-Legény! Tudd meg, hogy engem e leány előző udvarlója küldött. Most megátkozlak, hogy annyi erőd se legyen, hogy egy tojúszálat el bírj fújni! Az átkot csak a Fény. a Sárkány, és a Vér együttes ereje oldhatja fel.
A Fiút egyből el is hagyta minden ereje. Ahogy a leány gondolkodott, hogy hogyan is kell érteni a boszorka szavait, megjelent előtte egy ősz szakállú öregember, fehér ruhában, bronzövvel a dereka körül.
-Min szomorkodsz Leányom?
-Kaptam egy feladványt, és nem értem, pedig nagyon fontos lenne rájönni a nyitjára, ha meg akarom menteni a kedvesemet.
-A Fény az Estadio da Luz. Onnan kell hoznod egy marék földet.
-És a többi?
-Azt majd idejében megtudod. Ezekkel a szavakkal el is tűnt.
A Lány így is tett, elment a Benfica stadionjába, és egy marékkal kiemelt a pálya földjéből. Ekkor megint megjelent egy ősz szakállú öregember, fehér ruhában, ezüst övvel a derekán.
-Üdvözöllek Leányom! Az ez első darabka már megvan, most jöjjön a következő. A Sárkány az Estadio de Dragaot jelenti. Menj el Portóba, és hozz onnan is egy marék
földet.
A leány el is ment az Fc Porto Stadionjába, és onnan is kiemelt egy marék földet a pálya földjéből. Ekkor ismét megjelent egy ősz szakállú öregember, fehér ruhában, arany övvel a derekán.
-Teljesítetted a második részt is. A Vér a te véred. Tedd a két maréknyi földet egy cserépbe, és hullajtsd rá három csepp véred. A földből ki fog nőni egy sárga rózsa, azzal kell megsimogatni a kedvesed arcát, hogy visszatérjen az ereje.
-Kérdezhetek még valamit, öregapám?
-Persze.
-Honnan szerzitek ezeket a menő öveket? Nagyon tetszenek.
-Munkaruha. A Főnök adja. Ezekkel a szavakkal el is tűnt.
A Leány úgy is tett, ahogy az utolsó öregember tanácsolta, és sikerült is megtörnie az átkot.
Beteljesült az öreg rabbi jóslata is, örökre együtt maradtak és boldogan éltek míg meg nem haltak.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
2010. október 14., csütörtök
2010. október 13., szerda
Fekete humor
-A 150 év már letelt, teremtsünk új hagyományt! - válaszolta Apám.
-Végül is, idén mi is elveszítettük a 6 legfontosabb tábornokunkat, koccintsunk rájuk!- vonta le a végkövetkeztetést Wojtek.
Mese XVIII./2(Az út)
Ám egy éber hajnalon, mikor is egy erkélyen állva cigarettáját szívta, nyilallást érzett a szívében. Ez nem a szokásos nyilallás volt, ami akkor fogta el, mikor felülkerekedett rajta a vándorlás ősi ösztöne. Ez most valami más volt. A lány miatt fájt a szíve, aki elment egy Másikkal Liszabonba. Emlékezett az öreg rabbi jóslatára is. Mivel Szarajevóhoz sem kötötte semmi, nem volt halottja az ottani temetőben, ezért felkerekedett.
Mostar híres hídja közelében lépte át a bosnyák határt, keresztülment Splitten(amit atyja csak Spalatonak hívott) és Zadaron, az El Gavieron fedélzetén érte el Anconat, aztán Bolognaba vezetett az útja, ahol újra láthatta az Alessandriai Bohócot. Lovon tett meg 300 kilométert a Pó-síkságon, Genovába jutott, amit úgy beleng Kolumbusz szelleme, mint Toruńt Kopernikuszé. Negyen napig utazott, míg elérte Toulouse-t, amelyet a helybeliek a rugby fővárosának mondanak. Onnan a Pireneusokon át San Sebastianban. San Sebastianban és Bilbaoban baszk barátainál vengégeskedett, jutott minden az asztalra, mi szem-szájnak ingere. Átvágott Valladolidon, Salamancán, a portugál határon túl már sziszegő-susogó nevű városok mutatták az utat, míg végre eljutott Lisszabonba.
Idézetek mesékből VII.
Már reggel úgy kezdődött, hogy a szakácsné odaégette a varasbékát. Ehetetlen volt a var. A legfinomabb falat, a szeme keserű szénné égett.
A korgó gyomrú főördög hosszú eszmefuttatásba kezdett a konyhatudomány meggyalázóiról a sopánkodó szakácsnénak, aki úgy jutott ezen rangos álláshoz, hogy annak előtte első vészbanya volt egy Machbeth nevű setét pernahajder birtokán.
Sűrű káromkodásokkal teletűzdelt litániája után Belzebúb herceg újabb varasbékát rendelt.
-Nincs - felelte a banya.
-Hogyhogy nincs? - hördült fel Belzebúb.
-Úgy, hogy nincs. Nincs és nincs és nincs. És vegye tudomásul a kegyelmes úr, hogy szalamandra sincs, a denevér-vér is elfogyott, tarajos gőte sincs, sőt mi több, a tarajtalan gőtekészlet is kimerült. Voltam a boltban, üres az is, állítólag nem engedték át az árut a vámon, el kellett dobni, mert valamilyen csuda folytán ibolyaillatú lett. Ennyi volt, nincs egyéb, ha nem tetszik, ne egyék! Punktum.
Belzebúb nagyot csapott az asztalra és elrohant, még az ozsonnáját sem vette magához, bár a fentiekből kitűnik, hogy nem érhette túl nagy veszteség.
A következő kellemetlenség a mindennapi ellenőrző körút alatt esett meg vele. Tudniillik Belzebúb uram minden reggel körbejárta a Poklot, lévén annak mindenható belügyminisztere, és megvizsgálta a belügyeket. Közeledtét légyfelhő jelezte, és olyankor minden pokolfajzat remegni kezdett, mint a nyárfalevél. A legyeket Belzebúb a pipájából eregette, s a gyönyörű, kövér, kékeszöld harcosokat mindenki irigyelte.
Ma reggel Belzebúb gyakorlott szeme azonnal kiszúrt egy üstöt, mely alatt kialudt a tűz, így az üstben fortyogó áldozat hosszú percekig pihenhetett. Aki nem bírja felmérni ennek a súlyosságát, gondoljon csak arra, hogy mit jelent, ha ezeresztendőnyi folytonos rotyogás után egy pillanatra enyhül a kín. Olyan, mintha az örök jégmezőkön hetekig cipelnél a hátadon egy elefántot, aztán egy finom sajtos szendvics erejéig letennéd. A csöppnyi szünet valósággal boldogságnak tűnik a kárhozottnak, márpedig a Pokol az Pokol, az nem azért van, hogy az elkárhozott akár egy pilanatig is boldog lehessen.
A nemtelen szóözönt, melyet a miniszter kieresztett magából, valaki lejegyezte, s azóta is oktatják s pokoli oskolákban, mint a káromkodás kultúrtörténetének egyik legékesebb darabját.
Az üst alá a szokásosnál nagyobb tüzet raktak, a kiesést bepótolandó. A fő-fő üstfelügyelő és a főüstfelügyelő eleszítették e havi bérüket. A kondér mellé rendelt felvigyázó ördögöt, akinek kötelessége lett volna szemmel tartani és táplálni a máglyát, nyomban kínpadra vonták, ahol is a szerencsétlen pára a patájába vert izzó patkószeg hatására töredelmesen bevallotta, hogy ő bizony egy csinos boszorkánnyal puszilózott a farakás mögött, ezért nem figyelte a tüzet.
-Mit tehettem? Olyan gyönyörű bibircsókja volt...
-A paráznaság enyhítő körülménynek számít, fiam - közölte Belzebúb, és egy minden eddiginél nagyobb és fenyegetőbb légyfelhőt eresztett ki a pipából. -Pláne, ha ilyen szép bibircsókról van sző. Ezért nem vágjuk le a bojtot a farkadról, miként a törvény is előírja, hanem egy évig száműzünk a Földre.
-Jaj, csak azt ne! Inkább a bojtot... - esedezett a szerencsétlen, de mindhiába, mert a légyfelhő máris röpítette a szörnyű vidék felé.
(Orbán János Dénes:Búbocska)
Kommentár az előző bejegyzéshez
Önkéntes száműzetés: mindig is megvolt, de most, hogy minden kapcsolatomat átértékelem, és próbálom úgy alakítani, hogy valamiféle kölcsönösség legyen benne, még jobban visszavonultam, és próbálom kicsit távolabbról nézni a dolgokat. Igazából nem az ismerőseim zavarnak, hanem az a szerep, amit ezekben a kapcsolatokban betöltök. Nincs erőm szórakoztatni, segíteni, vigasztalni, ha engem sem szórakoztatnak. A segítséget és a vigasztalást még meg is kaphatom, erre ott van Czarna. Ám tényleg vágyom egy olyan emberre, aki engem szórakoztat, akinek nem kell okosnak és viccesnek lennem, akinek vagyok olyan fontos, hogy kicsit küzdjön is értem, ne az legyen a természetes, hogy én ott vagyok, és smalltalkokkal és bonmotokkal, meg éles meglátásokkal emelem az est fényét. Ezért is vagyok tényleg olyan elutasító és elhessegető, mint a mesében ábrázolják. Miért vegyem magamra mások "terhét"? Megtettem éveken át, de most már elegem van belőle.
A sok évig elnyomott büszkeségem is felszínre tört. Nincs már kedvem ehhez az andrügén szerephez sem, pöcsöm van, az istenbe is! Ha én nem is lehetek az apa, legalább ne dörgöljék az orrom alá, hogy esélyem sincs rá! Szeretnék bűnös viszonyt folytatni a mese szerzőjével, és nem szeretnék arról olvasni, hogy ezt más teszi. Én sem küldök neki meséket más lányokról.(Megjegyzés: istenbe is, bűnös viszony: Bereményi Géza-idézetek)
Álljon itt azért egy Vian-idézet is, amit teljesen idevalónak ítélek:"A történet teljes egészében igaz, mert elejétől végig én találtam ki."
Tényleg gondolkodás nélkül írok.
Részlet egy meséből
Benyitottam. Éppen kifelé bámult a szoba egyetlen ablakán a távoli égre, keze az írógépen, a pillanatra várt. Egy visszafojtott perc után leengedte a kezét és rám nézett. Dörrentett. Szánakozva néztem. Nevettünk. Én széles mosollyal, ő ügyetlenül: évekkel ezelőtt átharapta a saját nyelvét, mikor rájött a végső kérdésre és lelkesen el akarta újságolni nekem. Nyelvbotlás volt, ahogy írta később a memoárjaiban. Halála után Anyám 25 aranysújtásos kötetben adta ki életművét. Leültem volna mellé, de nem volt hova, feszengve álldogáltam hát.
- Terhes vagyok - megemelte a szemöldökét.
- Nem tudom kitől - köhintett.
- A tegnapi bulin történt - megcsóválta a fejét.
- Részegek voltunk - hangtalanul nevetett.
- Nagy szimpatikus fiú volt - legyintett kezével. Ez azt is jelentette, hogy "ugyan már", de azt is, hogy "fejezd be".
- Elég? - rágyújtott, bólintott. Sokáig néztük egymást: ő hátradőlve szívta a cigarettáját, elfújva a füstöt, én kinyitottam az ablakot, majd az ajtófélfának támaszkodtam. Hirtelen felült, elnyomta a cigarettáját, kezével sürgetően intett, tűnjek el. Második intés: ablak maradhat. Harmadik: az ajtót ne felejtsem el becsukni. Miközben behúztam magam után, hallottam, hogy gyors, egyenletes ütemben pötyög az írógépén, gondolkodás nélkül, mint akinek a fejében van az egész élet. (Tényleg így volt, ez halála után kiderült, amikor Anyám felnyittatta a koponyáját.)
2010. október 7., csütörtök
2010. szeptember 22., szerda
1910.szeptember 22.
Udvarias volt, szinte szende,
félénk, szerény – ügyefogyott
az emberekkel szemtől-szembe,
de roppant gőgöt hordozott
magában, bár ez ritkán látszott;
ha versnek hitte önmagát,
rögtön emigrált a világból,
s így hány szerelmes éjszakát
mulasztott s délutáni párzást,
mert nemnek nézte az igent.
És mégsem ismert semmi gátlást,
ha egy államnak nekiment.
2010. szeptember 16., csütörtök
Szeptemberi letöltések
Még egy kulcsszó
Megjegyzés: Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl
Mese XVIII./1 (Krakkó)
Ezzel egy időben, egy másik városban élt egy fiú. Betonházak tövében nőtt fel, hosszú évekkel később, (nem, nem a kivégzőosztag előtt állva), gyermekkorára gondolva, mindig őszi panelszobák jutottak eszébe.
A lány, miután kitanulta a cipész- és serfőző mesterséget, fogta a tarisznyáját, és vándorútra indult. Végül Krakkóban kötött ki.
A fiú, miután rájött, hogy Dalnok akar lenni, és miután felégetett maga mögött minden hidat, szintén nyakába vette a világot. Végül Krakkóban kötött ki.
A lány a Főtéren kapott munkát, egy Sioux Steakhouse-ban kezdett felszolgálni. Cowboyruhában kellett felszolálnia, de a borravaló jó volt.
A fiú is a Főtéren kezdett el dolgozni, egy Sphinx-ben lett pincér, ahol minden felszolgáló jó kötésű férfiú volt. (Anti-Hooters)
Egy tavaszi délután, mikor éppen mindketten felszolgáltak, a fiú megbotlott egy zöld hátizsákban, átzuhant a szomszédos étterem kiülős részébe, és beborította sörrel a lányt. Mivel a pincérnek csak egy becsülete van, ezért a nála lévő tányérokat és poharakat is a földhöz vágta, majd elviharzott.
Este a lány barátaival a Społemben bulizott, amikor egyszer csak meglátta a fiút. A fiú is észrevette őt, oda is ment hozzá, és bocsánatot kért, hogy leöntötte. Szóba elegyedtek. Sok mindent beszéltek még, és kint sétáltak a Plantyn, a Św.Gertrudy-n. Azt hiszem, közben meg is csókolták egymást, de ez nem bizonyos. Annyi mindenesetre kétségtelen, hogy nagy szerelem lett az ügyből. Ilyesmi előforul két fiatal lény között. Még Krakkóban is.
Gyakorta kéz a kézben sétáltak az Ulica Szerokán, aztán az ulica Jozefán beültek az Eszeweriába – ahol a város legfélelmetesebb wc-je volt - egy kancsó teára, majd az ulica Nowa-n (amikor ezen az utcán járt, akkor a fiúnak mindig eszébe jutott a Kroke: Kazimierz című dala) befordultak a plac Nowy-ra. Az Alchemiában a fiú rendelt egy tatankát a lánynak és egy Żywiecet magának. Ahogy ott ültek-üldögéltek a középső teremben, egyszer csak belépett egy rabbi, aki feltűnően hasonlított Franciszek Pieczkára.
Le is telepedett a mellettük lévő asztalhoz, egy pohár méhsörrel a kezében. Amint a két fiatal összebújva szerelmes szavakat suttogott egymás fülébe, Mózes-hitű testvérünk egyszer csak megszólította őket.
-Gyermekeim! Milyen szépek is vagytok együtt. Kár, hogy ennek hamarosan vége szakad. Téged, lányom, a nyugati szél sodor el, mert feltámad benned a vágy, hogy más férfiak karjában is megismerd a gyönyört. Téged, fiam, pedig a déli szél visz tova, mert véredben van a vándorlás, új városok, vidékek megismerése. Ám egyszer talán még találkozni fogtok. Akkor dől el, hogy örökre együtt maradtok-e, vagy soha többé nem látjátok egymást.
A fiatalok csak jót derültek ezen, egy szavát sem hitték a szent embernek. Ám egy idő után mindketten tényleg elkezdték érezni, amit a rabbi mondott. A lány végül a Singerben összejött egy portuállal, akivel el is mentek Lisszabonba. A fiú ugyan bánta egy kicsit, hogy elveszítette a lányt, de annyira fűtötte a vére, hogy továbbálljon, hogy nem is foglakozott nagyon a dologgal. Ő Szarajevó felé vette az irányt.
Folyt köv.
2010. szeptember 9., csütörtök
Kulcsszavak
Nem olyan, mint egy vers?
vekengesek 7
vekengések 6
bene jános mesék 5
bene jános vekengések 5
vekengések 2
zámbó sebasztián 2
"sényő" 1
bene vekengései 1
czeizel endre gleccser elmélet 1
egy szegecs
2010. szeptember 7., kedd
Mese XVII.
Egyszer aztán az egyikük elhatározta, hogy útra kel, világot lát. Mind a ketten ajándékoztak a másiknak egy pengetőt, amit szíjra fűzve a nyakukban viseltek. Varázserejű pengetők voltak, John Petrucci arcmása volt rajtuk, ám ha az egyikük bajba került, akkor átváltott Mike Portnoyra (mégis csak a legbaljóslatúbb arcú az öt közül).
Az útrakelt fivér megmászott számos hegyet, bejárt számos várost, sokat tapasztalt a világ dolgaiból. Egyszer csak az Öt Világrészhez címzett fogadóhoz ért. Gondolta, megszáll itt éjszakára. Be is ment, leült az egyik asztalhoz, kiadós vacsorát rendelt. Egy bögyös-faros leány szolgálta ki, aki nagyon kedvére való volt a legénynek. Szóba is elegyedett vele, később már megcsipkedte, az este vége felé pedig már bátran cicerészte is. Az éjszakát is együtt töltötték.
Másnap, amikor az otthonmaradt testvér felkelt, látja ám, hogy a pengető Portnoyra váltott, és ráadásul olyan lila színe lett, amit csak egy glam-rock banda vállalhatott volna bátran. Egyből fel is öltötte kardját, és fivére keresésére indult.
Ahogy ment-mendegélt, egyszer csak megpillantott egy farkast, akinek csapdába szorult a lába. Megesett rajta a szíve, kiszabadította. A megszabadított állat így szólt:
- Lovag! A nevem Steppenwolf. Megmentetted az életemet, ezért hálával tartozom neked. Itt egy rézsíp, ha belefújsz, rögvest ott termek.
Ahogy ment-mendegélt, egy feltúrt hangyabolyt pillantott meg. Oda is ment, és ahogy erejéből telt, rendbehozta a bolyt. A hangyák nagyon hálásak voltak, vezérük így szólt:
-Lovag! A nevem Anthrax. Mivel segítettél nekünk, ezért hálával tartozunk neked. Itt egy ezüstsíp, ha belefújsz, rögvest ott termünk.
Ahogy tovább kereste fivérét, egyszer csak egy kígyóval hadakozó sast pillantott meg. Egyből a madár segítségére sietett, és leszúrta a kígyót. A sas nagyon hálás volt, és így szólt.
-Lovag! A nevem Dimmu Borgir. Az ifjabbik. Megmentetted az életemet, ezért hálával tartozom neked. Itt egy aranysíp, ha belefújsz, egyből ott termek.
Végre valahára a legény az Öt Földrészhez ért, ahol ráakadt fivérére. Itt is volt már az ideje, mert kicsit már kezdett tele lenni a töke a segítségre szoruló állatokból.
A két fivér nagyon megörült egymásnak, a távolba szakadt bemutatta testvérének a szolgáló leányt, akivel azóta együtt élt. A legénynek már az első pillanatban valami nem tetszett a leányban, de nem szólt semmit. Amint viszont egymagában maradt, belefújt az ezüstsípba. Egyből meg is jelentek a hangyák, élükön Anthrax-szel. A lovag elküldte őket, hogy kémkedjenek a leány után, hisz ők még a legapróbb résekbe is beleférnek. A hangyák azzal a rossz hírrel jöttek vissza, hogy a lány egy boszorkány, aki el akarja veszejteni a testvérét, és csak egy varázs erejű karddal lehet legyőzni, amit egy Dragonhammer nevű sárkány őriz. Hát, ennek a fele se tréfa, gondolta a legény, és belefújt a réz- és az aranysípba is, hiszen minden segítségére szüksége volt a vállalkozásához.
A sas mutatta nekik az utat, a farkas pedig gondoskodott az élelemről. Egyszer csak elérkeztek a Sárkány barlangjához. A farkas oda is ment a barlang szájához, és bekiáltott:
-Üdv Dragonhammer! Régi barátod vagyok, Steppenwolf. Emlékszel, '78-ban még együtt turnéztunk? Még a roadok is csavaróhúzóval szívták a kokaint!
A két cimbora együtt elevenítette fel a régi szép emlékeket. Közben a legény belopódzott a barlangba, elcsente a kardot, és odaadta a sasnak, hogy vigye minél messzire. Ezek után, mintha mi se történt volna, odasétált a farkasékhoz.
-Engedd meg, hogy bemutassam fiatal, kis barátomat, Nofertumot. Együtt vettünk fel egy albumot még 1967-ben, a Greenwood Stúdióban, New Yorkban.- mondta Steppebwolf Schultz Tibor.
Mire a Sárkány észrevette, hogy a kard eltűnt, ők már árkon-bokron túl voltak.
Amint visszaértek a fogadóba, a legény egyből kis is rántotta a varázskardot, és a boszorkánynak rontott. Hosszú és heroikus küzdelem vette kezdeteét, a Manowar zenéjére, ám végül a legény győzedelmeskedett.
Testvére kissé szomorú volt egy ideig, ám hamar találtak maguknak mindketten megfelelő párt, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
2010. szeptember 5., vasárnap
Mese XVI.
Gyermekkora békésen telt el, szülei néha megcsalták egymást, de ezt a szeretőkkel együtt, négyesben megbeszélték. Apja ura egyszer vett egy vascsikót is, klasszikus választ adva a kapuzárási pánikra.
A leánynak mégis talán a legfontosabb az a titkos testvériség volt, amit csak úgy emlegettek, a Banda. Abban a líceumban alakult meg, ahová a leány járt. Férfiak és nők szövetsége volt ez a társulás, új tagokat nagyon ritkán vettek be maguk közé, ám az idők folyamán elkerülhetetlenül is lemorzsolódtak néhányan (elköltöztek, férjhez mentek, utazó inszeminátorok lettek).
A Banda az egyetemi stúdiumok alatt, és után is együtt maradt, összetartotta őket az alkohol szeretete, és a fiatal, nagyvárosi értelmiségi szerepminta követése. Történetünk hősnője Hullarablónak tanult. Időközben legénye is akadt. Egy nagyszabású aratóbálon (kell egy hét együttlét) ismerkedtek meg, a legény vett neki mézeskalács-szívet meg kakasos nyalókát, úgyhogy a leány nem is tudott ellenállni neki.
Egyszer, a leány elment bevásárolni a közértbe. Gondolta, vesz egy kis pacalt meg véres hurkát, mellé meg egy füzér cseresznyepaprikát. Ahogy megy-mendegél, egyszer csak elébe toppan egy gonosz Bartadénes.
-No, te leány! Tudd meg, elkaptam a legényedet, és a szertárba zártam. Addig ki sem engedem, amig el nem hozod nekem Thaiföldről a varázsmelegítőt!
Mit volt mit tenni, a leány megpályázott egy Hullarabló-ösztöndíjat, és kiment Kuala Lumpurba.
Itt megtudta, hogy a melegítőt a Negara Múzeumban állították ki. Munkát is vállalt a múzeumban, és közben azon töprengett, hgy hogyan is tudná meglovasítani az aranyszínű, 100% műszál ruhadarabot. Ahogy egyszer így töprengett, nekidőlt a sövénynek, ami meglepetésére felkiáltott:
-Aú! Mit képzelsz, Kislány! - rivalt rá egy elefánt-alakú bokor.
-Ezer bocs, nem vettelek észre.
-Persze-persze, mert egy sövény-elefánt már smafu. Itt ez a rengeteg szobor, én meg le vagyok ejtve.
-Még egyszer bocsáss meg. Elgondolkodtam.
-Na, és min gondolkodtál?
A leány elmondta neki, mi nyomja a szívét.
-Egyet se félj, amíg engem látsz! Éjfélkor idejössz, felpattansz a hátamra, berepülünk a múzeumba, elhozzuk a melegítőt, aztán hazarepítelek.
Éjfélkor a leány ott is volt, és minden úgy is történt, ahogyan a kis elefánt eltervezte.
A leány odadta a gonosz Bartadénesnek a melegítőt, visszakapta a legényt, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE.
2010. szeptember 4., szombat
2010. szeptember 2., csütörtök
Idézetek mesékből VI.
ELSŐ ÉS EGYETLEN FEJEZET,
melyben Misimackó székely módra rendet csál a Gölöncséri Pagonyban
Alig es pitymallott, hogy Misimackó kitüsténkedett a dunyha alól. Fáin, hímzett harisnyanadrágot húzott magára, met rendes székely medve nem menyen ki csóré seggel a zerdőbe, mint a pestiek. Vasalt ing, lájbi, hosszúszárú csizma, rendesen megpucolva, pörge kalap, árvalányhajjal, szóval ahogy kell. Még a bajszát es megpödörte egy kis suviksszal. A csizmaszárba bécsúsztatta a kacorbicskát, met sosem lehessen tudni, mi minden történik.
Azzal kilépett a Gölöncséri Pagonyba, hogy ő aztán most rendet csál, met a vacakságból elég vót.
Egyenest a méhekhez tartott. Dógoztak az istenadták, hogy majd megszakadtak belé, csak úgy csepegett róluk a verejték. De azétt ők es vasalt csíkos ingbe’ vótak, met a székely mán csak így dógozik.
Mikó meglátták Mackó uramat, megálltak az iparkodásban s nezegették nagy csúful, met rögtön tudták, hogy mit akar.
– Adjon isten magiknak szép jó reggelt – emelintette meg Misimackó a pörgekalapját, ahogy illik. – Aztán azt akartam magiknak mondani, hogy eztántól arrafelé többet nem leszen herregés meg acsarkodás, ha gyüvek a mézért, met istenuccse csúfot csálok magikból, értike-e?
– Hanem aztán ugyanbiza mivel csálja maga azt a csúfot? – röhögtek a méhek. – Ejszen meginn azzal a rozsdás kacorbicskával mind nyeletlenkedik, mint a múltkoriban? Vette-e észre, hogy nekünk küssebb ugyan a bicskánk, de ezerszer annyian vagyunk?
– Há nem mondom, észrevettem – vigyorgott huncutul a bajsza alatt Misimackó –, hanem magik meg észrevették-e, mekkora bünagy permetezőt cepeltem haza a tegnap a barassói Praktikerből? No, isten áldja magikat!
Ahajt, egy terebély makkfa alatt Füles, a zákhányos szamár hersegtette a burungot. Mán messzirül láccot a szemin a bestének, hogy meginn zsimbes napja van.
– Na aggyon Isten szép jó napot! – köszönt a medve.
– Há magának lehet, hogy ad, de nekem biztos nem, met engem utál, mint a szart, mint a geszádát, mintha egy ótvaras görény lennék.
– Netené… Há minnyár káromolni kezdi az Úristent, hogy mind a maga faszával veri a csihányt. Hásze hogy a súj suvajsza sze meg, mi maga? Kálvinista, gelevőgyi öszvér? Me asszem, allett, a csíksomlyói búcsún sem láttam az idén… Hanem megfejtem én a maga baját, hitvány guruzsmás fajzatja! Az a baja, hogy nem dógozik, csak mind lopja a napot, hersegteti a lapit, s gugujkodik, mint az eszement. Mars dógozni! A csűrben ott vannak a csebrek, mennyen el velük a méhekhez, s hordja be a mézet. Aztán este a napszámot es megbeszéljük.
– Micsoda?! – visított a szamár – Méghogy én dógozzak? Ráadásul neked, te senkiházi?
– Hinnye, rusnya fajzatja, há te mit képzelsz? Hogy a szamárcsipogás fölhallaccik a magos mennyekbe? Adok én neked!
Azzal Misimackó a kacorbicskával jókora dorongot nyesett, s tángálni kezdte a naplopót. Szaladt is a hitvány dógozni, mint annak a rendje.
– Na azétt… – dohogta Misimackó. – Méghogy én senkiházi… A senkinek nincs es háza, s akkó hogy legyek én onnan, ha eccer nincs es? Bezzeg az enyim meg akkora, hogy csak a torony még hiányzik róla, hogy templom legyen. Az annya bélésit!
Tigris eppeg a fűben tespedt, és úgy bámult egy nagy veres mezei verágot, mintha ez lenne egy igazi fenevad legfontosabb dóga a velágon.
– Há hallja-e, koma!? – így Misimackó – Aztán egeret fogott-e ma, vagy csak azt a veres verágot mind bámulta, mint Világtalan Ábrahám a tyúkszemit?
– Egeret? Há métt kéne nekem egeret fogni – háborgott amaz.
– Azétt, komám, met tejet nem ad, tojást nem tud tojni, s akkó csáljon maga es valami hasznosat.
– Én? Méghogy én? Ahonnan jöttem, a dzsungelből, én vótam a császár. A császár meg nem fog egeret.
– Komám, a fenét sem érdekli, hogy császár vótál, vagy csíkos lábtörlő. Itt, felénk egy jöttment vagy, akit béfogadtunk, s akkó úgy kell éljél, ahogy itt szokás. Itt pedig csak egy bünagy cirmos macska vagy…
– Micsoda – bömbölte Tigris – méghogy én macska?!
– Abbiza, komám, há mi más? S ha erősebben belégondolok, akkó olyan, mint az oláh macska, hogy megvárja, amíg a székely macska megfogja az egeret, aztán ellopja. Vagy mint a pesti, hogy mind nyivákol s várja az ingyentápot…
Megszégyellte magát Tigris, de erőssen. Azt se tudta merre nezzen, hogy a mackó szeme ne mind böködje az övét. El es kullogott, hogy ő aztán nem csak az egeret, de a patkányférget es megfogja ezentúl.
„Na ezt es elintéztem” – bőcselkedett Misimackó, s azzal ment tovább. Egészen Bagolyhoz.
– Mondtam mán, komám, hogy azokat a fránya deák bötűket szedd mán le, s faragd újra rovásírással, ahogy kell, illedelmesen, hogy KPGTSS ZNYD MNDNT. S előre megaszondom, hogy ne mind turálj idegen szavakkal, met isten bizony, hezzád veszek, akármilyen jó komám vagy es – állított bé.
– Nyugodj le, komám! – csitítgatta Bagoly, aki tudta, hogy haragos székely medvével agyarogni nem tanácsos. – Igyunk inkább egy csepp jóféle szilvapálinkát!
– Nem bánom – enyhült meg a bundás.
No, szedegették es béfelé az oroszhegyi háziszőttest, s osztották a velág dógait. Bagolynak akkora gülü szemei lettek, hogy mán minnyán csak két nagy szem vót. De mackó uramét es elöntötte a dühü, s úgy forgott, mint Erős Mózsi bicskája az oláh vakbeliben.
– Aztán lesz itt rend! Elég vót a dögségből, a zákhányból, a csemerségből. A méheket, a szamarat meg aztat a rusnya tepelák macskát mán móresre tanítottam. Nyusziékból olyan paprikást rittyentek, hogy Szent Péter is békunyerálja magát ebédre. Hát mit képzelnek, hogy csak úgy szökdösnek, berregnek s eszik hiába az Isten füvit? Azannyuk… Malackából es az lesz, amire az Úristen szánta: füstölt kolbász, tepertyű meg abált szalonna.
– Node komám – mondotta Bagoly – ha mán ilyen szépen elrendezted a dógokat, arra gondótál-e, hogy az életedet es el kéne, s hogy ejszen fehérnép es kellene a házba…
– Azta, komám, hogy neked milyen igazad van… De nem erőst tudok errefelé fáin eladó cinkát…
– Hát aztat én se tudok… De ott van Kanga asszonyság… Elvált asszony ugyan, s kölke es van, de rendes, dógos, tisztességes fehérnép.
– Bizony hogy, drága komám. Arról aztán senki nem mondhatja, hogy nem egy tűzrőlpattant jószág, met még most es csak úgy pattog, ahogy halad… S a gyermek es formás, csak egy cseppet mutuj meg sokat nyeletlenkedik, de majd én meghutyuruzom a mogyorófa-vesszővel. No, komám, menyek es, met béültetted a szerelem kukacát a fejembe.
Nagy pukéta virággal állított bé Misimackó a kénguruhoz.
– Kezicsókolom, drága asszonyság.
– Isten hozta, Misimackó. Mi járatban errefelé?
– Nézze, naccsága! Én egyenes medve vagyok, nem mind teketóriázok, hanem megaszondom magának a nagy igazságot a szemibe. Úgy szép az élet, mint a harisnyanadrág szára: párosan. Két bicskával es jobban meg lehet kergetni az oláht, mint eggyel. S egy jóféle vacsora után monyókolás nélkül elszunnyadni szomorúságos, s magamat küpülni bizony restellem, s a Szentírás sem helyesli. Azirányba vónék itt, hogy legyen ízibe az én hites, drága feleségem!
– Azta, de eleresztette kijed a gyeplőt, Mackó Uram – pattant fel Kanga asszon. – Há mit mind képzel? Hogy elvált fehérnép mindenre kapható? Hogy csak úgy béállít ide, egy pukétával, mormog néhány mézes szót, s máris kiküpülöm a lőcsit? S aztán kimosom a szaros gatyáját, s szülök magának egy szekérderék medvét, erszénnyel, hogy legyen miben vigyék a mézesbödönt az óvodába?
– Hinnye, a ribanc mindenedet, de felvágták a nyelvedet! – turálta fel magát Misimackó. – Ahelyett, hogy örülnél, hogy ilyen derék kérőd akad, azután, hogy kajtár vót a likad, s csak akkó vérezed essze a lepedőt, ha megnyisszented beretvával a peckedet… Há tudod mit? Akkó vegyen el téged az a zsémbes szamár, ugribugrizzál együtt a naplopó macskával vagy pislogjon ki az a rusnya vén Bagoly a bugyellárisodból, a gülü szemivel. Met én innen úgy elmenyek, hogy többet nem lácc…
Azzal indult es kifele nagy dohogva, de Kanga asszony elibe került.
– Na jó na, csacsi öreg medvém, ne mind berdózz itten nekem, met csak bezgettelek egy cseppet, hogy nehogy azt mind higgyed, hogy olyan könnyen adom a bugyellárisomat. Hát hogyne lennék a hites feleséged, mán holnap es, ha olyan erőssen akarod.
Lett erőst nagy ölelkezés, csókolózás, s isten biza, még monyókolás es lett vóna a dologból, ha bé nem állít Zsebibaba. Márpedig székely a gyermeke előtt nem csálja. Úgyhogy Misimackó uram aztán nagy bódogan hazaballagott. Édesen elaludt, s csak úgy csepegett a nyál a szája széliről, mikó aztat álmodta, hogy Kanga asszony ledobja a karincáját, hogy rejapattanjon a meredő lőcsire. Kanga asszony pattant es, s há, Uram, há nem felrángatta az édes álmából medvénket az a fránya Róbert Gida…
– Misimackó! Mi történt itt? Nem ismerek rá a Gölöncséri Pagonyra…
– Hogy mi történt? – ordította Misimackó. – Az történt, te hitvány, mucskos kölök, hogy végre rendet csináltam a szobádban, és ha ez nem marad így, akkor úgy megsiríttelek egy törpefenyővel, hogy egy hétig állva iszod a bihaltejet. Értetted-e?
Értettétek, büdös kölkök? Rend legyen aztán, ahogy kell, nem ám úgy, hogy ahogy nőttök, egyre kevesebb örömünket leljük bennetek, mint az anyátok picsájában!
(Orbán János Dénes: Misimackó)