Mese LXXIII.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány. Bájos volt, takaros, értelmes, de nem volt benne semmi különös. Átlagosabb volt, mint a szomszéd lány.

            Egyszer épp a szokásos kávéját itta a Rio kávébárban[1], amikor figyelmes lett egy fiatal nemesre. A nemes magas volt, jóképű, és épp a The Life-Changing Magic of Tidying up-ot olvasta. Csakhamar szóba is elegyedtek a könyvről. Szó esett még a takarításról, porszívózásról, szobanövényekről, Excel-táblázatokról. Szóval csupa érdekes dologról. A beszélgetésből újabb találkozás lett, abból újabb, míg végül összemelegedtek.

            Az egyik vasárnap szokásukhoz híven elmentek, hogy elintézzék a nagybevásárlást. Épp azon tanakodtak, hogy mennyi zsugor ásványvizet vegyenek, amikor egyszer csak seprűjén ott termett egy boszorkány, elragadta az ifjú nemest és bilincset varázsolt a királylány kezeire.

            Mit volt, mit tenni, a királylánynak fel kellett kerekednie, hogy kiszabadítsa a szerelmét. Útja során egy sűrű sötétlő erdőbe jutott, és mivel az igaz utat nem lelé, nagyon el is tévedt. Egyszer csak a vállára telepedett egy sárgarigó.

-Hol jársz itt, királylány, ahol csak a madár jár?

-Megyek kiszabadítani a kedvesemet.

-Segítek neked, ha velem énekelsz!

-Nagyon szívesen. – válaszolta a királylány.

El is kezdtek énekelni, ám a madár egy idő után abbahagyta az éneklést, és megkérdezte:

-Te milyen hangfekvésben énekelsz, királylány?

-Amelyikben te. – válaszolta a hercegnő.

-Azt kétlem, de az a lényeg, hogy énekeltél velem. Segítségképpen megmutatom az erdőből kivezető utat, és tessék, itt egy metszőolló.

-Miben segít nekem egy metszőolló a kedvesem kiszabadításában?

-Azt nem tudom, de te jobban tudsz vele mit kezdeni, mint egy sárgarigó.

A sárgarigó megmutatta neki a kivezető utat, így a királylány folytatni tudta az útját.

            Útja során megint egy sűrű rengetegbe ért. Egyszer csak látja, hogy két medvebocs belegabalyodott egy bokor szúrós ágai közé. A bilincs is megnehezítette a dolgát, a szúrós tüskék is össze-vissza karcolták a kezét, de a metszőollóval sikerült kiszabadítani a két medvebocsot. Ekkor ért oda a medvebocsok anyja, aki először azt hitte, hogy a királylány bántani akarja a kölykeit, ám amikor megtudta, hogy segített nekik, nagyon hálás lett.

-Királylány, megmutatom neked a boszorkányhoz vezető utat, és tessék, itt egy síp. Ha belefújsz, én ott termek, és segítek neki.

A medve meg is mutatta neki a helyes utat. A királylány megköszönte, és továbbindult.

            Útja során egy réthez ért. Közben rá is esteledett. Egyszer csak elé toppant egy nagy vörös ördög.

-Mit keresel itt királylány, ahol a madár sem jár?

-Megyek kiszabadítani a kedvesemet. – felelte a hercegkisasszony.

-Csak a testemen keresztül!

A királylány ekkor belefújt a sípjába. Egyből ott is termett a medve, aki birokra is kelt az ördöggel. Azonban rövid és egyenlőtlen küzdelemben a medve alulmaradt. Ezután a patás a királylány felé fordult, és azt kérdezte:

-Táncoltál már valaha az ördöggel sápadt holdfénynél?

A királylány eléggé megijedt, mikor az ördög derékon kapta, és elkezdtek táncolni. Ám ekkor csoda történt. A királylány olyan ördögien jól táncolt, hogy a patásnak elszállt minden ereje, ráadásul még a bilincs is lepattant a hercegnő kezeiről, és sebes kezeiből egy szál kamilla nőtt ki.

A királylány ellátta a sebesült medvét, majd továbbindult a boszorkány barlangja felé. Már nem volt szüksége semmiféle segítségre pontosan tudta, mit kell csinálnia.

            Hamarosan el is ért a boszorkány barlangjához. Szót sem vesztegetve, határozottan bement a barlangba, a kamillát a banyához vágta, aki ettől egyből összeesett, és kiszabadította a kedvesét.

            Majd azt gondolta, hogy egy fickó sem ér ennyi veszőttséget, ezért megszökött egy Lejla nevű cigánylánnyal, és vándorköszörűsnek állt.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

           

 

---

[1] http://smakoszekawosze.pl/bar-kawowy-rio/

Mese LXXII.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Ikarus 415-ös busz. A keresztségben a Béla nevet kapta, de mindenki csak Bélusnak hívta, az idegenszívű Volvo-Alfa Localok pedig lesajnálóan csak Béluskámnak nevezték.

            Az egyik este épp az egyik végállomáson várakozott, amikor felszállt rá egy szomorú ápolónő. Az ápolónő a közeli gyermekkórházban dolgozott, és szomorúságának az volt az oka, hogy az egyik kis páciense épp aznap halt meg.

            A következő megállóban felszállt Cziffra György. Mikor megpillantotta a szomorú ápolónőt, egyből leült a zongorához (hisz minden rendes Ikarus 415-ben van egy zongora), és elkezdett játszani, hogy a zene segítségével jobb kedvre derítse a lányt.

            A következő megállóban felszállt József Attila. Egyből megtetszett neki a lány, és elkezdte neki monoton hangon a saját verseit szavalni[1]. Bár a lánynak nagyon tetszettek a versek, de csak még rosszabb kedve lett tőle.

            A következő megállóban felszállt egy násznagy. Ő a maga tréfás adomáival, rigmusaival és pajzán játékaival próbálta felvidítani a lányt, de egyrészt a násznagy-humor nem épp a nevettetés csúcsa, másrészt egy násznagy esküvő nélkül olyan szánalmas látvány, mint egy szoba könyvespolc nélkül.

            A következő megállóban felszállt egy aranytyúk hat csibével.

            A következő megállóban felszállt maga Frangepán Ferenc Kristóf, egy Vasas-mezben. Ő nem akarta megvigasztalni a lányt, hisz ő maga is vigasztalan volt, mert kikapott a Vasas.

            A következő megállóban felszállt Gavreel. Mivel kicsit elege volt a melóból, igyekezett észrevétlen maradni, és meghúzta magát az egyik ülésen.

            A következő megállóban felszállt Lehel és Róbert Károly, akik hevesen vitatkoztak a Saul fiáról, amit egyikőjük sem látott. Amikor a vita már kezdett tettlegességgé fajulni, és Lehel már nyúlt a kürtjéért, Róbert Károly pedig felkapott egy hűtőszekrényt (hisz minden rendes Ikarus 415-ben van egy hűtőszekrény), Gavreel kelletlenül felállt a helyéről, és lecsendesítette őket.

            A következő megállóban felszállt egy csapat hun, akik egyből elkezdtek kurjongatni, lóról hátrafelé nyilazni és prédálni. Mit volt mit tenni, Gavreel újra felállt, és lecsendesítette őket. – Mindig csak ez a kibaszott meló! – gondolta magában, mikor visszaült.

            A következő megállóban olyan minősíthetelenül rossz volt az aszfalt, hogy Bélus inkább szárnyakat növesztett, és felszállt. Mégis is csak egy Ikarusról volt szó.

            A következő megállóban felszállt Dózsa György. Egy régi munkahelyi baleset miatt nehezére esett az ülés, ezért amikor József Attila át akarta neki adni a helyét, nem fogadta el. Különben is, csak két megállót megy.

            A következő megállóban felszállt a Hősök zenekar, akik szerencsére nem hozták magukkal szülővárosukból Tinódit. Egyből elkezdtek rapelni, és Cziffra György pedig kísérte őket zongorán. A szomorú kis ápolónő az átélt élmények hatására kezdte elfelejteni bánatát, sőt, táncra is perdült. Többen követték a példáját.

            A következő megállóban felszállt Bajza József, aki a vidám hangulatba csöppenve egyből el is kezdett betétdalokat fütyörészni a Csókos asszonyból.

            A következő megállóban felszállt Kodály Zoltán, aki kicsit ambivalensen fogadta az elébe táruló képet. Egyrészt örült a muzikalitás ekkora térnyerésének, másrészt vakarta a fejét, hogy amikor kidolgozta módszerét, nem pontosan erre gondolt.

            A következő megállóban felszállt Vörösmarty Mihály. Hogy ő is hozzájáruljon a bulihangulathoz, odament Cziffra Györgyhöz, és azt mondta neki: -Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal! Ez a politikailag inkorrekt kifejezés nem tetszett Frangepán Ferenc Kristófnak, ezért kiütötte a költőt[2]. Gavreel ekkor már hagyta a francba az egészet.

            A következő megállóban felszállt egy matematikus. Épp a telekről jött, és a karók nyolcszögesítésének problematikájával volt elfoglalva, annyira, hogy a körülötte lévő vidámságot sem vette észre, sem azt, hogy József Attila odament hozzá, és azt mondta neki: - Karóval jöttél, nem virággal!

            A következő megállóban felszállt Lohengrin, aki hamarosan hattyúvá változott, mert annyit énekeltek neki.

            A következő megállóban felszállt Bajcsy-Zsilinszky Endre. Mióta a kutya sem tudta, ki ő, erősen ivásnak adta a fejét, ezért csakhamar el is kezdte laposüvegéből – amibe bele volt gravírozva az Állami Húsipari Vállalat jelmondata: Minden sertés nálunk akar kolbász lenni! – a tarpai szilvát.

            A következő megállóban felszállt Deák Ferenc. Mivel már öreg volt a mulatsághoz, ezért leült egy sarokba, szivarra gyújtott, rendelt egy spriccert (hisz minden rendes Ikarus 415-ben van egy bárpult), és nézte a táncoló, zenélő, rapelő utastársait. Magában azt gondolta, hogy milyen szép is az, amikor az ifjúság mulat. Mikor később megismerte a beerbike és az angol legénybúcsú kifejezések jelentését, a Haza Bölcse árnyalt ezen a véleményén.

            A következő megállóban felszállt József nádor és Hild József. A főherceg épp egy új football akadémia építését beszélte meg az építésszel. A Legmagyarabb Habsburg is csak Habsburg, és a spanyol etikettbe nem fér bele a féktelen mulatozás, ezért a bulinak hirtelen vége szakadt.

            A következő megállóban felszállt Széchenyi István. Mikor József nádor megpillantotta a Legnagyobb Magyart, kegyesen szóba elegyedett vele, és az új football akadémia építéséről kérdezte. Széchenyi minden tiszteletével együtt megjegyezte, hogy nem futball akadémiát kéne alapítani, hanem tudományost[3]. József nádor jónak találta az ötletet[4].

            A következő megállóban leszállt Széchenyi István, Deák Ferenc, Hild József, József nádor. Clark Ádám már a megállóban várta őket, és együtt elmentek egy csendes kis vendéglőbe, egy jó csirkepörököltre, utána pedig tarokkoztak.

            A következő megállóban leszállt József Attila, Lehel, Károly Róbert, Bajza József. Letámogatták a sérült Vörösmarty Mihályt is. Ezek után közösen megnézték a Saul fiát a Tabánban, majd egy Krisztina nevű hölgy szalonjában heves vitába keveredtek a filmmel kapcsolatban. Vörösmartyt megint kiütötték.

            A következő megállóban egy ág kiütötte Bélus egyik ablakát, ezért hosszabb megállóra kényszerültek. Ez annyira feldühítette a részeg Bajcsy-Zsilinszkyt, hogy egyből szabadcsapatot szervezett a BKK ellen. Csatlakozott hozzá Frangepán Ferenc Kristóf és a csapat hun. A műszaki hibát csakhamar elhárították, és indultak tovább.

            A következő megállóban leszállt az aranytyúk a hat csibével, de előtte még ellopták a matematikus interdiszciplináris könyvét a Goldbach-sertésekről és az ápolónő fehér klumpáit. Természetesen mindketten a tolvajok után eredtek, akik egy idő után el is dobták a szajrét. Miután sikerült visszaszerezniük a tárgyaikat, szóba elegyedtek, és kiderült, hogy mindketten nagy rajongói Győri édesnek. Be is tértek egy boltba, vettek egy csomaggal, amit közösen ropogtattak el. Később összemelegedtek, összejöttek, összeköltöztek, összeházasodtak és ma is boldogan élnek, ha el nem váltak. Vagy együtt vannak és csendes kétségbeesésben tengetik életüket.

            A következő megállóban egy részeg katona énekelte: - Átmentem a Királyhágón, elveszett a huszárcsákóm. A dal szövegének értelmetlensége és dallamának túlzott egyszerűsége annyira feldühítette Cziffra Györgyöt, Kodályt és a Hősök zenekart, hogy egyből leszálltak, hogy felháborodásuknak adjanak hangot. A násznagy is leszállt, hogy megvédje a katonát, de hozzávágták a hattyúvá változott Lohengrint.

            A következő megállóban felszállt egy öregasszony, banyatankkal, mert egy busz banyatankos öregesszony nélkül még a mesében sincsen. Egyből letelepedett Gavreel mellé:

- Jaj, kedveském, nem talákoztunk mi valahol, olyan ismerős nekem. Tavaly, a Szentkútnál?[5]

- Meglehet, előfordulok ilyen helyeken. Munkaköri kötelesség. Gavreel vagyok.

- Miss Marble. – felelte az öregasszony.

            A következő megállóban felszállt Göre Gábor és Durbints sógor. Leültek hátra, pattintottak egy PET-palackos bort, és csendben kortyolgatták.

            A következő megállóban felszállt Nagy Jenő, akinek a nagyságáról a nevén kívül semmi sem tanúskodott.

            A következő megállóban felszállt egy máig harcoló német alakulat. Még Buda visszafoglalásakor maradtak itt.

            A következő megállóban felszállt Kiss János altábornagy. Mivel a német katonákkal szemben ellenérzései voltak, Nagy Jenővel szemben pedig kisebbrendűségi komplexusa, ezért csak hangosan magában beszélve morgott. Később Göre Gábor és Durbints sógor megkínálta a borból. Ettől kissé megenyhült.

            A végállomáson mindenki leszállt. Gavreelt már várta Apor Vilmos.

- Milyen útja volt, kolléga? – kérdezte a püspök.

- Mesés. – válaszolta az angyal.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

           

           

           

           

           

           

           

           

           

           

---

[1] József Attila tényle így udvarolt, ellentétben Adyval, aki odaadta a válaszottjának a saját verseskötetét, hogy olvasson fel belőle.

[2] A 60-es években egy bolgár követségi munkatárs lecigányozta Farkas Jánost, a Vasas labdarúgóját, mire a csapattársa, Mészöly Kálmán kiütötte a fickót. Mikor Farkas János megkérdezte, hogy miért tette, Mészöly azt felelte: -Mert cigánynak nevezett! – De hát, az vagyok. – felelte Farkas.

[3] Ezt a poént a Page not found blogról loptam.

[4] József nádor tényleg nagy összeggel támogatta az MTA megalapítását.

[5] Nagyanyám áldozni akart, de ahhoz gyónni is kell. Megkérdezte a pap, hogy mikor gyónt utoljára? – Amikor a Szentkútnál voltam. – felelte nagyanyám. Ebből nem derült ki, hogy annak már legalább 40 éve. Aztán a pap megkérdezte, hogy mi a bűne, és még nagyanyámnak állt feljebb, hogy mi’ bűne lehet neki!

Könyvek 2017. augusztus - szeptember

Detlev Claussen: Guttmann Béla (4+)

Egy német szociológus könyve Guttmann Béláról, a legsikeresebb magyar edzőről. Magából a könyvből is kiderül, hogy egy szociológus írta, mert például remekül bemutatja a kiegyezés korának asszimilálódott zsidóságának életét. Egy nagyon intelligens könyv, bár a Guttmann-átokról nem esik benne szó.

 

Ablonczy Balázs: Keletre, magyar! (4+)

Ablonczy Balázs könyve a turanizmusról. Nagyon érdekes könyv egy mára már eléggé elfelejtett témáról, aminek azért a mai napig megvannak a nyomai a magyar közéletben. Az pedig különösen szórakoztatóvá teszi a könyvet, amikor Ablonczy bemutatja, hogy milyen vadabbnál-vadabb rokonsági teoriákat dolgoztak ki különféle szellemi inaszakadtak, néha 12.000 oldalas kéziratokat írva.

 

Márai Sándor: Lomha kaland (4)

Márai 1928-1937 között írott elbeszélései. Ebben már jóval jobb elbeszélések találhatóak, mint az előző kötetben, és itt már érezhető, hogy Márai ennek az időszaknak a végére már megtalálta saját stílusát, írói hangját.

 

Pető Péter: Leshatár (4+)

Pető Péter könyve a másod- harmadosztályú bírók életéről. Mindig is érdekelt, hogy mi visz rá valakit, hogy bíró legyen, és ebből a könyvből erre a kérdésre valamennyire választ is kaptam. Amiről azonban ez a könyv igazából szól, az a leszakadó keleti régiókban lakók kilátástalan és reménytelen élete, amelyből nem lehet kitörni, ám amiben azért vannak szép pillanatok is, mert a könyv állítása szerint, nincsen öröm nélküli élet. Ami kissé zavart, az a hasonlatok túlságosan is kollokviális jellege.

 

Joe Abercrombie: Miután felkötötték őket (4+)

Egy újabb Abercrombie. Szex, erőszak, vulgarizmusok, árulás, összetett jellemek, izgalmas történet, a háború abszurditása, nagyon fekete humor! Imádtam!

 

Roberto Bolano: 2666 (5+)

Roberto Bolanot még nem olvastam, róla viszont már igen a Szalamiszi katonákban, ideje volt már pótolni ezt a mulasztásomat. Azt nem tudom, hogy ez a könyv pontosan miről is szól (mondjuk ezt a Száz év magány vagy A Mester és Margarita esetében sem tudom), de abban biztos vagyok, hogy a 21. századi latin-amerikai irodalom egyik legfontosabb műve. Öt könyvből áll a mű, amelyeket egy képzeletbeli mexikói város, Santa Teresa köt össze. Szó esik benne szerelemről, őrületről, erőszakról, irodalomról, bokszról, rasszizmusról, szegénységről, a második világháborúról és még sok minden másról. Ebből is látszik, hogy elég szerteágazó mű, amit érdemes többször is elolvasni. Azért az (újra)olvasást talán kissé nehezítheti, hogy maga a könyv 828 oldalas, és az első 220 oldal nem igazán izgalmas.

 

Joe Abercrombie: Half a King – Az uralkodó (4+)

Még egy Abercrombie. Mivel ez egy ún. young adult könyv, ezért ebben nincsen sem pornográfia, sem vulgarizmus, de a történet így is elég sötét, és tele van árulással. Külön erénye, hogy a főhőst nem a jó és a rossz választása elé állítja, hanem mindig azt kell választania, ami a kevésbé rossz, ezzel is reálisabbá téve a történetet.

 

Márton László: Hamis tanú (2)

Ennek a regénynek a témáját a tiszaeszlári vérvád adta. Bazira nem tetszett nekem ez a könyv, csak azért adok rá kettest, mert Márton László tud írni, és ezt könyvet is rendesen megírta, maga a mű olvasmányos. Ami nem tetszett benne, az az egyoldalúsága és a túl sok intertextualitás, amit használ.

 

Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére (4+)

Esterházy Péter könyve a fociról. Szívemnek kedves kis könyvecske, amit mindig örömmel és élvezettel olvasok, és amelyben van pár olyan mondat is, amely gyakorta idézhető.

 

Patrick Barclay: Mourinho (4)

2010. óta szeretem Mourinhot, mikor az Interrel megnyerte a BL-t. Tudom, hogy a nemzetközi labdarúgás ördögi figurája, és sok olyan húzása van, ami megkérdőjelezhető, de nem tudom nem szeretni. Mindig is érdekelt az élete, és Patrick Barclay életrajza egész jól be is mutatja. Nem akarja elkenni Mourinho hibáit, de ír a sikereiről is, arról, hogy mennyire szereti a családját, az emberi gesztusairól, és hogy mennyire is szerették őt a játékosai mindenhol.

 

Nemzetiség

Magyar: 5

Angol: 3

Chilei: 1

Német: 1

 

Kiadó

Kalligram: 2

Akadémia Kiadó/Kanári: 1

Athenaeum: 1

GABO: 1

Helikon: 1

Jaffa: 1

Jelenkor: 1

Könyvmolyképző: 1

Magvető: 1

 

Műfaj

Regény: 6

Életrajz: 2

Elbeszélések: 1

Történelmi monográfia: 1

 

Könyvek "forrása"

Saját: 5

Könyvtár: 4

Kölcsön: 1