VIssza a múltba

Ma C-Murdert hallgattam{No Limit, nigga!UHHH!} és A rózsa nevét olvasom éppen. Pont, mint gimis koromban. Az utóbbi időben amúgy is van bennem egy olyan érzés, hogy úgy érzem magam, mint kamaszkoromban. Ez olyan szempontból jó, hogy akkor enyém volt a világ, olyan szempontból viszont nem, hogy kinőttem én már ebből bőven. Ide jöhetne még néhány gondolat, de azokat már ezerszer leírtam. Annak azért felettébb örülök, hogy újra elkezdtem olvasni.

Egy majdnem vers

A mindenséget s csodát várom tőled
Túl sok mindent, mi nem lényed
Kedélyesen elbeszélünk egymás mellett
De valóban ez lenne a lényeg?A legnehezebbet kérem, hogy légy társam
És e kérést be kell hogy váltsam
Nem számít vágy s testiség
Legyél az, kit látni szeretnék
Hogy nem én vagyok, ki neked rendeltetett, az való igaz
Nehéz feladat: léted felforgatója lenni s nem vigasz
A legnehezebbet kérem tőled
Légy az, ki értelmet ad a létnek
Csak értem s csak érted!

Kurta ima

Istenem, csak azon dolgokkal és emberekkel foglalkozzak, amikkel és akikkel érdemes,
ne fecséreljek időt, pénzt és energiát hiábavalóságokra.
Változtassam meg, amit meg kell,
amit vagy akit nem lehet, azzal pedig ne törődjek.

Ezek még éltek?

A héten meghalt Claude-Lévy Strauss és Angelo Moratti. 101 és 100 évesek voltak. A 20.század egyik legfontosabb gondolkodója és az Inter aranykorának megteremtője. Már mindkettőjükről azt gondoltam, hogy Párizs és Milánó egyik temetőjében nyugszanak évtizedek óta. Vannak emberek, akik olyan legendássá válnak, hogy már életükben lényegtelenné válik, mi van testi valójukkal.

20 év

Ma van 20 éve annak, hogy leomlott a Berlini Fal, vagy ahogy Daniel Brühl mondta a Goodbye Leninben, megkezdődött a történelem legnagyobb szemétfelhalmozása. Hogy ez miért fontos nekem? Azt pontosan én sem tudom.

Szombat megint

A múlt hét szombat életem egyik legjobb napja volt. Családi ebéd Kerekperecevőéknél, beszélgetés a szőnyegen ülve, kávé a Szimplában{ezt úgy írom, mintha törzsvendég lennék}.
Miután hazaértem Pestről, elindultam inni egy sört. Végül is az Öreg Motorosban kötöttem ki, ahol már nyáron is történtek csuda dolgok. Mire megittam a sört, addigra befutott a három legjobb barátom. Olyan buli kerekedett ebből, amilyen csak a 2001-es legendás előszilveszter volt a világ eme szegletében.{Csak hogy érzékeltessem, hogy az milyen volt: videófelvétel van róla, hogy félmeztelenül légszaxofonozok}. Úgy feltöltődtem energiával, hogy azt éreztem, nap vagyok, és az ujjaimból sugarak lövellnek ki.
Tegnap este pedig ikertestvéreim felhívtak, hogy ugorjak már le a Fapumában{ott viszont tényleg törzsvendég vagyok}, mert itt van Levi. Ő az egyik legjobb barátom volt, csak elköltöztek Pestre, én pedig voltam olyan seggfej, hogy nem ápoltam ezt a kapcsolatot. Levi az a barátom, aki még nálam is okosabb, minden tekintetben. Amikor odaértem, kiderült, hogy nem csak ők vannak ott, hanem az általános iskolai osztálytársaim zöme is, akikre nem voltam kiváncsi. Ezt meg is mondtam nekik, de nem vették magukra. Még mindig nem bírom felfogni, hogy miért szeretnek emberek, akikhez nincs egy kedves szavam se?
Levivel kb. 4 éve nem beszéltem, de egy szót se kellett szolnom ahhoz, hogy tudja, mi van most velem. Úgy seggberúgott, ahogy azt megérdemlem. Mekkora ajándék is az, hogy ilyen embereket ismerhetek!
A sors apró játékaként egyébként míg az emeleten az általános iskolai osztálytársaim voltak, addig a földszinten a középiskolaiak, így amikor elmentem sörért vagy pisilni, akkor tulajdonképpen általánosból mentem gimibe. Anno 1998.
Azt este folyamán találkoztam Slim Shadyékkel is, akikkel megint jót hülyéskedtem, többek között arról, hogy komoly, korrupt osztrák politikusok legnagyobb problémája az, hogy a gyerekek nem síelnek eleget, meg hogy vajon hogy nézhet ki egy kanadai rapper? Hát valószínű, hogy nem meztelen felsőtestre veszi fel a pufidzsekit. Mekkora ajéndék az, hogy ilyen embereket ismerek!
Az est folyamán mely szám csendült fel egyébiránt? A This is the life.

Elmondom egy álmomat

Életem egyik legfurább álmát mesélném el. Erotikusnak is nevezhetném, ha akár csak a legkisebb testi kontaktus is lett volna benne, de nem volt. Természetesen ki is lenne az álom szereplője, mint Kerekperecevő. Az ágyában voltunk, amelyben ő ide-oda cikázott, egyik végéből a másikba, mintha minduntalan ki akarna siklani a kezeim közül. Én persze megpróbáltm követni, olyan volt az egész, mint egy visszintes tánc. Ő talányosan mosolygott, több értelmű válaszokat adott, kissé kiismerhetetlen volt. Bár tényleg nem nyúltam hozzá, mert tudtam, hogy nem szeretné, de a takaróját felhajtottam, és akkor vettem észre, hogy mlyen mély is a köldöke, és legnagyobb megrökönyödésemre egy piercing van benne. Egy kis karika, rajta rövid láncon egy zefírszínű kis kő. Hogy ez az álom mit jelenthet? Tudja a gránát

Könyvespolc II.

Martel, Cohen, Allen, Auster,Iceberg Slim, Kleinbaum(Holt Költők Társasága), Meyers, Hemingway, Vonnegut, Rodman, Whitmann, Fuentes, Harc a párduccal(mexikói antológia), Vargas Llosa, Márquez, Mutis, Andaházi-Kasnya, Borges, Cortazár, Bannon, Beckett, Gaiman, Hornby, Isherwood, Vinnie Jones, Jerome, Joyce, Koestler, Norfolk, Townsend, Charriere, Dumas, Houllebecq, Maalouf, Malraux, Matton, Merle, Eric-Emmanuel Schmitt, Vian, Verhulst, Rotterdami Erasmus, Calaprice(Idézetek Einsteintől), Lorenz, Grass, Thomas Mann, Remarque, Martin Walser, Loe, Enquist, Jonasson, Kivirahk, Saramago, Cabré, Cercas, Eduardo Mendoza, Garcia Lorca, Madarász Imre(Az olasz irodalom története), Baricco, Buzzatti, Campanile, Eco, Fellini, Magris, Tabucci, Javier Zanetti, Kovač, Krleža, Štiks, Kazantzakisz, Lăzărescu, Ámosz Oz, Dousková, Hájiček, Hašek, Hrabal, Hůlová, Ivan Klima, Kratochvil, Kundera, Menzel, Ouřednik, Škvorecký, Svěrak-Vančura, Jáchym Topol, Norman Davies, Andrzejewski, Tadeusz Borowski, Brandys, Gombrowicz, Gretkowska, Huelle, Iwaszkiewicz, Kaczorowski, Karpowicz, Kuczok, Masłowska, Mrożek, Myśliwski, Pilch, Bruno Schulz, Sosnowski, Reymont, Stasiuk, Szczygieł, Sebők Éva(Lengyel teakeverék), Tokarczuk, Varga, Aszlányi, Bartis, Bayer Zsolt, Bodor Ádám, Borbély Szilárd, Cseh-Bereményi, Cserna-Szabó, Csernus, Dragomán, Esterházy, Fehér Béla, Garaczi, Gion, Grecsó, Hartay Csaba, Háy János, Karátson Gábor, Kárpáti Andor, Kiss Gy. Csaba, Lévai Balázs(Bestseller), Litkai Gergely, Kiszely Gábor, Major Mihály(Az első, az utolsó, az egyetlen - Ganxsta Zolee interjúkötet), Márton László, Nádas, Orbán János Dénes, Azt meséld el, Pista(Örkény), Pintér Béla, Réz András, Sárközi Mátyás, Tristan Schwartz, Spíró, Tandori, Temesi, Varnus, Závada, Zilahy Péter, Andruhovics, Zsadan, Turgenyev, Bulgakov, Ajtmatov, Bujda, Szolzsenyicin, Venedikt Jerofejev, Viktor Jerofejev, Wladimir Kaminer, Pelevin, Jevgenyij Popov, Szorokin, Arkegyij és Borisz Sztrugackij, Szutyejev, Tolsztaja, Ulickaja, Pamuk, Rushdie, Tagore, Dai Sijie, Márai, Faludy, Popper, Tolsztoj, Szerb Antal

Apróságok sokadjára

Drága jó apámtól hallottam, hogy Nagy Kálmán nyugalmazott huszár ezredes, az utolsó lovasroham vezetője, idén, 100 éves korára illegalitásba vonult. Történt ugyanis, hogy miután az unokája meghalt, nem akarván dédunokáját annak olasz apjának visszadni, elkezdett bújkálni vele. Kálmán bácsi egyébként amatőr történész, nagyobbnál-nagyobb sületlenségek kitalálója, ám az utolsó lovasrohamra még mindig pontosan emlékszik: - Az úgy történt, hogy megbokrosodott a ló, és elkezdett vágtatni a harckocsik felé. Én a nyergében ugyebár, az ezred meg utánam. Végülis győztünk.
Ma megnéztem a Thank you for smoking című filmet. Egy dohányipari lobbistáról szólt, aki mindenkinek lyukat tudott beszélni a hasába, a két legjobb barátja pedig egy szeszipari és egy fegyveripari lobbista volt. Jó film volt, sok kérdést felvetett, de az egyik legérdekesebb az volt a számomra, hogy: akkor is csináljuk azt, amiben tehetségesek vagyunk, ha az Ördögnek tetsző cselekedet?

A könyvespolc

A könyvespolc mindig egy külön világ. Egy mikrokozmosz.
A könyvespolc a világ legdemokratikusabb helye. Nagynéném polcán például egymás mellett van Kende Péter és Lovas István.
Könyvespolcot összerakni tulajdonképpen (meta)fizikai munka. Októberben sikerült újra felállítanunk nagymamáéknál a régi könyvespolcunkat. 63 polc borovi fenyőből. Lélegzetelállítóan szép.
Az ember könyvespolca árulkodik róla.
Nekem például sokszínű könyvespolcom van. Ez értendő arra is, hogy Kanadától Indiáig sokféle irodalom képviselteti magát, de a arra is, hogy a különböző puhafedelek és keménykötések megannyi színe olyan kavalkádot biztosít, amely már magában is vonzza az ember szemét. Az enyém volt egyébként az első könyvespolc ebben a lakásban, és emiatt azóta is megőrizte kicsit rendező-pályaudvar jellegét. Egy vasárnapi napon szereltük össze drága jó apámmal, és emlékszem, mikor reggel felkeltem, akkor éreztem először, hogy itthon vagyok. Azóta is, mikor új albérletbe mentem vagy megyek, az első dolgom az, hogy egy méternyi(kb. 40 db.) könyvet kiteszek, mert enélkül nem érezném otthonosan magam.
A legrosszabb könyvespolc, amit eddig láttam, az az Illésgabikáéké volt. Kötelezők+marxizmus, a fantázia teljes hiánya.
A legszebb polc díját Lét vitte el, de ő is ugyanolyan szenvedéllyel viszonyul ehhez a témához, mint én. Meg az irodalmi izlésünk is eléggé hasonló.
A legérdekesebb polc díja Rosszabbikénemé. Az ő könyvespolca kb. 8 kötetből állt, de azok mind annyira mások voltak, hogy az még egy ilyen kis polcot is sokszínűvé tett.
A legőszintébb polc az ikertestvéreimé. Az ő polcukon azok a könyvek vannak, amik érdeklik őket, és ezek között azért van 1-2, amihez egy bölcsész még fogóval sem nyúlna, de pont ez a mindenféle irodalmi kánonra vagy előitéletre tevés teszi nagyon szimpatikussá a polcaikat.
És hogy milyen Kerekperecevő könyvespolca{alliteráció}? Amilyen ő maga. Tankönyvek, verseskötetek, egy kis északi irodalom, mindenből egy kicsi összekeveredve, de mindent összevetve nagyon szimpatikus kis polc. Ha nem ismerném{miért, ismerem egyáltalán?} azt mondanám, itt egy ember minimum normális felettes énnel, akit rengeteg minden érdekel, de hogy mi a legfőképpen, azt nem tudom eldönteni.

Barátaim, rómaiak

Lehet, hogy olyan idegesítő vagyok, hogy még magamat sem hagyom aludni, de azért annál többre vágyom, hogy egyszerűen hasznomat lássák. Magam sem tudom már, hogy mi köt egyes emberekhez. Persze vannak emberek, akik mindig is a barátaim lesznek, mint Rosszabbikénem vagy az ikertestvéreim. Czarnáról is tudom, hogy ha bármikor szükségem van rá, ott lesz, és én is ott leszek mellette, ha kellek. Bohó kezd már egy kicsit idegesíteni, mert folyamatosan csak panaszkodik a munkájára és a pasijára{na jó, rá mond jó dolgokat is}. Meg ő amúgy is bazi unalmas, rá kellett jönnöm. Léttel is mindig jókat fogok beszélgetni, amikor csak összefutunk, mint ezt a múlt héten is tettük. Ez áll Spanyoljanikára, Hushira, Dulihugira és Klárikuékra is. Így megy ez, szeretem érezni, hogy fontos vagyok másoknak, vagy legalább is, hogyjól érzik magukat velem. Mint ahogy én is bazi jól éreztem magam Madörrel és Kadrival kedden. Kimaradt még valaki a barátaim felsorolásából? Remélem, igen.