Kikivánkozik

Egy gesztust sem teszel felém
Mégis mintha lelked lelkem kitépné
A kísértés tenmagad vagy

Egy Nő (stílusgyakorlat)

Van egy nő. Szeret. Ezért úgy tesz, mint ha gyűlölne. Ilyen jó csajom még sosem volt. A Moqueca de peixe-je Garrinchára halaz, és ha vezet, portugálul káromkodik.
Ha velem van, mindig iszunk. Úgy iszik, mint egy férfi (a régi lányok úgy tudtak főzni, mint az anyjuk, a maiak meg úgy tudnak inni, mint az apjuk), ha az azt jelenti, hogy sokat. Sörökből és felesekből épitünk magunknak katedrálist. Ha iszik, vidám lesz, csipkelődik, adomázik, néha még huncutul rám is kacsint. Kibújik belőle a kisördög. Aztán egyik pillanatról a másikra megváltozik, hozzám bújik és azt mondja: vigyél haza. Otthon mindig jót hancúrozunk, szeretem becézgetni a melleit, ő pedig szeret a szájába venni (szószerinti idézet Bohumil Hrabal: Őfelsége pincére voltam című művéből). Reggel aztán elhúzódik, azt mondja dolga van, mennie kell. Hogy miért is csinálja ezt?
a, mert Kos
b, mert fél elköteleződni
c, mert különböző állásponton vagyunk a Kossuth-Görgey vitában
d, a, és b, és c, igaz, és van köztük összefüggés
(Megfelelő bekarikázandó)

Ha melettem ülsz
Lelkemben rügyet fakaszt
Tavaszi szellő

Álmodtam veled

Tavaszillatú voltál

Lényed légies

Lelkedet adnád

Mit ér a tested nélkül?

Rügy nélküli fa

Most a Tested kell

Minden szó felesleges

Karomban alszol

Reggeli napfény

Simogatja a tested

Mosolyt varázsol

Chatelnék veled

Mint régi szép időkben

De már nincs miről

Türelmetlen vagy

Igazat mondat veled

Ostobaságod

Léted befonja

A zeitgeist könnyűsége

Csak a tested kell

Arcom temetném

Hajadba, illatodba

Tested a gazdag

Mintha két szeretőd lenne
Az egyik ott fekszik melletted
A másikra csak gondolsz

Füst, zene, bukszák
Negyvenes izzók alatt
Nincs kedvem inni

Szerelmi vallomás II.

Legszebb ajándék
Arra kelni reggel, hogy
Veled álmodtam

Ha van hét, mikor
Nem kérded, mi a helyzet
Fontos vagyok-e?

Pagliacci

Vidíts fel, légyszi
Kérlek, írj nekem mesét
Rendben van, írok

Vidíts fel, légyszi
Kérlek, írj nekem egy mesét
De én nem tudok

Bárki tépkedi
Sárguló leveleim
Megkínoz vele

Nem tartozol hozzám

Csak az emlékek, amit hagytál

Elengedtelek

Nem tartozom hozzád

Csak az emlékek, amiket hagytam

Régen elengedtél

Nélküled

Is lesz mese

Könnyebb lett

Nélkülem

Azt már rég tudod

Milyen

Nem kell 

Szépnek vagy okosnak lenned

Lenned se kell

Nem kell

Szépnek vagy okosnak lennem

Lennem se kell

Kell

A mosolyod

Egy kávé

Kell

A mosolyom

Egy kávé

Szeretem

Hogy szeretsz

Ahogy a zsázsáról mesélsz

Szereted

Hogy mit is pontosan?

Igazából nem tudom

Hozzámtartozol
Mint a könyvespolc a szobámban
Mint a kilencvennyolcas vébé
Mint takarítás közben a Budapest

Hozzádtartozom
Mint a szteppcipő kopogása
Mint egy hajdanvolt kutya
Mint családi ebédkor Nagypapa

Nélküled
Mese se lenne
Talán könnyebb lenne
Szegényebb lenne

Nélkülem
Mese se lenne
Talán könnyebb lenne
Szegényebb lenne

.Nem kell
Szépnek lenned
Okosnak lenned
Lenned kell

Nem kell
Szépnek lennem
Okosnak lennem
Lennem kell

Kell
A mosolyod
Egy kávé
Hogy mellettem ülj

Kell
A kacsintásom
Egy kávé
Hogy melletted üljek

Szeretem
Ahogy egy radiátornál a Nap becéz
Ahogy semmiségekről regélsz
Ahogy tánc közben a tested beszél

Szereted
Ahogy egy kávézóban gesztikulálok
Ahogy történeteket kitalálok
Ahogy reptereket megszállok

Arra ébredtem
Az értelmetlen vágyak
Megint rügyeznek

Derűs dilettantizmusok II.

Egy kikötőben
A Visztula bal partján
Majd grogot iszunk

Fél kiló dió
Vajon mire lehet jó
Ezt rejtse homály