Álom, álom, édes álom...

Az elmúlt éjszaka során minden jellegzetes álmom előjött: volt kutyás álmom(de most nem támadott meg), álmodtam egy lóarcú lánnyal, akit szexuálisan eléggé kívánok, cigiztem álmomban otthon, és voltam meztelen is (igazából 2x0,5 meztelen: egyszer csak egy fekete zakó volt rajtam, egyszer pedig a felsőtestem volt fedetlen). Csoda, hogy nem bírtam kialudni magam?:)

A lengyel smok "sárkány" szó egy eufemizmus is a péniszre.

A zenész írók családjába tartozom

A siker nagyon fontos egy írónak. Ha van siker, létezel. Azok az írók, akiket nem olvasnak, törékennyé válnak.

Az írás önmagában is fantasztikus folyamat, mely teljes autonómiát ad számodra. A lehetőség, hogy a világ bármely pontján bekapcsold a számítógépedet, és te legyél maga a világ, valósággal fizikai gyönyört nyújt nekem.

Magyarok!

Hol vagytok ti és hol vagyok én?

Mikor találkozunk?

Egy nyelv, melynek oly furcsa a zenéje.  

A magyar hegedűk,

És a magyar nők vakító nyaka.

Nemsokára.

Egy ígéret, egy fenyegetés. 

Alessandro Baricco

Ezt ennék most

Anglia-Dél-Afrika 11-21
Csak a teljesség kedvéért. 

A mese mindig kicsit ünnep. (Berecz András)

Felhívás keringőre

Szívesen táncolnék erre a számra most valakivel vagy valakikkel:

Jösztök? ;)

Mért' adjak bármit
Te nem adsz nekem semmit
Állok kifosztva

Valamiért, magam sem tudom pontosan, miért, harapós kedvemben vagyok.
Ja, és szeretnék elugrani most a Mleczarniaba egy jó sörre. Még azt se bánnám, ha nem szegődne társamul senki, csak üldögélnék ott a gyertyák fényénél.

Mese XXI.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Királylány. Élte a Királylányok életét: hímzés, társalkodás, lovagi tornák megtekintése. Néha kiszökött, dokkmunkásokkal ivott és kockázott.
Történt, hogy nagyon megfájdult a Királylány háta. Jöttek orvosok, kuruzslók, vajákosok, ám senki sem tudta a fájás okát. Egyszer csak megjelent egy Varázsló. Fehér szakálla volt és hosszú ujjai, amik szintúgy hosszú körmökben végződtek, ám Piszkos Freddel ellentétben adott a személyes higéniára, ezért egész jólápolt kis mágus volt. Már ha ez Varázslónál számít.
-Királylány! Azért fáj a hátad, mert a szárnyaid ki akarnak szabadulni. Ahhoz, hogy kipattanjanak, el kell innen menned.
A Királylány megfogadta a tanácsot, és el is ment a szomszédos királyság udvarába. Az egymás között házasodás miatt ennek a királyságnak az uralkodói családja harminckét féle módon volt rokon, ezért szívesen is fogadták.
Felüdülés volt számára ez a környezet. Itt sem voltak jobbak vagy rosszabbak az emberek, mint szülőhazájában. Egyszerűen mások voltak.
Történt egyszer, hogy az ország újra monarchiává válásának tiszteletére bált rendeztek. Ugyanis eme országnak volt egy rövid, köztársasági periódusa, amit a rokonok véresen levertek.
Az első táncok körtáncok voltak. Ezek még réges régről fentmaradt táncok voltak, a balkáni hordák betöréseinek idejéből. Ezt nagyon élvezte a Királylány, lányos keblei csak úgy ugrándoztak a csipkeruha alatt.
Mivel a mulatság valamiért kronológiai sorrendet követett, így a kelta hóditók táncai következtek. Ahogy a Királylány magában ropta a szteppet, egyszer csak kipattant a bal oldali szárnya, csoda, hogy szét nem repeszette a báli ruháját.
Már a bál elején kinézett magának egy daliát, tündöklő fehér uniformisban. Aranyozott vállrojtjait egy nemzetközi szálloda portása, kitüntetéseit pedig Leonyid Brezsnyev is megírigyelte volna. A lovag fel is iratkozott az este folyamán a táncrendjébe, egy társas táncra.
A Habsburg- befolyás miatt a társastánc nem is lehetett más, mint a keringő. Ez általában nyitótánc, de ahová a Balkán, a kelták, és a Habsburgok is betörtek, az nem egy átlagos királyság, így táncrendje is meglepő volt.
Ahogy a parketten andalogtak, a lovag egyszer csak megkérdezte:
-Mi ez a furcsaság hátad bal oldalán, Királylány?
-Ez, lovagom, a szárnyam.
-Ha szárny, akkor szárny! Én így is szeretlek, minden szépségeddel és furcsaságoddal együtt - és hogy nyomatékot adjon a szavainak., megcsókolta a Királylányt.
Azon nyomban ki is pattant a jobb oldali szárny is. A Királylánynak egyből elmúlt a hátfájása. A lovaggal hamarosan megtartották az esküvőt is.
A Királylány ezek után kedvére repkedhetett hetedhét országon keresztül. A lovag könnyű szívvel engedte el bárhová, mert tudta, hogy még egy Királylánynak is szüksége van szabadságra, és arra, hogy azt csinálhassa, amit szeretne. A Királylány pedig mindig visszatért a lovaghoz, mert várta őt egy igazi családi fészek.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

"-Az írás nehéz mesterség - jegyeztem meg találóan, mint e foglalkozás nagyra hívatott ismerője. -Sok műveltséget, fáradtságot és tintát igényel." (John Fowler "Csülök")

"Sajnálom, de nem ígérhetek mást, csak szórakozást." (René Clair)


Minden írónak megvan az, akinek ír. Eco szerint még Joyce-nak is megvolt. Művelt, a gondolatáramlásra érzékeny, kialvatlan éjjeli bagoly, aki kissé neurotikus is.
Az én olvasóm általában kicsit rosszkedvű, vagy tán egészen az. Arra szorul, hogy egy nehéz nap után szórakoztassák. Ezért vidám minden mese.

Mintha két szeretőd lenne
Az egyik ott fekszik melletted
A másikra csak gondolsz

Anglia-Szamoa 26-13
Sima meccs volt, mint várható volt. Tóth Sándor az utánpótlás menedzsere volt a szakkomentátor. Ő civilben egy százhalombattai történelem-magyar tanár, és mindent tud erről a sportágról. Pont, mint apám a történelemről. Az első rugbymeccs, amit láttam, a London Wasps-Munster volt, 2007-ben. Ez a két klub volt akkoriban a sportág 2 legjobb csapata, a Darazsak 2005-ben és 2007-ben nyerték meg a Heineken Kupát, a Vörös Hadsereg 2006-ban és 2008-ban. Szóval a legmagasabb szintű rugby folyt, de legalább annyira hozzájárult Tóth Sándor szakkomentátori munkája ahhoz, hogy megszeressen ezt a sportot.
KICSIT MÁS: Egy nagy és egy kis meglepetés azért történt az eheti tesztmeccsek alatt!
Skócia 21-17-re megverte a toronymagas esélyes, és világbajnoki címvédő Dél-Afrikát. Ez 2002-en történt meg utoljára.
Wales csak 17-17-es döntetlent játszott Fijivel.

Jenő nap alkalmából

Piszkos Fred, a kapitány

– Uram! A késemért jöttem!

– Hol hagyta?

– Valami matrózban.

– Milyen kés volt?

– Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?

– Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele?

– Kagyló.

– Hány részből?

– Egy darabból készült.

– Akkor nincs baj. Megvan a kés!

– Hol?

– A hátamban.

– Köszönöm...

A matrózkocsmák mélyén felzokogtam,
ahogy a temetőkben nevetek

Sidney Polak:Wkładam łyżkę w szklankę

Kanalat a pohárba, a szél a függönyt félretolja
Az ablaknál csahol a kutya, megint egyedül maradtam, megint egyedül maradtam
Már nincs jointtekerés, már nem mennek pornók
Új tévécsatorna, értelmetlen bódult hoppok
Még a Playstation 2-vel sem játszom már
Lemezeket hallgatok, később visszarakom őket a polcra
Tanácstalanul teszem a dohányt a papírba, és tudom
Már nem számíthatok semmi jóra
A kádban nézek a párás tükörre
Néhány korty sör a belső semmire
És várom az álmot

De szabad vagyok, maxra szabad
Pedig a szabadság nem könnyű manapság , tudom
Hogy éjszaka semmi sem ébreszt fel
De szabad vagyok, maxra szabad
Pedig ez láthatatlan szabadság
Valahol, valaki biztos ezt szeretné

Megint nézem a tévét, nem törődöm semmivel
Újra háborús hírek, ma buliba megyek, ma buliba megyek
A rituálét megismétlem, a dolgokat biztos túlzásba viszem
A telefonszámát leírom, aztán reggel kidobom
Az ilyenekben már tíz danos vagyok
Fogat mosok, aztán taxit fogok
Megyek a hídon, nézem róla a képeslapot
A vár ott áll, ahol állt
Az északában bor, mert a bor a hangulat trambulinja
Mindjárt minden paranoiádat elmulasztja
Reggel megfizetek ezért

De szabad vagyok, maxra szabad
Pedig a szabadság nem könnyű manapság , tudom
Hogy éjszaka semmi sem ébreszt fel
De szabad vagyok, maxra szabad
Pedig ez láthatalan szabadság
Valahol, valaki biztos szeretné ezt




Wkładam łyżkę w szklankę, wiatr przesuwa firankę
pies ujada za oknem, a ja znowu siedzę sam, a ja znowu siedzę sam
już nie kręcą mnie jointy, już nie kręcą pornosy
nowy kanał w kablówce, bajerenckie hop sztosy
nawet w playstation dwa już nie gram
słucham płyty, a później odkładam ja na półkę
zwijam tytoń bezradnie w bibułkę i wiem
że już nic nie zdarzy się
w wannie patrzę, jak para osadza się na lustrze
łykiem piwa poprawiam swoja pustkę
i tak czekam na sen

refren:
ale jestem wolny, wolny na maksa
chociaż wolność nie jest dziś łatwa, wiem
że nic w nocy nie obudzi mnie
ale jestem wolny, wolny na maksa
choć ta wolność jest niewidzialna
gdzieś, ktoś na pewno chciałby ją mieć

Znowu oglądam TV, nie przejmuje się nimi
znów o wojnie w gazecie, a ja dziś balangę mam, a ja dziś balangę mam
swój rytuał powtórzę, pewnie przyjmę za dużo
jej telefon zapiszę a rano go zniszczę
w takich akcjach mam dziesiąty dan
myję zęby, a później wsiadam w taksówkę
jadę mostem, na moście oglądam widokówkę
pałac stoi tam gdzie stał
w nocnym wino, bo wino nastroju trampoliną
zaraz wszystkie paranoje miną
rano zapłacę za ten stan

refren:
ale jestem wolny, wolny na maksa
chociaż wolność nie jest dziś łatwa, wiem
że nic w nocy nie obudzi mnie
ale jestem wolny, wolny na maksa
choć ta wolność jest niewidzialna
gdzieś, ktoś na pewno chciałby ją mieć

Füst, zene, bukszák
Negyvenes izzók alatt
Nincs kedvem inni

Anglia-Ausztrália 35-18
Célok:Ashton(2) ill. Beale(2)
Jutalomrúgások: Flood(2) ill. Beale
Büntetők: Flood(7) ill. O'Connor(2)
Anglia 4 év után győzött a Twickenhamben Tri-Nations válogatott ellen, és a legnagyobb különbségű győzelmét aratta Ausztrália ellen. Az angol válogatott szokatlan módon fekete mezben lépett pályára. Valószínűleg még néhányszor használni fogják ezt a színösszeállítást.
(Feladvány: Számold össze, hogy hány szót nem értesz a szövegben! Ha öt alatt van, ügyes vagy!:)

Szerelmi vallomás II.

Legszebb ajándék
Arra kelni reggel, hogy
Veled álmodtam

A legszebb bók

Elküldtem néhány mesét egy festő barátomnak, mert kiváncsi voltam rá, hogy megmozgatja-e a fantáziáját, tudna-e hozzájuk illusztrációt készíteni. Ő ajándékozott meg ezzel a mondattal:
-Annyira belemerültem a meséidbe, hogy még az egyetemre is elfelejtettem bemenni.

Ha van hét, mikor
Nem kérded, mi a helyzet
Fontos vagyok-e?

Számítógépen élem a társadalmi életem, és a kedvenc sorozatom jelenleg az Agymenők. Most örülök csak igazán, hogy sohasem kötött le a sci-fi, és mindig rossz voltam matematikából.

Andrzej Stasiuk: Taksim

Ősszel látszik, hogy ez a város meghal. Aminek el kellett múlnia, az már rég elmúlt. Hajnalban érezni lehet a hulló levelek illatát. A füst keveredik a köddel, ami álomszerűvé teszi a látóhatárt. Vigyázni kell a gyalogosokra is, aki épp olyan feketék, mint az aszfalt. Időnként átmegyek rajta széltében-hosszában, és látnom, hogy nincs hol, és nincs miért kiszállni. Négy kereszteződés, egy körforgalom, a lámpa már este kilenckor sárgán villog. Az északi szél halott gyárak között fúj. Mindenki elment már. Csak azok maradtak, akik nem bírtak elmenni. Reggel felkelnek, kinéznek az ablakon, és nem mennek el. Talán, mert van kutyájuk. Amikor mennek a Főtérre, megnézik a hírdetőtáblán, hogy ki halt meg, és megörülnek neki, hogy ezúttal még nem ők.
Tízkor minden halott. Csak a benzinkúton van élet. Senki nem tankol. Mindenki alkoholt vesz, vagy beülnek a kocsmába. Egyre több, egyre olcsóbb és egyre régibb autóik vannak. A helyi vagányoktól veszik őket, akik külföldi ócskaságokkal üzletelnek. Igen, mindegyik hoz valahonnan, vagy visz valahová valamit. Itt semmi sincs. Ezek az autók egyből szétesnek, kiesik az alvázuk, vagy a városon túli erdőben landol a karosszériájuk. Ezeket már senki nem veszi meg. Rókák vagy foglyok laknak bennük. A rókák okosak. A városhoz egyre közelebb találkozom velük. Az emberek kidobják az ételt. Megveszik, és nem tudják megenni. Olcsó és pocsék. Épp kapóra jön a rókáknak. Néha úgy futnak át az úttesten, mint a macskák vagy a kutyák. Zabálják az emberi készítésű kolbászt, és lepusztult limuzinokban laknak. Ez ellen senki nem tesz semmit. Régi, nehézlégzésű hulladékvas. De ez a benzinkút életét nem zavarja meg. Főként kopaszok, kövérek, és elálló fülűek. Mintha alultápláltak lennének. Néha éjszaka tankolok, és látom őket az üvegen keresztül. Rovarszerű, ideges mozgásuk van. Biztos benne van a génjeikben. Mindhiába. Hülyék és vég nélkül káromkodnak. Ám miután szétszéledtek, amikor egymaguk maradnak, lopva elsuhannak a falak sötétjében, és nem emelik el tekintetüket.

Angia-Új-Zéland 16-26
Az elmúlt évek egyik legjobb meccse volt.

Kezdődnek a novemberi tesztmérkőzések. Nem lesz tőle olcsóbb a kenyér, és apró öröm, de öröm.

Pagliacci

Vidíts fel, légyszi
Kérlek, írj nekem mesét
Rendben van, írok

Vidíts fel, légyszi
Kérlek, írj nekem egy mesét
De én nem tudok

Mese XX.

Egyszer volt, hol nem volt élt egyszer egy ember. Fekete, nagybajszú ember volt, egy traktorgyárban dolgozott. Már az apja is abban a gyárban dolgozott, meg annak az apja is. Annak az apja, mivel akkoriban még nem volt traktor, egyszerű marhatolvaj volt. Volt ennek az embernek egy felesége, a Malvin. Róla elég is ennyit tudni.
Egy csípős téli reggelen, az első pálinka után az asszony bejelentette, hogy várandós. Lett is nagy öröm, az első pálinka hamar megsokasodott. Mikor megszületett, akkor kiderült, hgy leány. Mi legyen az új kis jövevény neve? Először a Boronát akarta az ember, lévén az a kedvenc mezőgazdasági eszköze, ám azt a Magyar Köztársaság utónévadási szabályai nem engedélyezték. Akkor legyen Fradika, a kedvenc csapatról, de abba meg az apósa nem ment bele, mivel vérmes Dózsa-szurkoló volt. Végül a kedvenc söréről Kőbányai Világoskának nevezte el.(Ebből is kitűnhet, milyen furcsák is a Magyar Köztársaság utónévadási szabályai.)
A kis Világoskát úgy nevelte az apja, mintha fiú lenne. Barbie-ból is csak a Hajógyári munkás Barbie-t kaphatta meg, a hozzátartozó heggesztő álarccal és rózsaszín Zsukkal.
Mikor végzett a Fullajtár Aladár Nehézgépipari Technikumban, akkor ajándékként kapott egy kulcskészletet, amit az anyja az utolsó pillanatban átkötött egy rózsaszín masnival.
Mi tagadás, a lánynak már bazira elege lett ebből az egészből. Ő műkörmös szeretett volna lenni, esetleg ha az Isten annyira felvinné a dolgát, kozmetikus. Fel is kapta a cókmókját, és elindult ország-világ ellen.
Ahogy egy sötét rengetegbe ért, egyszer csak egy alulöltözött fiatalembert pillantott meg. Oda is ment hozzá, és megkérdezte:
-Veled meg mi történt, jóember?
-Kaczor Bandi és bandája kirabolt.
-Na, gyere velem, visszaszerezzük a cuccaidat.
Egy kiadós gyaloglás után el is értek a banditák barlangjához. A leány be is kiabált:
-Gyere ki, te anyaszomorító bandita! Add vissza ennek az embernek a ruháit és az értékeit!
-Dehogy adom vissza, kishluvnya! Ha akarsz valamit, gyere és vedd el!
A lánynak volt egy varázsképessége: sörré tudta változtatni a vizet. Ez a nehézgépipariban jól jött, de ebben a helyzetben vajmi keveset ért. Ezért egyszerűen csak fejbecsavarta Kaczor Bandit egy 72-es kulccsal.
-Jó és szép leány! Köszönöm, hogy visszaszerezted az értékeimet. Tudd meg, rangrejtve vagyok itt. Én vagyok Jevgenyij Lukasenko, a Bjelarusz Traktorgyár örököse. Belédszerettem, leszel a feleségem?
-Mán hogy a viharba ne'!-felelte a lány.
A szülők is nagyon megörültek az illusztris kérőnek, lett is nagy lagzi, került az asztalra bőven orjaleves meg töltött káposzta. Fellépett a helyi általános iskola fúvószenekara és a 3+2 is.
Lett pénz kozmetikus sulira is, sőt a lány még a Mónika Szépségszalont is meg tudta nyitni.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

Rímváltás II.

I.
Hóviráglelked
Egy szirmát nekem adtad
Köszönet érte

II.
Mert más kezében
Elhervadna. köszönet
Hogy vigyázol rá

I.Szerény személyem
II.Kerekperecevő

Mese XIX.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Nyulacska. Szép, selymes, fehér szőre volt. Tágranyílt, kék szemeivel úgy vizslatta a világot, mint aki mindenre kiváncsi. Egy városban élt, egy jó meleg szobában lakott, egész nap a tévét nézte. Kedvenc csatornája a Discovery, a példaképe pedig Tapsi Hapsi volt. Mindig akadt számára friss víz és salátalevél.
Egyszer aztán gondolt egyet, kiugrott a dobozból, és elindult országot-világot látni. Ahogy kimerészkedett az utcára, egyből halálfélelem fogta el az úton cikázó autóktól, de azért sikerült átverekednie magát az úttesten. Amint ugrándozott, egyszer csak egy nyitott ajtóra lett figyelmes, be is ugrándozott rajta. Kiderült, hogy egy diszkóba csöppent. Ő lett a hely kabalaállata, remekül ment a tulaj tollas kalpagjához, és lila, műszörme-köpenyéhez. A vendégek is imádták, és ő is nagyon szerette a számokra ropni. Már amennyire egy nyúl ropni tudja. Ám amikor elege lett a folytonos éjszakázásból, a könnyű nőkből, a mindig hangos zenéből, és már minden koktélt megkóstolt, továbbállt.
Ahogy ment-mendegélt, egyszer csak kiért a városból. Egy mezőn találta magát. Ahogy ugrándozott a fűben, meglátott egy barna, mezei nyulat. Oda is ugrándozott hozzá, és szóba elegyedtek. A Nyuszika próbálta fitogtatni, hogy mennyire is jártas a világ dolgaiban, mennyire sok mindent tud is Ő, és hogy vidéki társa mennyire elmaradott, mennyire nem tud semmit arról, hogy mi a trendi. A mezei nyúl csak mosolygott azon, mennyi lényegtelen dolgot is hord össze a Nyuszika, mennyire nem tudja azt, hogy milyen a róka vagy a vadászok elől futni. Miközben távoli unokatestvére összehordott hetet-havat, a mezei nyulacska látta ám a szeme sarkából, hogy egy vércse épp megpróbál lecsapni a nyuszikára. Nem volt egy gyáva nyúl, ezért megfogta a fehér tapsifülest, és elkezdett vele az üreg felé szaladni. Az éppen a kortárs színházi életről hadovált valamit, és nem értette az udvariatlan gesztust, ám csakhamar rájött, mire is megy ki a játék, és olyan gyorsan kezdte el szedni a lábait, amilyen gyorsan csak tudta. Sikerült is megmenekülniük.
A Nyulacska ottmaradt egy ideig a távoli rokonnál, kitanulta a mezei nyúlság minden csínját-bínját. Rájött, hogy mi is a fontos az életben. Többek között arra is, hogy a fontos dolgok közé tartozik az a család is, ahonnan eljött. El is búcsóúzott a mezei nyúltól, és hazament. Hosszú és keserves út volt, mint a hadifoglyoknak hazajönni Szibériából, de várta egy otthon, és ennél nincsen fontosabb.
Otthon nagyon megörültek neki, különösen a gyerekek. Időközben a hiányt pótlandó, vettek egy lány nyuszit is. A tapsifülesnek egyből megtetszett a kis buksza. Jól állt neki a szalag a nyakában, és amilyen jóízűen ette a káposztalevelet! Hamarost össze is kötötték az életüket, és csak úgy vadházasságban, boldogan éltek, míg meg nem haltak.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

Családi idill

A legvidámabb Barack Obama - így kezdte apám.
Ezek után drága jó anyám kijelentette, hogy ő egy szent, majd elkezdett röhögni drága jó apámon, hogy az öregnek már akkora a hasa, hogy a cipőjét sem bírja bekötni, amire drága jó apám úgy reagált, hogy: Micsoda! és demonstrálta, hogy ha akar, még le tud hajolni.