Az intézményesített oktatás margójára

"Elvégeztem négy elemit, mer szülejim már egész fiatalon beírattak. Mit tehet ez ellen egy védettelen gyerek, mint én?" (Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a Kapitány)

Szindbád 9.

Amikor Szindbádnak már elege lett a velős csontból, elhatározta, hogy elbuszozik  Kőbánya-Alsóra, és a Speciális Vietnámi Melegkonyhában eszik egy jót.

            Fel is szállt a buszra, a Bogdáni úton. Visszaemlékezett, hogy boldogult úrfikorában hányszor indult innen football-mérkőzésekre, ahol gyakorta skandálta: - Hajrá Kerület, első a becsület!, és ahol, ha nem tetszett nekik az eredmény, huszár főhadnagyok kivont karddal inzultálták a bírókat, akiknek ez ilyen incidensek miatt önvédelmi tanfolyamot szerveztek, és külön bokszklubjuk is volt.

A következő megálló a Raktár utca volt. Ennek a megállónak olyan prózai neve volt, hogy nem jutott eszébe róla semmi.

            A következő megálló a Flórián tér volt. Szindbádnak régi tűzoltóbálok jutottak eszébe, azokról pedig a citromos kolbász íze, és a különféle bajszok, a férfiarcok eme ékei, amelyek égnek meredtek, vagy lekonyultak, és amelyek viselése jobban illett a tűzoltókhoz, mint becses nejeikhez, bár az utóbbiakra is akadt számos példa.

            A Kiscelli utcán eldúdolta kedves nótájának egyik sorát: “A Kiscelli utca soha nem lesz Szigony utca.”

            A Tímár utcán visszaemlékezett a régi jó mesteremberekre, akiknek a sorsa azóta már a feledés lett, és akik a bőrcserzéstől, a cipőkészítésen át, a franciakór gyógyításáig mindenhez értettek.

            A Galagonya utcán eszébe jutott, hogy mennyire is szeretett felvidéki nyarakon, fák hűvösében galagonyalekváros kenyeret enni már elvirágzott szépségű molnárnék hasáról.

            A Kolosy téren Szindbádnak eszébe jutott a 165-ös busz, amelyre legalább húsz percet kell várni, és tíz perc a teljes menetideje. Szindbád gyakorta utazott álmos vasárnap délutánokon kedvtelésből ezen a járaton, amely ellentmondott a rációnak. Emlékeztette arra, hogy a léthez kell egy kis irracionalitás is.

            A Zsigmond téren eszébe jutott, hogy az embereknek már normális neveik sincsenek. Zsigmond névvel az ember lehet király, író vagy Oscar-díjas operatőr, de milyen sors várhat arra, akit úgy hívnak, hogy Kevin? Maximum otthon hagyják karácsonykor.

            A Császár-Komjádi uszodánál eszébe jutottak másnapos reggelei, amelyek különféle fürdőkben találták, a gőzben, szájában szívarkával, kezében egy róla elnevezett fröccsel.

            A Margit hídnál eszébe jutott számos Margit nevű kedvese és az is, és az, hogy a névadással régen sem volt minden rendben.

            A Jászai Mari téren eszébe jutott a színésznő, és hogy mennyire is szeretett régebben színházba járni, és utána öreg, háromrészes öltönyt és selyem sálat viselő hírlapírókkal és színikritikusokkal inni. A mai darabokat már vagy nem érti vagy zavarja bennük a sok trágárság. Pintér Bélára azért még el szokott menni, de már egyre kevesebbszer szeret bele a világot jelentő deszkákon álló színésznőkbe.

            A Nyugati pályaudvarnál eszébe jutott számtalan vonatútja, a szász városok, a Nyírség, és rá kellett jönnie, hogy már az utazásból is kiveszett a romantika. Hol vannak már a ráérős, pöfögő vonatutak a büfékocsikban? Ma már az emberek csak azért utaznak, hogy számos képet készítsenek, és azokat közösségi oldalakra kitéve idegesítsék ismerőseiket.

            A Báthory utca/Bajcsy-Zsilinszky útnál eszébe jutottak történelmi regényei, és hogy tulajdonképpen milyen elátkozott műfaj is ez. De hát megírta őket, mert fiatal volt, és kellett a pénz.

            Az Arany János utcáról eszébe jutott, hogy szülővárosában, az ilyen nevű utcán állnak az örömlányok. Szindbád mindig szeretett örömlányok társaságában lenni, egyrészt a testi örömök miatt is, másrészt az örömlányok munkáját őszintébbnek találta, mint számos kollégájáét, akik szintén eladták magukat. Ahogy a Próféta mondta: “Az örömlányok és az írók? Hisz az ugyanaz.”

            A Szent István Bazilikánál eszébe jutott bűnös, toldott-foldott lelke, amelyet számos apró bűn terhelt, és amelyet vasárnapi misék fehér karingeiben kéne tisztára mosni, de már nem lehet. Elhatározta, hogy a következő vasárnap elmegy misère. Persze nem ment.

            A Deák Ferenc téren eszébe, hogy mennyi átmulatott éjszaka kezdődött és végződött itt. Persze akkor még rendes, testes borok és szivarok voltak, nem levendulás rozé-fröccs és elektromos cigaretta!

            Az Astoriánál eszébe jutott, hogy sosem tetszett neki ez a név.[1] Valahányszor elment itt, mindig elmormolta a bajsza alatt: - Astoria! A faszom!

            A Kálvin téren eszébe jutott az a csülökpörkölt, amit a Ráday utcában evett, és az, hogy a reformáció atyja, milyen ferde szemmel is nézne erre az utcára: - Szegény János, ha most látna minket, biztos máglyára küldene!

            A Szentkirályi utcáról eszébe jutott a Weiner-féle szikvíz, amelyről eszébe jutott a tokaji szamorodni, amelyről eszébe jutott a halászlé, amelyről eszébe jutott egy téli este Balatontomajban, amelyről eszébe jutott egy nyári délután Lőcsén, amelyről eszébe jutott a Palavichini nővérek cukros hurkája, amelyről eszébe jutott, hogy véget kéne már vetni ennek a gondolatáramlásnak.

            A Harminckettesek terén eszébe állt a róla elnevezett söröző. Nosztalgikusan idézte fel: -

Ó, a Régi Szindbád Sörözőben még készpénzzel sem lehetett fizetni!

            A Horváth Mihály téren eszébe jutott, hogy vajon Csanád püspökével lehetett volna-e vidéki vendéglők kerthelyiségében lengőtekét játszani? Nem volt benne teljesen biztos, hogy nem.

            A Muzsikus cigányok parkjánál eszébe jutott, hogy az ő közismert mondén életével, milyen cigányzenészekről szóló történetek juthatnának eszébe, például egy könnyed kis történet Benczi Gyuláról, a Nyírség varázshegedűséről, de egyrészt ezt több szempontból is sztereotípnak találta, másrészt, nemrég elhatározta, hogy ebéd előtt nem fog dolgozni. Eddig sem dolgozott, csak hiányzott az elhatározás.

            A Kálvária téren eszébe jutott: Ó, milyen kis vidám nevű tér![2] Az az igazi piknikező[3] hely! – El is határozta, hogy legközelebb kijön ide 4-5 sült csirkével és 25 liter borral.

            Az Orczy téren eszébe jutott, hogy ha nem már idősődő író lenne, akkor fiatal graffitis szeretne lenni, és teletagelné az egész kurva parkot!

            A Kőbányai úton eszébe jutott, hogy sört fog inni az ebédhez, az mégis csak jobban kihozza a délkelet-ázsai ízeket, és akaratlanul elkezdte énekelni a Kőbánya bluest, bár a hajlítások nem voltak az igaziak. Pedig annak idején sokat beszélgettek kapatos állapotban Deák Bill Gyulával a nemeuklédeszi geometriáról, ami különösen szép teljesítmény volt annak fényében, hogy egyiküknek sem volt halvány fogalma sem, hogy mi is az.

            Az Északi Járműjavító neve az Astoriával ellentétben viszont mindig is tetszett neki, jó volt kimondani. Úgy gondolta, hogy az Északi Járműjavítóban dolgozni a létnek ugyanaz a metafizikai dimenziója, mint Szövetkezeti Italboltban berúgni.

            Az Egészségháznál megint sötét gondolatai támadtak. Nem szerette eme kor egészség- és szépségkultuszát, az öregedéstől való félelmet. Bár számos nyavalya kínozta, az egészséget amúgy sem tartotta sokra, és úgy vélte, hogy egy halállal mindannyian tartozunk. Ez persze mélységesen huszadik századi gondolat volt, és nem is volt teljesen igaza, de abban már igen, hogy sose bízz senkiben, aki nem bír megenni egy jó darab paprikás szalonnát, már ha nem kötik vallási tilalmak!

            A Mázsa térnél eszébe jutott, hogy igazi férfi és disznó nincs mázsa alatt. Szindbád magában megjegyezte, hogy néha nő sem, mert időnként kedvet kapott ilyen gazdag testű trafikosnőkre is.

            A Liget térnél eszébe jutott, hogy: - Hát, nem az a tipikus zöldövezet! – Szindbád egyébként sem rajongott a természetért, Óbudán is az övék volt az egyetlen kertesház, amihez nem tartozott kert.

            A Szent László téren eszébe jutott, hogy hogyan csapatták Adyval, Nagyváradon. Rendes fiú volt ez a Bandi, csak ha ivott, megvadult, és Szabolcska Mihály verseket kezdett szavalni. Az már a jobbik eset volt, amikor udvarolt, és odaadta szíve választottjának a saját verseskötetét, hogy olvasson fel neki belőle. Hát igen, akkor még voltak férfiak!

            Végül megérkezett Kőbánya-Alsóra, bement a Speciális Vietnámi Melegkonyhába, evett egy savanyú-csípős medúzasalátát, egy marha pho-t (mert csak a buzik esznek csirkéset), egy roston sült császárszalonnát Hanoi módra és pirított belsőségeket savanyúsággal. A végén megtörölte a száját, és ennyit mondott:

• Jó volt, de annak idején a Knezevic-féle vendéglőben nem fukarkodtak ennyire a halszósszal.

           

           

---

[1] Mint már az eddigiekből is kitűnik, Szindbád különösen mély kapcsolatot ápolt a nevekkel. Ebben saját, különleges neve is szerepet játszhatott, ami, valljuk be, nem az az echte tirpák név.

[2] Már megint a nevek!

[3] Valamiért a piknikező szóban a k-kat erősen megnyomta.

Könyvek 2018. május

Krasznahorkai László: Sátántangó (5)

Illett már elolvasni ezt a könyvet. Tényleg egy remekmű, nagyon jól leírja a Kádár-rendszer szürkeségét, kilátástalanságát, és talán a mostani állapotokra is alkalmazhazó. A filmes feldolgozását picit azért elhúzták.

 

Witold Gombrowicz: Transz-Atlantik (4+)

A Gombrowicz-évem következő darabja. Az író regénye a lengyelekről, a kiüresedett lengyel tradiciókról és nacionalizmusról, a képmutatásról, egy kis buzulással fűszerezve. A szokásos gombrowiczi téma: a Forma rabságából való kitörés nehézsége, mégis szükségessége.

 

Bereményi Géza: Jézus újságot olvas (4)

Bereményi Géza novellái. Mivel nagy Cseh-Bereményi rajongó vagyok, illett már tőle is olvasni valamit. Nem voltak rossz novellák, teljesen jó volt őket olvasni, de azért katartikus élményt egyik sem adott.

 

Zoltán Gábor: Orgia (5)

Szerettem volna ezt a könyvet nem szeretni, úgy tekinteni, mint egy mindig is üvegbúrában élő, budai értelmiségi nyavalygását, de ez a regény tényleg zseniális. Kegyetlenül nehéz olvasmány, de az ember akaratlanul is továbbolvassa, mert kiváncsi, mi jöhet még. Elképesztően jól leírja ember ember által való megalázását, elpusztítását, ráadásul rávilágít az elnyomók kicsinyes voltára, esendőségeire, frusztrációira is.

 

Witold Gombrowicz: Megszállottak (4)

Gombrowicz egyik első műve, egy gótikus rémregény, egy lektűr. Ilyet sem olvasok sokat, ezért kifejezetten kikapcsolódás, szórakozás volt. Azért már itt is jelen van Gombrowicz kedvelt témája, a Forma rabsága.

 

Leszek Kołakowski: Kis előadások nagy kérdésekről (4)

Leszek Kołakowski rövid, filozófiai írásai az élet nagy kérdéseiről. Némely már eléggé idejét múlt, néhány még mindig aktuális. Nem rossz ötlet elolvasni, mivel manapság az emberek nagy többsége nem akar gondolkodni, és legalább megismerheti valaki munkásságát, aki akar is, és tud is. Városi tömegközlekedésre kiváló.

 

Karl Ove Knausgard: Halál (4+)

Egy tisztességesen megírt, protestáns regény az életről, apákról és fiúkról, a halálról. Az író nem akar semmit megúszni, mindent rendesen el akar mesélni, átgondolni. Délies, mediterrán könnyedségnek nyoma sincs benne. Érdemes elolvasni ezt is, és a sorozat következő részeit is.

 

Hont András: Senkiföldjén harmadszor (4+)

Hont Andrást egyre jobban bírom, és nem csak azért, mert ő is Vasas-szurkoló. Ahogyan már Kołakowskinál is leírtam, jó olyan embert olvasni, aki akar és tud is gondolkodni. Ráadásul nem kiüresedett bal/jobb/liberális paneleket puffogtat, mint újságíró kollégái nagy része, önálló véleménye van mindenről. Persze nem mindenben értek vele egyet, de ez még csak emeli a könyv értékét a szememben.

 

Kiadó

Kalligram: 4

Magvető: 2

Európa: 1

Kossuth: 1

 

Műfaj

Regény: 5

Filozófiai előadások: 1

Novellák: 1

Publicisztika: 1

 

Nemzetiség

Magyar: 4

Lengyel: 3

Norvég: 1

 

Könyvek ”forrása”

Könyvtár: 6

Saját: 2

Könyvek 2018. április

Paul Auster: 4 3 2 1 (5)

Auster nagyregénye, a szó átvitt értelmében is, hisz egy mestermű, és fizikai értelemben is, hisz a könyv 1,2 kilót nyom. A főszereplő, Archie Ferguson életét meséli el, négyféleképpen, aszerint, hogy a főhős milyen döntéseket hoz. Mindannyian elgondolkoztunk azon, hogy hogyan alakulhatott volna az életünk, ha más döntéseket hozunk, más utakat követünk, ez a könyv ezzel a gondolattal játszik el. Mint minden Auster, ez is egy remekmű, én még nem olvastam könyvet, amely ennyire brilliánsan ír az élet szokványos, gyakran unalmas és elkerülhetetlen dolgairól. Mivel a főhős Austerrel egyidős, felfoghatjuk ezt a babyboomer generáció önéletrajzának is, a végén található narratopoétikai rész pedig csak még jobbá teszi ezt a könyvet.

 

Lackfi János: Milyenek a magyarok? (2)

Ezt a könyvet karácsonyra kaptam, és mivel még sosem olvastam Lackfit, gondoltam, teszek egy próbát. Ez egy borzasztóan rossz könyv volt, tele sztereotípiákkal, modorosságokkal és lapos poénokkal.

 

Márai Sándor: A régi szerető (4)

Márai kötetben meg nem jelent elbeszéléseinek harmadik része. Ebben már a kiforrott Márai hangja csendül fel, aki szereti Márait (és én szeretem), annak ezt a könyvet is érdemes elolvasni, talán az teszi kissé nehézzé, hogy a Márainál egyébként is oly kevéssé meglévő könnyedség és játékosság itt teljesen hiányzik. Jó Márai-írások, de nem remekművek.

 

Ljudmila Ulickaja: Imágó (4)

Ulickaja regénye három fiúról, akiknek végigkísérhetjük az életét a sztálinizmustól egészen a kommunizmus összeomlásáig. Eltérő személyiségek és eltérő életutak bemutatásával Ulickaja széleskörűen megmutatja, hogy milyen volt az élet a Szovjetúnióban. Jó könyv ez is, csak valamiért ennek a műnek is nehézkes a nyelvezete, korántsem olyan könnyű olvasni, mint a többi Ulickaja-írást.

 

Samuel Beckett: Godot-ra várva/A játszma vége (4+)

Beckett híres abszurd drámája, már épp itt volt az ideje, hogy elolvassam. Számomra sem derült ki, hogy ki az a Godot, de azt azért éreztem, hogy ez a dráma remekmű, és az is kiviláglott, hogy mennyire értelmetlen is az élet. Nem mondom, hogy jobb kedvem lett tőle.

 

Nemzetiség

Magyar: 2

Amerikai: 1

Ír: 1

Orosz: 1

 

Műfaj

Regény: 2

Drámák: 1

Elbeszélések: 1

Nemzetkarakterológia: 1

 

Kiadó

Helikon: 2

Európa: 1

Faber & Faber: 1

Magvető: 1

 

Könyvek ”forrása”

Saját: 4

Könyvtár: 1

 

Idegen nyelven

Angol: 1

Könyvek 2018. március

Mihail Bahtyin: Francois Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz népi kultúrája (4+)

Bahtyin klasszikus irodalomtörténeti munkája, annyit hallottam már rá hivatkozni, hogy ideje volt elolvasni. Különben is, miután elolvastam, én is hivatkozhatok rá, hogy: Bahtyin szerint, a h-t jól megnyomva. Egy meglepően olvasmányos és szórakoztató monográfiáról van szó, én kifejezetten élveztem olvasni, és rájöttem belőle, hogy miért nem értem/szeretem igazán a Gargantua és Pantagruelt vagy a Don Quijote-t.

 

Jerome David Salinger: Rozsban a fogó (5)

Barna Imre Zabhegyező-fordítása. Bár nekem a Gyepes Judit-féle fordítás sokkal jobban tetszett, azért még ebből tetű fordításból is kitetszett, hogy mekkora egy remekmű ez a könyv. Mint minden remekműben, ebben is van valami megfoghatatlan zsenialitás.

 

Sándor Klára: A székely írás nyomában (4)

Sándor Klára nyelvtörténeti monográfiája a székely írásról. Sándor Klára szociolingviszitkai írásait ismertem, azok kifejezetten tetszettek, és a úgy gondoltam, a székely írás témája is megéri egy könyv elolvasását. Én egy kicsit olvasmányosabbra számítottam, egy olyan könyvre, amely próbálja eloszlatni a tévképzeteket, akár a különböző áltudományos feltevések ironikus bemutatásával, de ez egy szintisztán tudományos, nyelvészeti munka, a székely írás történetének, emlékeinek bemutatásaával. Engem a nyelvtörténettel ki lehet kergetni a világból, de ez a könyv egyáltalán nem volt vészes, legalább egy ilyen jellegű munkával is megmozgattam az agyam.

 

Háy János: Meleg kilincs (4)

Ebben az évben próbálok több verset olvasni. Most Háy János verseire esett a választás. Jellegzetes kortárs versek, nem rosszak, de bennem nem igazán mozgattak meg semmit.

 

Ablonczy Balázs: A visszatért Erdély 1940-1944

Ablonczy Balázs történelmi monográfiája Erdélyről. Nekem Ablonczy Balázs a kedvenc történészem apám mellett, és ez is egy tök jó kis könyv. Nagyon jól leírja, hogyan is nézett ki az 1940-44 közötti időszak a visszacsatolt erdélyi részeken, és az különösen tetszett, ahogyan rávilágított arra a könyv, hogy a bennünk élő romantikus Erdély-kép ekkor alakult ki, és legnagyobb részben a belföldi utazási irodák formálták, mert ezzel minél jobban el tudták adni az erdélyi útjaikat.

 

Spiró György: Drámák VI.

Spiró György két drámája, a Helló, Doktor Mengele! és az Elsötétítés. A Helló, Doktor Mengele! arról szól, hogyan vádolták meg Lénárd Sándort azzal, hogy ő Mengele, az Elsötétítés a III. zsidótörvény megjelenésekor játszódik, egy vegyes, zsidó-keresztény családban. Mindkét dráma a kirekesztésről, a kirekesztés elleni harcról szól, a Helló, Doktor Mengele! elég magas színvonalon, bemutatva a különféle emberi viselkedéseket és az alaphelyzet abszurd voltát, az Elsötétítés nekem kissé egysíkú volt, a szokásos sablonokat ismételgette.

 

Bari Károly: Csönd (5)

Bari Károly verseskötete. Az egész könyv nincs 50 oldal, viszont maga a kiadás is gyönyörű, és a versek annyira súlyosan szépek, hogy ezt a könyvet érdemes megvenni, elolvasni.

 

Kosztolányi Dezső: Néró, a véres költő (4)

Kosztolányi regénye a művészről, a művészetről, a tehetségről, a zsarnokságról és a művészet zsarnokságáról.

 

Witold Gombrowicz: Testamentum (4+)

Dominique Le Roux 1967-ben beszélgetéssorozatra vette rá Gombrowiczot, amit később az író maga öntött könyv formába, Le Roux jegyzetei alapján. Akit érdekel, hogy mit gondolt ez az önmagának is gyakran ellentmondó művész az életéről, a műveiről, az élete és művei közötti kapcsolatról, annak bátran ajánlom. Persze előbb nem árt azt sem tisztázni, hogy ki a fasz az a Gombrowicz?

 

Mircea Cartarescu: Miért szeretjük a nőket? (4+)

Mircea Cartarescu kisprózái az egyik legnagyobb témáról: a Nőkről. Annyira jól megírt kis rövid történetek ezek, hogy az olvasóban menthetetlenül felkorbácsolja a vágyat, légyen az bármilyen természetű.

 

Nemzetiség

Magyar: 6

Amerikai: 1

Lengyel: 1

Orosz: 1

Román: 1

 

Műfaj

Regény: 2

Versek: 2

Drámák: 1

Elbeszélések: 1

Interjú: 1

Irodalomtörténeti monográfia: 1

Nyelvtörténeti monográfia: 1

Történelmi monográfia: 1

 

Kiadó

Európa: 2

Jaffa: 1

Jelenkor: 1

Kalligram: 1

Palatinus: 1

Pesti Szalon: 1

Scolar: 1

Szépirodalmi: 1

Typotex: 1

 

Könyvek forrása

Könyvtár: 6

Saját: 4

Könyvek 2018. február

Witold Gombrowicz: Drámák (4)

Tavaly év végén jöttem rá, hogy bár Gombrowiczot az egyik kedvenc írómnak tartom, tulajdonképpen alig olvastam tőle valamit, úgyhogy ezt idén pótolom. Elsőként a drámáit olvastam el. A Gombrowiczra jellemző abszurd és groteszk elemek találhatóak meg bennük, a lengyel nacionalizmus kigúnyolásával. Persze mindegyik dráma Gombrowicz örök témájáról: a Forma és az Élet közötti távolságról szól. Nekem talán ezek a drámák már kicsit túl abszurdak és groteszkek, de mindenféleképpen érdemes őket elolvasni.

 

Klaniczay Gábor: A civilizáció peremén (4+)

Klaniczay Gábor kultúrtörténeti tanulmánykötete. A kötet összes tanulmánya a középkorral foglalkozik, találhatunk olyanokat, amelyek más középkorral foglalkozó műveket (Bahtyin, Huizinga) mutatnak be, Klaniczay ír a középkori kereszténységről, az eretnek mozgalmakról, a szentkultuszról, a samanizmusról és a boszorkányvádakról. A szerző rávilágít arra is, hogy a középkor ellenkultúrái milyen hasonlóságokat mutattak a hatvanas-hetvenes évek ellenkultúráival. Nagyon olvasmányos és élvezetes könyv, amelyből sokat megtudhatunk modern kultúránk középkori gyökereiről.

 

Temesi Ferenc: Miért nem lettem? (3)

Temesi Ferenc történetfüzére. Vannak benne egészen szórakoztató és élvezető írások, de alapvetően elég közepes mű.

 

Brett Forrest: A bundamaffia (4)

Brett Forrest könyve a nemzetközi fogadási csalásokat lebonyolító bűnszervezetekről. Akit érdekel ez a téma, annak érdekes lehet, jól megírt könyv, a megjelenésekor biztos nagyot is robbant. A napokban gondolkoztam el azon, hogy a labdarúgásban milyen sok pénz van, és vajon kinek a legjöveldelmezőbb ez a sportág, és arra a következtetésre jutottam, hogy igazán a fogadóirodáknak és a fogadási csalóknak.

 

Romain Pértolas: A fakír, aki egy IKEA-szekrényben ragadt (4+)

Puértolas másik könyvét már olvastam januárban, az tetszett, és gondoltam, ezzel is próbát teszek. Ez a könyv talán még jobb is, mint A kislány, aki lenyelt egy akkora felhőt, mint az Eiffel-torony. Egy indiai fakír útját követhetjük nyomon, aki valószerűtlenebbnél - valószerűtlenebb körülmények között beutazza Párizst, Angliát, Olaszországot és Észak-Afrikát, miközben furábbnál-furább kalandok történnek vele. Nagyon cuki kis könyv, nagyon könnyeden és hatalmas szociális lelkiismerettel beszél olyan nehéz témákról, mint a szegénység vagy a migráció.

 

Petri György versei (4+)

Petri György verseskötete már az első könyvespolcomon is fent volt. Persze ebben hatalmas szerepe volt Torgyán József híres 1996-os beszédének, amelyben kifogásolta Petri és Esterházy Kossuth-díját. Mivel Petrit ennek ellenére még sohasem olvastam, úgy gondoltam, ezt a hiányosságomat most pótolom. Én nem igazán értek a versekhez, de azért nekem is volt pár ebben a kötetben, ami tetszett, különösképpen az ironikus hangvételűek. Azért azt is meg kell hagyni, hogy sok vers szólt a halálról, az emberi test romlásáról és az alkoholizmusról. Nem csodálom, hogy Petri csak 56 évet élt, ha az ember elolvassa a verseit, már attól alkohol- és nikotinmérgezést kap.

 

Daniel Kehlmann: Én és Kaminski (4)

Az arrogáns fiatal műkritikus meg akarja írni a idős, vak festő, Manuel Kaminski élettörténetét, mert abban reménykedik, hogy a festő hamarosan meghal, és így jó pénzért eladhatja a történetét. Ráveszi a festőt, hogy keressék meg Kaminski régi nagy szerelmét. Együtt beutazzák Európát, miközben Sebastian, a kritikus gátlástalanul faggatja Kaminskit az életéről, aki azonban kemény diónak bizonyul. A regény végén van egy kis csavar is, és hiába egyes szám első személyű elbeszélője van a könyvnek, a narrátor, a műkritikus , annyira antipatikus, hogy nem lehet vele azonosulni, legfeljebb szánakozni rajta.

 

Csepella Olivér: Nyugat + zombik

Ezt a képregényt már nagyon régen vártam. Bár maga a cselekmény sokszor elég kusza, az ötlet, hogy a Nyugat nagy alakjait és a zombikat vegyítsük egy történetben, szerintem nagyon jó. Az írók karakterei is elég jól sikerültek, és van benne néhány jó poén is.

 

Kiadó

Magvető: 2

Candover: 1

Corvina: 1

Kalligram: 1

L’Harmattan: 1

Libri: 1

Szépirodalmi: 1

 

Műfaj

Regény: 2

Drámák: 1

Képregény: 1

Kultúrtörténeti tanulmányok: 1

Tényfeltáró riport: 1

Történetfüzér: 1

Versek: 1

 

Nemzetiség

Magyar: 4

Amerikai: 1

Francia: 1

Lengyel: 1

Német: 1

 

Könyvek forrása

Könyvtár: 5

Saját: 2

Kölcsön: 1

Könyvek 2018. január

Bohumil Hrabal: Őfelsége pincére voltam (5)

A kedvenc Hrabal-regényem. Egy pikolófiúból milliomos szállodatulajdonos lesz, majd útkaparómunkás. A szokásos hrabali hangulat, mintha a háttérben folyton alk zene szólna. A főhős körül lezajlik a német megszállás és utána a szovjet mintájú hatalomátvétel, de ő sokáig csak a saját önző, kicsinyes világában létezik. Mivel a könyv nagyrésze éttermekben játszódik, nem érdemes éhesen nekiállni olvasni. Én például este 8-kor kerekedtem fel, és mentem el egy közeli cseh étterembe, hogy egyek egy sertéssültet knédlivel és káposztával, és igyak hozzá egy korsó sört.

 

Romain Puértolas: A kislány, aki lenyelt egy akkora felhőt, mint az Eiffel-torony (4+)

Ezeket a hosszú könyvcímeket valószínűleg Jonas Jonasson hozta be a divatba. Egy párizsi postáskisasszony el akar repülni repülővel Afrikába, a súlyosan beteg fogadott lányához, de egy vulkánkitörés miatt ezt nem teheti meg, ezért más módokon próbálkozik eljutni a kislányhoz. Nagyon kis kedves mese, váratlan befejezéssel.

 

Julian Barnes: Flaubert papagája (4+)

David Bowie egyik kedvenc könyve volt. Elég rövid könyv, de rengeteg mindenről esik szó benne: Flaubert-ről, az irodalomról, az eredetiségről, a második világháborúról, a házasságról és házastársi hűségről, francia városokról. Egy nagyon intellektuális, ám ennek ellenére elég könnyen olvasható könyv.

 

Kiadó

Európa: 1

Libri: 1

Magvető: 1

 

Műfaj

Regény: 3

 

Nemzetiség

Angol: 1

Cseh: 1

Francia: 1

 

Könyvek ”eredete”

Saját: 2

Könyvtár: 1