A 3 testőr

Volt egy olyan irodalmi formáció, hogy 3 testőr: Mario Vargas Llosa, Umberto Eco és Salman Rushdie. Azért nevezték magukat így, mert az elején mind a 3-an kritizálták a másikat, de mikor találkoztak, remekül kijöttek. E sorok írója látta már mind a hármukat , de azért szívesen megnézett volna egy olyat, amikor mind a hárman egyszerre jelen vannak. Mint például itt: www.youtube.com/watch?v=_ESXE2XvVyA

Rushdie újra

1992-ben, az akkor már 3 éve a fatva miatt bujkáló Salman Rushdie együtt ebédelt az akkor már kb 37 éve az amerikai nyilvánosság elől bujkáló Thomas Pynchon-nal. Talán sohasem hangzott olyan autentikusan az a mondat, hogy: -Nice to see you, mint akkor. :-)

Czarna meséje születésnapomra (kérésre elküldöm az illusztrált változatot is :-)

A történet egy nőről szól, aki mindent megtett Juanért, a pompás, formás szexistenért. A nő nagyon elszánt, az arcán is látszik az eltökéltség.


Minden álcát bevetett, hogy megtalálja azt a fickót, aki így elcsavarta a fejét. Ugyanis szegény lányt (is) rabul ejtette Don Juan Muy Sexual y Azevedo különleges varázsa, intellektusa … no meg persze világhírű pucolója.
Erőfeszítései azonban nem jártak sikerrel. Teljesen kivetkőzött magából, még a cigarettára is rákapott. Azon tűnődött, hogy vajon őt is így keresi-e Juan, mert pillanatnyilag úgy tűnik, hogy egy tüt, annyit se tesz keresztbe érte.




Emésztette magát, kétségei voltak. Még a régi szerelméről, Paszkálról is megfeledkezett. Emiatt picit furdalta a lélek, de végül túltette magát borzalmas gondolatain és bizalommal tekintett a távoli jövőbe.

Kőkemény edzéstervet dolgozott ki, és tisztességgel végig is csinálta. Ráébredt, hogy nem ő az egyetlen (még csak nem is Jet Li), aki Juansito kegyeit keresi. Bizonyára vannak feslett nőszemélyek, akik kokettálnak szíve választottjával. A cangák … azt hiszik, elég, ha kapatosra isszák magukat és máris nyert ügyük van.



Gyanúja beigazolódott, útját hamar keresztezte egy hárpia. A rib egyből észre is vette, hogy a lány fogyott a nyakából, amit megirigyelt. Mit sem sejtve rá is támadt, de hősnőnk tudta, hogy a lovagló dervis technikát alkalmazva könnyedén legyőzi ellenfelét. Elgondolkodott utána, hogy fogyott a nyakából? Majd rájött: kit érdekel …


Sok harcot kellett még megvívnia. Ennek egyik előnye, hogy informálódni is tudott. Az egyik legfontosabb, hogy Juan kedvenc témája: a csöcsök. Ezért rengetett tanult róluk, hogy bármikor be tudjon kapcsolódni egy tartalmas és mély társalgásba.


Az idő csak telt, a lányka pedig már kezdte unni, hogy bármit tesz, nem halad előrébb. Nagyon csalódott volt, hogy annyi pofon, mellvizsgálat, nyaki fogyás után egyszerűen semmi eredmény. Juan nincs sehol. Már csak a dzsungelben nem kereste, de oda nem megy, mert ott sok a hülye bogár.


Addig is nagyon sok egyéb módszerrel próbálkozott. Még egy tüt is keresztbe tett. De hasztalan. Keserű volt a felismerés, hogy ha fejre áll, akkor se találja meg Juant. Még Carlito útját is végig járta, de mindhiába …



A lány soha nem találta meg Don Juant, nagyon szomorú volt emiatt. Paszkálhoz nem akart visszamenni. Inkább úgy döntött, hogy itt hagyja ezt az üzenetet, hogy továbbítsam.
És végezetül azt mondta, hogy azért nem adja fel, de ha továbbra sem jár sikerrel, azért egy patront megért. És ha találkozom véletlenül Juánnal, akkor adjam át neki a következő üzenetet: ¡Feliz cumpleaños, Juan! 

Most olvasom az új Rushdie-t. Mint eddig az összeset (na jó, a Talpa alatt a földet nem igazán), nagyon élvezem. Rushdie, Kundera, Llosa: ezek mind visszaröpítenek egy kicsit 17-20 éves koromba, amikor a legérdeklődőbb voltam és a legnyitottabb a világra. Egy lakatlan szigetre tuti, hogy a Harúnt vinném magamra, mert kicsi, szórakoztató és benne van minden. :-) Ráadásul ez a legértékesebb könyv a számomra: az egyik kedvencem, Rushdie is dedikálta, és 2002. július 1-én vettem meg a WestEnd-ben, az utolsó pénzemből. Az első Dream Theater-koncertemen voltam túl, ami nagyon jó volt, és épp a vonatot vártuk, de még megnéztük a vb-döntőt, amit Brazília nyert 2-0-ra Ronaldo két góljával. Ez volt az a könyv, ami már az első mondatával levett a lábamról. A következő ilyen Gaiman volt Mrs Forrester-rel és a Szent Grállal. :-) Szóval ez az a könyv, amit csak a nekem legfontosabb embereknek adok kölcsön.

Nem tudom, melyik volt a gusztustalanabb reggeli látvány: Veres Jánosé tegnap vagy a hányásé a buszmegállóban ma?

Recepciós-hierarchia

Váltótársam, A. (maradjunk most a betűknél, úgy egyszerűbb a névadás) mondta, hogy rendelt egy Bazi nagy görög lagzi-tálat a Pizza Maffiától, és a futár még a szokásosnál is bazibbat kapott, mert a futár már ismer minket, és direkt szólt a szakácsoknak, hogy rakják meg alaposan a dobozt. Ezzel szemben másik váltótársam, B. is rendelt, de ő meg alig kapott. Kitaláltuk, hogy biztos azért, mert B. csak délután 4-ig van, és ezért őt nem ismerik annyira a futárok, mert az ételrendelések nagy része általában kora este van. Ezután rájöttünk, hogy a: Te csak 4-ig vagy! az egyik legnagyobb sértés, amit recepciós kaphat, és ebből kiindulva felállítottuk a recepciós-hierarchiát:

- A. a plebs, mert ő csak 4-ig van és max. 8 órát dolgozik.

- B. és én vagyunk a felső középosztály, mert mi este 8-ig vagyunk, és néha 12 órázunk is.

- C. és D. pedig az arisztokrácia, mert ők este 8-tól reggel 8-ig vannak, és mindig 12 óráznak.

Bizonyítékként: C. már ingyen pizzát is kap a maffiásoktól. 

Drága jó anyám sokadjára

Tesóm: -Most a '80-as évek divatja jött vissza. Nagyon szörnyű.
Anyám:-Nekem mondod, már akkor utáltam, amikor benne éltem. :D

Anyámnak van egy nagyon régi vendége, a Katonatiszt, aki nincs jóban a gyerekeivel.
Anyám:-Még azt is felírta, hogy a lánya mit mondott neki. Ezen rágódik és képes még 10.000 Ft-ot is fizetni nekem, hogy elmondhassa. Ahelyett, hogy venne belőle egy szandált! :D

A Katonatiszt azt is elmesélte anyámnak, hogy anyám mit mondott neki az első jósláskor, és hogy az mind be is jött.
Anyám: -Mit tudom én már, mit mondtam neki! Amikor ilyeneket mesélnek nekem, csak nézek, mint pocok a lisztből! :D