Van egy fickó, aki kicsit fura. Szokatlan jelenség, de ez nem külső vonás. Összességében majdnem tökéletes.
Kezdjük a külsővel. Alakja egy görög istené (Dionüszosz is isten volt – B), és hogy mást ne is említsünk, bizony az angol flotta legnagyobb árboca is fogpiszkálónak tűnik az áldása mellett. Sok nő álmodozik róla, ahogyan kockákkal dörzsölgeti pompás-formás testét. Sok férfi is megnézi magának, néha hangosan mondják ki, hogy „tudnák alá pakolni” Erre ő a „mit lesel te b*zi” mondattal felel. De elég ebből, haladjunk.
Elképesztően intelligens, olvasott, művelt (Szenes Iván csak a jéghegy csúcsa), spontán szellemes, jólelkű, segítőkész, mindig lehet rá számítani. Főleg akkor, ha látszik valakin, hogy kell neki egy pofon. Persze ad akkor is, ha nincs rá szükség. Ez is csak a bőkezűségét bizonyítja. Hallod, mindig van pecsétje. Tényleg mindig. És kiváló humora van.
Egy gond van csak, de ez egy szülinapi „mesébe” nem fér bele. Sokan szeretjük, igazából! Persze főleg a káprázatos külseje miatt és imádjuk, mikor kapunk egy maflást. Nincs min csodálkozni, akinek a vidéki man volt a kedvenc játéka gyerekkorában, na meg persze az őrületes bringagép, attól mást nem várhatunk. De ez így még mindig nem mese …
Nem számít, a lényeg, hogy isten éltessen sokáig és nagyon boldog születésnapot! Ha nem tetszik ez az iromány kedves János, akko’ b*szd meg!
Sok puszi és boldog születésnapot!
2012. augusztus 26., vasárnap
2012. augusztus 22., szerda
Mese LIII.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy lányka. Takaros kis fehércseléd volt: remekül mosott, főzött, takarított, kapált és tört kukoricát. Nyaranta aratóbálokban ropta a táncot, ősszel szüreti bálokban. Volt azonban egy dolog, amit nagyon kevesen tudtak róla: volt egy varázserejű fátyla, amelyet ha valakire ráterített, azzal azt hitetett el, amit akart. Egy idő után hősnőnk megunta a dolgos hétköznapokat falujábsn, bepakolt a tarisznyájába egy oldal szalonnát, egy kis hamuba sült pogácsát, és elindult ország-világ ellen.
Először egy nemesi udvarházhoz szegődött el. Az elején nagyon jól érezte magát az új környezetben, új barátai, ismerősei lettek, új élmények érték, felpezsdült az élete. Ám egyszer csak megérkezett a ház urának anyósa, aki hamarosan pokollá tette környezete életét. Öt láb magas, kétszáznegyven fontot nyomó szipirtyó volt, akinek szájüregében tizenkét fog csonkja rohadt. Haja olyan volt, mint egy madárfészek, lábai annyira tropára voltak menve, hogy még egy lépcsőfok megtétele is nehezére esett. Mesehősöktől szokatlan módon cukorbeteg volt és néha maga alá rondított. Ráadásul minden második szava káromkodás volt, a szolgáknak azt sem engedte meg, hogy szóljanak egymáshoz, vagy hogy igyanak egy pohár vizet. Egyházi ünnepek alatt is dolgoznia kellett mindenkinek. A rangban felette állókkal próbált mézesmázos lenni, de éktelen rikácsolása így is gyakorta megmérgezte az udvarház levegőjét. A lány tűrte-tűrte ezt egy darabig, ám amikor legkedvesebb barátnőjére a szipirtyó ráfogta, hogy ellopta legkedvesebb nyakláncát (amit fokozódó dementálódása miatt ő maga veszített el valahol), és a szolgálót egy mélységes-mély tömlöcbe vetették, betelt nála a pohár. Egy reggel fogta mágikus fátylát, és bement a szipirtyó hálószobájában, ahol öregség és emberi vizelet szaga terjengett.
- Mi a faszt akarsz, te pina? – rivallt rá a sötét lelkű vénasszony.
- Csak a reggeli teáját hoztam be. – lódította a lány, majd, mikor közelebb ért az ágyhoz, egyszer csak a szipirtyóra dobta a fátylat.
- Most pedig fogod magad, kimész ebből a szobából, lemész a lépcsőn, és örökre elhagyod ezt a kastélyt. Életed végéig a közeli erdőben fogsz élni. Megtehetném, hogy elveszem az életedet, de inkább csak mindörökre megszabadítom az emberi társadalmat tőled. – mondta ki ítéletét a lány.
A szipirtyó így is tett, élete végéig a közeli erdőben élt, messze elkerülve az emberek társaságát. A növényektől és gyökerektől, amikkel táplálkozott, még sok nyavalyája el is múlt.
A leány tovább indult, és legközelebb már a királyi palotába szegődött el. A királyt mindenki szerette, Igazságos volt, jóságos, adakozó, nem nyomorgatta népét felesleges háborúkkal, szomszédaival is igyekezett a békét fenntartani, ám ha országát megtámadták, vitéz módjára küzdött. Igazi, bölcs, öreg király volt, aki erősen hasonlított az idősödő Peter O’Toole-ra.
Történt egyszer, hogy a királyt szörnyű kór támadta meg. Messzi földről is érkeztek orvosok, de senki se tudta, megmondani, hogy mi is a király baja. Csak az tűnt egyre biztosabbnak, hogy halálán van. Iszonyatos kínokat élt át minden nap. Mikor már látszott, nem lehet semmit sem tenni életének megmentéséért, a lány kijátszva az őrséget (volt pecsétje) a király ágyához lépett, és ráborította a fátylat.
- Uram, királyom! Képzeld azt, hogy egy virágos réten sétálsz, kart a karba öltve rég elhunyt hitveseddel. Kellemes tavaszi nap van, a napsugarak apró csókokat hintenek bőrötökre. A mező szélén felültök egy pegazusra és elrepültök. Eközben tested békésen elszunnyad és nem is kelsz fel többé. – suttogta szavait a király fülébe. Persze a lány jól tudta, elég nyálas ez így, de akaratlanul kibújtak belőle életének azon szakaszának álmodozásai, amikor gondolatait a tündérmesék-lányregények-Backstreet Boys (különösen Kevin) hármas (hát, nem egy Jascsák-Steinitz-Podhola fedezetsor, pláne nem egy Einstein-Podolski-Rosen-paradoxon) határozták meg.
A király el is szenderedett, és nem is kelt fel többet. A primogenitúra szerint
legidősebb fia lett az uralkodó. Igen ám, de a fiatal király még nőtlen volt! Márpedig egy király királynő nélkül, olyan, mint a hírneves bajszos dalnok kérdés nélkül! Jöttek messze földről, nem, most nem az orvosok, hanem a királylányok, hercegkisasszonyok, bárók és grófok leányai. Ám a fiatal uralkodónak egyik se kellett. Neki a formás kis szobalány tetszett, ám mégsem veheti el a pórnép egyik gyermekét. A lánynak is felettébb tetszett a magas, izmos és igen kedves koronás fő, de hát reménye se volt, hogy egy uralkodó hitvese legyen. Természetesen eszébe jutott a fátyol, hogy azzal esetleg elbűvölhetné a királyt. Gondolkodott azon, hogy elhiteti vele, hogy ő Szenes Iván, ám mivel csak azt az egy sort ismerte a neves dalszerző munkásságából, hogy: „Milliók fogják énekelni ezt a dalomat” és mivel sejtette, hogy egy fiatalember elcsábításának nem ez a legjobb módja, ezért erről az ötletéről hamar le is tett. Hosszas gondolkodás után rájött, hogy vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor az elbájolás, az elkendőzés csak árthat, és ez is egy ilyen. Egy élete-egy halála, megvallja a királynak, mit is érez, és ha nem viszonozzák érzéseit, szedi a sátorfáját és elszegődik máshová, persze ha azon nyomban fejét nem veszik. Másnap reggel így is tett:
- Uram, királyom! Életem kezedbe ajánlom, bevallom: én halálosan beléd szerettem. Nem tudok és nem akarok az érzéseimmel harcolni. Vetesd inkább fejem, ha már elvenni nem tudsz.
- Szolgálóleány! Én is beléd szerettem, de mit is tudnánk tenni, nem lehetünk egymáséi. Persze, eldugott folyosók sarkaiban néha alaposan megcicerézhetnélek, de azt nem akarom. Mi legyen most?
- Felséges uram, lenne egy megoldás – szólt közbe halkan és udvariasan az udvari kamarás. – Országszerte ki kell dobolni, hogy a szolgálóleány rangrejtett nemesi származék. Aztán majd titokban adnánk valami kis birtokot a családnak, az erről szóló iratokat pedig ötven évre titkosítanánk.
- Hát persze, bölcs kamarásom! Mi is lehetne jobb elkendőző, mint a média nyilvánossága? – kiáltott fel, és így is tett.
Az esküvőt hamarosan megtartották, nagyúri pompával. Aztán titokban egy egyszerű kis botwinka-partyt is tartottak a volt szolgálótársak és a lány családjának részvételével. Persze előtte mindenkitől elvették a mobiltelefonokat.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
Először egy nemesi udvarházhoz szegődött el. Az elején nagyon jól érezte magát az új környezetben, új barátai, ismerősei lettek, új élmények érték, felpezsdült az élete. Ám egyszer csak megérkezett a ház urának anyósa, aki hamarosan pokollá tette környezete életét. Öt láb magas, kétszáznegyven fontot nyomó szipirtyó volt, akinek szájüregében tizenkét fog csonkja rohadt. Haja olyan volt, mint egy madárfészek, lábai annyira tropára voltak menve, hogy még egy lépcsőfok megtétele is nehezére esett. Mesehősöktől szokatlan módon cukorbeteg volt és néha maga alá rondított. Ráadásul minden második szava káromkodás volt, a szolgáknak azt sem engedte meg, hogy szóljanak egymáshoz, vagy hogy igyanak egy pohár vizet. Egyházi ünnepek alatt is dolgoznia kellett mindenkinek. A rangban felette állókkal próbált mézesmázos lenni, de éktelen rikácsolása így is gyakorta megmérgezte az udvarház levegőjét. A lány tűrte-tűrte ezt egy darabig, ám amikor legkedvesebb barátnőjére a szipirtyó ráfogta, hogy ellopta legkedvesebb nyakláncát (amit fokozódó dementálódása miatt ő maga veszített el valahol), és a szolgálót egy mélységes-mély tömlöcbe vetették, betelt nála a pohár. Egy reggel fogta mágikus fátylát, és bement a szipirtyó hálószobájában, ahol öregség és emberi vizelet szaga terjengett.
- Mi a faszt akarsz, te pina? – rivallt rá a sötét lelkű vénasszony.
- Csak a reggeli teáját hoztam be. – lódította a lány, majd, mikor közelebb ért az ágyhoz, egyszer csak a szipirtyóra dobta a fátylat.
- Most pedig fogod magad, kimész ebből a szobából, lemész a lépcsőn, és örökre elhagyod ezt a kastélyt. Életed végéig a közeli erdőben fogsz élni. Megtehetném, hogy elveszem az életedet, de inkább csak mindörökre megszabadítom az emberi társadalmat tőled. – mondta ki ítéletét a lány.
A szipirtyó így is tett, élete végéig a közeli erdőben élt, messze elkerülve az emberek társaságát. A növényektől és gyökerektől, amikkel táplálkozott, még sok nyavalyája el is múlt.
A leány tovább indult, és legközelebb már a királyi palotába szegődött el. A királyt mindenki szerette, Igazságos volt, jóságos, adakozó, nem nyomorgatta népét felesleges háborúkkal, szomszédaival is igyekezett a békét fenntartani, ám ha országát megtámadták, vitéz módjára küzdött. Igazi, bölcs, öreg király volt, aki erősen hasonlított az idősödő Peter O’Toole-ra.
Történt egyszer, hogy a királyt szörnyű kór támadta meg. Messzi földről is érkeztek orvosok, de senki se tudta, megmondani, hogy mi is a király baja. Csak az tűnt egyre biztosabbnak, hogy halálán van. Iszonyatos kínokat élt át minden nap. Mikor már látszott, nem lehet semmit sem tenni életének megmentéséért, a lány kijátszva az őrséget (volt pecsétje) a király ágyához lépett, és ráborította a fátylat.
- Uram, királyom! Képzeld azt, hogy egy virágos réten sétálsz, kart a karba öltve rég elhunyt hitveseddel. Kellemes tavaszi nap van, a napsugarak apró csókokat hintenek bőrötökre. A mező szélén felültök egy pegazusra és elrepültök. Eközben tested békésen elszunnyad és nem is kelsz fel többé. – suttogta szavait a király fülébe. Persze a lány jól tudta, elég nyálas ez így, de akaratlanul kibújtak belőle életének azon szakaszának álmodozásai, amikor gondolatait a tündérmesék-lányregények-Backstreet Boys (különösen Kevin) hármas (hát, nem egy Jascsák-Steinitz-Podhola fedezetsor, pláne nem egy Einstein-Podolski-Rosen-paradoxon) határozták meg.
A király el is szenderedett, és nem is kelt fel többet. A primogenitúra szerint
legidősebb fia lett az uralkodó. Igen ám, de a fiatal király még nőtlen volt! Márpedig egy király királynő nélkül, olyan, mint a hírneves bajszos dalnok kérdés nélkül! Jöttek messze földről, nem, most nem az orvosok, hanem a királylányok, hercegkisasszonyok, bárók és grófok leányai. Ám a fiatal uralkodónak egyik se kellett. Neki a formás kis szobalány tetszett, ám mégsem veheti el a pórnép egyik gyermekét. A lánynak is felettébb tetszett a magas, izmos és igen kedves koronás fő, de hát reménye se volt, hogy egy uralkodó hitvese legyen. Természetesen eszébe jutott a fátyol, hogy azzal esetleg elbűvölhetné a királyt. Gondolkodott azon, hogy elhiteti vele, hogy ő Szenes Iván, ám mivel csak azt az egy sort ismerte a neves dalszerző munkásságából, hogy: „Milliók fogják énekelni ezt a dalomat” és mivel sejtette, hogy egy fiatalember elcsábításának nem ez a legjobb módja, ezért erről az ötletéről hamar le is tett. Hosszas gondolkodás után rájött, hogy vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor az elbájolás, az elkendőzés csak árthat, és ez is egy ilyen. Egy élete-egy halála, megvallja a királynak, mit is érez, és ha nem viszonozzák érzéseit, szedi a sátorfáját és elszegődik máshová, persze ha azon nyomban fejét nem veszik. Másnap reggel így is tett:
- Uram, királyom! Életem kezedbe ajánlom, bevallom: én halálosan beléd szerettem. Nem tudok és nem akarok az érzéseimmel harcolni. Vetesd inkább fejem, ha már elvenni nem tudsz.
- Szolgálóleány! Én is beléd szerettem, de mit is tudnánk tenni, nem lehetünk egymáséi. Persze, eldugott folyosók sarkaiban néha alaposan megcicerézhetnélek, de azt nem akarom. Mi legyen most?
- Felséges uram, lenne egy megoldás – szólt közbe halkan és udvariasan az udvari kamarás. – Országszerte ki kell dobolni, hogy a szolgálóleány rangrejtett nemesi származék. Aztán majd titokban adnánk valami kis birtokot a családnak, az erről szóló iratokat pedig ötven évre titkosítanánk.
- Hát persze, bölcs kamarásom! Mi is lehetne jobb elkendőző, mint a média nyilvánossága? – kiáltott fel, és így is tett.
Az esküvőt hamarosan megtartották, nagyúri pompával. Aztán titokban egy egyszerű kis botwinka-partyt is tartottak a volt szolgálótársak és a lány családjának részvételével. Persze előtte mindenkitől elvették a mobiltelefonokat.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
Idézetek mesékből IX.
Kristóf hozzám fordult: - Messze-messze az üveghegyeken túl - kezdte mesélősen -, a hét tengeren, a kilenc sivatagon, a tizenkét mocsáron is túl, élt egy ember. Kilépett a házából egy reggelen, nagyot nyújtózott, körülnézett és azt mondta: - Hú, de kurva messze lakok én...
Nevettünk.
Ő meg elment Venezuelába.
(Békés Pál: Messze)
Nevettünk.
Ő meg elment Venezuelába.
(Békés Pál: Messze)
2012. augusztus 20., hétfő
Mese LII.
Mesének jó, de nagyon Benejános. Most képzeld csak el, hogy kezdődne: egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pingvin. A Rio de Janeiro állatkertjének 27. számú pingvinjeként tengette mindennapjait: reggeli a korán érkező turisták előtt, aztán ebédig lement néhány iskolás csoport meg egyetemi szakszeminárium, délben ebéd (magányosan, mert ki megy ebédidőben állatkertbe?), délután megint turisták, állatkerti idegenvezetés, amikor megint meghallgathatta, miket szeret enni, mikor van a párzási időszaka, és hogy fogságban mennyi ideig él. (Ez utolsó kettőt különös örömmel hallgatta.) Este vacsi az utolsó látogatókkal, sötétedéskor takarodó. És a másnap is ugyanúgy kezdődött, mint az aznap.
A Te mesédben ezen a ponton megjelenne egy jótündér vagy egy rőzsehordó öregasszony - ez utóbbi persze teljesen valószerűtlen, mert köztudott, hogy az állatkertek területén tilos a fagyűjtés.
Persze megalkudhatunk egy madárban: a Hétszínű Hollóban. Kivételesen ritka madár. Nagyon kevesen látták eddig, és azok sem tudták hova tenni.
Szóval a Hétszínű Holló leszállt a pingvinünk karámjának egy műjég-sziklájára, és abban a pillanatban tova is röppent, mert tartani szerette volna a statisztikáját. (Mármint, hogy nagyon kevesen látták eddig, és azok sem tudták hova tenni.) Persze a fontos pillanatokban fontos szereplők tekintete találkozik. A pingvin pedig rájött, hogy nem véletlenül mondják azt az állatkerti idegenvezetők, hogy a pingvin nem tud repülni.
Na, fantasztikus-mese szál kilőve. A pingvin felnézett a papírból, vetett rám egy szemrehányó pillantást (statisztikailag jó hosszút), és beballagott a kifutóba az ápolójához, hogy megvitassa vele a problémáját.
Az ápoló értetlenül állt a helyzet előtt. Jól értett a pingvinek nyelvén, de lélektanból bevallottan arcra kapta a kettest.
- Holnapra kitalálok neked valamit, kicsi pingvinem - nyugtatta.
De semmi nem jutott eszébe - ahogy az lenni szokott. Akárhogy törte a fejét, nem talált megoldást, de ennek ellenére nem idegeskedett. Este felé azért elkezdett izzadni a tenyere. Vacsoránál észre is vette az anyukája, hogy valami nincs rendben.
- Fiam, úgy nézel ki, mint akit aggaszt valami. Nem akarsz róla beszélni?
- Jaj, anyukám, ki fogsz nevetni. Az egyik pingvinem rájött, hogy nem jó neki pingvinként. Ki akarja magát próbálni.
Megszólalt ekkor mellette az öccse.
- Ha próbára akarja tenni magát, jöjjön el régésznek. Az nem passzol egy pingvinhez, tanulni is kell rendesen, de az ásótól se ijedjen meg, ott rendesen bizonyíthat!
Azért állította ezt olyan határozottan, mert ő maga régész volt. A báty elgondolkozott ezen. Végülis, ha megy neki, jól van, ha nem, akkor belátja, hogy ott a helye a medencében. Meg is beszélték az öccsével, hogy protekcióval besegítik az egyetemre.
Másnap nagy volt az öröm! A kis pingvin nem tudott hova lenni boldogságában. Az ápoló öccse eljött érte minden nap, bevitte a könyvtárba, had okosodjon addig, amíg elkezdődik a félév. Délben vett neki halas szendvicset, vagy kiugrottak a közeli sushi bárba ebédelni. A pingvinnek nagyon tetszett ez a fajta élet, alig várta, hogy elkezdődjön a tanév.
Az persze nem indult zökkenőmentesen. Ismerjük a régészeket: vagy májelégtelenségben halnak meg, vagy részegen beleesnek egy gödörbe ásatáson és a nyakukat szegik. Pingvinünk azért igyekezett józan maradni. Nehéz volt beilleszkednie a társaságba, de azért elfogadták. Nevét Ping de Vin-re változtatta, ami szerinte sokkal jobban hangzott, mint a 27. sz. pingvin. Mások szerint is, még ha nem árulkodott nagy kreativitásról.
Sajátos neve azonban nem e miatt terjedt el történész és régész körökben. Híresen jó tanuló vált belőle, igaz, az ásó és a csákány lett a kebelbarátja. Az, hogy pingvin volt, a tavaszi félévben már csak annak tűnt fel, aki nem járt se egyetemre, se kocsmába. Így törtnét, hogy amikor gyakorlatra osztották be a hallgatókat, őt a neve (és kitűnő jegyei) miatt Kínába küldték. Megköszönte az eddigi segítséget az ápolójának és az öccsének, becsomagolt és elrepült.
A Te mesédben ezen a ponton megjelenne egy jótündér vagy egy rőzsehordó öregasszony - ez utóbbi persze teljesen valószerűtlen, mert köztudott, hogy az állatkertek területén tilos a fagyűjtés.
Persze megalkudhatunk egy madárban: a Hétszínű Hollóban. Kivételesen ritka madár. Nagyon kevesen látták eddig, és azok sem tudták hova tenni.
Szóval a Hétszínű Holló leszállt a pingvinünk karámjának egy műjég-sziklájára, és abban a pillanatban tova is röppent, mert tartani szerette volna a statisztikáját. (Mármint, hogy nagyon kevesen látták eddig, és azok sem tudták hova tenni.) Persze a fontos pillanatokban fontos szereplők tekintete találkozik. A pingvin pedig rájött, hogy nem véletlenül mondják azt az állatkerti idegenvezetők, hogy a pingvin nem tud repülni.
Na, fantasztikus-mese szál kilőve. A pingvin felnézett a papírból, vetett rám egy szemrehányó pillantást (statisztikailag jó hosszút), és beballagott a kifutóba az ápolójához, hogy megvitassa vele a problémáját.
Az ápoló értetlenül állt a helyzet előtt. Jól értett a pingvinek nyelvén, de lélektanból bevallottan arcra kapta a kettest.
- Holnapra kitalálok neked valamit, kicsi pingvinem - nyugtatta.
De semmi nem jutott eszébe - ahogy az lenni szokott. Akárhogy törte a fejét, nem talált megoldást, de ennek ellenére nem idegeskedett. Este felé azért elkezdett izzadni a tenyere. Vacsoránál észre is vette az anyukája, hogy valami nincs rendben.
- Fiam, úgy nézel ki, mint akit aggaszt valami. Nem akarsz róla beszélni?
- Jaj, anyukám, ki fogsz nevetni. Az egyik pingvinem rájött, hogy nem jó neki pingvinként. Ki akarja magát próbálni.
Megszólalt ekkor mellette az öccse.
- Ha próbára akarja tenni magát, jöjjön el régésznek. Az nem passzol egy pingvinhez, tanulni is kell rendesen, de az ásótól se ijedjen meg, ott rendesen bizonyíthat!
Azért állította ezt olyan határozottan, mert ő maga régész volt. A báty elgondolkozott ezen. Végülis, ha megy neki, jól van, ha nem, akkor belátja, hogy ott a helye a medencében. Meg is beszélték az öccsével, hogy protekcióval besegítik az egyetemre.
Másnap nagy volt az öröm! A kis pingvin nem tudott hova lenni boldogságában. Az ápoló öccse eljött érte minden nap, bevitte a könyvtárba, had okosodjon addig, amíg elkezdődik a félév. Délben vett neki halas szendvicset, vagy kiugrottak a közeli sushi bárba ebédelni. A pingvinnek nagyon tetszett ez a fajta élet, alig várta, hogy elkezdődjön a tanév.
Az persze nem indult zökkenőmentesen. Ismerjük a régészeket: vagy májelégtelenségben halnak meg, vagy részegen beleesnek egy gödörbe ásatáson és a nyakukat szegik. Pingvinünk azért igyekezett józan maradni. Nehéz volt beilleszkednie a társaságba, de azért elfogadták. Nevét Ping de Vin-re változtatta, ami szerinte sokkal jobban hangzott, mint a 27. sz. pingvin. Mások szerint is, még ha nem árulkodott nagy kreativitásról.
Sajátos neve azonban nem e miatt terjedt el történész és régész körökben. Híresen jó tanuló vált belőle, igaz, az ásó és a csákány lett a kebelbarátja. Az, hogy pingvin volt, a tavaszi félévben már csak annak tűnt fel, aki nem járt se egyetemre, se kocsmába. Így törtnét, hogy amikor gyakorlatra osztották be a hallgatókat, őt a neve (és kitűnő jegyei) miatt Kínába küldték. Megköszönte az eddigi segítséget az ápolójának és az öccsének, becsomagolt és elrepült.
Kerekperecevő: Mesevázlat
Mesének jó, de nagyon Benejános. Most képzeld csak el, hogy kezdődne: egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pingvin. A Rio de Janeiro állatkertjének 27. számú pingvinjeként tengette mindennapjait: reggeli a korán érkező turisták előtt, aztán ebédig lement néhány iskolás csoport meg egyetemi szakszeminárium, délben ebéd (magányosan, mert ki megy ebédidőben állatkertbe?), délután megint turisták, állatkerti idegenvezetés, amikor megint meghallgathatta, miket szeret enni, mikor van a párzási időszaka, és hogy fogságban mennyi ideig él. (Ez utolsó kettőt különös örömmel hallgatta.) Este vacsi az utolsó látogatókkal, sötétedéskor takarodó. És a másnap is ugyanúgy kezdődött, mint az aznap.
A Te mesédben ezen a ponton megjelenne egy jótündér vagy egy rőzsehordó öregasszony - ez utóbbi persze teljesen valószerűtlen, mert köztudott, hogy az állatkertek területén tilos a fagyűjtés.
Persze megalkudhatunk egy madárban: a Hétszínű Hollóban. Kivételesen ritka madár. Nagyon kevesen látták eddig, és azok sem tudták hova tenni.
Szóval a Hétszínű Holló leszállt a pingvinünk karámjának egy műjég-sziklájára, és abban a pillanatban tova is röppent, mert tartani szerette volna a statisztikáját. (Mármint, hogy nagyon kevesen látták eddig, és azok sem tudták hova tenni.) Persze a fontos pillanatokban fontos szereplők tekintete találkozik. A pingvin pedig rájött, hogy nem véletlenül mondják azt az állatkerti idegenvezetők, hogy a pingvin nem tud repülni.
Na, fantasztikus-mese szál kilőve. A pingvin felnézett a papírból, vetett rám egy szemrehányó pillantást (statisztikailag jó hosszút), és beballagott a kifutóba az ápolójához, hogy megvitassa vele a problémáját.
Az ápoló értetlenül állt a helyzet előtt. Jól értett a pingvinek nyelvén, de lélektanból bevallottan arcra kapta a kettest.
- Holnapra kitalálok neked valamit, kicsi pingvinem - nyugtatta.
De semmi nem jutott eszébe - ahogy az lenni szokott. Akárhogy törte a fejét, nem talált megoldást, de ennek ellenére nem idegeskedett. Este felé azért elkezdett izzadni a tenyere. Vacsoránál észre is vette az anyukája, hogy valami nincs rendben.
- Fiam, úgy nézel ki, mint akit aggaszt valami. Nem akarsz róla beszélni?
- Jaj, anyukám, ki fogsz nevetni. Az egyik pingvinem rájött, hogy nem jó neki pingvinként. Ki akarja magát próbálni.
Megszólalt ekkor mellette az öccse.
- Ha próbára akarja tenni magát, jöjjön el régésznek. Az nem passzol egy pingvinhez, tanulni is kell rendesen, de az ásótól se ijedjen meg, ott rendesen bizonyíthat!
Azért állította ezt olyan határozottan, mert ő maga régész volt. A báty elgondolkozott ezen. Végülis, ha megy neki, jól van, ha nem, akkor belátja, hogy ott a helye a medencében. Meg is beszélték az öccsével, hogy protekcióval besegítik az egyetemre.
Másnap nagy volt az öröm! A kis pingvin nem tudott hova lenni boldogságában. Az ápoló öccse eljött érte minden nap, bevitte a könyvtárba, had okosodjon addig, amíg elkezdődik a félév. Délben vett neki halas szendvicset, vagy kiugrottak a közeli sushi bárba ebédelni. A pingvinnek nagyon tetszett ez a fajta élet, alig várta, hogy elkezdődjön a tanév.
Az persze nem indult zökkenőmentesen. Ismerjük a régészeket: vagy májelégtelenségben halnak meg, vagy részegen beleesnek egy gödörbe ásatáson és a nyakukat szegik. Pingvinünk azért igyekezett józan maradni. Nehéz volt beilleszkednie a társaságba, de azért elfogadták. Nevét Ping de Vin-re változtatta, ami szerinte sokkal jobban hangzott, mint a 27. sz. pingvin. Mások szerint is, még ha nem árulkodott nagy kreativitásról.
Sajátos neve azonban nem e miatt terjedt el történész és régész körökben. Híresen jó tanuló vált belőle, igaz, az ásó és a csákány lett a kebelbarátja. Az, hogy pingvin volt, a tavaszi félévben már csak annak tűnt fel, aki nem járt se egyetemre, se kocsmába. Így törtnét, hogy amikor gyakorlatra osztották be a hallgatókat, őt a neve (és kitűnő jegyei) miatt Kínába küldték. Megköszönte az eddigi segítséget az ápolójának és az öccsének, becsomagolt és elrepült.
A Te mesédben ezen a ponton megjelenne egy jótündér vagy egy rőzsehordó öregasszony - ez utóbbi persze teljesen valószerűtlen, mert köztudott, hogy az állatkertek területén tilos a fagyűjtés.
Persze megalkudhatunk egy madárban: a Hétszínű Hollóban. Kivételesen ritka madár. Nagyon kevesen látták eddig, és azok sem tudták hova tenni.
Szóval a Hétszínű Holló leszállt a pingvinünk karámjának egy műjég-sziklájára, és abban a pillanatban tova is röppent, mert tartani szerette volna a statisztikáját. (Mármint, hogy nagyon kevesen látták eddig, és azok sem tudták hova tenni.) Persze a fontos pillanatokban fontos szereplők tekintete találkozik. A pingvin pedig rájött, hogy nem véletlenül mondják azt az állatkerti idegenvezetők, hogy a pingvin nem tud repülni.
Na, fantasztikus-mese szál kilőve. A pingvin felnézett a papírból, vetett rám egy szemrehányó pillantást (statisztikailag jó hosszút), és beballagott a kifutóba az ápolójához, hogy megvitassa vele a problémáját.
Az ápoló értetlenül állt a helyzet előtt. Jól értett a pingvinek nyelvén, de lélektanból bevallottan arcra kapta a kettest.
- Holnapra kitalálok neked valamit, kicsi pingvinem - nyugtatta.
De semmi nem jutott eszébe - ahogy az lenni szokott. Akárhogy törte a fejét, nem talált megoldást, de ennek ellenére nem idegeskedett. Este felé azért elkezdett izzadni a tenyere. Vacsoránál észre is vette az anyukája, hogy valami nincs rendben.
- Fiam, úgy nézel ki, mint akit aggaszt valami. Nem akarsz róla beszélni?
- Jaj, anyukám, ki fogsz nevetni. Az egyik pingvinem rájött, hogy nem jó neki pingvinként. Ki akarja magát próbálni.
Megszólalt ekkor mellette az öccse.
- Ha próbára akarja tenni magát, jöjjön el régésznek. Az nem passzol egy pingvinhez, tanulni is kell rendesen, de az ásótól se ijedjen meg, ott rendesen bizonyíthat!
Azért állította ezt olyan határozottan, mert ő maga régész volt. A báty elgondolkozott ezen. Végülis, ha megy neki, jól van, ha nem, akkor belátja, hogy ott a helye a medencében. Meg is beszélték az öccsével, hogy protekcióval besegítik az egyetemre.
Másnap nagy volt az öröm! A kis pingvin nem tudott hova lenni boldogságában. Az ápoló öccse eljött érte minden nap, bevitte a könyvtárba, had okosodjon addig, amíg elkezdődik a félév. Délben vett neki halas szendvicset, vagy kiugrottak a közeli sushi bárba ebédelni. A pingvinnek nagyon tetszett ez a fajta élet, alig várta, hogy elkezdődjön a tanév.
Az persze nem indult zökkenőmentesen. Ismerjük a régészeket: vagy májelégtelenségben halnak meg, vagy részegen beleesnek egy gödörbe ásatáson és a nyakukat szegik. Pingvinünk azért igyekezett józan maradni. Nehéz volt beilleszkednie a társaságba, de azért elfogadták. Nevét Ping de Vin-re változtatta, ami szerinte sokkal jobban hangzott, mint a 27. sz. pingvin. Mások szerint is, még ha nem árulkodott nagy kreativitásról.
Sajátos neve azonban nem e miatt terjedt el történész és régész körökben. Híresen jó tanuló vált belőle, igaz, az ásó és a csákány lett a kebelbarátja. Az, hogy pingvin volt, a tavaszi félévben már csak annak tűnt fel, aki nem járt se egyetemre, se kocsmába. Így törtnét, hogy amikor gyakorlatra osztották be a hallgatókat, őt a neve (és kitűnő jegyei) miatt Kínába küldték. Megköszönte az eddigi segítséget az ápolójának és az öccsének, becsomagolt és elrepült.
Filmek, amelyeket túlértékelnek
Czarna: Kill Bill
Egyik Ikertestvérem: Mátrix; Félelem és reszketés Las Vegasban; Másnaposok
Én: Szarvasvadász; Tűz van, babám
Egyik Ikertestvérem: Mátrix; Félelem és reszketés Las Vegasban; Másnaposok
Én: Szarvasvadász; Tűz van, babám
2012. augusztus 19., vasárnap
Aratóbál
Hát, Wyspiański Mennyegzője kutyafüle volt ehhez képest. Egy listát feltétlenül megér:
-vonatozás
-élő, szintetizátoros zene
-az ehhez méltő dalrepertoár
-a helyi amatőr csoport operett-slágereket adott elő
-egy hölgy szavalt
-Ibrány polgármestere 40 éve a város vezetője és Berecz János barátja
-kosztümben táncoló ötvenes-hatvanas hölgyek
-töltött kápszta, rántott hús, fasírt
-természetesen a művházban volt
-volt tombola, ahol többek között szénabálákat sorsoltak ki
-nyertünk egyet
-vonatozás
-élő, szintetizátoros zene
-az ehhez méltő dalrepertoár
-a helyi amatőr csoport operett-slágereket adott elő
-egy hölgy szavalt
-Ibrány polgármestere 40 éve a város vezetője és Berecz János barátja
-kosztümben táncoló ötvenes-hatvanas hölgyek
-töltött kápszta, rántott hús, fasírt
-természetesen a művházban volt
-volt tombola, ahol többek között szénabálákat sorsoltak ki
-nyertünk egyet
2012. augusztus 18., szombat
Ezeket a könyveket tuti olvastam :)
Agatha Christie: Tíz kicsi néger
Akutagava Rjúnoszuke: A vihar kapujában
Alain-René Le Sage: Gil Blas de Santillana históriája
Alan Alexander Milne: Micimackó
Alan Alexander Milne: Micsoda négy nap!
Alan Sillitoe: A hosszútávfutó magányossága / Szombat este, vasárnap reggel
Aldous Huxley: Szép új világ
Aleksander Kaczorowski: Életjáték
Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin
Alessandro Baricco: City
Alessandro Baricco: Harag-várak
Alessandro Baricco: Novecento
Alessandro Baricco: Selyem
Alessandro Baricco: Tengeróceán
Alessandro Baricco: Történet
Alessandro Baricco: Vértelenül
Alexandre Dumas: A fekete tulipán
Alexandre Dumas: A három testőr
Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
Alice Calaprice (szerk.): Idézetek Einsteintől
Álvaro Mutis: Magroll, az Árbocmester nekibuzdulásai és hányattatásai 1.
Álvaro Mutis: Magroll, az Árbocmester nekibuzdulásai és hányattatásai 2.
Amin Maalouf: A pápa rabszolgája, Leo Africanus
Amin Maalouf: Baldassare nagy utazása
Amin Maalouf: Szamarkand
Ámosz Oz: Hirtelen az erdő mélyén
Ámosz Oz: Hogyan gyógyítsuk a fanatikust
Ámosz Oz: Rímek életre, halálra
Ámosz Oz: Szeretetről, sötétségről
Anderle Ádám – Horváth Gyula: Perón – Che Guevara
André Malraux: Királyok útja
Andrus Kivirähk: Breviárium
Andrus Kivirähk: Kék vagon
Andrus Kivirähk: Ördöngös idők
Andrus Kivirähk: Sári, Samu és a titkok
Andrzej Stasiuk: Dukla
Andrzej Stasiuk: Fehér holló
Andrzej Stasiuk: Galíciai történetek
Andrzej Stasiuk: Hogyan lettem író
Andrzej Stasiuk – Jurij Andruhovics: Az én Európám
Andrzej Stasiuk: Kilenc
Andrzej Stasiuk: Útban Babadagba
Anna Gavalda: Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol
Anton Pavlovics Csehov: Drámák és elbeszélések
Anton Powell: Az ókori Hellász történelme
Antonio Tabucchi: Állítja Pereira
Antonio Tabucchi: Fonák játék
Antonio Tabucchi: Indiai éjszaka
Arany János: Toldi
Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni
Arthur Hailey: Hotel
Arthur Koestler: Sötétség délben
Aszlányi Károly: Haybodyt nem lehet agyonütni
Aszlányi Károly: Kalandos vakáció / Az Északi Park felfedezése
Aszlányi Károly: Özöngáz
Baktay Ervin: Mahábhárata
Bálint Ágnes: Szeleburdi család
Bartis Attila: A kéklő pára
Bartis Attila: A nyugalom
Bartis Attila: A séta
Bayer Zsolt: Tündértemető
Benedek Elek: Többsincs királyfi
Benjamin Hoff: Malacka és a Tao
Benjamin Hoff: Micimackó és a Tao
Bérczes László – Cseh Tamás: Cseh Tamás – Bérczes László beszélgetőkönyve
Bertolt Brecht: Julius Caesar úr üzletei
Bodor Ádám: Az érsek látogatása
Bodor Ádám: Sinistra körzet
Bodor Ádám: Vissza a fülesbagolyhoz
Bohumil Hrabal: A városka, ahol megállt az idő
Bohumil Hrabal: Adagio lamentoso
Bohumil Hrabal: Bambini di Praga 1947
Bohumil Hrabal: Díszgyász
Bohumil Hrabal: Egy osztályismétlő emlékezései
Bohumil Hrabal: Foghíjak
Bohumil Hrabal: Harlekin milliói
Bohumil Hrabal: Házimurik
Bohumil Hrabal: Macska-maszkabál, avagy gyónás feloldozás nélkül
Bohumil Hrabal: Őfelsége pincére voltam
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio
Bohumil Hrabal – Szigeti László: Zsebcselek
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok
Bohumil Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak
Bohumil Hrabal: Tükrök árulása
Bohumil Hrabal: Vita Nuova
Borbély Szilárd: Halotti pompa
Boris Vian: A kék liba
Boris Vian: Blues egy fekete macskáért
Boris Vian: Kalandárium
Boris Vian: Köpök a sírotokra
Boris Vian: Mindenkit megnyúzunk!
Boris Vian: Öljünk meg minden rohadékot!
Boris Vian: Pekingi ősz
Boris Vian: Piros fű
Boris Vian: Szívtépő
Boris Vian: Tajtékos napok
Boris Vian: Venyigeszú és a plankton
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Britt G. Hallqvist – Ingrid Sjöstrand – Siv Widerberg: Ami a szívedet nyomja
Bródy Sándor: A nap lovagja
Brunella Gasperini: Egy nő és egyéb állatfajták
Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek
Burány Béla: A legkisebb királylány kívánsága
Carlo Maria Martini – Umberto Eco: Miben hisz, aki nem hisz?
Christian August Vulpius: Haramiák kapitánya
Christopher Isherwood: Isten Veled, Berlin
Claudio Magris: Kisvilágok
Cserna-Szabó András: Levin körút
Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk
Csukás István: Keménykalap és krumpliorr
Czakó Gábor – Banga Ferenc: 77 magyar rémmese
Czakó Gábor – Banga Ferenc: Hetvenhét és fél magyar rémmese
Czakó Gábor: Luca néni föltámadása
Dai Sijie: A Di-komplexus
Dai Sijie: Balzac és a kis kínai varrólány
Daniel Kehlmann: A Beerholm-illúzió
Danilo Kiš: A holtak enciklopédiája
Dante Marianacci: Tiszavirágzás
Dékány András: Csempészek, hősök, kikötők
Dékány András: Kalózok, bálnák, tengerek
Dékány András: Matrózok, hajók, kapitányok
Dékány András: Mexikói legények
Dennis Rodman: A féreg
Dennis Rodman: Légy vad!
Dino Buzzati: A colombre
Dino Buzzati: A Tatárpuszta
Dino Buzzati: Riadalom a Scalában
Dolák-Saly Róbert: Madáretető
Dorota Masłowska: Lengyel-ruszki háború a fehér-piros lobogó alatt
Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak
Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak – A világ leghosszabb trilógiája öt részben
Dr. Csernus Imre: Bevállalja?
Dr. Csernus Imre – Dobai Benedek – Tárnok Alfonz: Drogma
Dr. Kende Péter: A Viktor
Dragomán György: A fehér király
E. L. Doctorow: Isten városa
E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép
Eduardo Mendoza: A csodák városa
Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai
Eric-Emmanuel Schmitt: Noé gyermeke
Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Erich Kästner: A két Lotti
Erich Kästner: A repülő osztály
Erich Kästner: Az eltűnt miniatűr
Erich Kästner: Az Emberke
Erich Kästner: Emil és a detektívek
Erich Kästner: Emil és a három iker
Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában
Erlend Loe: Doppler
Erlend Loe: Doppler, az utak királya
Erlend Loe: Elfújta a nő
Erlend Loe: Naiv.Szuper.
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől
Ernest Hemingway: Veszélyes nyár
Esterházy Péter: A halacska csodálatos élete
Esterházy Péter: A kitömött hattyú
Esterházy Péter: A szabadság nehéz mámora
Esterházy Péter: Búcsúszimfónia
Esterházy Péter: Egy kékharisnya följegyzéseiből
Esterházy Péter: Egy nő
Esterházy Péter: Esti
Esterházy Péter: Fancsikó és Pinta / Pápai vizeken ne kalózkodj!
Esterházy Péter: Hahn-Hahn grófnő pillantása
Esterházy Péter: Harmonia Caelestis
Esterházy Péter: Hrabal könyve
Esterházy Péter: Javított kiadás
Esterházy Péter: Ki szavatol a lady biztonságáért?
Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia
Esterházy Péter: Rubens és a nemeuklideszi asszonyok
Esterházy Péter: Semmi művészet
Esterházy Péter: Termelési-regény
Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
Faludy György – Eric Johnson: Jegyzetek az esőerdőből
Faludy György: Jegyzetek a kor margójára
Faludy György: Pokolbeli napjaim után
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim
Faludy György: Testek vonzásában
Faludy György: Versek
Faludy György: Viharos évszázad
Federico Andahazi-Kasnya: A fejedelem
Federico Andahazi-Kasnya: A harmadik nővér
Federico Andahazi-Kasnya: Az anatómus
Fehér Béla: Alszik a doki Betlehemben
Fehér Béla: Filkó
Fehér Béla: Fültől fülig
Fehér Béla: Zöldvendéglő
Fernando Pessoa (Bernardo Soares): A kétségek könyve
Florin Lazarescu: Mennyből a küldött
François Villon: A nagy testamentum
François Villon – Faludy György: François Villon balladái Faludy György átköltésében
Franz Kafka: A per
Franz Kafka: Az átváltozás
Gabriel García Márquez: A guajava illata
Gabriel García Márquez: A pátriárka alkonya
Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról
Gabriel García Márquez: A tábornok útvesztője
Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
Gabriel García Márquez: Azért élek, hogy elmeséljem az életemet
Gabriel García Márquez: Baljós óra
Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete
Gabriel García Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája
Gabriel García Márquez: Egy emberrablás története
Gabriel García Márquez: Egy hajótörött története
Gabriel García Márquez: Söpredék
Gabriel García Márquez: Száz év magány
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Gabriel García Márquez: Tizenkét vándor novella
Garaczi László: Arc és hátraarc
Garaczi László: Gyarmati nő
Garaczi László: Metaxa
Garaczi László: Mintha élnél
Garaczi László: Pompásan buszozunk!
Gárdonyi Géza: Egri csillagok
George Orwell: 1984
George Orwell: Állatfarm
Gerald Durrell: Szamártolvajok
Giuseppe Tomasi di Lampedusa: A párduc
Goffredo Parise: A szép pap
Gottfried August Bürger: Münchhausen báró csodálatos kalandjai
Grecsó Krisztián: Isten hozott
Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz
Grecsó Krisztián: Tánciskola
Günter Grass: A bádogdob
Hámori Tibor: Piszkos Fred és a többiek…
Hana Doskočilová: Diogenész hordója
Harriet Beecher Stowe: Tamás bátya kunyhója
Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia
Háy János: Dzsigerdilen / Török korom
Háy János: Xanadu – Völgyhíd
Hegedüs Géza: A költői mesterség
Hegedűs Géza: A leghuszárabb huszár
Hegedüs Géza: Az erdőntúli veszedelem
Hegedűs Géza: Megkondulnak a harangok
Hegedűs Géza: Vergilius ifjusága
Henri Charrière: Pillangó
Hernádi Gyula: Frankenstein
Hernádi Gyula: Jancsó Miklós szeretői
Honoré de Balzac: Goriot apó
Igor Štiks: Illés próféta széke
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Aranyborjú
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék
Irena Dousková: Anyegin ruszki volt
Irena Dousková: Weöres Csepel
Ivan Klíma: Várd a sötétet, várd a fényt!
Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk
J. D. Salinger: Magasabbra a tetőt, ácsok / Seymour: Bemutatás
J. D. Salinger: Zabhegyező
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Jáchym Topol: Éjszakai munka
James B. Kraus (szerk.): Középkori költészet
James B. Kraus (szerk.): Reneszánsz költészet
James Clavell: A Tajpan
James Fenimore Cooper: A kém
James Fenimore Cooper: A vörös kalóz
James Fenimore Cooper: Nagy indiánkönyv
Jaroslav Hašek: Dekameron
Jaroslav Hašek: Švejk
Jaroslav Hašek: Szemelvények „A törvény keretein belül mérsékelten haladó párt” történetéből
Jaume Cabré: A Pamano zúgása
Jaume Cabré: Az eunuch árnyéka
Jaume Cabré: Junoy barát, avagy a hangok halála
Jaume Cabré: Őméltósága
Jean de La Fontaine: Állatmesék
Jerome K. Jerome: Három ember kerékpáron / Három ember egy csónakban
Jerzy Andrzejewski: Hamu és gyémánt
Jerzy Andrzejewski: Nagyhét Varsóban
Jerzy Sosnowski: Aglaja
Jevgenyij Popov: A hazafi lelke, avagy különféle közlelemények Fityfiricshez
Jiøí Kratochvil: Szomorú Isten
Jirí Kratochvil: Éjszakai tangó avagy Egy századvégi nyár regénye
Jiří Menzel: Hát, nem tudom…
Jiří Menzel: Hát, nem tudom… másodszor
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
Jókai Mór: Az arany ember
Jonathan Swift: Gulliver utazásai
Jorge Luis Borges: A halál és az iránytű – Elbeszélések
Jorge Luis Borges: A költői mesterség
José Saramago: Jézus Krisztus evangéliuma
Josef Škvorecký: Csoda
Josef Škvorecký: Egy tenorszaxofonos történetei
Josef Škvorecký: Gyávák
Josef Skvorecký: Oroszlánkölyök
Josef Toman: Tiberius és Caligula
Joseph Conrad: Lord Jim
Juliette Benzoni: A firenzei lány I. – A firenzei lány
Julio Cortázar: Bestiárium
Julio Cortázar: Sántaiskola
Jurij Andruhovics: Moszkoviáda
Jurij Andruhovics: Rekreáció
Kaffka Margit: Színek és évek
Karel Schulz: Kőbe zárt fájdalom
Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
Karl May: A Medveölő fia
Karl May: A sivatag szelleme
Karl May: Az Ezüst-tó kincse
Karl May: Az inka öröksége
Karl May: Az olajkirály
Karl May: Winnetou
Kárpáti Andor: Kurvajó!
Kathleen Winsor: Amber
Katona József: Bánk bán
Kazimierz Brandys: Rondó
Kemény Zsigmond: Özvegy és leánya
Ken Follett: A katedrális
Kertész Imre: Sorstalanság
Kiss Gy. Csaba: Ariadné avagy a bolyongások könyve
Kiss Ilona – M. Nagy Miklós (szerk.): Se apák, se fiúk
Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne
Kosztolányi Dezső: Édes Anna
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél énekei
Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Karinthyról
Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája
Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban
Krzysztof Varga: Tequila / Fejlődésregény
Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei
Kurt Vonnegut: Áldja meg az Isten, Dr. Kevorkian
Kurt Vonnegut: Áldja meg az isten, Mr. Rosewater
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
Kurt Vonnegut: Börtöntöltelék
Kurt Vonnegut: Éj anyánk
Kurt Vonnegut: Gépzongora
Kurt Vonnegut: Időomlás
Kurt Vonnegut: Kékszakáll
Kurt Vonnegut: Macskabölcső
Kurt Vonnegut: Mesterlövész
Kurt Vonnegut: Virágvasárnap
Kurucz Gyula: Lukács evangéliuma
Lawrence Norfolk: A Lemprière-lexikon
Lawrence Norfolk: A pápa rinocérosza
Lawrence Norfolk: Vadkan képében
Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Lázár Ervin: Bab Berci kalandjai
Lázár Ervin: Gyere haza, Mikkamakka!
Leon Uris: A királynő törvényszéke
Leonard Cohen: A kedvenc játék
Lev Tolsztoj: Anna Karenina
Lev Tolsztoj: Háború és béke
Lev Tolsztoj: Kreutzer-szonáta
Lévai Balázs: Bestseller – A világ nyitott könyv
Liselotte Welskopf-Henrich: A Nagy Medve fiai
Liselotte Welskopf-Henrich: Tokei-ihto visszatér
Litkai Gergely: Buhera mátrix
Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács
Ljudmila Ulickaja: Életművésznők
Ljudmila Ulickaja: Kukockij esetei
Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska
Ljudmila Ulickaja: Vidám temetés
Lovas István: Második jobbegyenes
Lovas István: Önnek nem hiányzik a válasz?
Luigi Bertelli (Vamba): Ebadta kölyke! – Szélvész Jancsi naplója
Luigi Pirandello: Mattia Pascal két élete
Mácsai Pál – Bereményi Géza (szerk.) – Örkény István: Azt meséld el, Pista!
Madách Imre: Az ember tragédiája
Major Mihály: Ganxsta Zolee
Mándy Iván: Robin Hood
Manuela Gretkowska: Kézikönyv az emberekhez
Manuela Gretkowska: Metafizikai kabaré
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Márai Sándor: A kassai polgárok
Márai Sándor: A négy évszak
Márai Sándor: Az idegenek
Márai Sándor: Az igazi
Márai Sándor: Bébi vagy az első szerelem / A nővér
Márai Sándor: Béke Ithakában
Márai Sándor: Egy polgár vallomásai
Márai Sándor: Féltékenyek
Márai Sándor: Füves könyv
Márai Sándor: Jelvény és jelentés / Utóhang / Sereghajtók
Márai Sándor: Judit… és az utóhang
Márai Sándor: Napló 1958–1967
Márai Sándor: Napló 1968–1975
Márai Sándor: San Gennaro vére
Márai Sándor: Sértődöttek / A hang
Márai Sándor: Vendégjáték Bolzanóban
Márai Sándor: Zendülők
Mario Puzo: A keresztapa
Mario Puzo: A szicíliai
Mario Vargas Llosa: A Kecske ünnepe
Mario Vargas Llosa: A rossz kislány csínytevései
Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák
Mario Vargas Llosa: A Zöld Palota
Mario Vargas Llosa: Don Rigoberto feljegyzései
Mario Vargas Llosa: Édenkert a sarkon túl
Mario Vargas Llosa: Háború a világ végén
Mario Vargas Llosa: Halál az Andokban
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok
Mario Vargas Llosa: Ki ölte meg Palomino Molerót?
Mario Vargas Llosa: Kölykök
Mario Vargas Llosa: Levelek egy ifjú regényíróhoz
Mario Vargas Llosa: Mayta története
Mario Vargas Llosa: Pantaleón és a hölgyvendégek
Mario Vargas Llosa: Szeretem a mostohámat
Mariusz Szczygieł: Gottland
Mark Twain: Koldus és királyfi
Martin Walser: A hattyús ház
Martin Walser: Egy kritikus halála
Martin Walser: Hullámverés
Martin Walser: Lélekedzés
Martin Walser: Menekülő ló
Martin Walser: Szökőkút
Márton László: Jacob Wunschwitz igaz története
Maurice Druon: Az elátkozott királyok I-III.
Maurice Druon: Az országvesztő
Maurice Druon: Az ősi törvény
Maurice Druon: Franciaország nőstényfarkasa
Michel Houellebecq: A csúcson
Michel Houellebecq: Egy sziget lehetősége
Michel Houellebecq: Elemi részecskék
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
Mihail Bulgakov: Guruló lakótér
Mihail Bulgakov: Molière úr élete
Mihail Bulgakov: Színházi regény
Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival
Mikszáth Kálmán: A tót atyafiak / A jó palócok
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma
Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője
Milan Kundera: A függöny
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve
Milan Kundera: A regény művészete
Milan Kundera: Az élet máshol van
Milan Kundera: Azonosság
Milan Kundera: Búcsúkeringő
Milan Kundera: Elárult testamentumok
Milan Kundera: Halhatatlanság
Milan Kundera: Jakab és az ura
Milan Kundera: Lassúság
Milan Kundera: Nemtudás
Milan Kundera: Nevetséges szerelmek
Milan Kundera: Találkozás
Milan Kundera: Tréfa
Mircea Cărtărescu: A sárkányok enciklopédiája
Mirko Kovač: Város a tükörben
Moldova György: Ferencvárosi koktél
Molière: Hat színmű
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Móra Ferenc: Dióbél királyfi
Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön
Móra Ferenc: Történelmi elbeszélések
Móricz Zsigmond: Az Isten háta mögött
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
N. H. Kleinbaum: Holt Költők Társasága
Nádas Péter: Emlékiratok könyve I-II.
Nádas Péter: Minotaurus
Nádas Péter: Párhuzamos történetek I-III.
Nagy Lajos: Képtelen természetrajz
Neil Gaiman: A temető könyve
Neil Gaiman: Amerikai istenek
Neil Gaiman: Tükör és füst
Nick Hornby: Egy fiúról
Nick Hornby: Pop, csajok, satöbbi
Nikosz Kazantzakisz: Krisztus utolsó megkísértése
Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg / Az orr / A revizor
Olga Tokarczuk: Őskor és más idők
Olga Tokarczuk: Podróż ludzi Księgi
Orbán János Dénes: Búbocska – Ördögregény
Orbán János Dénes: Tragédiák és cipők
Orhan Pamuk: A fehér vár
Orhan Pamuk: Hó
Örkény István: Egyperces novellák
Örkény István: Tóték
Oscar Wilde: A boldog herceg és más mesék
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe
Ottlik Géza: Buda
Ottlik Géza: Iskola a határon
Pablo Neruda: Bevallom, éltem
Páskándi Géza: A Nagy Légyölő meg Szuszóka és Miló
Pászt Patricia: Fiatal lengyel dráma
Patrik Ouředník: A huszonnégyes év
Patrik Ouředník: A megfelelő pillanat, 1855
Patrik Ouředník: Ad acta
Patrik Ouředník: Europeana
Paul Auster: A végső dolgok országában
Paul Auster: A véletlen zenéje
Paul Auster: Az illúziók könyve
Paul Auster: Az orákulum éjszakája
Paul Auster: Brooklyni balgaságok
Paul Auster: Holdpalota
Paul Auster: Invisible
Paul Auster: Leviatán
Paul Auster: Man in the Dark
Paul Auster: Máról holnapra
Paul Auster: Mr. Vertigo
Paul Auster: New York trilógia
Paul Auster: Timbuktu
Paul Auster: Utazások a Szkriptóriumban
Paulo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony
Paweł Huelle: Castorp
Paweł Huelle: Mercedes-Benz
Paweł Huelle: Utolsó vacsora
Paweł Huelle: Weiser Dávidka
Per Olov Enquist: A földigiliszták életéből
Per Olov Enquist: A Három Barlang Hegye
Per Olov Enquist: Az udvari orvos látogatása
Per Olov Enquist: Blanche és Marie könyve
Per Olov Enquist: Hamsun
Per Olov Enquist: Lewi útja
Peter Marshall: Nincs helyed a temetőben
Petra Hůlová: Homályos üvegen át
Petra Hůlová: Nagyanyám emlékezete
Petronius Arbiter: Satyricon
Pomogáts Béla: Faludy György
Popper Péter: A belső utak könyve
Popper Péter: A pokol színei
Popper Péter: A tigris és a majom
Popper Péter: Az Istennel sakkozás kockázata
Popper Péter: Belső utakon
Popper Péter: Fáj-e meghalni?
Popper Péter: Felnőttnek lenni…
Popper Péter: Hazugság nélkül
Popper Péter: Hogyan öljük meg magunkat?
Popper Péter: Holdidő
Popper Péter: Ők – én vagyok
Popper Péter: Pilátus testamentuma
Popper Péter: Út a tükrökön át
Pozsonyi Ádám: Hogyan pukkasszunk liberálisokat?
Publius Vergilius Maro: Aeneis
Rabindranath Tagore: A boldogság ígérete
Rejtő Jenő (P. Howard): A fehér folt
Rejtő Jenő (P. Howard): A három testőr Afrikában
Rejtő Jenő (P. Howard): A láthatatlan légió
Rejtő Jenő (P. Howard): A megkerült cirkáló
Rejtő Jenő (P. Howard): A Néma Revolverek Városa
Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon
Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó
Rejtő Jenő (P. Howard): Az elátkozott part
Rejtő Jenő (P. Howard): Az ellopott futár
Rejtő Jenő (P. Howard): Az előretolt helyőrség
Rejtő Jenő (P. Howard): Az elsikkasztott pénztáros
Rejtő Jenő (P. Howard): Az elveszett cirkáló
Rejtő Jenő (P. Howard): Bradley Tamás visszaüt
Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád
Rejtő Jenő (P. Howard): Egy bolond száz bajt csinál
Rejtő Jenő (P. Howard): Ezen egy éjszaka
Rejtő Jenő (P. Howard): Menni vagy meghalni
Rejtő Jenő (P. Howard): Pipacs, a fenegyerek
Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred, a kapitány
Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban
Rejtő Jenő (P. Howard): Vesztegzár a Grand Hotelben
Réz András: Orr
Réz András: Válogatott szorongásaim
Roald Dahl: Karcsi és a csokoládégyár
Robert Arthur: A kísértetkastély
Robert Merle: A bálvány
Robert Merle: A gyermekkirály
Robert Merle: A pirkadat
Robert Merle: A sziget
Robert Merle: Állati elmék
Robert Merle: Ármány és cselszövés
Robert Merle: Az élet rózsái
Robert Merle: Csikóéveink
Robert Merle: Francia história
Robert Merle: Íme, a király!
Robert Merle: Jó városunk, Párizs
Robert Merle: Két nap az élet
Robert Merle: Libben a szoknya
Robert Merle: Liliom és bíbor
Robert Merle: Madrapur
Robert Merle: Majomábécé
Robert Merle: Malevil
Robert Merle: Mesterségem a halál
Robert Merle: Moncada
Robert Merle: Pallos és szerelem
Robert Merle: Szenvedélyes szeretet
Robert Merle: Üvegfal mögött
Robert Merle: Védett férfiak
Robert Merle: Veszedelem és dicsőség
Roberto Saviano: Gomorra
Romain Gary: Lady L.
Rónaszegi Miklós: A királynő kalóza
Rónaszegi Miklós: A rettenetes Kartal
Rotterdami Erasmus: A balgaság dicsérete
Salman Rushdie: A firenzei varázslónő
Salman Rushdie: A Mór utolsó sóhaja
Salman Rushdie: Az éjfél gyermekei
Salman Rushdie: Fúriadüh
Salman Rushdie: Grímusz
Salman Rushdie: Haroun and the Sea of Stories
Salman Rushdie: Hárún és a mesék tengere
Salman Rushdie: Kelet, nyugat
Salman Rushdie: Luka and the Fire of Life
Salman Rushdie: Midnight's Children
Salman Rushdie: Sálímár bohóc
Salman Rushdie: Sátáni versek
Salman Rushdie: Szégyen
Salman Rushdie: Talpa alatt a föld
Salman Rushdie: The Satanic Verses
Samuel Beckett: Watt
Sir Arthur Conan Doyle: A nagy árnyék
Siri Hustvedt: What I Loved
Sławomir Mrożek: A hasonmás
Sławomir Mrożek: A perverz és más történetek
Sławomir Mrożek: A zsiráf és más történetek
Sławomir Mrożek: Baltazár
Sławomir Mrożek: Hazatérésem naplója
Sławomir Mrożek: Leckék a legújabb kori történelemből
Spiró György: Az Ikszek
Spiró György: Fogság
Stephen Butler Leacock: A Kék Edward
Sue Townsend: A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója
Sue Townsend: A 23 és 3/4 éves Adrian Mole küzdelmei
Sue Townsend: Adrian Mole és a kis kétéltűek
Sue Townsend: Adrian Mole és a tömegpusztító fegyverek
Sue Townsend: Adrian Mole és napi hat cappuccino
Sue Townsend: Adrian Mole újabb kínszenvedései
Sylvie Matton: Én, Rembrandt lotyója
Szentkuthy Miklós: Divertimento – Változatok Wolfgang Amadeus Mozart életére
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán
Szerb Antal: A királyné nyaklánca
Szerb Antal: A Pendragon legenda
Szerb Antal: Szerelem a palackban
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Szerb Antal: VII. Olivér
Szergej Dovlatov: A zóna / A bőrönd
Szophoklész: Antigoné
Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Tamkó Sirató Károly: Tengerecki hazaszáll
Tatay Sándor: Kinizsi Pál
Tatay Sándor: Puskák és galambok
Tatyjana Tolsztaja: Kssz!
Temesi Ferenc: 3. könyv
Temesi Ferenc: A szív böjtje
Temesi Ferenc: Híd
Temesi Ferenc: Pest
Temesi Ferenc: Por I-II.
Thomas Berger: Kis Nagy Ember
Thomas Mann: A varázshegy
Thomas Mann: József és testvérei
Thomas Mayne Reid: A fehér törzsfőnök
Umberto Eco: A Foucault-inga
Umberto Eco: A lista mámora
Umberto Eco: A rózsa neve
Umberto Eco: A tegnap szigete
Umberto Eco: Az új középkor
Umberto Eco: Bábeli beszélgetés – Minimálnapló
Umberto Eco: Baudolino
Umberto Eco: Gyufalevelek
Umberto Eco: Hat séta a fikció erdejében
Umberto Eco: La Mancha és Bábel között
Umberto Eco: Loana királynő titokzatos tüze
Umberto Eco: Öt írás az erkölcsről
Vámos Miklós: Apák könyve
Vámos Miklós: Zenga zének
Varga Katalin: Gőgös Gúnár Gedeon
Varnus Xaver: Isten majd megbocsájt – az a mestersége
Varró Dániel: Bögre azúr
Varró Dániel: Szívdesszert
Vass Tibor: Jelbeszéd az Ózdi Finomhengerműben
Venyegyikt Jerofejev: Moszkva-Petuski
Viktor Jerofejev: A jó Sztálin
Viktor Jerofejev: Az élet öt folyója
Viktor Jerofejev: Az orosz lélek enciklopédiája
Viktor Jerofejev: Az orosz széplány
Viktor Jerofejev: Élet egy idiótával
Viktor Jerofejev: Férfiak
Viktor Pelevin: A hunok harmóniája
Viktor Pelevin: A Metamor Szent Könyve
Viktor Pelevin: A rettenet sisakja
Viktor Pelevin: A Sárga Nyíl
Viktor Pelevin: A tervhivatal hercege
Viktor Pelevin: Empire 'V'
Viktor Pelevin: Generation P
Viktor Pelevin: Kristályvilág
Viktor Pelevin: Omon Ré
Viktor Pelevin: P5 – Pindosztán politikai pigmeusai – Pá, pederaszták
Viktor Pelevin: Számok
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
Vlagyimir Szorokin: 23000
Vlagyimir Szorokin: A jég
Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja
Vlagyimir Szorokin: Bro útja
Vlagyimir Szorokin: Cukor-Kreml
Vlagyimir Szorokin: Kékháj
Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék
Voltaire: Candide vagy az optimizmus
Walt Whitman: Fűszálak
Walter Scott: Ivanhoe
Walter Scott: Rob Roy
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Wilhelm Busch: Max és Móric
William Golding: A Legyek Ura
William Shakespeare: A makrancos hölgy
William Shakespeare: A windsori víg asszonyok
William Shakespeare: Hamlet
William Shakespeare: III. Richárd
William Shakespeare: Lear király
William Shakespeare: Lóvátett lovagok
William Shakespeare: Romeo és Júlia
William Shakespeare: Sok hűhó semmiért
William Shakespeare: Szentivánéji álom
William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok
Witold Gombrowicz: Ferdydurke
Witold Gombrowicz: Testamentum
Witold Gombrowicz: Transz-Atlantik
Wladimir Kaminer: Katonazene
Wladimir Kaminer: Multikulti – Berlini történetek
Wladimir Kaminer – Olga Kaminer: A nagy szovjet fazék
Wladimir Kaminer: Orosz diszkó
Wladimir Kaminer: Utazás Tralalába
Władisław Stanisław Reymont: Parasztok
Wojciech Kuczok: Bűz
Woody Allen: Lelki jelenségek vizsgálata
Yann Martel: A helsinki Roccamatio család a tények tükrében
Yann Martel: Pi élete
Závada Pál: A fényképész utókora
Závada Pál: Idegen testünk
Závada Pál: Jadviga párnája
Zdeněk Svěrák – Vladislav Vančura: Az én kis falum / Szeszélyes nyár
Zilahy Péter: Az utolsó ablakzsiráf
Zilahy Péter: Három plusz 1
Akutagava Rjúnoszuke: A vihar kapujában
Alain-René Le Sage: Gil Blas de Santillana históriája
Alan Alexander Milne: Micimackó
Alan Alexander Milne: Micsoda négy nap!
Alan Sillitoe: A hosszútávfutó magányossága / Szombat este, vasárnap reggel
Aldous Huxley: Szép új világ
Aleksander Kaczorowski: Életjáték
Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin
Alessandro Baricco: City
Alessandro Baricco: Harag-várak
Alessandro Baricco: Novecento
Alessandro Baricco: Selyem
Alessandro Baricco: Tengeróceán
Alessandro Baricco: Történet
Alessandro Baricco: Vértelenül
Alexandre Dumas: A fekete tulipán
Alexandre Dumas: A három testőr
Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
Alice Calaprice (szerk.): Idézetek Einsteintől
Álvaro Mutis: Magroll, az Árbocmester nekibuzdulásai és hányattatásai 1.
Álvaro Mutis: Magroll, az Árbocmester nekibuzdulásai és hányattatásai 2.
Amin Maalouf: A pápa rabszolgája, Leo Africanus
Amin Maalouf: Baldassare nagy utazása
Amin Maalouf: Szamarkand
Ámosz Oz: Hirtelen az erdő mélyén
Ámosz Oz: Hogyan gyógyítsuk a fanatikust
Ámosz Oz: Rímek életre, halálra
Ámosz Oz: Szeretetről, sötétségről
Anderle Ádám – Horváth Gyula: Perón – Che Guevara
André Malraux: Királyok útja
Andrus Kivirähk: Breviárium
Andrus Kivirähk: Kék vagon
Andrus Kivirähk: Ördöngös idők
Andrus Kivirähk: Sári, Samu és a titkok
Andrzej Stasiuk: Dukla
Andrzej Stasiuk: Fehér holló
Andrzej Stasiuk: Galíciai történetek
Andrzej Stasiuk: Hogyan lettem író
Andrzej Stasiuk – Jurij Andruhovics: Az én Európám
Andrzej Stasiuk: Kilenc
Andrzej Stasiuk: Útban Babadagba
Anna Gavalda: Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol
Anton Pavlovics Csehov: Drámák és elbeszélések
Anton Powell: Az ókori Hellász történelme
Antonio Tabucchi: Állítja Pereira
Antonio Tabucchi: Fonák játék
Antonio Tabucchi: Indiai éjszaka
Arany János: Toldi
Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni
Arthur Hailey: Hotel
Arthur Koestler: Sötétség délben
Aszlányi Károly: Haybodyt nem lehet agyonütni
Aszlányi Károly: Kalandos vakáció / Az Északi Park felfedezése
Aszlányi Károly: Özöngáz
Baktay Ervin: Mahábhárata
Bálint Ágnes: Szeleburdi család
Bartis Attila: A kéklő pára
Bartis Attila: A nyugalom
Bartis Attila: A séta
Bayer Zsolt: Tündértemető
Benedek Elek: Többsincs királyfi
Benjamin Hoff: Malacka és a Tao
Benjamin Hoff: Micimackó és a Tao
Bérczes László – Cseh Tamás: Cseh Tamás – Bérczes László beszélgetőkönyve
Bertolt Brecht: Julius Caesar úr üzletei
Bodor Ádám: Az érsek látogatása
Bodor Ádám: Sinistra körzet
Bodor Ádám: Vissza a fülesbagolyhoz
Bohumil Hrabal: A városka, ahol megállt az idő
Bohumil Hrabal: Adagio lamentoso
Bohumil Hrabal: Bambini di Praga 1947
Bohumil Hrabal: Díszgyász
Bohumil Hrabal: Egy osztályismétlő emlékezései
Bohumil Hrabal: Foghíjak
Bohumil Hrabal: Harlekin milliói
Bohumil Hrabal: Házimurik
Bohumil Hrabal: Macska-maszkabál, avagy gyónás feloldozás nélkül
Bohumil Hrabal: Őfelsége pincére voltam
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio
Bohumil Hrabal – Szigeti László: Zsebcselek
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok
Bohumil Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak
Bohumil Hrabal: Tükrök árulása
Bohumil Hrabal: Vita Nuova
Borbély Szilárd: Halotti pompa
Boris Vian: A kék liba
Boris Vian: Blues egy fekete macskáért
Boris Vian: Kalandárium
Boris Vian: Köpök a sírotokra
Boris Vian: Mindenkit megnyúzunk!
Boris Vian: Öljünk meg minden rohadékot!
Boris Vian: Pekingi ősz
Boris Vian: Piros fű
Boris Vian: Szívtépő
Boris Vian: Tajtékos napok
Boris Vian: Venyigeszú és a plankton
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Britt G. Hallqvist – Ingrid Sjöstrand – Siv Widerberg: Ami a szívedet nyomja
Bródy Sándor: A nap lovagja
Brunella Gasperini: Egy nő és egyéb állatfajták
Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek
Burány Béla: A legkisebb királylány kívánsága
Carlo Maria Martini – Umberto Eco: Miben hisz, aki nem hisz?
Christian August Vulpius: Haramiák kapitánya
Christopher Isherwood: Isten Veled, Berlin
Claudio Magris: Kisvilágok
Cserna-Szabó András: Levin körút
Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk
Csukás István: Keménykalap és krumpliorr
Czakó Gábor – Banga Ferenc: 77 magyar rémmese
Czakó Gábor – Banga Ferenc: Hetvenhét és fél magyar rémmese
Czakó Gábor: Luca néni föltámadása
Dai Sijie: A Di-komplexus
Dai Sijie: Balzac és a kis kínai varrólány
Daniel Kehlmann: A Beerholm-illúzió
Danilo Kiš: A holtak enciklopédiája
Dante Marianacci: Tiszavirágzás
Dékány András: Csempészek, hősök, kikötők
Dékány András: Kalózok, bálnák, tengerek
Dékány András: Matrózok, hajók, kapitányok
Dékány András: Mexikói legények
Dennis Rodman: A féreg
Dennis Rodman: Légy vad!
Dino Buzzati: A colombre
Dino Buzzati: A Tatárpuszta
Dino Buzzati: Riadalom a Scalában
Dolák-Saly Róbert: Madáretető
Dorota Masłowska: Lengyel-ruszki háború a fehér-piros lobogó alatt
Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak
Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak – A világ leghosszabb trilógiája öt részben
Dr. Csernus Imre: Bevállalja?
Dr. Csernus Imre – Dobai Benedek – Tárnok Alfonz: Drogma
Dr. Kende Péter: A Viktor
Dragomán György: A fehér király
E. L. Doctorow: Isten városa
E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép
Eduardo Mendoza: A csodák városa
Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai
Eric-Emmanuel Schmitt: Noé gyermeke
Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Erich Kästner: A két Lotti
Erich Kästner: A repülő osztály
Erich Kästner: Az eltűnt miniatűr
Erich Kästner: Az Emberke
Erich Kästner: Emil és a detektívek
Erich Kästner: Emil és a három iker
Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában
Erlend Loe: Doppler
Erlend Loe: Doppler, az utak királya
Erlend Loe: Elfújta a nő
Erlend Loe: Naiv.Szuper.
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől
Ernest Hemingway: Veszélyes nyár
Esterházy Péter: A halacska csodálatos élete
Esterházy Péter: A kitömött hattyú
Esterházy Péter: A szabadság nehéz mámora
Esterházy Péter: Búcsúszimfónia
Esterházy Péter: Egy kékharisnya följegyzéseiből
Esterházy Péter: Egy nő
Esterházy Péter: Esti
Esterházy Péter: Fancsikó és Pinta / Pápai vizeken ne kalózkodj!
Esterházy Péter: Hahn-Hahn grófnő pillantása
Esterházy Péter: Harmonia Caelestis
Esterházy Péter: Hrabal könyve
Esterházy Péter: Javított kiadás
Esterházy Péter: Ki szavatol a lady biztonságáért?
Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia
Esterházy Péter: Rubens és a nemeuklideszi asszonyok
Esterházy Péter: Semmi művészet
Esterházy Péter: Termelési-regény
Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
Faludy György – Eric Johnson: Jegyzetek az esőerdőből
Faludy György: Jegyzetek a kor margójára
Faludy György: Pokolbeli napjaim után
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim
Faludy György: Testek vonzásában
Faludy György: Versek
Faludy György: Viharos évszázad
Federico Andahazi-Kasnya: A fejedelem
Federico Andahazi-Kasnya: A harmadik nővér
Federico Andahazi-Kasnya: Az anatómus
Fehér Béla: Alszik a doki Betlehemben
Fehér Béla: Filkó
Fehér Béla: Fültől fülig
Fehér Béla: Zöldvendéglő
Fernando Pessoa (Bernardo Soares): A kétségek könyve
Florin Lazarescu: Mennyből a küldött
François Villon: A nagy testamentum
François Villon – Faludy György: François Villon balladái Faludy György átköltésében
Franz Kafka: A per
Franz Kafka: Az átváltozás
Gabriel García Márquez: A guajava illata
Gabriel García Márquez: A pátriárka alkonya
Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról
Gabriel García Márquez: A tábornok útvesztője
Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
Gabriel García Márquez: Azért élek, hogy elmeséljem az életemet
Gabriel García Márquez: Baljós óra
Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete
Gabriel García Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája
Gabriel García Márquez: Egy emberrablás története
Gabriel García Márquez: Egy hajótörött története
Gabriel García Márquez: Söpredék
Gabriel García Márquez: Száz év magány
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Gabriel García Márquez: Tizenkét vándor novella
Garaczi László: Arc és hátraarc
Garaczi László: Gyarmati nő
Garaczi László: Metaxa
Garaczi László: Mintha élnél
Garaczi László: Pompásan buszozunk!
Gárdonyi Géza: Egri csillagok
George Orwell: 1984
George Orwell: Állatfarm
Gerald Durrell: Szamártolvajok
Giuseppe Tomasi di Lampedusa: A párduc
Goffredo Parise: A szép pap
Gottfried August Bürger: Münchhausen báró csodálatos kalandjai
Grecsó Krisztián: Isten hozott
Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz
Grecsó Krisztián: Tánciskola
Günter Grass: A bádogdob
Hámori Tibor: Piszkos Fred és a többiek…
Hana Doskočilová: Diogenész hordója
Harriet Beecher Stowe: Tamás bátya kunyhója
Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia
Háy János: Dzsigerdilen / Török korom
Háy János: Xanadu – Völgyhíd
Hegedüs Géza: A költői mesterség
Hegedűs Géza: A leghuszárabb huszár
Hegedüs Géza: Az erdőntúli veszedelem
Hegedűs Géza: Megkondulnak a harangok
Hegedűs Géza: Vergilius ifjusága
Henri Charrière: Pillangó
Hernádi Gyula: Frankenstein
Hernádi Gyula: Jancsó Miklós szeretői
Honoré de Balzac: Goriot apó
Igor Štiks: Illés próféta széke
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Aranyborjú
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék
Irena Dousková: Anyegin ruszki volt
Irena Dousková: Weöres Csepel
Ivan Klíma: Várd a sötétet, várd a fényt!
Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk
J. D. Salinger: Magasabbra a tetőt, ácsok / Seymour: Bemutatás
J. D. Salinger: Zabhegyező
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Jáchym Topol: Éjszakai munka
James B. Kraus (szerk.): Középkori költészet
James B. Kraus (szerk.): Reneszánsz költészet
James Clavell: A Tajpan
James Fenimore Cooper: A kém
James Fenimore Cooper: A vörös kalóz
James Fenimore Cooper: Nagy indiánkönyv
Jaroslav Hašek: Dekameron
Jaroslav Hašek: Švejk
Jaroslav Hašek: Szemelvények „A törvény keretein belül mérsékelten haladó párt” történetéből
Jaume Cabré: A Pamano zúgása
Jaume Cabré: Az eunuch árnyéka
Jaume Cabré: Junoy barát, avagy a hangok halála
Jaume Cabré: Őméltósága
Jean de La Fontaine: Állatmesék
Jerome K. Jerome: Három ember kerékpáron / Három ember egy csónakban
Jerzy Andrzejewski: Hamu és gyémánt
Jerzy Andrzejewski: Nagyhét Varsóban
Jerzy Sosnowski: Aglaja
Jevgenyij Popov: A hazafi lelke, avagy különféle közlelemények Fityfiricshez
Jiøí Kratochvil: Szomorú Isten
Jirí Kratochvil: Éjszakai tangó avagy Egy századvégi nyár regénye
Jiří Menzel: Hát, nem tudom…
Jiří Menzel: Hát, nem tudom… másodszor
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
Jókai Mór: Az arany ember
Jonathan Swift: Gulliver utazásai
Jorge Luis Borges: A halál és az iránytű – Elbeszélések
Jorge Luis Borges: A költői mesterség
José Saramago: Jézus Krisztus evangéliuma
Josef Škvorecký: Csoda
Josef Škvorecký: Egy tenorszaxofonos történetei
Josef Škvorecký: Gyávák
Josef Skvorecký: Oroszlánkölyök
Josef Toman: Tiberius és Caligula
Joseph Conrad: Lord Jim
Juliette Benzoni: A firenzei lány I. – A firenzei lány
Julio Cortázar: Bestiárium
Julio Cortázar: Sántaiskola
Jurij Andruhovics: Moszkoviáda
Jurij Andruhovics: Rekreáció
Kaffka Margit: Színek és évek
Karel Schulz: Kőbe zárt fájdalom
Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
Karl May: A Medveölő fia
Karl May: A sivatag szelleme
Karl May: Az Ezüst-tó kincse
Karl May: Az inka öröksége
Karl May: Az olajkirály
Karl May: Winnetou
Kárpáti Andor: Kurvajó!
Kathleen Winsor: Amber
Katona József: Bánk bán
Kazimierz Brandys: Rondó
Kemény Zsigmond: Özvegy és leánya
Ken Follett: A katedrális
Kertész Imre: Sorstalanság
Kiss Gy. Csaba: Ariadné avagy a bolyongások könyve
Kiss Ilona – M. Nagy Miklós (szerk.): Se apák, se fiúk
Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne
Kosztolányi Dezső: Édes Anna
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél énekei
Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Karinthyról
Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája
Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban
Krzysztof Varga: Tequila / Fejlődésregény
Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei
Kurt Vonnegut: Áldja meg az Isten, Dr. Kevorkian
Kurt Vonnegut: Áldja meg az isten, Mr. Rosewater
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
Kurt Vonnegut: Börtöntöltelék
Kurt Vonnegut: Éj anyánk
Kurt Vonnegut: Gépzongora
Kurt Vonnegut: Időomlás
Kurt Vonnegut: Kékszakáll
Kurt Vonnegut: Macskabölcső
Kurt Vonnegut: Mesterlövész
Kurt Vonnegut: Virágvasárnap
Kurucz Gyula: Lukács evangéliuma
Lawrence Norfolk: A Lemprière-lexikon
Lawrence Norfolk: A pápa rinocérosza
Lawrence Norfolk: Vadkan képében
Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Lázár Ervin: Bab Berci kalandjai
Lázár Ervin: Gyere haza, Mikkamakka!
Leon Uris: A királynő törvényszéke
Leonard Cohen: A kedvenc játék
Lev Tolsztoj: Anna Karenina
Lev Tolsztoj: Háború és béke
Lev Tolsztoj: Kreutzer-szonáta
Lévai Balázs: Bestseller – A világ nyitott könyv
Liselotte Welskopf-Henrich: A Nagy Medve fiai
Liselotte Welskopf-Henrich: Tokei-ihto visszatér
Litkai Gergely: Buhera mátrix
Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács
Ljudmila Ulickaja: Életművésznők
Ljudmila Ulickaja: Kukockij esetei
Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska
Ljudmila Ulickaja: Vidám temetés
Lovas István: Második jobbegyenes
Lovas István: Önnek nem hiányzik a válasz?
Luigi Bertelli (Vamba): Ebadta kölyke! – Szélvész Jancsi naplója
Luigi Pirandello: Mattia Pascal két élete
Mácsai Pál – Bereményi Géza (szerk.) – Örkény István: Azt meséld el, Pista!
Madách Imre: Az ember tragédiája
Major Mihály: Ganxsta Zolee
Mándy Iván: Robin Hood
Manuela Gretkowska: Kézikönyv az emberekhez
Manuela Gretkowska: Metafizikai kabaré
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Márai Sándor: A kassai polgárok
Márai Sándor: A négy évszak
Márai Sándor: Az idegenek
Márai Sándor: Az igazi
Márai Sándor: Bébi vagy az első szerelem / A nővér
Márai Sándor: Béke Ithakában
Márai Sándor: Egy polgár vallomásai
Márai Sándor: Féltékenyek
Márai Sándor: Füves könyv
Márai Sándor: Jelvény és jelentés / Utóhang / Sereghajtók
Márai Sándor: Judit… és az utóhang
Márai Sándor: Napló 1958–1967
Márai Sándor: Napló 1968–1975
Márai Sándor: San Gennaro vére
Márai Sándor: Sértődöttek / A hang
Márai Sándor: Vendégjáték Bolzanóban
Márai Sándor: Zendülők
Mario Puzo: A keresztapa
Mario Puzo: A szicíliai
Mario Vargas Llosa: A Kecske ünnepe
Mario Vargas Llosa: A rossz kislány csínytevései
Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák
Mario Vargas Llosa: A Zöld Palota
Mario Vargas Llosa: Don Rigoberto feljegyzései
Mario Vargas Llosa: Édenkert a sarkon túl
Mario Vargas Llosa: Háború a világ végén
Mario Vargas Llosa: Halál az Andokban
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok
Mario Vargas Llosa: Ki ölte meg Palomino Molerót?
Mario Vargas Llosa: Kölykök
Mario Vargas Llosa: Levelek egy ifjú regényíróhoz
Mario Vargas Llosa: Mayta története
Mario Vargas Llosa: Pantaleón és a hölgyvendégek
Mario Vargas Llosa: Szeretem a mostohámat
Mariusz Szczygieł: Gottland
Mark Twain: Koldus és királyfi
Martin Walser: A hattyús ház
Martin Walser: Egy kritikus halála
Martin Walser: Hullámverés
Martin Walser: Lélekedzés
Martin Walser: Menekülő ló
Martin Walser: Szökőkút
Márton László: Jacob Wunschwitz igaz története
Maurice Druon: Az elátkozott királyok I-III.
Maurice Druon: Az országvesztő
Maurice Druon: Az ősi törvény
Maurice Druon: Franciaország nőstényfarkasa
Michel Houellebecq: A csúcson
Michel Houellebecq: Egy sziget lehetősége
Michel Houellebecq: Elemi részecskék
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
Mihail Bulgakov: Guruló lakótér
Mihail Bulgakov: Molière úr élete
Mihail Bulgakov: Színházi regény
Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival
Mikszáth Kálmán: A tót atyafiak / A jó palócok
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma
Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője
Milan Kundera: A függöny
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve
Milan Kundera: A regény művészete
Milan Kundera: Az élet máshol van
Milan Kundera: Azonosság
Milan Kundera: Búcsúkeringő
Milan Kundera: Elárult testamentumok
Milan Kundera: Halhatatlanság
Milan Kundera: Jakab és az ura
Milan Kundera: Lassúság
Milan Kundera: Nemtudás
Milan Kundera: Nevetséges szerelmek
Milan Kundera: Találkozás
Milan Kundera: Tréfa
Mircea Cărtărescu: A sárkányok enciklopédiája
Mirko Kovač: Város a tükörben
Moldova György: Ferencvárosi koktél
Molière: Hat színmű
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Móra Ferenc: Dióbél királyfi
Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön
Móra Ferenc: Történelmi elbeszélések
Móricz Zsigmond: Az Isten háta mögött
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
N. H. Kleinbaum: Holt Költők Társasága
Nádas Péter: Emlékiratok könyve I-II.
Nádas Péter: Minotaurus
Nádas Péter: Párhuzamos történetek I-III.
Nagy Lajos: Képtelen természetrajz
Neil Gaiman: A temető könyve
Neil Gaiman: Amerikai istenek
Neil Gaiman: Tükör és füst
Nick Hornby: Egy fiúról
Nick Hornby: Pop, csajok, satöbbi
Nikosz Kazantzakisz: Krisztus utolsó megkísértése
Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg / Az orr / A revizor
Olga Tokarczuk: Őskor és más idők
Olga Tokarczuk: Podróż ludzi Księgi
Orbán János Dénes: Búbocska – Ördögregény
Orbán János Dénes: Tragédiák és cipők
Orhan Pamuk: A fehér vár
Orhan Pamuk: Hó
Örkény István: Egyperces novellák
Örkény István: Tóték
Oscar Wilde: A boldog herceg és más mesék
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe
Ottlik Géza: Buda
Ottlik Géza: Iskola a határon
Pablo Neruda: Bevallom, éltem
Páskándi Géza: A Nagy Légyölő meg Szuszóka és Miló
Pászt Patricia: Fiatal lengyel dráma
Patrik Ouředník: A huszonnégyes év
Patrik Ouředník: A megfelelő pillanat, 1855
Patrik Ouředník: Ad acta
Patrik Ouředník: Europeana
Paul Auster: A végső dolgok országában
Paul Auster: A véletlen zenéje
Paul Auster: Az illúziók könyve
Paul Auster: Az orákulum éjszakája
Paul Auster: Brooklyni balgaságok
Paul Auster: Holdpalota
Paul Auster: Invisible
Paul Auster: Leviatán
Paul Auster: Man in the Dark
Paul Auster: Máról holnapra
Paul Auster: Mr. Vertigo
Paul Auster: New York trilógia
Paul Auster: Timbuktu
Paul Auster: Utazások a Szkriptóriumban
Paulo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony
Paweł Huelle: Castorp
Paweł Huelle: Mercedes-Benz
Paweł Huelle: Utolsó vacsora
Paweł Huelle: Weiser Dávidka
Per Olov Enquist: A földigiliszták életéből
Per Olov Enquist: A Három Barlang Hegye
Per Olov Enquist: Az udvari orvos látogatása
Per Olov Enquist: Blanche és Marie könyve
Per Olov Enquist: Hamsun
Per Olov Enquist: Lewi útja
Peter Marshall: Nincs helyed a temetőben
Petra Hůlová: Homályos üvegen át
Petra Hůlová: Nagyanyám emlékezete
Petronius Arbiter: Satyricon
Pomogáts Béla: Faludy György
Popper Péter: A belső utak könyve
Popper Péter: A pokol színei
Popper Péter: A tigris és a majom
Popper Péter: Az Istennel sakkozás kockázata
Popper Péter: Belső utakon
Popper Péter: Fáj-e meghalni?
Popper Péter: Felnőttnek lenni…
Popper Péter: Hazugság nélkül
Popper Péter: Hogyan öljük meg magunkat?
Popper Péter: Holdidő
Popper Péter: Ők – én vagyok
Popper Péter: Pilátus testamentuma
Popper Péter: Út a tükrökön át
Pozsonyi Ádám: Hogyan pukkasszunk liberálisokat?
Publius Vergilius Maro: Aeneis
Rabindranath Tagore: A boldogság ígérete
Rejtő Jenő (P. Howard): A fehér folt
Rejtő Jenő (P. Howard): A három testőr Afrikában
Rejtő Jenő (P. Howard): A láthatatlan légió
Rejtő Jenő (P. Howard): A megkerült cirkáló
Rejtő Jenő (P. Howard): A Néma Revolverek Városa
Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon
Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó
Rejtő Jenő (P. Howard): Az elátkozott part
Rejtő Jenő (P. Howard): Az ellopott futár
Rejtő Jenő (P. Howard): Az előretolt helyőrség
Rejtő Jenő (P. Howard): Az elsikkasztott pénztáros
Rejtő Jenő (P. Howard): Az elveszett cirkáló
Rejtő Jenő (P. Howard): Bradley Tamás visszaüt
Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád
Rejtő Jenő (P. Howard): Egy bolond száz bajt csinál
Rejtő Jenő (P. Howard): Ezen egy éjszaka
Rejtő Jenő (P. Howard): Menni vagy meghalni
Rejtő Jenő (P. Howard): Pipacs, a fenegyerek
Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred, a kapitány
Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban
Rejtő Jenő (P. Howard): Vesztegzár a Grand Hotelben
Réz András: Orr
Réz András: Válogatott szorongásaim
Roald Dahl: Karcsi és a csokoládégyár
Robert Arthur: A kísértetkastély
Robert Merle: A bálvány
Robert Merle: A gyermekkirály
Robert Merle: A pirkadat
Robert Merle: A sziget
Robert Merle: Állati elmék
Robert Merle: Ármány és cselszövés
Robert Merle: Az élet rózsái
Robert Merle: Csikóéveink
Robert Merle: Francia história
Robert Merle: Íme, a király!
Robert Merle: Jó városunk, Párizs
Robert Merle: Két nap az élet
Robert Merle: Libben a szoknya
Robert Merle: Liliom és bíbor
Robert Merle: Madrapur
Robert Merle: Majomábécé
Robert Merle: Malevil
Robert Merle: Mesterségem a halál
Robert Merle: Moncada
Robert Merle: Pallos és szerelem
Robert Merle: Szenvedélyes szeretet
Robert Merle: Üvegfal mögött
Robert Merle: Védett férfiak
Robert Merle: Veszedelem és dicsőség
Roberto Saviano: Gomorra
Romain Gary: Lady L.
Rónaszegi Miklós: A királynő kalóza
Rónaszegi Miklós: A rettenetes Kartal
Rotterdami Erasmus: A balgaság dicsérete
Salman Rushdie: A firenzei varázslónő
Salman Rushdie: A Mór utolsó sóhaja
Salman Rushdie: Az éjfél gyermekei
Salman Rushdie: Fúriadüh
Salman Rushdie: Grímusz
Salman Rushdie: Haroun and the Sea of Stories
Salman Rushdie: Hárún és a mesék tengere
Salman Rushdie: Kelet, nyugat
Salman Rushdie: Luka and the Fire of Life
Salman Rushdie: Midnight's Children
Salman Rushdie: Sálímár bohóc
Salman Rushdie: Sátáni versek
Salman Rushdie: Szégyen
Salman Rushdie: Talpa alatt a föld
Salman Rushdie: The Satanic Verses
Samuel Beckett: Watt
Sir Arthur Conan Doyle: A nagy árnyék
Siri Hustvedt: What I Loved
Sławomir Mrożek: A hasonmás
Sławomir Mrożek: A perverz és más történetek
Sławomir Mrożek: A zsiráf és más történetek
Sławomir Mrożek: Baltazár
Sławomir Mrożek: Hazatérésem naplója
Sławomir Mrożek: Leckék a legújabb kori történelemből
Spiró György: Az Ikszek
Spiró György: Fogság
Stephen Butler Leacock: A Kék Edward
Sue Townsend: A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója
Sue Townsend: A 23 és 3/4 éves Adrian Mole küzdelmei
Sue Townsend: Adrian Mole és a kis kétéltűek
Sue Townsend: Adrian Mole és a tömegpusztító fegyverek
Sue Townsend: Adrian Mole és napi hat cappuccino
Sue Townsend: Adrian Mole újabb kínszenvedései
Sylvie Matton: Én, Rembrandt lotyója
Szentkuthy Miklós: Divertimento – Változatok Wolfgang Amadeus Mozart életére
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán
Szerb Antal: A királyné nyaklánca
Szerb Antal: A Pendragon legenda
Szerb Antal: Szerelem a palackban
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Szerb Antal: VII. Olivér
Szergej Dovlatov: A zóna / A bőrönd
Szophoklész: Antigoné
Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Tamkó Sirató Károly: Tengerecki hazaszáll
Tatay Sándor: Kinizsi Pál
Tatay Sándor: Puskák és galambok
Tatyjana Tolsztaja: Kssz!
Temesi Ferenc: 3. könyv
Temesi Ferenc: A szív böjtje
Temesi Ferenc: Híd
Temesi Ferenc: Pest
Temesi Ferenc: Por I-II.
Thomas Berger: Kis Nagy Ember
Thomas Mann: A varázshegy
Thomas Mann: József és testvérei
Thomas Mayne Reid: A fehér törzsfőnök
Umberto Eco: A Foucault-inga
Umberto Eco: A lista mámora
Umberto Eco: A rózsa neve
Umberto Eco: A tegnap szigete
Umberto Eco: Az új középkor
Umberto Eco: Bábeli beszélgetés – Minimálnapló
Umberto Eco: Baudolino
Umberto Eco: Gyufalevelek
Umberto Eco: Hat séta a fikció erdejében
Umberto Eco: La Mancha és Bábel között
Umberto Eco: Loana királynő titokzatos tüze
Umberto Eco: Öt írás az erkölcsről
Vámos Miklós: Apák könyve
Vámos Miklós: Zenga zének
Varga Katalin: Gőgös Gúnár Gedeon
Varnus Xaver: Isten majd megbocsájt – az a mestersége
Varró Dániel: Bögre azúr
Varró Dániel: Szívdesszert
Vass Tibor: Jelbeszéd az Ózdi Finomhengerműben
Venyegyikt Jerofejev: Moszkva-Petuski
Viktor Jerofejev: A jó Sztálin
Viktor Jerofejev: Az élet öt folyója
Viktor Jerofejev: Az orosz lélek enciklopédiája
Viktor Jerofejev: Az orosz széplány
Viktor Jerofejev: Élet egy idiótával
Viktor Jerofejev: Férfiak
Viktor Pelevin: A hunok harmóniája
Viktor Pelevin: A Metamor Szent Könyve
Viktor Pelevin: A rettenet sisakja
Viktor Pelevin: A Sárga Nyíl
Viktor Pelevin: A tervhivatal hercege
Viktor Pelevin: Empire 'V'
Viktor Pelevin: Generation P
Viktor Pelevin: Kristályvilág
Viktor Pelevin: Omon Ré
Viktor Pelevin: P5 – Pindosztán politikai pigmeusai – Pá, pederaszták
Viktor Pelevin: Számok
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
Vlagyimir Szorokin: 23000
Vlagyimir Szorokin: A jég
Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja
Vlagyimir Szorokin: Bro útja
Vlagyimir Szorokin: Cukor-Kreml
Vlagyimir Szorokin: Kékháj
Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék
Voltaire: Candide vagy az optimizmus
Walt Whitman: Fűszálak
Walter Scott: Ivanhoe
Walter Scott: Rob Roy
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Wilhelm Busch: Max és Móric
William Golding: A Legyek Ura
William Shakespeare: A makrancos hölgy
William Shakespeare: A windsori víg asszonyok
William Shakespeare: Hamlet
William Shakespeare: III. Richárd
William Shakespeare: Lear király
William Shakespeare: Lóvátett lovagok
William Shakespeare: Romeo és Júlia
William Shakespeare: Sok hűhó semmiért
William Shakespeare: Szentivánéji álom
William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok
Witold Gombrowicz: Ferdydurke
Witold Gombrowicz: Testamentum
Witold Gombrowicz: Transz-Atlantik
Wladimir Kaminer: Katonazene
Wladimir Kaminer: Multikulti – Berlini történetek
Wladimir Kaminer – Olga Kaminer: A nagy szovjet fazék
Wladimir Kaminer: Orosz diszkó
Wladimir Kaminer: Utazás Tralalába
Władisław Stanisław Reymont: Parasztok
Wojciech Kuczok: Bűz
Woody Allen: Lelki jelenségek vizsgálata
Yann Martel: A helsinki Roccamatio család a tények tükrében
Yann Martel: Pi élete
Závada Pál: A fényképész utókora
Závada Pál: Idegen testünk
Závada Pál: Jadviga párnája
Zdeněk Svěrák – Vladislav Vančura: Az én kis falum / Szeszélyes nyár
Zilahy Péter: Az utolsó ablakzsiráf
Zilahy Péter: Három plusz 1
2012. augusztus 16., csütörtök
Modern love III.
"-Te meg a volt csajom miért vagytok ismerősök Facebook-on? Egyáltalán honnan ismeritek egymást?"
A web 2-es alkalmazások új lehetőséget teremtenek a féltékenykedésre. :D
A web 2-es alkalmazások új lehetőséget teremtenek a féltékenykedésre. :D
2012. augusztus 15., szerda
2012. augusztus 14., kedd
2012. augusztus 12., vasárnap
Mese LI.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer legény, akinek mindig nevetésre állt a szája. Hamar rá is ragadt a Vigyorgós becenév. Meggyőződéses kommunistaként a világ szinte minden dolgáról téves elképzelése volt, amely tévképzeteket szeretett mindenkivel megosztani, ám mivel nagyon mély érzésű is volt egyben, ezért ezt az apró hibáját mindig meg is bocsátották neki. Egy statisztikai cégnél dolgozott, ahová minden nap bejárt, fehér, egyiptomi vászon ingében és nadrágjában, száján a jellegzetes vigyorral. Fekete aktatáskáját vidáman lóbálta az úton, miközben mindig elvett a közeli zöldséges pultjáról egy évszaknak megfelelő gyümölcsöt, amibe egészséges fogaival beleharapott. Aki ezt a jelenetet látta, jogosan gondolhatta: - Majd kicsattannak mind a ketten. - ám mivel az embereknek elég kevés képzelőtehetségük volt arrafelé, ezért ezt a kutya se gondolta.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy legény, akinek mindig egy aprócska mosoly bujkált a szája szélén. Hamar rá is ragadt a Mosolygós becenév. A világ dolgait kevesen látták olyan tisztán és jól, mint ő, ám mivel magvas gondolatait nagyon kevés emberrel osztotta meg, ezért mosolyát sokszor gőgnek és a felsőbbrendűség kifejezésének vélték, amit soha sem bocsátottak meg neki. Egy elvarázsolt műgyűjteményben dolgozott, ahová a madár se járt. Minden nap kitette a gyűjtemény elé Magát, a Máltai Lovagrend Nagymesterét, hogy mutassa az utat a Gyűjtemény felé, hátha akad valaki, aki betéved.
A két dalia, Karim, a Vigyorgós és Abdul, a Mosolygós minden különbözőségük ellenére barátok voltak, mert lelkük legmélyén nagyon sok mindenben hasonlítottak. Egy napon épp a közeli folyó partján sütették a hasukat, amikor Karim megszólalt:
- Abdulka, unom én már a statisztikusi állást, valami másba kéne kezdeni. – sóhajtott fel a nyurga legény.
- Karim, miért nem nyitunk egy büfét itt a folyóparton? Neked amúgy is megvan az étkezdésid. Egy lángos, egy barna sör és mindenkinek szebb a napja. – válaszolta halkan barátja.
- Milyen jó ötlet, Abdulka! Na, gyerünk-gyerünk, szaporán váltsd ki az engedélyeket, keress egy helyet, amit kibérelhetünk. –tapsolt kezével Karim. – Addig én itt a folyóparton gondolkodok, hogy mi legyen a menü. – mondta, a menü szót úgy ejtve ki, hogy abban a Grande Cuisine minden rafinériája és hagyománya benne foglaltatott.
Hamarosan találtak egy használaton kívüli automata büfékocsit, amit ki is béreltek és kivontattak a folyó partjára. A menü is csakhamar elkészült: lángos, hekk, barna sör volt a választék. Hatalmas lelkesedéssel kezdtek neki a vendéglátózásnak, de a kuncsaftok csak nem jöttek. Néha-néha bekukkantott egy ÁNTSZ-ellenőr: - Lángos, hekk, barna sör? No lámcsak! – mormolta maga elé kissé csodálkozva, majd hamarosan tovább is állt.
A két büfés egy nap egy öreg horgászt pillantott meg a parton.
- Abdulka, én odamegyek a vénemberhez kicsit marketingolni, te meg addig süss ki egy jó hekket! – parancsolt rá Karim társára, aki szó nélkül engedelmeskedett.
- Tisztelt Uram! Szeretettel várjuk a közétkeztetés szentélyében, a Jáncsi büfében! Egy jó lángost, hekket, egy hideg barna sört? – komédiázott Karim.
- Ne fáradjál, öcsém! Enni ettem már otthol egy jó paprikás csirkét, mellettem meg a varsában van 3-4 jó Kőbányai, ha megszomjaznék. Különben meg sehogy se megy a fejembe, hogy miért hoztatok egy mozgóbüfét az Elátkozott Folyó partjára? Hisz réges-régen egy varázsló legkedvesebb fiának torkán akadt itt egy szálka, amibe belehalt, ezért a varázsló megátkozta a helyet, hogy egy büfé se legyen nyereséges.
- Minden átkot meg lehet törni valamivel – válaszolta a legény, kissé pökhendien – esetleg nem tudja, hogy ezt hogyan lehet? Mit mond erre a szájhagyomány? Nem lennék hálátlan –hízelgett a szokásosnál is szélesebb vigyorral.
- Tudni bizony tudom. El kell menni a Nagy Levinhez, ő meg tudja törni az átkot. – adta meg a választ az öregember.
- Hálásan köszönjük Önnek, mindjárt útra is kelünk Abdullal. Kérem, mondja meg a nevét, hogy áldó imáinkba foglalhassuk. – szólt ékesen Karim, aki lelke mélyén már nagyon szeretett volna véget vetni az idős férfivel való beszélgetésnek, mert egész idő alatt az járt az eszében, hogy az öregnek biztos büdös a szája.
- Nándi bácsi, ha tudni akarjátok. Na, hali! – búcsúzott a horgász.
A két barát hamarosan útra is kelt. Úton-útfélen kérdezősködtek, hogy hol találják a Nagy Levint, ám a megkérdezettek azt sem tudták, ki is az a Levin, ezért Karim kénytelen volt mindegyiküket leköpni és megalázni. Bolyongásaik során elérték a Rahmár oázist. Mivel mindketten nagyon megéheztek, betértek az egyetlen ”étterembe”, amely valójában egy deszkabódé volt, ahol raki-, dohány- és vér szaga terjengett.
- Látod, Abdulka, milyen jó helyre hoztalak? – mutatott körbe vigyorogva Karim. Le is ültek az egyetlen asztalhoz, amely egy felfordított banános láda volt és rendeltek 2 tagine-t. A tagine minden várakozás ellenére kitűnő volt. Ezért Karim egyből üzent a szakácsnak, hogy tegye már tiszteletét asztaluknál, mert szeretne neki gratulálni. Nagyon hanyag eleganciájú, idősödő úriember jött elő, akinek frizurája elég erősen Liszt Ferencre hajazott.
- Mester! Leborulok a konyhaművészete előtt! Engedje meg, hogy megrázzam a kezét! Nevem Karim, ő pedig hűséges segítőm, Abdul.
- Nevem Levin. – hajolt meg méltóságteljesen a szakács.
- Csak nem a Nagy Levin? Ugye nem az, akinek a nővére a cári balettben volt? Mert ezzel már megjártuk néhányszor. – érdeklődött Vigyorgós Karim.
- Csak egy Levin van, aki említésre méltó. – húzta ki magát a séf.
- Mester, magát kerestük! Mi az Elátkozott Folyó partjáról jöttünk és azt hallottuk, hogy csak a Mester törheti meg az átkot.
- Ez pontosan így is van, de nem adják ám ezt olyan könnyen. Egy évre elszegődnek mindketten hozzám és az év végén eldöntöm, hogy segítek-e magukon, már ha előbb nem dobom ki magukat. – felelte a Nagy Levin.
- Rendben, áll az alku! – csapott a Nagy Levin vállára Karim, aki ettől a hirtelen jött bizalmaskodástól igencsak meglepődött. Abdult persze senki sem kérdezte, hogy ő rááll-e az alkura.
A két jó barát az első év alatt kitanulta, hogy a halnál nincs jobb étel, és hogy hal alatt nem feltétlenül csak a hekket értjük, hogy panírozni csak igazi zsemlemorzsával lehet, és hogy a folyami rák mit sem ér Worchester-szósz nélkül. Mivel Levin korábban sok gonosztevőt okított, ezért a szakácstehetséget is bűnözőtípusok szerint ítélte meg. Karimon látszott, hogy remek szélhámos lenne, ezért ő különös tehetséget mutatott a szuflék és különböző felfújtak területén, Abdul végtelen türelme pedig egy kasszafúróé volt, ezért ő a lassú tűzön grillezett húsok és a közel-keleti konyha mestere lett, igazi kebab-tapasztalt.
Mikor letelt az egy év, a Nagy Levin elé járultak, aki így szólott:
- Tisztességgel kiállták (a világ minden kincséért sem tegezte volna őket) a próbát, íme az átok feloldásának feltétele. Azaz csak a fele. Az átkot csak egy arany ji king-érem törheti meg, de sok évvel ezelőtt egy vénséges vén csoroszlya ellopta tőlem az egyik felét. Íme, maguknak adom azt a felét, ami a birtokomban van, de a másikat maguknak kell megkeresni.
A két sous-chef (mert időközben azok lettek) megköszönte a félpénzt, Karim még befejezte futó viszonyát a helyi Pipacs Presszó Gyöngyi nevű pultosával, majd megint útra keltek.
Ahogy mentek-mendegéltek elértek a távol-keleti kultúrkörbe. Épp egy Hayao Miyazaki világát idéző sűrű-sötét rengetegben bolyongtak, mikor egy tisztásra értek. Egyszer csak eléjük toppant egy vénséges-vén csoroszlya, egy sárkány hátán.
- Hát titeket meg ki hítt? – rivallt rájuk a vénség.
- Öreganyám, mi egy fél ji king-érmet keresünk, esetleg tudnál róla felvilágosítást adni. Szegény drága jó bábuskám kedves tárgya volt a polgárháború előtt. Anyagi értéke vajmi kevés, de érzelmi annál több. Megvennénk a mostani tulajdonosától egy marék rizsért.
- Engem nem versz át, te pernahajder! Tudom én, hogy az Elátkozott folyó átkát akarod megtörni vele! Hamarabb kell felkelned, ha át akarod verni Chim Pi nénit! – rikoltozta az öregasszony.
- Átláttál a szitán, öreganyám. Mondd akkor meg te, hogy mit szeretnél az éremért cserébe? – kérdezte Karim.
- Szerencséd, hogy öreganyámnak szólítottál! Szegődjetek el egy évre hozzám szakácsnak. Van egy kifőzdém a környéken, rám férne a segítség. Ti pedig kitanulhatnátok a távol-keleti konyhát, bár titeket kitanítani igazából gyöngyök elé disznót. – mondta el a feltételeit a csoroszlya.
- Disznók elé gyöngyöt. – javította ki Abdul.
- Jó-jó, tudjátok, kondástévesztő vagyok. – szabadkozott az öregasszony.
Mondástévesztő, mama. – szólt közbe most Karim.
A két sous-chef az egy év alatt kitanulta a sós-édes-csípős-savanyú ízek minden permutációját. Különösen Karim jeleskedett a dologban, aki még nagyokat is tudott kurjongatni és nevetni miközben a wokkal és a bárddal dolgozott. Szemfényvesztő látványkonyhájának messze földről csodájára jártak.
Amint az egy év leteltével a vénasszony magához hívatta őket.
- Jól szolgáltatok nekem ebben az egy évben, ezért én is állom a szavam. Chim Pi néni nem szép, de becsületes. Ne’, itt van a fél ji king-érem. Ha összeillesztitek a párjával, és a folyóba dobjátok, megtörik az átok.
A két dalia szépen megköszönte a félpénzt, Karim végett vetett futó viszonyának a Kantoni Mennyország megjegyezhetetlen nevű kasszírnőjével és hazamentek.
Otthon bedobták az érmét a folyóba, és mivel míg távol voltak egy forgószél úgy elvitte a büféjüket, mint Juditkáék disznóólát a vihar, ezért építettek egy fogadót, aminek a Közel- s Távol-keleti Étterem nevet adták. Míg Karim vigyorogva zsonglőrködött, addig Abdul valamivel hátrább grillezgetett és szabályos időközönként arcán szokott mosolyával kijelentette: - Én a Nagy Levin tanítványa vagyok. A hely hamarosan igen felkapott lett, nem sokára megnyílt mellette a Gengszterek Fogadója és a Slovakian and Indian Restaurant is, még jobban felvirágoztatva a környék turizmusát.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy legény, akinek mindig egy aprócska mosoly bujkált a szája szélén. Hamar rá is ragadt a Mosolygós becenév. A világ dolgait kevesen látták olyan tisztán és jól, mint ő, ám mivel magvas gondolatait nagyon kevés emberrel osztotta meg, ezért mosolyát sokszor gőgnek és a felsőbbrendűség kifejezésének vélték, amit soha sem bocsátottak meg neki. Egy elvarázsolt műgyűjteményben dolgozott, ahová a madár se járt. Minden nap kitette a gyűjtemény elé Magát, a Máltai Lovagrend Nagymesterét, hogy mutassa az utat a Gyűjtemény felé, hátha akad valaki, aki betéved.
A két dalia, Karim, a Vigyorgós és Abdul, a Mosolygós minden különbözőségük ellenére barátok voltak, mert lelkük legmélyén nagyon sok mindenben hasonlítottak. Egy napon épp a közeli folyó partján sütették a hasukat, amikor Karim megszólalt:
- Abdulka, unom én már a statisztikusi állást, valami másba kéne kezdeni. – sóhajtott fel a nyurga legény.
- Karim, miért nem nyitunk egy büfét itt a folyóparton? Neked amúgy is megvan az étkezdésid. Egy lángos, egy barna sör és mindenkinek szebb a napja. – válaszolta halkan barátja.
- Milyen jó ötlet, Abdulka! Na, gyerünk-gyerünk, szaporán váltsd ki az engedélyeket, keress egy helyet, amit kibérelhetünk. –tapsolt kezével Karim. – Addig én itt a folyóparton gondolkodok, hogy mi legyen a menü. – mondta, a menü szót úgy ejtve ki, hogy abban a Grande Cuisine minden rafinériája és hagyománya benne foglaltatott.
Hamarosan találtak egy használaton kívüli automata büfékocsit, amit ki is béreltek és kivontattak a folyó partjára. A menü is csakhamar elkészült: lángos, hekk, barna sör volt a választék. Hatalmas lelkesedéssel kezdtek neki a vendéglátózásnak, de a kuncsaftok csak nem jöttek. Néha-néha bekukkantott egy ÁNTSZ-ellenőr: - Lángos, hekk, barna sör? No lámcsak! – mormolta maga elé kissé csodálkozva, majd hamarosan tovább is állt.
A két büfés egy nap egy öreg horgászt pillantott meg a parton.
- Abdulka, én odamegyek a vénemberhez kicsit marketingolni, te meg addig süss ki egy jó hekket! – parancsolt rá Karim társára, aki szó nélkül engedelmeskedett.
- Tisztelt Uram! Szeretettel várjuk a közétkeztetés szentélyében, a Jáncsi büfében! Egy jó lángost, hekket, egy hideg barna sört? – komédiázott Karim.
- Ne fáradjál, öcsém! Enni ettem már otthol egy jó paprikás csirkét, mellettem meg a varsában van 3-4 jó Kőbányai, ha megszomjaznék. Különben meg sehogy se megy a fejembe, hogy miért hoztatok egy mozgóbüfét az Elátkozott Folyó partjára? Hisz réges-régen egy varázsló legkedvesebb fiának torkán akadt itt egy szálka, amibe belehalt, ezért a varázsló megátkozta a helyet, hogy egy büfé se legyen nyereséges.
- Minden átkot meg lehet törni valamivel – válaszolta a legény, kissé pökhendien – esetleg nem tudja, hogy ezt hogyan lehet? Mit mond erre a szájhagyomány? Nem lennék hálátlan –hízelgett a szokásosnál is szélesebb vigyorral.
- Tudni bizony tudom. El kell menni a Nagy Levinhez, ő meg tudja törni az átkot. – adta meg a választ az öregember.
- Hálásan köszönjük Önnek, mindjárt útra is kelünk Abdullal. Kérem, mondja meg a nevét, hogy áldó imáinkba foglalhassuk. – szólt ékesen Karim, aki lelke mélyén már nagyon szeretett volna véget vetni az idős férfivel való beszélgetésnek, mert egész idő alatt az járt az eszében, hogy az öregnek biztos büdös a szája.
- Nándi bácsi, ha tudni akarjátok. Na, hali! – búcsúzott a horgász.
A két barát hamarosan útra is kelt. Úton-útfélen kérdezősködtek, hogy hol találják a Nagy Levint, ám a megkérdezettek azt sem tudták, ki is az a Levin, ezért Karim kénytelen volt mindegyiküket leköpni és megalázni. Bolyongásaik során elérték a Rahmár oázist. Mivel mindketten nagyon megéheztek, betértek az egyetlen ”étterembe”, amely valójában egy deszkabódé volt, ahol raki-, dohány- és vér szaga terjengett.
- Látod, Abdulka, milyen jó helyre hoztalak? – mutatott körbe vigyorogva Karim. Le is ültek az egyetlen asztalhoz, amely egy felfordított banános láda volt és rendeltek 2 tagine-t. A tagine minden várakozás ellenére kitűnő volt. Ezért Karim egyből üzent a szakácsnak, hogy tegye már tiszteletét asztaluknál, mert szeretne neki gratulálni. Nagyon hanyag eleganciájú, idősödő úriember jött elő, akinek frizurája elég erősen Liszt Ferencre hajazott.
- Mester! Leborulok a konyhaművészete előtt! Engedje meg, hogy megrázzam a kezét! Nevem Karim, ő pedig hűséges segítőm, Abdul.
- Nevem Levin. – hajolt meg méltóságteljesen a szakács.
- Csak nem a Nagy Levin? Ugye nem az, akinek a nővére a cári balettben volt? Mert ezzel már megjártuk néhányszor. – érdeklődött Vigyorgós Karim.
- Csak egy Levin van, aki említésre méltó. – húzta ki magát a séf.
- Mester, magát kerestük! Mi az Elátkozott Folyó partjáról jöttünk és azt hallottuk, hogy csak a Mester törheti meg az átkot.
- Ez pontosan így is van, de nem adják ám ezt olyan könnyen. Egy évre elszegődnek mindketten hozzám és az év végén eldöntöm, hogy segítek-e magukon, már ha előbb nem dobom ki magukat. – felelte a Nagy Levin.
- Rendben, áll az alku! – csapott a Nagy Levin vállára Karim, aki ettől a hirtelen jött bizalmaskodástól igencsak meglepődött. Abdult persze senki sem kérdezte, hogy ő rááll-e az alkura.
A két jó barát az első év alatt kitanulta, hogy a halnál nincs jobb étel, és hogy hal alatt nem feltétlenül csak a hekket értjük, hogy panírozni csak igazi zsemlemorzsával lehet, és hogy a folyami rák mit sem ér Worchester-szósz nélkül. Mivel Levin korábban sok gonosztevőt okított, ezért a szakácstehetséget is bűnözőtípusok szerint ítélte meg. Karimon látszott, hogy remek szélhámos lenne, ezért ő különös tehetséget mutatott a szuflék és különböző felfújtak területén, Abdul végtelen türelme pedig egy kasszafúróé volt, ezért ő a lassú tűzön grillezett húsok és a közel-keleti konyha mestere lett, igazi kebab-tapasztalt.
Mikor letelt az egy év, a Nagy Levin elé járultak, aki így szólott:
- Tisztességgel kiállták (a világ minden kincséért sem tegezte volna őket) a próbát, íme az átok feloldásának feltétele. Azaz csak a fele. Az átkot csak egy arany ji king-érem törheti meg, de sok évvel ezelőtt egy vénséges vén csoroszlya ellopta tőlem az egyik felét. Íme, maguknak adom azt a felét, ami a birtokomban van, de a másikat maguknak kell megkeresni.
A két sous-chef (mert időközben azok lettek) megköszönte a félpénzt, Karim még befejezte futó viszonyát a helyi Pipacs Presszó Gyöngyi nevű pultosával, majd megint útra keltek.
Ahogy mentek-mendegéltek elértek a távol-keleti kultúrkörbe. Épp egy Hayao Miyazaki világát idéző sűrű-sötét rengetegben bolyongtak, mikor egy tisztásra értek. Egyszer csak eléjük toppant egy vénséges-vén csoroszlya, egy sárkány hátán.
- Hát titeket meg ki hítt? – rivallt rájuk a vénség.
- Öreganyám, mi egy fél ji king-érmet keresünk, esetleg tudnál róla felvilágosítást adni. Szegény drága jó bábuskám kedves tárgya volt a polgárháború előtt. Anyagi értéke vajmi kevés, de érzelmi annál több. Megvennénk a mostani tulajdonosától egy marék rizsért.
- Engem nem versz át, te pernahajder! Tudom én, hogy az Elátkozott folyó átkát akarod megtörni vele! Hamarabb kell felkelned, ha át akarod verni Chim Pi nénit! – rikoltozta az öregasszony.
- Átláttál a szitán, öreganyám. Mondd akkor meg te, hogy mit szeretnél az éremért cserébe? – kérdezte Karim.
- Szerencséd, hogy öreganyámnak szólítottál! Szegődjetek el egy évre hozzám szakácsnak. Van egy kifőzdém a környéken, rám férne a segítség. Ti pedig kitanulhatnátok a távol-keleti konyhát, bár titeket kitanítani igazából gyöngyök elé disznót. – mondta el a feltételeit a csoroszlya.
- Disznók elé gyöngyöt. – javította ki Abdul.
- Jó-jó, tudjátok, kondástévesztő vagyok. – szabadkozott az öregasszony.
Mondástévesztő, mama. – szólt közbe most Karim.
A két sous-chef az egy év alatt kitanulta a sós-édes-csípős-savanyú ízek minden permutációját. Különösen Karim jeleskedett a dologban, aki még nagyokat is tudott kurjongatni és nevetni miközben a wokkal és a bárddal dolgozott. Szemfényvesztő látványkonyhájának messze földről csodájára jártak.
Amint az egy év leteltével a vénasszony magához hívatta őket.
- Jól szolgáltatok nekem ebben az egy évben, ezért én is állom a szavam. Chim Pi néni nem szép, de becsületes. Ne’, itt van a fél ji king-érem. Ha összeillesztitek a párjával, és a folyóba dobjátok, megtörik az átok.
A két dalia szépen megköszönte a félpénzt, Karim végett vetett futó viszonyának a Kantoni Mennyország megjegyezhetetlen nevű kasszírnőjével és hazamentek.
Otthon bedobták az érmét a folyóba, és mivel míg távol voltak egy forgószél úgy elvitte a büféjüket, mint Juditkáék disznóólát a vihar, ezért építettek egy fogadót, aminek a Közel- s Távol-keleti Étterem nevet adták. Míg Karim vigyorogva zsonglőrködött, addig Abdul valamivel hátrább grillezgetett és szabályos időközönként arcán szokott mosolyával kijelentette: - Én a Nagy Levin tanítványa vagyok. A hely hamarosan igen felkapott lett, nem sokára megnyílt mellette a Gengszterek Fogadója és a Slovakian and Indian Restaurant is, még jobban felvirágoztatva a környék turizmusát.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)