Fehér Béla: A mandulacsók száz arca

- gasztronómiai e-mailváltás -

Tisztelt Debrői H. Ilonka! Az unokámtól kaptam ajándékba az ön Száz édesség villámgyorsan című szakácskönyvét. Felhívom szíves figyelmét, hogy a kötet 77. oldalán a marhahúsos ételek között szerepel a mandulacsók, amely tudomásom szerint marhahús nélkül készül.

Üdvözlettel: Tóthné Szakáll Rozália, háziasszony és nagymama

Kedves Nagymama! Mindig örülök, ha olvasóim levéllel tisztelnek meg, különösen az építő szándékot értékelem nagyra. Kérem, lapozza fel ismét könyvem 77. oldalát. Ott három receptet talál: mandulás táska, mandulacsók, ánizsperec. Egyikhez sincs szükség marhahúsra. Sőt, kedves Katalin, a szakácskönyvben egyáltalán nem szerepel hús, miután kizárólag édes csemegéket tartalmaz.

Üdvözli, és eredményes sütést kíván: Debrői H. Ilona

Kedves Ilonka! Tájékoztatom, hogy kipróbáltam a receptet, vagyis két tojásfehérjét habosra kevertem 30 deka cukorral és 30 deka apróra vágott mandulával, továbbá egy citrom levével. A fél kiló darált felsált csak sütés előtt kevertem bele, majd a kész masszából lisztezett tepsibe apró halmokat képeztem. Közepesen forró sütőben készre sütöttem. Pompásan sikerült, a család még melegében rávetette magát.

Szeretettel köszöni: Rozi nagymama

Tisztelt Tóthné! Nem tudom eldönteni, hogy a bolondját járatja velem, tréfát űz, vagy más szakácskönyvből dolgozik! Kíméljen meg a leveleitől!

Debrői H. I.

Kedves Ilonkám! Fontos tapasztalatot szeretnék megosztani. A finomra darált marhahúst bekeverés előtt tanácsos szűrőbe tenni, lecsöpögtetni, hogy a nyers vér elszivárogjon, különben eláztatja a mandulát, és pocsék ízt kölcsönöz. Végül egy gyors kérdés: helyesli a mandulacsók porcukrozását?

Üdvözli: Rozália háziasszony

Tisztelt Tóthné háziasszony! A húst általában nem cukrozzuk. Korábbi levele nem hagyott nyugodni, Kipróbáltam a húsos változatot. Bevallom, meglepően jó! Üdvözli: D. H. Ilona

Ilonkám! Ma reggel harmadszor sütöttem meg a mandulacsókot! Nem kaptam marhát, darált sertésdagadóból készítettem. Cukor helyett szilvalekvárt használtam. Az unokám tizenhetet evett reggelire! Kell ennél nagyobb elismerés?

Szeretettel köszönti: Rozi néni

Kedves Rozikám! Magam is újra próbálkoztam a mandulacsókkal. Én nemcsak a cukrot, hanem a mandulát is mellőztem, maradt a szép darab oldalas. Olvasztott csokoládéban, lassú tűzön, állandóan forgatva puhára pároltam. Micsoda gyönyörű zamatok!

Üdvözli: Ilona

Drága Icukám! Édesanyámtól azt tanultam, főzzünk merészen, attól az étel csak jobb lesz. Erre gondoltam, amikor elkészítettem legújabb mandulacsókomat. Karajszeleteket felvert tojásba, lisztbe, végül prézlibe mártottam, zsírban aranybarnára sütöttem. Kovászos uborkával mennyei! Feltétlenül próbálja ki!

Csókolja: Rozika néni

Édes Rozika néni! Elkészítettem a bundázott karajszeleteket, még vendégeket is hívtam rá. Ahogy mondani szoktam: több száj többet lát! A siker elsöprő, könyörögtek a receptért! Ki gondolta, hogy a mandulacsóknak száz arca van! Hálás vagyok, amiért felnyitotta a szememet!

Puszilja: Ica

Gazdag József: Egy magyar tréner kalandjai Argentínában

Keveset lehet tudni róla. Magyar nyelvű forrásokból úgyszólván semmit. Mond valamit önöknek az a név, hogy Hirschl Imre? 

Guttmann Béla visszaemlékezéseiben (Régi gólok, edzősorsok) bukkanhatunk a nyomára. Guttmannt nem kell bemutatni, minden idők egyik legnagyobb edzője volt, a hatvanas évek elején például világverő csapatot csinált a Benficából, amellyel kétszer megnyerte a BEK-et (1961, 1962), s nem mellékesen ő fedezte fel Eusébiót. De történetünk hőse nem ő, hanem Hirschl Imre.

Hirschl 1900-ban született Budapesten. Hentes volt (Guttmann elmondása szerint), majd a húszas évek vége felé kivándorolt Dél-Amerikába. Éppen Brazíliában járt, amikor meghallotta, hogy arrafelé vendégszerepel az akkor még futballista Guttmann csapata. Felkereste honfitársát, bemutatkozott és előadta, hogy ő odahaza hentesként kereste a kenyerét, de itt szeretne masszőr lenni a futballcsapatnál. Erős tenyerei voltak, jól átgyúrta a lábizmokat, felvették. A túra végén aztán, immáron Argentínában, elköszöntek tőle.

Ekkor jött el Hirschl Imre ideje. Elterjesztette magáról, hogy ő bizony magyar futballedző (ez akkoriban jól hangzott), s hogy eredeti képesítésére nézve testnevelő-tanár. A sztori hihetőnek tűnt, hiszen állandóan ott látták sürögni-forogni Guttmannék csapata körül. Kapott is egy ajánlatot, az elsőligás a Gimnasia La Plata szerződtette.

Hirschl úgy kalkulált, hogy rögtön az elején elkövet valami nagy marhaságot, a szerződését azonnal felbontják, a busás lelépési díjból pedig hajójegyet vesz családjának, hogy ők is kijöhessenek Argentínába. Ezért aztán alaposan összekuszálta csapatát az első meccs előtt: aki addig kapus volt, az mehetett a balszélre, a csatárt beállított a kapuba és így tovább, a Gimnasiára rá sem lehetett ismerni.

Csakhogy Hirschl számításaiba hiba csúszott: a csapat győzött. Úgyhogy a következő meccsre is átrendezte a felállást. Megint győztek. S győztek a következő meccsen is. Minél jobban felforgatta Hirschl a kezdőcsapatot, annál biztosabban győztek. Akkor aztán feladta. Már nem akart szerződést bontani. Futballedző lett belőle.

Úgy becézték: El Mago. A Varázsló. A legjobb klubok versengtek érte. Ő volt az első edző, akiért pénzt fizetett a River Plate. Nem bánták meg: Hirschl két bajnoki aranyat nyert a Riverrel (1936, 1937). Máig ő az egyetlen külföldi tréner, akinek ez sikerült. Istenként tisztelték Uruguayban is, ahol szintén két bajnoki címet ünnepelhetett a Penarollal (1949, 1951).

Imre, a "pesti hentes" végül 1973-ban halt meg Buenos Airesben, Emérico Hirschl néven, a dél-amerikai futball legendás alakjaként.

Drága jó apám írt egy cikket Odescalchi Miklósról, és most azt szeretnék, hogy lábjegyzetelje is. Csak nem tudja, hogy honnan vette az adatokat, de az Öregből simán kinézem, hogy Odescalchi Miklós életrajza hozzátartozik a tárgyi tudásához. :-)
Az Odescalchi-család egyébként Comoból került Tuzsérra. Mit mondjak: nem csináltak jó üzletet. :-)

Marcel Proust: Bimbózó lányok árnyékában

Azokkal a nőkkel, akik nem szeretnek bennünket, úgy vagyunk, mint az "eltűntekkel": hiába tudjuk, hogy nincs mit remélnünk, azért csak tovább és egyre várunk.

Melyik irodalmi karakter lennél?

Regényszereplők, akiket hasonlónak érzek magamhoz:
- Kazantzakisz Zorbászának narrátora, az Író
- Hrabal Pepin bácsija
- Alvaro Mutis Maqrollja
- Thomas Mann Tonio Krögere
- Goncsarov Oblomovja

Nektek kik?

Könyvek 2016. február

Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában – Swann (5)

Még január végén jutott eszembe, hogy idén elolvasom a teljes Az eltűnt idő nyomábant. Ha havonta elolvasok egyet, akkor augusztusra be is fejezem. Ez lesz az idei első kulturális önkihívásom.

            Kicsit félve kezdtem neki, hisz mégis csak 3200 oldalnyi gondolatáramlásról van szó, de ez a könyv lenyűgözött. Annyira szépen van megírva, hogy élvezet olvasni. Egyfajta jóleső lassúság van benne, el lehet benne a szövegben mélyedni, egy remekmű a XX. század elejéről.

Jonas Jonasson: Gyilkos Anders és barátai (meg akik nem azok) (5)

Minden Jonasson-regény ugyanolyan, de ez egy picit különbözik tőlük.

A regényben a hármas egység van jelen: 3 főszereplő 3 helyszínen 3 vállalkozásba fog. Az elején még úgy gondoltam, hogy ez a Jonasson rosszabb, mint az előzőek, kevésbé vicces is, de aztán rájöttem, hogy nem a regény rosszabb az eddigieknél, hanem a karakterek. A Gyilkos Anders fejlődésregény is szerintem, mert a kezdetben szomorú sorsú, negatív szereplőkből a könyv végére lesznek azok a tipikus, kicsit simlis, de nagyon pozitív jonassoni karakterek. A könyv befejezése után is megmaradt az az érzésem, hogy kevésbé vicces, mint az előző kettő, de azok egyébként is annyira viccesek és abszurdak voltak, hogy az már néha tényleg sok volt, és a Gyilkos Anders is nagyon szórakoztató könyv.

Ablonczy Balázs: Teleki Pál (5)

Még 2005. környékén hallottam viszonylag sokat Ablonczy Balázsnak erről a művéről, és azóta motoszkált bennem a gondolat, hogy el kéne olvasni.

            Nekem nagyon tetszett ez a könyv, a lehető legobjektívebben próbálta bemutatni Teleki Pál életét. Kirajzolódik, hogy mennyire egy ellentmondásos alak is volt Teleki, mennyi jeles tulajdonsággal rendelkezett és mennyire szörnyű alak is tudott lenni a maga következetlen módján. Engem Vonnegut Éjanyánk című művének new york-i mellékszereplőire emlékeztet.

Denis Thériault: The Peculiar Life of a Lonely Postman (5)

Ezt a könyvet tesómtól kértem kölcsön. Egy montreali postásról szól, aki rendszeresen elolvassa mások leveleit. Így kerül a kezébe Ségoléne levele is. Ségolene Gastonnal, a költővel levelezik, és minden levele csak három sorból áll. Bilodo, a postás hamarosan rájön, hogy ezek haikuk, és miután Gaston egy balesetben meghal, átveszi a helyét, és ő kezd el haikukat írni Ségolene-nek.

            Ez a történet gyönyörű, elegáns, letisztult. Már maga a könyv borítója is egy esztétikai élmény. Az pedig különösen könnyűvé tette a bevonódást, hogy én is voltam postás egy darabig.

Sofi Oksanen: Sztálin tehenei (5)

Sofi Oksanen a 2014-es Budapest-nagydíjas, az egyik legismertebb finnugró (sic!) író nálunk. A Sztálin tehenei bulimiáról, a 70-es, 80-as évek Finn- és Észtországáról és a kettő közötti köztes létről szól, megfejelve történetekkel Észtország szovjetizációjáról. Nagyon jó könyv, remekül bemutatja egy bulimiás gondolkodásmódját és a köztes létet, amit egy különböző nemzetiségű szülőktől származó gyereknek gyakorta át kell élni. A finn-észt viszony leírása remekül bemutatja a lenézés/lesajnálás állapotát.

Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései (4+)

Egy 16 éves srác fiktív leveleiből ismerhetjük meg az életét. Ez lehetne egy egyszerű tiniregény is, de nem az. Szó esik benne alkoholról, drogokról, szexről, öngyilkosságról, homoszexualitásról, szexuális zaklatásról, elmezavarokról, a barátok fontosságáról és a felnőtté válás felé vezető út első lépcsőiről.

Theodor Fontane: Effi Briest (3)

Esterházy Péter egyik legkedvesebb könyve, Thomas Mann a hat legfontosabb könyv közé sorolta, gondoltam, elolvasom már én is.

            Fogalmam sincs, miért is tetszik ez a könyv bárkinek? Egy kamaszlány hozzámegy egy ismeretlen férfihez, aki mellett elkezd unatkozni és megcsalja a férjét egy katonatiszttel, mert ő van éppen kéznél. Valószínűleg tényleg jól bemutatja a XIX. század végi Poroszország társadalmát, de mind ez a világ, mind a szereplők annyira távol állnak tőlem, hogy senkit sem sajnálni, sem megvetni nem tudok. Ráadásul még esztétikai élvezetet sem találtam az olvasásában.

Kiss Gy. Csaba: Lengyel napló (5)

Kiss Gy. Csaba szívemnek nagyon kedves író, sok mindenről ugyanúgy érzünk. Ez a könyv az 1980-1982. közötti „lengyelségét” mutatja be, hogy hogyan is vélekedett akkor a Szolidaritásról, a LEMP tevékenységéről, a sorban állásokról. Nagyon szép gondolatokat fogalmaz meg, és nagyfokú éleslátással ír különféle témákról. A könyvben szó esik Gombrowicz-ról és egy krakkói útról is, ezek még könnyebben szerethetővé tették számomra ezt a könyvet.

Kiss Judit Ágnes: Nincs új üzenet (4)

Mivel a versekhez egyáltalán nem értek, ahhoz meg még kevésbé, hogy milyen is lehet nőnek lenni, üdítő változatosság volt ilyen verseket olvasni.

Nagy Lajos: Kiskunhalom (5)

Nagy Lajos egy képzeletbeli falu egy napját mutatja be hajnaltól hajnalig, a Horthy-korszak Magyarországán. Remek szociográfia, megismerhetjük belőle a falu különféle rétegeinek életét. Sok öröm ebben az életben nem akad, de annyira jól meg van írva, hogy élvezet olvasni.

Nemzetiség

Magyar: 4

Amerikai: 1

Finn: 1

Francia: 1

Kanadai: 1

Német: 1

Svéd: 1

Kiadó

Alexandra: 1

Athenaeum: 1

Felsőmagyarország: 1

Hesperus Press: 1

Kossuth: 1

Kriterion: 1

Noran: 1

Osiris: 1

Scolar: 1

Szépirodalmi: 1

Műfaj

Regény: 6

Napló: 1

Szociográfia: 1

Történelmi életrajz: 1

Verseskötet: 1

Idegen nyelven

Angol: 1