2012. szeptember 23., vasárnap

Nem rád vagyok féltékeny
Az időre, amit nem velem töltesz

2012. szeptember 9., vasárnap

Megjegyzés a Zjazdhoz

Kerekperecevőnek igaza volt: Tinódi minden percét élvezte volna ennek az útnak. :-)

Wzjazd Kuruców

Megint Jarosławba vezetett utunk, hogy elvigyük onnan az ott lévő Rákóczi-kiállítás 19 roll-lap állványát Bukowina Tatrzańskába, ahol a IV. Zjazd Rodu Kuruców-ot rendezték. Péntek hajnalban indultunk a múzeum elől, ahol például megtudtam, hogy a Csaló köz nevű nyíregyi utca azért kapta ezt a nevet, mert ott laktak a városatyák. :-) Az út igen jó hangulatban telt, többek között sofőrünk meggyanúsította az egyik történész srácot, hogy egy falunapon a Johnny és a Gyémántokra táncolt, ami már csak azért sem lehet igaz, mert a trió valódi neve a Jolly és a Románcok, de nekem a johnny-s változat jobban tetszik, lehet, mesébe is belerakom. :-) Jarosławban a szokásos program volt: összeszedtük a roll-lap állványokat, megebédeltünk, megmutattuk a vajai igazgatónak a jarosławi múzeumot, ahol többek között Rákóczi bonyolította pásztoróráit Sienawska grófnővel. Utána szokás szerint a Corleone: sör, veszett kutya. Elég gáz, hogy egy kárpátaljai knajpa maradt az utolsó törzshelyem, ahol a csapos kezet fog velem és csak annyit kérdez: mennyit? :D Vacsora, utána tárgyaltunk apámmal egy lengyel gittegylet a "Lövész" Lövészegylet vajdasági vezetőivel. Lehet, csinálnak valami közös jamboree-t a Vitézi Renddel. Vacsora után még egy kis Corleone. Este még sétálgattam a templomkertben, de most nem töltött el annyira a szakralitás, mint máskor.
Szombaton reggeli után elindultunk Bukowina Tatrzańskába. A kárpátaljai vajdaságból át a kislengyelbe, egyre ismerősebb tájak. Meg is érkeztünk Bukowinába, a helyi Dom Ludowyba. Ott felállítottuk a roll-lap állványokat, majd kaptunk egy kis kaját. Itt kezdődött kalandom a górál nyelvjárással. Nem akarok mélyen belemenni, legyen elég annyi, hogy számomra nagyon vicces volt. Hamarosan megérkezett vendéglátónk, Andrzej Kuruc. Igazi, jó kedélyű, cserzett arcú górál fickó volt, állandóan cigarettával a szájában, aki öt nyelv (lengyel, górál, szlovák, magyar, német) szavait keverte beszédében. Gyakori mondata volt: Kicsi business, ale privat. A kicsi businessről csak annyit, hogy egyszerre 200 vendéget tudnak fogadni, 4 ágyas, fürdőszobás szobákban. Van egy sípálya, van hozzá még egy gyakorló pálya, 200 teljes felszerelést lehet kölcsönözni. 2 hójáró, 2 hóágyú, hóeke, traktor, kocsma, 18 ember dolgozik a téli időszakban. Lehet grillezni is és jövőre lesz egy úszómedence is. :-) A közelben van egy bolt is, amiben egy elképesztően gyönyörű fekete hajú buksza a boltos. Már őérte megéri elmenni oda. Este még jött egy kuruc hagyományőrző csoport Egerből, együtt elköltöttük vacsoránkat, az igen paprikás bigost. Itt az egyik vendégház oldala:http://podhale24.pl/aktualnosci/artykul/20624/Kurucowie__kiedys_uciekinierzy_teraz_sa_u_siebie_Miedzynarodowy_Zjazd_Kurucow_zdjecia.html
Vasárnap szépen felöltöztünk és elmentünk a Zjazdra. Drága jó apám és Attila a közvetlen főnököm tartott egy jó kis előadást majd az egriek tartottak egy elég gyenge bemutatót, amit mi persze végigröhögtünk. Néhány kép a Zjazdról:http://podhale24.pl/aktualnosci/artykul/20624/Kurucowie__kiedys_uciekinierzy_teraz_sa_u_siebie_Miedzynarodowy_Zjazd_Kurucow_zdjecia.html Itt egy olyan helyre kis szőke (Andrzej Kuruc menye) és vörös bukszát láttam, amivel már ki is jött a górál Charlie Angyalai. :-) A délután egyetlen említésre méltó eseménye az volt, hogy a meny elment biciklizni. :-) Maga Białka Tatrzańska, ahol laktunk, nagyon szép és csendes tátrai falu volt, ajánlom mindenkinek, aki pihenni vágyik.
Vasárnap reggel a reggeli savanyú káposzta leves volt, oldalassal. Kicsit zorall volt ilyen korai időpontban, de finom volt. Átmentünk még Zakopanéba, vettünk csokis szilvát, karamellát, ribizlit, oscypeket, nyilat, barit, mézet, żurawinát. Szlovákiában még megálltunk Késmárkon, megnéztük a Thököly-várat, de csak az udvart, mert ebédszünet volt, meg akartuk nézni a sírját, de az evangélikus templom is zárva volt, ebédszünet miatt. Apám ekkor felidegesítette magát, azon is, hogy nem látja belülről egyiket se, de főként az nem fért a fejébe, hogy valakinek eszébe jut az, hogy egy múzeumot vagy emlékhelyet bezár olyan elfogadhatatlan indokkal, mint az ebédszünet. :D Tokajban még szokás szerint ettünk egy halászlevet a Lebujban, majd húztunk haza (by Apám).

2012. szeptember 7., péntek

hja, ha az embernek nincs szocialis kapcsolata, mindenkihez probal beszelni
ebbol lesznek az utcan motyogo oregasszonyok
meg a bloggerek