Önreflexiók

1, Azon gondolkodtam, hogy azzal, hogy épp egy román író drámáit olvasgatom, este pedig valószínűleg elmegyek megnézni egy vagy két izlandi filmet, eljutottam-e a kultúrsznobizmus csúcsára, de aztán rájöttem, hogy lehetnék vadabb is: ha eredeti nyelven olvasnám/nézném őket, utána pedig mindenkinek mesélnék róla, olyan kifejezéseket használva, mint: detonáció-konnotáció és formanyelv.
2, Látom különböző ismerőseimet, akikbe az eredetiség és a kreativitás szikrája szorult csak, de ezt sokszorosan felszorozva próbálják megmutatni, érzékeltetve, hogy mennyire különlegesek ők. Bezzeg én, akibe tényleg szorult tehetség, egy fikarcnyit sem teszek érte, hogy ezt kibontakoztassam. Szörnyű vagyok.

Drága jó anyám megvette a múlt heti ÉS-t, szegény Esterházy Péter göteborgi megnyitóbeszéde miatt. Elolvastam hát én is. Különösen Vásárhelyi Mária cikke tetszett, amelyben a FIDESZ kommunikációját a náci Németország goebbelsi propagandájához hasonlította. Bizonyosan sok igazság van a cikkben, csak eléggé lerontja a hitelességét, hogy Vásárhelyi Mária és szdsz-es haverjai ugyanezt a propagandatechnikát folytatták 20 éven keresztül. :-)