2010. február 24., szerda
2010. február 18., csütörtök
2010. február 3., szerda
A film
Megnéztem az új Almodovar-filmet. A moziban a vetítés megkezdésére összegyűlt 8 ember. Ez már egész kis tömegnek számít ezen a helyen. Mint már mondtam, olyannyira kevesen szoktak itt lenni, hogy kialakult bennem az, hogy nem szeretem ha az előttem lévő sorokban ülnek, pláne ha még az enyémben is. Bár mondjuk ez csak ezen a helyen van így.
A film maga jó volt, kevés buzulással, ami Almodovartól elég szokatlan. Talán ezért sem az egyik leghatásosabb műve, nincs benne sokkolás, már-már játékosnak mondanám. Nagyon tetszettek benne a névváltoztatás motívuma, a szőke lány keblei és persze Penelope Cruz. Egy időben gyűjtöttem is a filmjeit, ennek persze az volt a fő oka, hogy hasonlított Bohóra.
Megpróbáltam végignézni a stáblistát is, de már az elején kikapcsolták.
Annak azért nagyon örülök, hogy végre megint kultúrálódtam. Az utóbbi időben a kultúrára való éhség is kiveszett belőlem, és az jó, hogy ez kezd visszatérni.
A film maga jó volt, kevés buzulással, ami Almodovartól elég szokatlan. Talán ezért sem az egyik leghatásosabb műve, nincs benne sokkolás, már-már játékosnak mondanám. Nagyon tetszettek benne a névváltoztatás motívuma, a szőke lány keblei és persze Penelope Cruz. Egy időben gyűjtöttem is a filmjeit, ennek persze az volt a fő oka, hogy hasonlított Bohóra.
Megpróbáltam végignézni a stáblistát is, de már az elején kikapcsolták.
Annak azért nagyon örülök, hogy végre megint kultúrálódtam. Az utóbbi időben a kultúrára való éhség is kiveszett belőlem, és az jó, hogy ez kezd visszatérni.
2010. február 2., kedd
Kérdés
Vasárnap megint elolvastam a Sörgyári capriccio-t. Vannak olyan alkotások, amiket már annyiszor megnéztél, elolvastál, meghallgattál, hogy szinte az életed részévé váltak. Arra lennék kiváncsi, hogy ha ennek a blognak van-e egyáltalán olvasója, akkor neki melyek ezek az alkotások. Írjatok nyugodtan a Kommentarze rovatba.
Találkozások (talán) III.
Andrzej Stasiuk azt írta a Hogyan lettem íróban{Jak zostałem pisarzem}, hogy mindig is rockstar akart lenni, és nem író. Persze, én is akartam rap-star lenni, de az írók mindig is fontos helyet foglaltak el az életemben.
Először Páskándi Gézával találkoztam. Emlékszem, éppen filléreket{szó szerint, akkor még létezett ilyen pénznem} számolgattam apám irodájának padlóján, amikor belépett, és kezet fogott velem. Apámnak valahonnan ismerőse volt, ha nem is baráti, de nagyon jó viszonyban voltak egymással. Ez volt az első találkozásom egy íróval.
A következő talán a 2003-es könyvfesztivál, és Mario Vargas Llosa. 68 éves volt, de látszott rajta, hogy még most is átugrana. Ez amúgy is az első hosszabb kirándulásom volt teljesen egyedül, emlékszem, nem is mentem be aznap fizika órára, és Pocsai megüzente, hogy megbuktat. Persze, szokás szerint átmentem. Találkoztam még itt Esterházyval is{akkor még mint embert is szerettem, ma már talán mint írót sem}, Per Olov Enquisttel és ekkor vettem meg az első lengyel könyvemet is, a Lengyel-ruszki háborút a fehér-piros lobogó alattat.
2003 decemberében találkoztam Gyurka bácsival. Extatikus élmény volt, emlékszem, utána a Templomkertben cigiztem, otthon pedig Dream Theaterre táncoltam.
2004-ben jött Günther Grass és Kertész Imre. Persze, mint mindig, Békés Pál már akkor is ott volt.
2005 decemberében találkoztam Zilahy Péterrel. Még a Czarne honlapján olvastam az Utolsó ablakzsiráfról, és kiváncsi lettem rá. Rajtam kívül még 2 érdeklődő volt. Egy lányka a verseiről kérdezgette, egy fickó pedig tudálékos kérdéseket tett fel, megemlítve többek között Dragomán Györgyöt is{mindig azt hittem, hogy Dragomán György egy nagydarab, szakállas fickó, olyan Balassa Péteri alkat(már ha mond bárkinek ez valamit) erre kiderült, hogy alacsony, szemüveges és még hadar is. De ha Szabó T. Annával járhatnék egyszer...} Ezek után Zilahy meredten nézett engem, hogy én is kérdezzek már valamit, de mivel én még egy sorát sem olvastam, ezért csak ültem ott, és bájosan mosolyogtam. Ekkor arra hivatkozva, hogy biztosan feszélyez a bent lévő kamera, kiküldte az Alföld Tv operatőrét is. Rajtam azonban ez sem segített.
2006-ban láttam Jaume Cabrét, Csingiz Ajtmatovot és Temesi Ferencet. Ajtmatoot csak a dedikálópultnál. Cabré talán a Bartók-teremben lehetett. Mivel valószínűleg én voltam ott az egyetlen nem spanyol szakos az ELTÉ-ről, mindenki csak mosolygott rám, hogy végre egy érdeklődő. Cabré, aki a Pamano zúgásának{A legtökéletesebb könyv, amit eddig olvastam} bemutatójára jött, eléggé egykedvűen nyilatkozgatott, az asztalra könyökölve, fejét öklén pihentetve, de körülötte mindenki dőlt a nevetéstől.
Temesihez akkor toppantam be, amikor a találkozó már elkezdődött, így amikor beléptem, már a beszélgető írók és az elragadott közönség közé kerültem. Kissé megtörtem a csodát, de az elbűvölő mosolyommal tüstént visszaragasztottam. Gabito 60 évesen is ugyanolyan beatnik kamasz volt, rengeteg bölcsességgel és pimaszsággal. Ha választani kellene, talán ő és Zilahy Péter az, akikhez legközelebb áll az írói nyelvem{már ha nekem van ilyen}.
2007, megint Könyvfesztivál: Umberto Eco. Mint már számtalanszor elmondtam, Eco egy nagy bohóc. Mihelyst belépett, odament, és megszeretgette a fordítókat, pózolt a fotósoknak aztán ontotta a bon-motokat. Látszott azon az emberen, hogy 18 éves kora óta azt csinálja, amit szeret, és ez boldoggá teszi.
2007 november: Salman Rushdie. Fanniékkal álltam sorba, megkaptam az aláírásomat, utána mehettem a dolgomra. Jó volt, mert láthattam az öreget, de azért a sör utána jobban esett Fannival. Ja, és Rosszabbikénem olyan kaját csinált, aminél finomabbat azóta sem ettem. Ha nagyon éhes vagyok, mindig az jut eszembe.
Krakkóban találkoztam Mrożekkel és Houllebecq-kel. Mrożek még mindig nem heverte ki az agyvérzést, így elég lassan írt. Mikor odaértem, megkérdezte TŐLEM, hogy ihat-e egy korty vizet? Mondtam neki, hogy természetetesen.
Houllebecq-et már leírtam.
2009-hez tartozik még Huelle és Stasiuk is, de ezekről is készült már feljegyzés itt.
Egyszer láttam a Nyugati aluljárójában Sárközi Mátyást és a nyíregyházi vasútállomáson Tóth Krisztinát.
Bayer Zsolt estjén is voltam, de az inkább politikai volt, mint irodalmi.
Február 17-én jön Krzysztof Varga. Még nem vagyok benne biztos, hogy megyek.
Végezetül egy anekdota: Vámos Miklós egyszer volt egy Örkény író-olvasó találkozón. Örkény volt az író, Vámos az olvasó. Az egyetlen. Örkény egyszer csak megkérdezte: Kiváncsi vagyok, ki teszi fel az első kérdést?
Először Páskándi Gézával találkoztam. Emlékszem, éppen filléreket{szó szerint, akkor még létezett ilyen pénznem} számolgattam apám irodájának padlóján, amikor belépett, és kezet fogott velem. Apámnak valahonnan ismerőse volt, ha nem is baráti, de nagyon jó viszonyban voltak egymással. Ez volt az első találkozásom egy íróval.
A következő talán a 2003-es könyvfesztivál, és Mario Vargas Llosa. 68 éves volt, de látszott rajta, hogy még most is átugrana. Ez amúgy is az első hosszabb kirándulásom volt teljesen egyedül, emlékszem, nem is mentem be aznap fizika órára, és Pocsai megüzente, hogy megbuktat. Persze, szokás szerint átmentem. Találkoztam még itt Esterházyval is{akkor még mint embert is szerettem, ma már talán mint írót sem}, Per Olov Enquisttel és ekkor vettem meg az első lengyel könyvemet is, a Lengyel-ruszki háborút a fehér-piros lobogó alattat.
2003 decemberében találkoztam Gyurka bácsival. Extatikus élmény volt, emlékszem, utána a Templomkertben cigiztem, otthon pedig Dream Theaterre táncoltam.
2004-ben jött Günther Grass és Kertész Imre. Persze, mint mindig, Békés Pál már akkor is ott volt.
2005 decemberében találkoztam Zilahy Péterrel. Még a Czarne honlapján olvastam az Utolsó ablakzsiráfról, és kiváncsi lettem rá. Rajtam kívül még 2 érdeklődő volt. Egy lányka a verseiről kérdezgette, egy fickó pedig tudálékos kérdéseket tett fel, megemlítve többek között Dragomán Györgyöt is{mindig azt hittem, hogy Dragomán György egy nagydarab, szakállas fickó, olyan Balassa Péteri alkat(már ha mond bárkinek ez valamit) erre kiderült, hogy alacsony, szemüveges és még hadar is. De ha Szabó T. Annával járhatnék egyszer...} Ezek után Zilahy meredten nézett engem, hogy én is kérdezzek már valamit, de mivel én még egy sorát sem olvastam, ezért csak ültem ott, és bájosan mosolyogtam. Ekkor arra hivatkozva, hogy biztosan feszélyez a bent lévő kamera, kiküldte az Alföld Tv operatőrét is. Rajtam azonban ez sem segített.
2006-ban láttam Jaume Cabrét, Csingiz Ajtmatovot és Temesi Ferencet. Ajtmatoot csak a dedikálópultnál. Cabré talán a Bartók-teremben lehetett. Mivel valószínűleg én voltam ott az egyetlen nem spanyol szakos az ELTÉ-ről, mindenki csak mosolygott rám, hogy végre egy érdeklődő. Cabré, aki a Pamano zúgásának{A legtökéletesebb könyv, amit eddig olvastam} bemutatójára jött, eléggé egykedvűen nyilatkozgatott, az asztalra könyökölve, fejét öklén pihentetve, de körülötte mindenki dőlt a nevetéstől.
Temesihez akkor toppantam be, amikor a találkozó már elkezdődött, így amikor beléptem, már a beszélgető írók és az elragadott közönség közé kerültem. Kissé megtörtem a csodát, de az elbűvölő mosolyommal tüstént visszaragasztottam. Gabito 60 évesen is ugyanolyan beatnik kamasz volt, rengeteg bölcsességgel és pimaszsággal. Ha választani kellene, talán ő és Zilahy Péter az, akikhez legközelebb áll az írói nyelvem{már ha nekem van ilyen}.
2007, megint Könyvfesztivál: Umberto Eco. Mint már számtalanszor elmondtam, Eco egy nagy bohóc. Mihelyst belépett, odament, és megszeretgette a fordítókat, pózolt a fotósoknak aztán ontotta a bon-motokat. Látszott azon az emberen, hogy 18 éves kora óta azt csinálja, amit szeret, és ez boldoggá teszi.
2007 november: Salman Rushdie. Fanniékkal álltam sorba, megkaptam az aláírásomat, utána mehettem a dolgomra. Jó volt, mert láthattam az öreget, de azért a sör utána jobban esett Fannival. Ja, és Rosszabbikénem olyan kaját csinált, aminél finomabbat azóta sem ettem. Ha nagyon éhes vagyok, mindig az jut eszembe.
Krakkóban találkoztam Mrożekkel és Houllebecq-kel. Mrożek még mindig nem heverte ki az agyvérzést, így elég lassan írt. Mikor odaértem, megkérdezte TŐLEM, hogy ihat-e egy korty vizet? Mondtam neki, hogy természetetesen.
Houllebecq-et már leírtam.
2009-hez tartozik még Huelle és Stasiuk is, de ezekről is készült már feljegyzés itt.
Egyszer láttam a Nyugati aluljárójában Sárközi Mátyást és a nyíregyházi vasútállomáson Tóth Krisztinát.
Bayer Zsolt estjén is voltam, de az inkább politikai volt, mint irodalmi.
Február 17-én jön Krzysztof Varga. Még nem vagyok benne biztos, hogy megyek.
Végezetül egy anekdota: Vámos Miklós egyszer volt egy Örkény író-olvasó találkozón. Örkény volt az író, Vámos az olvasó. Az egyetlen. Örkény egyszer csak megkérdezte: Kiváncsi vagyok, ki teszi fel az első kérdést?
Végre megint elkezdtem aktív életet élni. Ezt persze csak magamhoz képest értem, ma is csináltam valami értelmeset, és fogok is. Este meg szerintem megnézem az új Almodovar-filmet. Kissé szánalmasnak tűnhet, hogy ezt egyedül teszem, de egyrészt szeretek egyedül filmet nézni, másrészt újabban, ha van velem valaki, akkor fennhangon hülye kérdéseket teszek fel, mint pl.: -Lesznek-e a filmben csöcsök?{A mai kor filmgyártására jellemző módon erre eddig mindig igenlő választ kaptam a képsorok alapján}. Különben is, néztem én már egyedül is filmet! Egy dán alkotás volt, marionettfigurákkal{lásd: http://port.hu/zsinoron_strings/pls/fi/films.film_page?i_film_id=68448&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_topic_id=2 }. A kutya se akarta rajtam kívül megnézni, de mivel másnap is visszamentem, ezért levetítették nekem. Olyan volt, mintha lenne egy mozim. Beléptem, intettem a gépésznek, hogy kezdheti, ő visszaintett hogy rendben. A film közben pisilnem kellett, ezért kimentem, de nyitva hagytam az ajtókat, hogy legalább halljam a filmet.
Sokat emlegettük, hogy milyen lesz az, amikor már Montyka már nem tud felugrani az ágyra. Úgy néz ki, hogy ez az idő most jött el.
Sokat emlegettük, hogy milyen lesz az, amikor már Montyka már nem tud felugrani az ágyra. Úgy néz ki, hogy ez az idő most jött el.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)