Mirabeau-híd alatt nem fut a Szajna
Vágyaim emléke miért zavar akkor ma?
Miért vágyom arra, mi sose volt enyém
Az értelmetlenség miért tép ma megint szét?

Miért akarom azt, mi sehová se vezet
Miért nem az kell, mit más életnek nevez?
A Semmi ágán ülők, ez jutott részemül
Lábaim között még a Szél sem fütyül

A választ a kérdésekre magam is tudom
De mást mond agyam és mást szívem s ágyékom
Persze ez is csak vekengés
Maradj Homér!

Elfogadni, mit a másik adni tud
Nem terhelni és kérdezni folyton
De azért, mi tagadás
Rám férne egy bolzanoi kirándulás!