2010. december 29., szerda

Van aki tabloidokat olvas, hogy kielégítse a szenzációéhségét, drága jó apám a Skandalum, magyar közéleti botrányok 1843-1991 című művet. Aki több száz évben gondolkodik, azt az érdekli, hogy Deák Ferencet nem választották követté, nem pedig Kiszel Tünde legújabb naptára.

Charlie Bartlett

Láttam most egy jó filmet. Egy srácról szól, akit mindenki megtalál a gondjaival, és ő próbál nekik segíteni. Ismerős valahonnan, mi pupákok? :) Ha van kedvetek, nézzétek meg.


Elágazó ösvények kertje avagy a google mint az avantgárd eszköze

borges idézetek

rókagomba megkeseredik

2010. december 28., kedd

Ezt kaptam karácsonyra (magamtól)

Kivirähk, Andrus
Sári, Samu és a titkok

Kivirähk, Andrus
Kék vagon

Gombrowicz, Witold
Ferdydurke

Vian, Boris
Mindenkit megnyúzunk! (drámák)

Szorokin, Vlagyimir
Kékháj

Loe, Erlend
Naiv.Szuper.

Loe, Erlend

Elfújta a nő

Ui: Most, hogy újraolvasom a listát, mintha a tudatalattim megviccelt volna, mert az öt szerző rátalált egy hús-vér emberre, akihez lazábban-szorosabban köthetem őket.

Weöres Sándor: Az éjszaka csodái (részlet)

Ha becézésem és csókom se kell,
kicsi lány, mivel ringassalak el?
Ha elzár tőlem a buta lakat,
lesajnál minket majd a virradat.
Bámuljuk egymást búslakodva és
szánk sarkát bontja már a nevetés.

Te! ha hiszed, ha nem hiszed,
úgy szeretem nevetésedet,
mint kinn ezt az éjszakát,
lámpavilágos éjszakát –
aranypor mállik az éj válláról,
s szemközt a sarkon a cégtábláról
furcsán szökken a pentameter-sor elő:
„Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerelő”
– a nevetésed is ílyen bolond:
mindenre illik és semmit se mond.


Most a Tested kell

Minden szó felesleges

Karomban alszol


Reggeli napfény

Simogatja a tested

Mosolyt varázsol

2010. december 24., péntek

A Nyíregyházi Főiskola rektora karácsonyi beszédében főként Júdásról beszélt. Állítólag szép beszéd volt, de biztos hogy nem szerencsés témaválasztás.

"...és énekes ifjú fiának vall engem a vén Magyarország."

Drága jó anyám tudtán kívül lenyúlta valahonnan a Nyugat 1909-es évfolyamának második kötetét. Még jól is jön, mert a miénket megrágta Montyka. Igaza lett Aszlányinak: Aki nem lop könyvet, nem kultúrember.

2010. december 19., vasárnap

2010. december 17., péntek

Mese XXV.

 Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Leány. Takaros kis menyecske volt, ellátva minden jóval: okos volt, bájos, számos külhoni nyelv ismerője. Emellett kedves, vices és az emberek is leborultak a konyhaművészete előtt. Szóval nem volt, aki ne szerethette volna. Kivéve, gimnáziumi matematika-fizika-ábrázoló geometria tanárát. A gimnáziumi évek alatt sokat sanyargatta a lányt, ám mivel a középfokú oktatás csak négy évig tart, ezért a ballagás után a gonosz satrafa elvesztette minden hatalmát. A ballagás, mint az átok megtörésének eszköze.
Annak rendje és módja szerint a Leány egyetemre ment. Mint fiatal, kiváncsi, mindenre nyitott elmét, lenyűgözte, néha megrémítette és időnként elszomorította a Tudás Átadásának Szentélye. Ahogy egy nap épp egy padnál üldögélt az egyetem épületében és Allen Königsbergtől olvasta Az ipari forradalom hatása a XIX. századi sírfeliratokra című zseniális és érdekfeszítő tanumányt, egyszer csak odalépett hozzá egy dalia. Jóképű volt, hanyagul elegáns, nem sugárzott róla a szabados viselkedés és az önálló gondolatok teljes hiánya2. Szóba elegyedtek, kiderült, hogy a fiú már többször látta a lányt, amint éppen Nietzsche-vel a szatyorban3 elhaladt előtte. A fiúról kiderült, hogy kincstártudomány és atyafiság szakos. Emellett anyanyelvének és a hegedűnek is mestere.
Szép románc kerekedett ebből a találkozásból, bejártak számos országot, megörvendeztetve ama országok lakóit jelenlétükkel. Mert nincs is szebb, mint két ember látványa, akik szeretik egymást. Ennél szebb talán csak a harcsapaprikás túrós csuszával.
Egy reggel, miután megvették kedvenc péksüteményüket a szokásos helyen, egyszer csak lecsapott az égből egy griffmadár, és elragadta a lányt. Benedekmester, mint minden a világ dolgaiban járatos férfiú, egyből tudta, hogy ez csak a gonosz műve lehet. Ugyanis köztudomású, hogy minden matematika szakos tanárnak, (sőt sok esetben a fizika és a kémia szakosoknak is), van egy griffmadaruk a szertárban. Közvetlenül az ikozaéder mellett.
Fel is kerekedett, hogy megkeresse szerelmét, és megvívjon a gonosz boszorkával. Az útra magával vitte Schrödinger macskáját, akit még az Év fiatal kincstárnoka versenyen nyert, és persze varázsszavú hegedűjét sem hagyhatta otthon. Hamarosan el is érkezett a nagymultú Peskovics Aladár Nehézgépipari Szakközépiskolához, ahol hajdanában a Leány tanult kovács-vasesztergályos tagozaton. A portán viszonylag lassan jutott át, mert meg kellett hallgatnia a portásnak, Holecskó Gábornak – akit mindenki csak Főnökdzsínek hívott – azon történeteit, melyek a szeszgyárban történtek meg vele. Végül is elérte a második emeleti matematika szertárt. Alapjában véve békés természetű legény volt, de mivel már régi vágya volt, hogy berúgjon egy ajtót, így is cselekedett. Ott is taláta (épp a III.C dolgozatait javította), a Leányt, és persze Alekszandr Danyilovics Alekszandrovot (ismertebb nevén: Szását), a griffmadarat.
 ráuszította Schrödinger macskáját, aki a dobozban eltöltött idő alatt minden halálfélelmét elveszítette. Küzdelem közben nem kért és nem adott kegyelmet, így a harcnak hamar vége is lett, és Minden Tanárok Leggonoszabbika holtan rogyott össze. Benedekmester pedig eközben elővette hegedűjét, és ekezdett játszani. Annyira elbűvölte a fenevadat, hogy gyerekjáték volt elszökniük. 
A két fiatal ezután továbbra is boldogan élt, míg meg nem haltak.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
1Kitalált karakter, egy péntek este eredménye. Ő mindenki osztályfőnöke.
2Boris Vian: Venyigeszú és plankton
3Garaczi László valamelyik Lemúr-könyvében van egy ilyen mondat.

2010. december 15., szerda

Ezt akarom karácsonyra


Teszt

Itt egy kis teszt. Tudom, kicsit tematikus, eléggé könnyű, de jó szórakozást hozzá! :)

1, Pani Maria jest bardzo ….........

a, młody b, młoda c, młode

2, Pan Jan jest ….......

a, nerwowy b, nerwowa c, nerwowe

3, Ich mieszkanie jest dosyć ….......

a, ciemny b, ciemna c, ciemne

4, Ile kosztują …...... ? (jabłko) l.m.

a, jabłko a, jabłka c, jabłki

5, Czy trzeba kupić ….....? (nowy zeszyt)l.m.

a, nowi zeszyte b, nowe zeszyty c, nowej zeszytu

6, Proszę cztery …...... (mała koperta)l.m.

a, mali koperte b, małą kopertę c, małe koperty

7, Ci …...... są …........ (lekarz, zajęty) l.m.

a, lekarki, zajęte a, lekarze, zajęci c, lekarzy, zajęty

8, …........ są …..... (Nowak, niski) l.m.

A, Nowacy, niski b, Nowake, niskie c, Nowakowie, niscy

9, …........ zdobyli medale.(Sportowiec)

A, Sportowce b, Sportowcy c, Sportowie

10, Idę do …........(ulubiona koleżanka)

a, ulubionego koleżanky b, ulubionej koleżanki b, ulubioną koleżankę

11, Szukamy ….....(nowe mieszkanie)

a, nowego mieszkania b, nowej mieszkanii c, nowym mieszkaniu

12,To jest książka dla ….... (starszy brat)

a, starszej bratu b, starszym bracie c, starszego brata

13, W naszej grupie jest sześć …...... (nowa studentka)

a, nowej studentki b, nowych studentek c, nowego studencie

14, Proszę pięć …....... i pięć …....... (talerz, kubek)

a, talerzy, kubków b, talerze, kubki c, talerzów, kubkowie

15, W tym pokoju stoi pięć …..... (biurko)

a, biurki b, biukrka c, biurek

16, To jest restauracja dla …...... (żołnierz)

a, żołnierze b, żołnierzów c, żołnierzy

17, W tej szkole pracuje pięciu …....... (nauczyciel)

a, nauczycielów b, nauczyciele c, nauczycieli

18, Ilu …....... jest dzisiaj na zebraniu? (minister)

a, ministrów b, ministry c, ministre

19, Kiedy pomożesz …...... posprzątać wasz pokój? (leniwa siostra)

A, leniwej siostry b, leniwej siosrze c, leniwemu siostrowi

20, Książkę musisz dać …...... (silny brat)

a, silnemu bratowi c, silnej bracie c, silnych bratom

21, Powiedz …...... , że nie może bawić na ulicy.

A, głupiej dzieckom b. głupemu dziecku c, głupowi dzieckemu

22, Ona przygląda się …....... (drogi zegarek)

a, drogim zegarkom b, drogowi zegarkami c, drogich zegarek

23, Pan Jan wynajmuje mieszkanie …..... (młody inzynier)

a, młodych inżynierach b, młodego inżynierami c, młodym inżynierom

24, …............. nie podobają takie fryzury. (młoda kobieta)

A, młodej kobietą b, młodym kobietom c, młodą kobiecie

25, Znam …........ (pan Wróblewski)

a, pan Wróblewski b, pana Wróblewska c, pana Wróblewskiego

26, Oglądam …....... (stara fotografia)

a, starą fotografię b, starą fotografią c, stara fotografia

27, Czytam.........

a, powieść b, powieści c, powieścią

28 Czy masz …..... (zielony klucz)

a, zielony klucz b, zielonego klucza c, zielonym kluczem

29, Chciałbyś …...... (duże mieszkanie)

a, duże mieszkanie b, dużego mieszkania c, dużym mieszkaniem

30, Lubię........ (kot)

a, kot b, kota c, kotem

31,Jestem …........ ( przystojny Węgier)

a,przystojnym Węgrem b, przystojny Węgier c,przystojnych Węgrom

32, Jestem …...... (wielojęzyczna inżynierka)

a,wielojęzyczną inżynierką b,wielojęzycznym inżynierkiem c,wielojęzyczna inżynierka

33,Jadę do pracy ….... (czerwone metro)

a,czerwonym metrem b,czerwonego metra c,czerwonych metrze

34, Jesteśmy ….... (dumni rodzice)

a, dumnymi rodzicami b, dumnych rodzicach c, dumny rodzice

35, Interesuję się …...... (małe samochody)

a, małe samochody b, małymi samochodami c, małych samochodach

36, Dwa lata temu mieszkałem w ….........

a, pięknym Krakowie b,pięknego Krakowa c,piękny Kraków

37, Dużo rozmawaliśmy o …....... (miłość)

a,szczęśliwą miłością b,szczęśliwej miłości c,szczęśliwego miłościu

38, Stół stoi przy …..... (okno)

a,brudnym oknem b,brudnego okna c, brudnym oknie

39, Bardzo lubię żyć na …....... (Węgry)

a,wspaniałych Węgrzech b,wspaniałym Węgrom c,wspaniałego Węgrach

40, Słuchałem bardzo dużo o …......... (utalentowani inżynierze)

a,utalentowany inżynierze b,utalentowanych inżynierach c,utalentowanego inźynierom





Riasztó jelek: ahelyett, hogy lekaptam volna a polcról a Nagy László összes első kötetét, és elolvastam volna a Ki viszi át a szerelmet..., inkább megnéztem Youtube-on.:)

Létem ha végleg lemerült...

Most beszélgettem Facebookon Léttel. Nagyon jól esett.

Ő volt az első lánybarátom, nulladikos korunkban még vittem neki Del Piero- és Ronaldo-posztert, aztán harmadikos korunkban, amikor mindketten magyar faktosak voltunk, lettünk igazi barátok. Beszélgettünk irodalomról (neve is innen származik: A Lét elviselhetetlen könnyűsége) , az élet fontos dolgairól (középiskolás fokon). Jókat cigiztünk és nevetgéltünk együtt. Ő már nem dohányzik, már én is egyre kevesebbet, de a nevetgélés megmaradt. 

Minden egyes beszélgetésünk, még ha online történik is, kicsit feltölt.

Egy ember, aki már akkor ismert, amikor még ha kimentem a strandra, az emberek Byron-idézeteket fröcsköltek a szemembe, aki tudja milyen hülye és bölcs, milyen tapló és kedves tudok lenni egyszerre.

Egy ember, aki szeret engem, és a legkisebb mértékben sem akar kihasználni. 

Egy ember, akit zavarbaejtően ismerek, és aki zavarbaejtően ismer.

Egy ember, akivel először kávéztam.

Egy ember, akivel először voltam Krakkóban.

Egy ember, akinek elsők között mondtam el, hogy tesóm férjhez ment.

Egy ember, aki meg tudja nekem adni azt, amire legnagyobb szükségem van: a vidámságot.

Egy ember, aki nélkül tényleg szegényebb lenne az életem.

Na, megyek én, összedobok egy dolgozatot a "gyerekeknek".

2010. december 14., kedd

Mese XXIV.


Egyszer volt, hol nem volt élt egyszer két medvebocs. Nagymedve és Kismedve. Szüleik praktikus okokból nevezték el őket így, nem pedig az asztronómia iránti vonzódásuk miatt. A két bocs szépen növekedett, Nagymedve talán egy kicsit jobban is. Szerették a számítógépes játékokat,  a Hatalom Kártyái Kártyajátékot és a Satyrlord című zseniális filmalkotást.  Ennek ellenére nem voltak kockák, jártasságot szereztek a harcművészetekben, és gyakorta látogatták a Kertvárosi Ólmozott Sarkantyús Alpakkák (KÓSA) meccseit is, ahol akkoriban a legendás Einstein-Podolsky-Rosen csatársor rúgta a bőrt.
Mikor Nagymedve már elérte az ivarérett kort, elindult, nekivágott a Rengetegnek. Útközben kisebb hímnemű állatokkal táplálkozott, a nőstényeikkel pedig párosodott. Rákapott a fura füvekre és gombákra is.
Egyszer épp egy ilyen spirituál-transzcendentális vacsora után feküdt a réten, nézte az eget, és hallucinációiban a metrikus terekben kalandozott. Arra ment épp egy egész cirkusz, kocsikkal, vad- és szelíd állatokkal, nagybajszú cirkuszigazgatóval, artistákkal, bohócokkal, tűz-és kardnyelőkkel, erőművészekkel, műlovarnőkkel, késdobálókkal, és egy teljes, kiválóan felszerelt TMK-val. Amint meglátta a réten heverő mackót, az igazgató így szólt:
-Na, ez se a méztől ilyen! Gyerünk, fogjátok be! Lesz már egy medve is a társulatban! - kacagott fel gonoszan, eleget téve a gonosz cirkuszigazgatókra vonatkozó előitéleteknek.
Amint a mackó felébredt a ketrecében, eléggé elcsodálkozott, hogy hová is került. Csak nézett, mint Van Gogh a Dolby Surroundra. De még nagyobb lett az elképedése, amikor karikát húztak az orrába, és medvetáncra kényszerítették. A nap végére igen el is búsult. Egyszer csak berepült a ketrecébe egy madárka, akiből csak úgy sugárzott az intellektus.
-Mit búsulsz, te melák? - kérdezte.
-Bevagyok ide zárva, és még a szeretteimet sem tudom értesíteni.
-Na, nehogy már egy ekkora böhöm nagy állat búsúlásra adja a fejét! Én elrepülök a családodhoz, és értesítem őket.
A madárka így is tett. Kismedve, amikor meghallotta, mi történt a bátyjával, egyből elővette a ládából a tarisznyáját, bepakolt egy kis hamubasült pogácsát, hagymát, juhsajtot, egy mp3-lejátszót rajta a teljes Manowar-diszkográfiával, és elindult kiszabadítani a bátyját.
Útja során találkozhatott volna egyéb állatokkal, akiknek szivességet tehetett volna, és ezért igéretet kaphatott volna arra, hogy a jövőben ezeket a szivességeket meghálálják, de ez nem történt meg. Egész sima kis útja volt, kisebb állatokkal táplálkozott, de neki már volt annyi esze, hogy ne üzekedjen annyi nősténnyel és hogy kerülje a fura füveket és gombákat. Meg is találta a cirkuszt, megvárta míg leszáll az éj, lopott a TMK-soktól egy jó kombinált fogót, levágta a lakatot bátyja ketrecéről, és együtt elszeleltek az éjszakába.
A két mackó és a madárka ezek után gyakran lógott együtt egy-két pofa sör mellett.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!


Jóslás

Egy nő éppen arról mesél anyámnak, milyen szép napokat töltött Jordániában, és hogy jött össze ott egy fickóval. Áradozik, képeket mutogat, és anyám ennek az élménybeszámolónak a meghallgatásáért fog 10000 forintot kapni. Hát, nehezebben is kerestek már pénzt.:)

2010. december 12., vasárnap

Annyi haszontalan dolgot írtam már ide, álljon itt valami hasznos is:

Sohase fagyassz le rókagombát! Megkeseredik.

2010. december 11., szombat

Meglepetés

Aironi-Biarritz 28-27

Dimitri Yachvili csak egy büntetőt rúgott.

Nemzetközi lettem

Horvátország 1


Magyarország 1


Amerikai Egyesült Államok 1
Belémbújt a kisördög. Iszonyatosan vidám vagyok, és folyamatosan vihogok, mint egy bakfis. Egyébiránt bazi jó állapot. :) A nap folyamán jön még egy mese!

2010. december 10., péntek

Chatelnék veled

Mint régi szép időkben

De már nincs miről

Számvetés

Eddig írtam 23 mesét.

Nézzük, a címzettek szerinti listát.

  1. K: 11 db
  2. Cz: 3 db
  3. Él: 2 db
  4. L: 1 db
  5. It: 1 db
  6. Hr: 1 db
  7. B: 1 db
  8. Zs: 1 db
  9. R: 1 db
  10. Rh: 1 db 

Nézzük a főszereplők szerinti eloszlást.

  1. Egyszerű lány : 7 db
  2. Királylány: 6 db
  3. Dalnok: 3 db
  4. Nyúl: 2 db
  5. Sárkány/Egyszarvú: 2 db
  6. Lány/Fiú: 1 db
  7. Ikrek: 1 db
  8. Hírnök: 1 db

A valós helyszínek szerinti megoszlás:

  1. Budapest és részei: 6 mese
  2. Krakkó: 4 mese
  3. Nyíregyháza: 3 mese
  4. San Sebastian, Szarajevó: 2 mese
  5. Tiszavasvári, New York, Lisszabon, Portó, Split, Zadar, Ancona, Bologna, Genova, Toulouse, Bilbao, Valladolid, Salamanca, Kuala Lumpur, Szlovákia, Varsó, Kaunas, Riga, Talinn, Diósgyőr, Szerencs, Záhony, Bonn, Bern, Barcelona, Marseille, Firenze, Tel-Aviv, Veszprém, Párizs: 1 mese

Igen, kicsit unatkoztam. Holnap jönnek a fiktív helyszínek. Most megyek piálni.

Mese XXIII.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leány. Egyszerű leány volt, semmiféle kékvér nem csörgedezett az ereiben. Egy faluban élt, ahol reggelente keveredett a hideg, a füst és a köd. Egyszer csak gondolt egyet, és elindult a közeli városba, szerencsét próbálni.

Volt ő abban a városban minden, csak akasztott ember nem: mosogatólány, felszolgáló, masamód, mosónő, szobalány. Szorgalmas és dolgos leány volt, ám a bér mindenhol annyira volt épp elég, hogy fel ne kopjon az álla. Ahogyan üldögél épp magában, egyszer csak megszólítja egy puccos dáma:

-Te, leány! Fiatal vagy, erős és egészséges, szegődj el hozzám!

-És mi lenne a dolgom?

-Férfiakat kéne szórakoztatnod.

-Szóval menjek el egy rosszhírű házba?

-Férjhez is mehetsz egy faragatlan tuskóhoz, az is ugyanazt fogja veled tenni, mint ezek a férfiak, és még nyomorban, megaláztatásban is kell majd élni. Én jómódot ígérek neked, emberhez méltó életet, és ki tudja, talán a kiemelkedés lehetőségét is.

A lány igen el is volt keseredve, tudta azt is, hogy alapjában véve igaza van az asszonyságnak, és mivel mint minden nőt, vonzotta is a kurtizánná válás gondolata, rá is állt a dologra.

Madame Hortense - mert így hívták a nőt - meg is tanított neki mindent: testének helyes ápolását, hogy hogyan társalogjon elmésen az itáliai reneszánsztól a politikáig mindenről, hogy hogyan szerezzen örömet egy férfinak, és persze magának is.

Hamarosan el is jött az idő, hogy fogadhassa az első kuncsaftot. Egy gazdag gabonakereskedő volt, világosbarna teveszőr kabátban és fekete kalapban. Jó kiállású férfi volt, akinek kezén ott díszelgett a jeggyűrű.

-Üdvözöllek, uram! Mi az, amihez kedved lenne? Mivel szórakoztathatnálak?

-Üdvözletem, kisasszony! Frissen megözvegyült férfi vagyok, a jeggyűrűt még mindig nem tudtam lehúzni az ujjamról. Egy kis gyógyírt keresek a karjaidban. Felejtesd el velem egy-két órára elhnyt nejemet, hogy aztán emléke még szebben, ámde szívemnek könnyebb módon tündökölhessen.

A lány tudta, mire van a gabonakereskedőnek szüksége. Sütött neki egy tepsi nagy csokidarabos brownie-t, és elkezdett mesélni. Elmesélte, hogy milyen lett volna a férfi és neje élete a továbbiakban. Mesélt a boldog évekről, amiket együtt töltöttek volna, a három gyermekről, akiket felnevelnek, az együtt töltött időskorról. Mesélt a kísértésekről, az elkerülhetetlenül is bekövetkező házassági krízisekről, és a végén megkérdezte, hogy mi lenne, ha fordítva történt volna, és a férfi hal meg előbb. A gabonakereskedő belátta, jobb így, hogy nem szeretett nejének kellett elviselnie a másik elvesztésének kínját. Meg persze a brownie is módfelett ízlett neki. Olyan megnyugvással tért haza, amelyet semmilyen gyönyör vagy érzékiség nem adhatott volna meg neki.

A következő kuncsaft egy ifjú volt. Lángoló üstökű költő, aki szexuális tapasztalatszerzésre vágyott, és persze vonzotta a bordélyok világa is, mely nem egy írónak szolgált ideiglenes lakhelyéül.

A lány tudta, mire van az ifjúnak szüksége. Könnyű kelmékbe öltözött, és egész éjjel táncolt a fiúnak. Eltáncolta neki, milyen is lesz az élete. Eltáncolta az írás szenvedélyét és a szenvedést, amit okoz. Eltáncolta a sikereket, amiket el fog érni. Eltáncolta a nők hadát, akik a karjaiba fognak omlani, és eltáncolta azt az egyet is aki hű társa lesz. Nem volt éppen egy könnyű feladat, de még a Nobel-díj bizottságot is sikerült eltáncolnia. A költő olyan eksztatikus állapotban tért haza, amelyet semmiféle gyönyör vagy érzékiség nem adhatott volna meg neki.

A fiatal tolnok nem maradt sokáig távol, összeadta magát a műintézmény egyik jeles kéjhölgyével, Vastag Bertával, és délelőttönként az egyik hátsó szobában írogatta műveit. Kell jobb hely az alkotásra, mint egy bordély nappal?

A harmadik kuncsaft egy jóképű dalia volt. Hossz háborúból tért meg, ahol rengeteg szenvedést és halált látott. A lány egyből tudta, mire van a katonának szüksége.Vannak olyan helyzetek, amikor a szavak vagy a tánc mit sem érnek. Odalépett hozzá, mutatóujját a férfi ajkaira tette, jelezvén, hogy ne szóljon egy szót se. Levetkőztette, megfürdette, aztán szerelmeskedtek. A dalia olyan boldog állapotban tért haza, amit csak a gyönyör és az érzékiség adhatott meg neki.

A vitéz aztán a következő este megszöktette a lányt, ellovagoltak egy messzi-messzi királyságba, ott nyitottak egy roncstelepet, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

2010. december 8., szerda

Buhera mátrix

Épp a Pusztítót nézem,(legalább akkora kedvencem a kilencvenes évek akciófilmjei közül, mint az Utolsó cserkész, ami mellesleg vasárnap volt) így tanúja lehettem egy beszavazóshownak. Ennek kapcsán jutott eszembe Litkai Gergely kis listája:

  • A normális világban sohasem kapsz kétszázezer SMS-t, hogy ne gyere ki a lakásodból.
  • Fogalmilag kizárt, hogy a Blikk címlapjára kerülj azzal, hogy fürdés közben arról beszélgetsz, hogyan csinálod hátulról, maximum a lichthóf túloldalán lakók nem köszönnek többet.
  • Ha fiú létedre napi három órát töltesz hónaljepilálással, és az álló szoláriumban, nem rajongói klubod alakul, hanem leköcsögöznek a kocsmában.
  • Ha fél év után feltételesen kijössz a házból, nem műsorvezetői állást ajánlanak, hanem pártfogó felügyeletet. 

2010. december 7., kedd

Most épp new york-i időszakom van:

  • Woody Allen-filmek
  • How I met your mother
  • Paul Auster: Invisible
  • Mese egy kedves ismerősnek, akihez nagyon közel áll New York.

Talán jót tenne nekem most egy nagyváros. Legalább is ennél nagyobb.

Mese XXII.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Királylány. Apja könyvelő volt, anyja harsány. A két szülő útjai elég hamar elváltak egymástól, ám furábbnál-furább párok és párcserék után mindketten meglelték az ideális mostohaszülőt a Lány számára.

A Hercegnő a Jobbik fővárosában nevelkedett süldőlány koráig, de a líceumot már a szomszédos királyság székhelyén végezte. Itt is hamar megszervezte udvartartását, amelyet a kívülállók csak a Bandának hívtak. Ez látszólag egy demokratikus közösség volt, ám valójában a Királylány irányította. Boldogan teltek ebben a közösségben napjai. Reggel kávé, átvágás a virágokkal teli parkon, beviharzás a líceumba, rágyújtás, társadalmi élet, órákkal tagolva. Esténként néha egy kis italozgatás. A film-színház-muzsika-irodalom újdonságai. Néha beleszeretett egy-egy lovagba, aki az apja lehetett volna.

Az egyetemi stúdiumokat már a birodalom székhelyén végezte. Az elején itt is körülbelül azt csinálta, mint gimnazista korában, csak még jobban kitágultak a határok. Most már nem kellett eljátszania a nagyvárosi, liberális értelmiségit, szép lassan azzá is vált. Film-színház-muzsika újdonságai, most már saját szemével látva, egyre több pia,és korban is már hozzáillőbb partnerek. Már csak kétszer olyan idősek voltak, mint ő. Szép, ámde haszontalan okfejtések a világ dolgairól.

Néha átrándult egy messzi királyságba is, meglátogatni anyját. Egy fél évet töltött is ebben a királyságban, de nem tetszett neki.

Egyszer csak nagy változások következtek be az életében. Leszokott a dohányzásról, és generációváltás következett be szerelmi életében: megtalálta élete párját, egy jámbor, ámde szeretnivaló és víg vitéz személyében. Mert ahogy maga mondta: hiába minden ész, vagyon, humor vagy érdem, semmi nem ér annyit, mint egy fiatal, feszes fenék, amiről a szúnyog is lepattan.

Telt-múlt az idő, és a két fiatal elhatározta, hogy összebútorozik. El is hívták ismerőseiket, hogy segítsenek nekik ebben. Minden rendben is ment, az új kastély szép lassan megtelt berendezési-és használati tárgyakkal. Már csak egy szekrénysor maradt. Fehér, pozdorja szekrénysor volt, műanyag aranyozásokkal az ajtókon. Ezt próbálták megmozdítani, de sehogy sem sikerült, hiába tolták-vonták, sőt egyszer csak kinyílt a bárszerkény ajtaja (hisz mi más is lehetne egy szekrénysor szája) és hammm! bekapta egyiküket. Na, ennek már a fele sem volt tréfa. Jöttek hercegek, grófok, vitézek, nagykalapú tótok, válogatott cigánylegények a világ minden részéről, de egyikük sem tudta még egy arasznyit sem megmozdítani a szekrénysort.

Egyszer csak arra sétált egy ősz szakállú koldus, aki megállt a rettenetes bútor előtt, és így szólt:

-Ez ellen a pokolfajzat ellen nem használ semmi, csak a Csodálatos Műbútorasztalos. Őt kell elhívni Kőbányáról.

El is szalajtottak érte. Épp reggelijét fogyasztotta: abárolt szalonnát fehér kenyérrel és cseresznyepaprikával. A Mester magára kapta csodatévő szerszámövét, és már indult is megvívni az ádáz bútorral.

Mikor odaért, megállt a szekrénysor előtt, 1-2 percet gondolkodott, majd előkapta csillagcsavarhúzóját, és kimondva a varázsigét: -Baszd meg a herőccet! - darabjaira szedte a bútort, így már gyerekjáték volt felvinni.

A Csodálatos Műbútorasztalost gazdagon megjutalmazták, a két fiatal pedig boldogan élhetett új otthonában, míg... De ez már a jövő meséje.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

2010. december 6., hétfő

Érdekes lista

Pingy Web Application - Ping Tool

Some Blogs you might want to visit while waiting:

http://vekengesek.blogspot.com
http://ancient-archeology.blogspot.com
http://antiquegreece.blogspot.com
http://goddessesandgod.blogspot.com

Türelmetlen vagy

Igazat mondat veled

Ostobaságod

2010. december 4., szombat

Léted befonja

zeitgeist könnyűsége

Csak a tested kell


Megint egy idézet

Van egy német szó, amelynek a világ közös nyelvében lenne a helye, nem tudom, van-e magyar megfelelője: ez pedig a zeitgeist. Ez valami olyasmi, mint a korszellem, egy század mentalitását jelenti. Ha igazodsz ehhez a korszellemhez, van egy bizonyos nyelvhasználat, egy bizonyos gondolkodásmód, egy bizonyos érzésvilág, amely az adott témához kapcsolódik. A zeitgeist, amit leginkább a sajtó, a média formálnak, felkínálja, hogy cselekszik az emberek helyett. Megmondja az embereknek, hogy mit gondoljanak bizonyos dolgokról, és az emberek elfogadják, majd annak megfelelően cselekszenek.

Martin Walser

2010. december 2., csütörtök

Arcom temetném

Hajadba, illatodba

Tested a gazdag

Történet nekem

Ezt a történetet én kaptam.  Bátorítsuk az ifjú szerzőt, úgyhogy lájkoljátok!

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy nap, még a rendszerváltás előtt. Négyen születtek meg. Kettő-kettő. Egy-egy pár. Az ABC sorrendjében az elsők (Rekrik) most a számok, a hegyek és a nők világában élnek. A másik pár egyik fele talált magának egy – ha már meséről van szó, akkor hajrá, adjunk neki álnevet – Macit. Ők ketten biztos vagyok benne hogy be fog járni a fél világot, most nagyon boldogak, egymásnak termetette őket az Ég. Tudom, tudom, ilyen csak a filmekbe létezik, de ez így van, mert nekem Anijeneb mondta. Elérkeztünk mesénk főszereplőjéhez. Elég régóta él már Vadkeleten. 10 évvel kevesebb ideje, mint Rekrik. De ez a idő elég volt arra, hogy Anijeneb egyike legyen a legérdekesebb embereknek, akikkel Rekrik találkozott. A pubertáskor kezdetekor mindig érdekes egy olyan ember, akinek a leghamarabb nő szőr „ott”. De hamar kiderült, hogy Anijeneb sok szempontból is meghatározó volt Rekrik életének. Ő volt A lázadó, A mindentudó, és A semmit-nem-tudó egyszerre. Érdekes módon, Enejaib és Rekrik barátsága akkor kezdődött igazán, amikor otthagyták azt a helyet, ahol az újkori történelmet tanították. Persze ezt a tudományt már Enejanib akkor is jobban tudta a tanárnál, aki valószínű, hogy (magyar tanár lévén is, 2in1, effiviency is our way) az olyan mondatok után- amit csak úgy, odabiggyesztve közölt velem magyarórán, miközben I. András seregének egyik kiváló katonájáról tanultunk - hogy „Búvár Kund vagyok, a parazita” , valószínű nem maradásra késztette volna a teremben. Az ifjúkor kezdetekor Enejanibnak nem parancsolt senki, őt lehetett vagy nagyon szeretni, vagy nagyon nem. Az tetszett nekem igazán, hogy Ő ezt leszarta.”Én eladom neked, jó ha megveszed
de azt is leszarom hogyha nem ezt teszed”Shit on it – mondja a jól nevelt angol.
Rá mindig lehetett számítani. Kik voltak a Ratkó gyermekek, és ki vezet a BL-ben? Egy kis fejtágítás után, próbálkozott Csernus Imre nyomdokaiba lépni. Mennyire élvezte ezt akkor is, emlékszem, amikor egy egy, lazának induló rokkinnes sörözés alkalmával kifejtette az anatómia lányok számára talán nem igazán emészthető részleteit, sok-sok addig általam jól ismert biológiai folyamatok meghatározó mozgatórugóit. Majd jött a postás korszak, most felnövök, megmutatom a világnak, hogy nem csak olvasni tudok, hanem pénzt keresni, mindenki bakaphatja. Azt hiszem, sokkal boldogabb volt akkor, mint most. Aztán egy szép napon felkelt, és „Chc? si? uczy? j?zyka polskiego”, a kompenzáció magasfoka. Nyilván kellett egy ál-arc is, hogy nézne már ki, hogy Anijeneb, az élő lexikon, nem tanul mellette világorodalmat is, beikszelte azon a bizonyos lapon, és sikeresen el is kezdte a lengyel-magyar barátság irodalmi és kultúrális alapjait tanulni, és elsajátítani. Hogy hogy nem, Polska wygra?a. Kicsit olyan nekem, mint azok a bohócok, akik szórakoztatják a világot, bármikor, bárhol, de a cirkusz után egyedül fekszenek le az istálló mellett. Azáhgyeríny nem lenne az a város nélküle. Enejanib jön, ott van, bármi történjen is.
Az örök keresgélő, az örök menekülő egyszerre. Megy-megy, maga sem tudja hova, néha, tiszta pillanataiban megvilágosodik, és igen, kellenek az emberek, kell a sör-cigi-unicum kombó, ami mellett el lehet regélni a sok, munkája miatt nem mindig a lényegre koncentráló embereknek azt, ami valójában a sorok között történik, de a kérdés mindig felmerül, hogy Enejanibnak jó-e ez így? Tudom, Ő lesz az az ember, aki a legőszintébben fogja nekem mondani, hogy igen, én itt boldog vagyok, de ez az itt ez nem a Vadkelet lesz. Azt hiszem, még meg kell találnia az Alaptábort.

2010. december 1., szerda

Öleljen meg valaki.