Mese XXIV.

Egyszer volt, hol nem volt élt egyszer két medvebocs. Nagymedve és Kismedve. Szüleik praktikus okokból nevezték el őket így, nem pedig az asztronómia iránti vonzódásuk miatt. A két bocs szépen növekedett, Nagymedve talán egy kicsit jobban is. Szerették a számítógépes játékokat,  a Hatalom Kártyái Kártyajátékot és a Satyrlord című zseniális filmalkotást.  Ennek ellenére nem voltak kockák, jártasságot szereztek a harcművészetekben, és gyakorta látogatták a Kertvárosi Ólmozott Sarkantyús Alpakkák (KÓSA) meccseit is, ahol akkoriban a legendás Einstein-Podolsky-Rosen csatársor rúgta a bőrt.
Mikor Nagymedve már elérte az ivarérett kort, elindult, nekivágott a Rengetegnek. Útközben kisebb hímnemű állatokkal táplálkozott, a nőstényeikkel pedig párosodott. Rákapott a fura füvekre és gombákra is.
Egyszer épp egy ilyen spirituál-transzcendentális vacsora után feküdt a réten, nézte az eget, és hallucinációiban a metrikus terekben kalandozott. Arra ment épp egy egész cirkusz, kocsikkal, vad- és szelíd állatokkal, nagybajszú cirkuszigazgatóval, artistákkal, bohócokkal, tűz-és kardnyelőkkel, erőművészekkel, műlovarnőkkel, késdobálókkal, és egy teljes, kiválóan felszerelt TMK-val. Amint meglátta a réten heverő mackót, az igazgató így szólt:
-Na, ez se a méztől ilyen! Gyerünk, fogjátok be! Lesz már egy medve is a társulatban! - kacagott fel gonoszan, eleget téve a gonosz cirkuszigazgatókra vonatkozó előitéleteknek.
Amint a mackó felébredt a ketrecében, eléggé elcsodálkozott, hogy hová is került. Csak nézett, mint Van Gogh a Dolby Surroundra. De még nagyobb lett az elképedése, amikor karikát húztak az orrába, és medvetáncra kényszerítették. A nap végére igen el is búsult. Egyszer csak berepült a ketrecébe egy madárka, akiből csak úgy sugárzott az intellektus.
-Mit búsulsz, te melák? - kérdezte.
-Bevagyok ide zárva, és még a szeretteimet sem tudom értesíteni.
-Na, nehogy már egy ekkora böhöm nagy állat búsúlásra adja a fejét! Én elrepülök a családodhoz, és értesítem őket.
A madárka így is tett. Kismedve, amikor meghallotta, mi történt a bátyjával, egyből elővette a ládából a tarisznyáját, bepakolt egy kis hamubasült pogácsát, hagymát, juhsajtot, egy mp3-lejátszót rajta a teljes Manowar-diszkográfiával, és elindult kiszabadítani a bátyját.
Útja során találkozhatott volna egyéb állatokkal, akiknek szivességet tehetett volna, és ezért igéretet kaphatott volna arra, hogy a jövőben ezeket a szivességeket meghálálják, de ez nem történt meg. Egész sima kis útja volt, kisebb állatokkal táplálkozott, de neki már volt annyi esze, hogy ne üzekedjen annyi nősténnyel és hogy kerülje a fura füveket és gombákat. Meg is találta a cirkuszt, megvárta míg leszáll az éj, lopott a TMK-soktól egy jó kombinált fogót, levágta a lakatot bátyja ketrecéről, és együtt elszeleltek az éjszakába.
A két mackó és a madárka ezek után gyakran lógott együtt egy-két pofa sör mellett.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!