2+1 apróság

Ma van egy éve, hogy Madörrel, Busival és Alkesszal elmentünk Łukaszért Miskolcra. Jó mulatság volt.
"Soha nem dugnám a fejem a gáztűzhelybe egy veled töltött este után." Milyen szép is lenne így udvarolni egy lánynak. A vasutasok biztos úgy teszik a szépet, hogy: Szép vagy, mint a ceglédi állomás!

Lám elmúlt sok tavasz...

Bár mostanában sem történik semmi érdekes az életemben, úgy gondolom, hogy egy-két apró dolog azért megér egy postot.
Egy hete olvastam el a Vendégjáték Bolzanóbant. Nekem Máraihoz hangulat kell, nem tudom bármikor olvasni, de ez a könyv most nagyon rámtalált. Tényleg elállt néha a lélegzetem, mennyire is meg tudja fogni a férfi-nő kapcsolatot. Vannak könyvek, amik ha nem is változtatnak meg, azért belédégnek. Ez is ilyen.
Csütörtökön láttam a Mestert a Gödörben. Kint emberek tömege, akik azt a maszkot vették fel, hogy gondtalanul és civilizáltan szórakoznak, mintha egy kávé megívása ezen a helyen a saját különlegességükbe vetett hit manifesztuma lenne. A benti maszkok pedig azt játszották, hogy ők mekkora intellektuelek, közben pedig milyen lazák, mert sörrel és cigivel a kézben hallgatják Garaczilacit meg azt az egzotikus lengyelt. Annyira látszott rajtuk, hogy el akarják leplezni saját középszerűségüket, és próbálnak minél különlegesebbnek tűnni. Így lettek egyformák. Ebben a környezetben még üdébb élmény volt a börtönviselt csavargó, mintha csak azt mondta volna:"-Nos, öntetszelgő seggfej barátaim! Itt vagyok, és nem akarok másnak mutatkozni, mint ami vagyok. Sokkal többet átéltem, mint ti összesen fogtok, mégis tudom, hogy nem tudhatok szart se." Persze maga a beszélgetés is remek volt, nagyon tetszett az a melankólia, ami sugárzott Stasiukból, és az a finom önirónia is, amit használt. Egy örök, langaléta kamasz.
Az estét ikertestvéreimnél töltöttem. Egy 3 jóbarát{a név kötelez} nevű zuglói kocsmában iszogattunk, és elképesztően jót beszélgettünk. Nagyon jókedvűen hajtottam álomra a fejemet. Kellett ez a kis kirándulás, mint egy falat kenyér.
A pénteki nap legfontosabb eseménye a hazaút volt. Még Baksáék könyvespolcáról levettem Nick Hornby: Egy fiúról című művét. Hát, testvéreim az Úrban, régen nevettem ennyit egy könyvön. Utastársaim biztosan hülyének néztek, hogy szabálytalan időközönként felnevetek, és láthatóan olyan jókedvem van, hogy biztosan őrült vagyok, vagy valamilyen tudatmódosító hatása alatt állok. Való igaz, nagyon virágos kedvem volt, belém bújt a kisördög, és nagyon élveztem.
Vasárnap meglátogattuk apámék rokonait. Apám rokonai, mert számomra csak egy csomó vadidegen ember, akire azt mondják, hogy a rokonom. Nyűgös is voltam, de akkor sem tudtam faragatlanul bánni velük, mert annyira rendesek és annyira vesztesek voltak. Útban odafelé megálltunk Tokajban pisilni, meg egy kávéra. Olyan bögyös volt a pultuslány, hogy az már viccesen közhelyszerűnek tűnt. Na, és melyik szám szólalt meg, miközben a kávét ittam? A This is the life.
Hétfőn elmentem Gerinctornára Török Zsolthoz. Hát, körülbelül annyi haszna volt, mint Tinódinak egy éves bérletet venni a Figaró Borbélyműhely és Modellstúdióba . Legalább felfrissültem.
Keddről szerdára Kerekperecevővel álmodtam. Olyan szép álom volt, hogy bearanyozta az egész napomat.

Német film

Szeretem a német filmek finom utalásait. Amikor Daniel Brühl azt mondja a Good bye Leninben, hogy: Megkezdődött a történelem legnagyobb szemétfelhalmozása(leomlott a berlini fal), vagy hogy a nyári, magyarországi nyaralásról 20.000-ren nem jöttek vissza(magyar-osztrák határ megnyitása) az zseniális. A Das Leben der Anderenben pedig az tetszik, amikor a Stasi-ügynököt megfenyegeti a főnöke, hogy nyugdíjig leveleket fog nyitogatni, és utána ledobja az újságot a kocsi anyósülésére. Az újság legnagyobb szalagcíme:Mihail Gorbacsov lett az SzKP új főtitkára.
Ha már Gorbi:http://www.youtube.com/watch?v=C9lvzzH0STw&feature=PlayList&p=FBF064BB710DFAC6&playnext=1&playnext_from=PL&index=11

Apró örömök

A hétvégén Montyka volt fodrásznál. Most bazi jól néz ki.
Megkezdődött az angol rugby-bajnokság.
Hát, ezek is valamik.

Szeptember

Szeretem a szeptembereket. Vénasszonyok nyara, még süt a nap, de már nem izzadok. Szeptemberben mindig kezdődik egy új tanév vagy valami más. 2001: Harmadikos gimis voltam, tudtam, hogy ez lesz életem egyik legszebb éve, és az is lett. 2002: Az érettségi éve, továbbtanulás izgalmai. 2003: Az egyetemi élet kezdete, ismerkedés a felsőoktatással. 2004: Az első és eddig egyetlen munkám, a postáskodás. 2005: A lengyel szak kezdete. Emlékszem, ez különösen varázslatos volt, nagyon szerettem. 2006: Egy új szerelem és a kormányellenes tüntetések{Találkozzunk a Kossuth-szobornál, a Gyurcsány, takarodj! felirat alatt!}. 2007: Tesóm elmegy Franciaországba, Bohó visszatér az életembe. 2008: Italozó életmód Madörékkel és Klárikuékkal. Hogy ez a szeptember mit fog hozni? Ez majd kiderül. Az minden esetre bíztató, hogy jövő csütörtökön jön Stasiuk.
Mi a vihar van most velem? Megint hiányzik egy pindurit Krakkó, de most nem az, hogy ott éljek, hanem az ott eltöltött idő, testvéreimmel az Úrban. A nosztalgia azon formája ez, hogy jó visszaemlékezni a régi, szép időkre.
Azok a dolgok, amiket meg kéne oldani, még megvannak, de most már egyre közelebb a változás. Igazából erről beszélni egyre unalmasabb, inkább csinálni kéne, oszt csoki.
Hiányzik a lengyel, ezért feladok egy hírdetést, hátha jelentkezik valaki.
Kevéssé él bennem most a vágy, hogy társadalmi életet éljek, és azt is inkább mint kultúrális tevékenységet képzelem el,nem mint iszogatást a Fácánban vagy az Ibolyában. Na meg az utóbbi időben kissé elfelejtettem az olvasás szépségét is, hetente legalább egy estét jó lenne olvasgatással tölteni. Azért hetente egy estét biztos hogy italozó életmóddal fogok tölteni.;)
Végül: Hiányzol Kislány, hogy Mózes fakasszon belőled vizet!;)