Könyvfesztivál

Pénteken, 4 év után (2008-ban Krakkóban voltam, 2009-ben Huelle-n a Lengyel Intézetben, 2010-ben pedig Londonban) megint voltam a Könyvfesztiválon. Az Öregéknek volt egy kis dolguk Budán(Országos Levéltárból iratokat kihozni, Hadtörténeti Múzeumba pálinkát vinni, aktatáskában, Don-kanyart megjárt tábornokok unokáival kvaterkázni, meg elhozni néhány sarkantyút) ezért engem is elvittek. Szóval egy pindurit álmos voltam.
Fél 10-kor raktak ki apámék a Mammutnál (egész nap a Széna tér járt a fejemben, Cseh Tamástól). A Mammutban pisiltem egyet, aztán ittam egy kávét. Utána elindultam, de persze teljesen rossz irányba. Bolyongtam egy kicsit a II. kerületben, amit igazából nem bántam, mert szeretek arrafelé sétálni. Fél 11-re végül is csak megtaláltam a Millenárist. Végigjártam a standokat, megvettem az Ördöngös időket és a Sárkányok enciklopédiáját. Utána felfedeztem egy kicsit a Millenárist. Fél egy-egy körül megérkezett Kerekperecevő, vele elnevetgéltünk egy padnál ülve, miközben Andrus Kivirahk sétált el mellettünk, és Sárközi Mátyás kávézott mögöttünk. Pont az ilyenek miatt szeretem a Könyvfesztivált. Kettőtől megnéztük Kivirahket. Eddig is nagyon szerettem a könyveit, de kezdek rájönni, mennyi hasonlóság is van a világlátásunkban és a lelki alkatunkban. Ráadásul nagyon szimpatikusak voltak az eseményen megjelenő finnugrók is.
Háromtól pedig Olga Tokarczuk volt. Jó volt megint otthonos nyelvi környezetben lenni, a beavatottság-tudat, hogy valaki idegen nyelven kérdez, erre idegen nyelven kap választ, és mindezt én értem.:) Ott volt Pálfalvi Lajos is, akire már régen kiváncsi voltam. Olga Tokarczuknak pedig olyan gyönyörű, mosolygó szeme van, hogy az rabul ejti az embert!:) Fél 4-kor el kellett jönnöm, mert apámék indultak haza.
Hazafelé még ettünk egy jót(harcsapaprikás túrós csuszával), aztán 8 körül hazaértünk.
Nagyon jó kis nap volt, találkoztam nemes lelkű írókkal és nemtelen újságírókkal, emberekkel, akiknek már írtam mesét. Ja, és egy nagyon szimpatikus bazseválóval is. :)

Pótlás II.: Krynica

Szombat: Elmentem Miskolcra, ott irány a buszmegálló, fél órát vártam, miközben olyan lények mentek el mellettem, akik már elvesztették emberi arcukat. Mindezt azért, hogy rossz helyen szálljak le. Miskolc a számomra legellenségesebb város, ahol valaha jártam. És ezt nem Szpari -szurkolói múltam mondatja velem. Végül is megtaláltam a jó Shell-kutat, találkozás a régi, kedves ismerősökkel. Útközben megálltunk Bártfán. Olyan az a város, mint egy megelevenedett Szindbád-novella. Megérkezés a szállásra, eléggé stresszes egyezkedések, szobakiosztás. Este Magyar Korona.

Vasárnap: Síbérletek megvétele, kölcsönzés. Este 3 lengyellel beszélgettem egy kis kocsmában. Volt ott egy yorkie is, akit Tygrysnek hívtak.

Hétfő: Remek szalonnát, tepertőt és disznósajtot ettem Palibácsi jóvoltából. Egy kis kóstoló otthonról.

Kedd: Zakopane. Kis kompániánk legjófejebb társaságához csapódtam, úgyhogy elég kellemes volt. Szemberöhögtem egy koboldarcú pincérlányt (mea culpa!) és megtanultam, hogyan lehet nem létező mopsszal csajozni. Mondjuk azt vicces volt látni, hogyan hüledezik az idősebb generáció azon, hogy mi lett Zakopanéból. Ők még arra emlékeztek, hogy a górálok árulják az oscypeket a kosarakból. Most meg mindenhol bóvli, fények, zajok, élő szobrok, KFC.

Szerda: Krakkó. Már maga az odaút is tetszett, reggel át a havas Beszkideken, megvolt a maga bája. Ahogy közeledtünk a város felé, már alig bírtam a seggemen ülni, olyan voltam, mint egy kisgyerek, aki várja a karácsonyi ajándékot. A Plac Inwalidówon le is szálltam, osiemkával el a Bagateláig. Akartam enni egyet a Sphinxben, de a Főtéren lévő már bezárt, ezért a bar mlecznyben ettem egy barszczot meg pierogit. Kávé a Prowincjában. Érdekes volt, hogy nem lehetett rágyújtani (november 10. óta nem lehet zárt, nyilvános helyen), meg nem épp egy hetilapot olvasgattam, de a kávé jó volt, és legalább füst se volt. Igazából nem fogom bánni, ha Magyarországon is bevezetik a dohányzási tilalmat. Legalább én is kevesebbet fogok rágyújtani, és a dohányzásnak is lesz egy apró szertartás-jellege. Viszont a wc szörnyű volt. 2008. októbere óta, bármikor Krakkóban járok, a Prowincjában szarok egyet, és eddig nagyon meg is voltam elégedve a mellékhelyiséggel, de most olyan volt, mintha egy bombatámadás érte volna. Utána elugrottam az Alchemiába egy sörre. Ott még rá lehet gyújtani, mert a termeket el lehet zárni egymástól. Az Alchemia is megváltozott egy picit. Egyre világosabb és tisztább helynek tűnik, kezd kiveszni belőle a misztikum. Ezek után elmentem a krakkói Down-egyesülethez, hogy megbeszéljük a budapesti Down-nap részleteit. Mivel az egyesület irodája pont két ajtónyira van a Dymtől, oda is betértem egy sörre. Fura az, hogy egy helyet Füstnek hívnak, és nem lehet rágyújtani. :) Utána Empik, egy kóla a volt Od Novaban (pisilnem kellett, ezért mentem le). Villámlátogatás a volt sulimban, Wawelben (a Kaczyński-sírokat nem tudtam megnézni) és a Collegium Maiusban(épp remont van). Elugrottam a Żaczekhoz, mert ott van a nemzetközi buszparkoló, és meg kellett valamit kérdeznem Palibácsinak. Onnan egy 103-sal elmentem a Lewiathanhoz, ahol bevásároltam. Olyan hideg volt, hogy a Padon épp nem ült senki. Még egy kávé a Cicibárban (Ryba Babel). Egy 20-as villamossal kimentem az állomásra, és irány Krynica. A Beszkidek éjszaka, hóesésben is szépek.

Csütörtök: Voltam a krynicai kultúrházban Stasiuk-találkozón (a találkozó teljes anyaga, többször látszom is: http://www.tvkrynica.pl/index.php?film=278&pokaz=). Rengeteget nevettem, utána potom áron megvacsoráztam.
Péntek: Hazajöttem. Fránya Miskolc. :) Majdnem annyira visszataszító az a város számomra, mint Philip Rivers.

Tegnap ráakadtam egy nagyon jó blogra: http://lysistrata-orwhatyouwill.blogspot.com/
Kerekperecevő egyik koleginája írja. Iszonyatosan jó stílusa van, nagyon gördülékeny az egész, olyan dolgokról ír, amiket én is átéltem, vagy átélhettem volna. Érdekelne, hogy milyen lehet a kis buksza a való életben. Szerintem rendszeres olvasója leszek.
Talán emiatt is, de elkezdtem Shakespeare-t olvasni. Aki ismer, az tudja hogy a III. Richárdot imádom{York napsütése rossz kedvünk telét...}, de tegnap elolvastam már a Lovátett lovagokat, a Vízkeresztet és a Makrancos hölgyet is{a Vígjátékok kötetet vittem magammal}.
Délután elugrottunk nagymamáékhoz is, mert ma reggel el kellett vinnünk nagypapát a tüdőszanatóriumba. Nagymama persze megint rengeteget sütött-főzött. Az jutott eszembe, hogy ha nagymamát rászabadítanám Adam Richmann-re(ManvsFood), akkor mi lenne? "Az ember és a nagyi küzdelmében MA A NAGYI nyert!(ManvsGranny)
Nagyiéknál nagyon jól esett a csend és a levegőben szálló virágillat. Este a könyvtárszobában ( http://vekengesek.blogspot.com/2009/11/konyvespolc.html) olvasgattam a fent említett drámákat, miközben az empetrójkámon a Bartók Rádiót hallgattam. Többek között a Tannhausert(annyira tetszik, hogy éppen a Wagner összest töltöm le), és persze arra is rá kellett jönnöm, hogy milyen szép is lenne életem végéig jó barátságokat ápolni a Bach-okkal. Meg persze idióta SMS-eket is küldözgettem.
Reggel lecsókolbász+tea, aztán irány a Kékes.

London

Csak eljutottam végre Londonba. Hogy milyen is volt ez a hétvége? Nagyon jó. Következzék itt egy lista, hogy mik is tetszettek:
- A kávézás Kerekperecevővel {alliteráció} a repülőtéren
- A londoni HÉV-közlekedés (imádom, hogy nem kell lemenni a föld alá, oda rendes ember amúgy sem megy)
- Sutton békéje és csendessége
- A Temze
- Fulham, Kensington, Chelsea
- A double-deckerek
- A The Times
- A Cadbury buttons
- A Twickenham
- Foster's sört inni egy pub előtt

Krynica 2010

Február 28 és március 6 között megint sikerült kijutnom Lengyelországba. Egy sítábornak tolmácsoltam. Nagyon rendes emberek voltak, velem mindenki kedves volt, a sofőrrel, Pali bácsival különösen jóban lettem. Megtudtam, hol van Bicske{onnan jöttek}. Megismertem Krynicát, Miskolcot és Felsózsolcát. Voltam Krakkóban: Wawel, bar mleczny, Prowincja, Collegium Maius, Wisła-part, Alchemia, Batorego. Ittam Żywiecet meg barackos-narancslevet, ettem żureket meg pierogi ruskiet. Megtanultam a sieléssel és a végtag-sérülésekkel kapcsolatos kifejezéseket. Megvettem az új Stasiukot. Megfáztam. Nagyon élveztem az egészet. Jövőre is megyek.
Ja, is itt egy kis illusztráció:
http://krynica2010.blogspot.com/

Lám elmúlt sok tavasz...

Bár mostanában sem történik semmi érdekes az életemben, úgy gondolom, hogy egy-két apró dolog azért megér egy postot.
Egy hete olvastam el a Vendégjáték Bolzanóbant. Nekem Máraihoz hangulat kell, nem tudom bármikor olvasni, de ez a könyv most nagyon rámtalált. Tényleg elállt néha a lélegzetem, mennyire is meg tudja fogni a férfi-nő kapcsolatot. Vannak könyvek, amik ha nem is változtatnak meg, azért belédégnek. Ez is ilyen.
Csütörtökön láttam a Mestert a Gödörben. Kint emberek tömege, akik azt a maszkot vették fel, hogy gondtalanul és civilizáltan szórakoznak, mintha egy kávé megívása ezen a helyen a saját különlegességükbe vetett hit manifesztuma lenne. A benti maszkok pedig azt játszották, hogy ők mekkora intellektuelek, közben pedig milyen lazák, mert sörrel és cigivel a kézben hallgatják Garaczilacit meg azt az egzotikus lengyelt. Annyira látszott rajtuk, hogy el akarják leplezni saját középszerűségüket, és próbálnak minél különlegesebbnek tűnni. Így lettek egyformák. Ebben a környezetben még üdébb élmény volt a börtönviselt csavargó, mintha csak azt mondta volna:"-Nos, öntetszelgő seggfej barátaim! Itt vagyok, és nem akarok másnak mutatkozni, mint ami vagyok. Sokkal többet átéltem, mint ti összesen fogtok, mégis tudom, hogy nem tudhatok szart se." Persze maga a beszélgetés is remek volt, nagyon tetszett az a melankólia, ami sugárzott Stasiukból, és az a finom önirónia is, amit használt. Egy örök, langaléta kamasz.
Az estét ikertestvéreimnél töltöttem. Egy 3 jóbarát{a név kötelez} nevű zuglói kocsmában iszogattunk, és elképesztően jót beszélgettünk. Nagyon jókedvűen hajtottam álomra a fejemet. Kellett ez a kis kirándulás, mint egy falat kenyér.
A pénteki nap legfontosabb eseménye a hazaút volt. Még Baksáék könyvespolcáról levettem Nick Hornby: Egy fiúról című művét. Hát, testvéreim az Úrban, régen nevettem ennyit egy könyvön. Utastársaim biztosan hülyének néztek, hogy szabálytalan időközönként felnevetek, és láthatóan olyan jókedvem van, hogy biztosan őrült vagyok, vagy valamilyen tudatmódosító hatása alatt állok. Való igaz, nagyon virágos kedvem volt, belém bújt a kisördög, és nagyon élveztem.
Vasárnap meglátogattuk apámék rokonait. Apám rokonai, mert számomra csak egy csomó vadidegen ember, akire azt mondják, hogy a rokonom. Nyűgös is voltam, de akkor sem tudtam faragatlanul bánni velük, mert annyira rendesek és annyira vesztesek voltak. Útban odafelé megálltunk Tokajban pisilni, meg egy kávéra. Olyan bögyös volt a pultuslány, hogy az már viccesen közhelyszerűnek tűnt. Na, és melyik szám szólalt meg, miközben a kávét ittam? A This is the life.
Hétfőn elmentem Gerinctornára Török Zsolthoz. Hát, körülbelül annyi haszna volt, mint Tinódinak egy éves bérletet venni a Figaró Borbélyműhely és Modellstúdióba . Legalább felfrissültem.
Keddről szerdára Kerekperecevővel álmodtam. Olyan szép álom volt, hogy bearanyozta az egész napomat.

Harún és a Mesék Tengere

Mostantól minden bejegyzésnek egyik számomra kedves könyv címét fogom adni. Krzysztof Varga járt el hasonlóan a Tequila című alkotásában, amikor zenekarneveket és albumok címeit a világirodalom jeles alkotásaitól kölcsönözte.

A vasárnap folyamán elmentünk nagymamáékhoz, hogy még egyszer együtt legyen a család, mielőtt tesómék elutaznak Montpellierbe.

Nagymamáéknál a szokásos volt a hangulat. Nehéz, kiadós ételek, hegyvidéki levegő, és a mozdulatlan idő. Nagymama megint mondott jó dolgokat, pl. bejegyezték szemműtétre 2010 decemberére, ő pedig bement a főorvoshoz, és megkérdezte tőle, hogy normális-e, meg hogy ő nem végzett egyetemet, de számolni tud, és hogy a főorvos is tud-e? A következő héten már kapta is az értsítést, hogy mehet is, amikor akar. Felemlegette azt is, hogy Horn Gyulát is megátkozta, úgy hogy ne tudja, mikor van nappal, mikor éjjel, és hogy annyi ereje se legyen, hogy egy tojúszálat fel bírjon emelni. Nagymama egyszer még a szomszéd Szopó{sic!} Lacit is megátkozta. -Letérgyepeltem, összekulcsoltam a kezem, oszt úgy. Ott is lett baja, ahol kértem, a belibe. Egyszer jött hozzá egy asszony, hogy megtérítse, és az emberek bűneiről kezdett beszélni. Erre nagymamám: -Hát ezért jött el Pestről ilyen messzire jóasszony!? Hát tudom én ezt magamtól is. Nagymama szerint az emberek amúgy olyan ostobák akar a csavargatott szarvú ökrök, Lendvai Ildikót meg egy félre helyen el kéne ótani.

A másik gyönyörű momentum az volt, amikor Tysonka és Montyka elkezdtek játszadozni egymással meg szallangálni. Olyan aranyos volt a 2 plüssfigura!

Hétfő: Én.

Kedden délután fél kettőre mentem a megyeházára, az alelnökhöz, a Kövér-emberhez. Ezt a nevet azért adtam neki, mert egyrészt elég terjedelmes, másrészt e posztra kerülésében nagy szerepet játszott ama pletyka, hogy Kövér László embere. Elbeszélgettünk a történelemről. Mesélte, hogy amikor itt volt Habsburg Ottó, bevitte őt a Díszterembe, ahol a család nagy barátainak képei lógtak, nevezetesen II.Rákóczi Ferencnek, Kossuthnak, Deáknak, Széchenyinek.

Fél háromkor befutott a chyżnie-i küldöttség is, akiknek tolmácsolnom kellett. Ám az igazat megvallva nagyon jól elbeszélgettek anyanyelvükön. A magyarok magyarul, a lengyelek lengyelül, én azt a kb 10%-ot fordítottam, amit nem értettek.

Este hétkor jött értem az autó, és kimentünk a Kövér-emberrel Ajakra, ahol a polákok voltak. Itt megismerkedtem a helyi polgármesterrel, aki valóságos kiskirály arrafelé. Tényleg úgy viselkedett, mintha övé lenne minden. Kocsival elmentünk Dombrádra, a Tisza-partra, ahol ettünk egy jó marhapörköltöt galuskával. Éjfélre kerültem haza. Be kell vallanom, mindig hálás dolog lengyelekkel dolgozni. Toleránsak, türelmesek, megpróbálnak megérteni, nagyon meg tudják kedvelni a másikat és nagyon meg tudják kedveltetni magukat. Különösen a kelet-lengyelek.

Szerdán megvettem az új Viant meg az új Szorokint.{Mintha egy ilyen mondat lett már volna ebben a blogban. Igen, tavaly június 28-án is egy hasonló kombinációval gazdagodtam.}
Hogy ma mi lesz? Még semmi érdekes nem történt, de lehet, hogy este megyek egy picit iszogatni Bohóval.

Pierwsza rocznica

Ez a blog 1 éve indult. Mint minden művészet{alliteráció}:szenvedésből. Olyan bazi szar kedvem volt aznap, hogy Tinódit leseggfejeztem, Frusztráltnak pedig azt mondtam, hogy szomorúan fog megdögleni{sic!}.Azóta eltelt egy év. Következzen a visszatekintés.
Voltam ötéves érettségi találkozón. Jó volt találkozni Spanyoljanikával, Léttel{Niesnesitelná lehkost bytí} és Hushival. A régi osztálytermünkben vette kezdetét az egész. Leültünk hajdani helyeinkre, mindenki elmondta, mi történt vele. Volt, aki nagyon kellemes meglepetést okozott. Meg kell hagyni azt is, végezni viszonylag elég kevesen végeztek. A monológok között kiugrottam vécézni is{még ez is nosztalgikus aktussá lényegült át}, és ha már ott voltam, megpróbáltam lenyúlni Margócsypistike portréját az Akikre büszkék lehetünk falról. Ámde sajnos túl nagy volt, nem fért be a táskámba. Az osztályfőnökünk és a magyar tanárunk is ott volt. Radnai tanár úr panaszkodott egy picit, hogy utánunk már elég silány emberanyag jött{hát, elnézve a mostani zrínyiseket, el is hiszem neki. Emófejű hülyegyerekek;), Onderné pedig időközben átigazolt a rivális gimnáziumhoz{reál-humán gimnáziumi ellentét, a hetvenesekben még közös sportnapokat is szerveztek az ellentétek rendezésére, de mind tömegverekedésbe fulladtak. Meg kell jegyezni, ezen verekedések szereplőiből mára valószínűleg a társadalom elismert tagjai lettek}. Az autografikus minimonológok után átmentünk egy étterembe, ahol megvacsoráztunk. Ez is kellemes volt, amúgy sem csinálok gyakran ilyet. Beszélgettem egy kicsit Hullarablóval is, aki a gimi vége felé nagyon megtetszett nekem, de az egyik legjobb barátom halálosan szerelmes volt akkor éppen belé{Mirabeau-híd alatt fut a Szajna}. A vacsora után a társaság nagy része átvonult egy szórakozóhelyre. Nekem ehhez nem sok kedvem volt, helyette volt magyar faktos koleżankikkal iszogattam. Ez a magyar fakt Hegylakó- módszerrel működött. Harmadikban még negyvenen kezdük, negyedikre már csak öten maradtunk, és ennek folyamányaként nagyon sok közös élményünk van, az összetartozás érzést erősítendő. Többek között Dinka megemlítette, hogy orrba vágtam a cipőmmel. Amely persze nem igaz. A büfé előtt idegesített, és én ezt megunva levettem a cipőmet, és megszagoltattam vele.{ Az ember mentené a helyzetet, de csak rosszabb lesz:) Ja, és még a vacsora alatt kiderült az, am már régóta fúrta az oldalamat, de nem bírtam rá visszaemlékezni: hogy miért is kaptam harmadikban szaktanári figyelmeztetést kémiából. A dolgozat egyik feladatában egy kísérletet kellett leírni, ám én ehelyett azt vetettem papírra: Elmézést, de nem tudtam a kísérletre figyelni, mert egész idő alatt Ildikó{Bohó} melleit néztem. Ez már Jakabnénak is sok volt, pedig ő egyszer még egy viccre is pontot adott nekem. Igaz, így is egyes lett a dolgozat. Végül Lét fickója hazavitt.{Megjegyzés: Lét és Kerekperecevő között elég sok hasonlóság van: mindketten magyar szakosak az ELTÉ-n, mindkettőjük édesapja könyvelő, és mindkettőjük kedvesének ugyanaz a vezetékneve. Ja, és ők a két múzsám;)
A rákövetkező hétvégén, életemben először, tolmácsoltam. Hajdúböszörményben kraśniki gimiseknek. Okosak voltak, rendesek, szóval nagyon jól lehetett velük dolgozni. Pénteken jöttek, megnéztük Debrecent, este pedig buli a kultúrházban, ahol találkoztam egy volt pszichós csoporttársammal. Nagyon belevaló buksza, jókat lehetett vele hülyéskedni. Szombaton elmentünk megnézni Pestet és Budát. Nagyon nehéz volt a közlekedés a Tarka magyar!{nem értek veletek egyet, de értékelem, hogy ha valami nem tetszik, utcára mentek} tüntetés miatt. Egyébiránt fővárosunk turistaszemmel eléggé tetszetős, és biztos tudnék ott élni, különösen mert minden barátom ott van, de soha sem érezném otthon magamat, mint Krakkóban.
Ebben az időszakban amúgy folyamatosan életem tűnt idejének asszonyai bukkantak fel, a legkülönbözőbb helyeken{Nyugati Pályaudvar aluljárója, nyíregyi vasútállomás}.
Ebben az időszakban kezdődött az is, hogy Madörrel és Alkesszel elkezdtem iszogatni, amelynek végeredményeképpen mindig az Ibolyában kötöttünk ki.{http://www.youtube.com/watch?v=p-WbfryoQsM}Ez az időszak máig tart. Ha részegek{mondjuk ha józanok, akkor is} nagyon szórakoztatóak, ám azt is meg kell hagyni, hogy rengeteget bírnak inni. A másik ok, hogy velük lógok az, hogy szeretem ezeket az embereket, és ők is szeretnek. A barátaim, akikkel jó együtt lenni.
Október végén voltam Krakkóban. Rasztával, Klárikuval és 5 ismerősükkel mentünk, 2 kocsival. A volt lektorunk volt hostelében volt a szállás{hehehe!}. Első este elmentünk a Stary Portba és buliztunk az Od Nowaban. Ugyanis csütörtökönként egyetemi buli van ott. Mik ki nem derülnek. Pénteken megnéztük a Collegium Maiust, ettünk egyet a Różowy Słońban, majd megnéztük a Wawelt. Itt kérdezte meg a királyi sírok őre, hogy maradt-e magyar otthon vagy mindegyik eljött Krakkóba? Valamennyire igaza volt, mert rengeteg magyar lepte el a Krakkok városát, szinte csak magyar szót lehetett hallani. Utána elmentünk a Plac Nowyra, ettünk egy zapiekankat és beültünk a Singerbe is. Délután, pihenésképpen elmentem a Piasthoz, és ittam egy kávét a Cicibárban{igazából a villamoson rámjött a kakálhatnék, és a kávérendelés csak álca volt ezen probléma megoldására}. Este még ettem a bar mlecznyben egy klasszikus barszcz+pierogi ruskie kombinációt. Elméletileg Kiscsillag-koncertre mentünk volna, de nekem nem sok kedvem volt, meg annyi honfitársunk is lepte el az Alchemia alaksorát, hogy az a kevés is elment. Helyette összefutottam Dulihugival, akivel először elmentünk a Mleczarniaba. Életem egyik legyszebb élménye lett ez. Gyertyafény, Żywiec, Dulihugi, még romantikusnak is mondhatnám, ha vonzódnék Dulihugihoz. Ezek után a Dietlan elrejtettük a lopott poharakat, majd irány a Kitch. Itt táncigálgattunk egy picit, és összefutottunk Erdőtündérrel, akit Dulihugi nem igazán kedvel. Mindenesetre negédesen mosolyogtak egymásra. Én meg telitorokból röhögtem ezen. Visszafelé felvettük a poharakat, amelyek egyikébe véletlenül belekerült a kokárdám is. Szombaton bevásárlás a Carrefourban, este pedig újra találkoztam Dulihugival, ezúttal a Bunkerben. Az este folyamán még eljutottam a Coyote Clubba, ahová egyikünket nem engedték be{ fehér, suhogós melegítős burakok itták bent a 4 zlotys sört és hallgatták az ostobaság zenei megvalósulását, ezért felvetődhet a kérdés: milyen lehet az, akit még egy ilyen helyre se engednek be?} A buli a Towerben ért véget. Vasárnap reggel még kimentem az erkélyre cigizni. Sütött a nap és éppen megszólalt a hejnal. Hát, az ilyen reggeleket el bírnám viselni. Még sétáltam egyet a belvárosban, találkoztam Dulihugival, és írtunk közösen Kadrinak egy lapot.
A vizsgaidőszak a szokásos volt. Nem tanultam, és ezért ideges voltam a vizsgák miatt, és mert ideges voltam, nem bírtam tanulni sem. Felborult a bio-ritmusom is.
A tavaszi félév is így kezdődött. Nem kaptam meg a nyári egyetemet Wrocław-ba, és egyre jobban kezdtem unni a bejárást.Igazán jó és rossz sem történt velem, de nem volt kedvem semmihez.Ez a hangulatom azóta már elmúlt, sőt egyre erősebb a pozitív jövőbe vetett hitem.
Áprilisban megint voltam Krakkóban, lásd:előző bejegyzés.
Majd még ebben a hónapban voltam Pesten, Paweł Huelle-találkozón, Kerekperecevővel. Ez nekem olyan, mint másnak találkozni Mick Jaggerrel{ vagy a kívánt név behelyetesítendő}. Legalább akkora bohóc tengermelléki barátunk, mint Umberto Eco{igen, őt is láttam élőben, csak hogy dicsekedjek is;).
Kissebb időbeli ugrással meséljünk még az elmúlt egy hétről. Voltam etalonvizsgázni. Hármast kaptam, de valószínűleg megyek belőle javítani. Az írásbeli előtt Madör megkérdezte Lagzit{kell valakinek becenév...}:-Tanár Úr! Legalább erre az alkalomra nem tudott vasalt inget felvenni?!A szóbelin állítólag olyan vicces voltam, hogy Madör végigröhögte az egészet. Lehet bene valami. Ha ideges vagyok, összehordok hetet-havat. Utána elugrottam Madörékhez, amelynek eredményeképpen valószínűleg jövőre kivessszük a jelenlegi albérletét Klárikuval és Rasztával. Egyébként az elmúlt egy évben Rasztával is nagyon jóba lettem, mert Nyíregyen járt sulikába, és eljárogattunk néha 1-3 sörre. Jó arc, jó vele beszélgetni, és persze elviseli az okskodásaimat is.
Este elmentünk az első búcsúbulira. Felelevenítettük az elmúlt négy évet, vizsgákat kirándulásokat. Nosztalgikus volt a nóta, borozgattunk, édes-bús hangulatban. Jövő kedden is összehozunk egy ilyet. Az még jobb lesz valószínűleg. És még nosztalgikusabb hangulatú.
Tegnap, szombat este pedig elugrottam Bohóval először a Bluesba, aztán az Öreg Motorosba, majd az Y2K-ba, ahol hip-hop buli volt. Kistáskák és harmincas drogosok. Olyanok, akiket már 10 éve látsz a nyíregyi kocsmákban. A zenék nagy része a fiatalabb koromat jutatta eszembe, amikor még rengeteg rapet hallgattam. Aztán Bohó eltűnt valahová, én meg átnéztem még a Fapumába egy sörre. Épp mentem volna haza, amikor összefutottam egy ismerősömmel, majd befutottak Slim Shadyék is, akik gimis haverjaim voltak. Jó arcok voltak már akkor is, de még így is előnyükre változtak. Nagyon jót beszélgettem velük.Haza is vittek kocsival, amiben Dopeman:Biztos úr című szerzeménye szólt, amelyet hangosan énekeltünk. Azért valami maradt még belőlünk a kölyökből.:) Otthon meg is hallgattam a Magyarország rémálma albumot.
Ja, és a mai napon tönkrevertük a komcsikat. Egy kis színes a választás percről-percre témakörből: 22:42 Óriáscsirkét vezettek ki az SZDSZ-székházból.
Végül egy kacagtató francia vígjáték: Isten hozott az Isten háta mögött{Bienvenue chez les ch'tis} Nézzétek meg!

Hogyan nem ültem be a Re-be

Dawno-dawno temu nem írtam semmit, de a múlt heti krakkói kirándulás megér egy posztot.Kezdjük szokás szerint ab ovo, és haladjunk időrendben.
KEDD: A délelőtt folyamán elrendeztem utazással kapcsolatos dolgaimat{pénzváltás, bevásárlás} , és persze vettem 2 könyvet is.
Az út csak annyiban volt érdekes, hogy végre nem csak Debrecenig mentem, és persze az új Cabré is lenyűgözött. A Pamano zúgása a legtökéletesebb könyv, amit eddig olvastam, de ez a Junoy barát se kutya.
Kőbányán várt rám Spanyoljanika, régi gimnáziumi osztálytársam, akit nagyon szeretek. Imádnivaló kis parasztgyerek. Engem Jason Biggsre emlékeztet az Amerikai pitéből.
Elmentünk a lakásukra, ahol az első ember, akivel találkoztam, egy régi pszichós évfolyamtársam volt. Janikáéknál elbeszélgettünk, kielégítettem hatalmas, ám korántsem tinódiánus tudásvágyát.
Fél 10 körül összefutottunk Kerekperecevővel is. Nagyon jó volt újra látni.
SZERDA: 6-kor indulás a Népligetből. Kezdetét vette az út végéig tartó hülyéskedés, amelyben Kadri, Madör és Madör barátnője vett főként rész. Meg persze szerény személyem. Ez a vidám hangulat néha már annyira vidám volt, hogy a könnyem is potyogott a nevetéstől.
Egy fél óra késéssel, 2 körül meg is érkeztünk Krakkóba, az állomáson még összefutottunk Dulihugival, aki akkor ment éppen haza. Vele is beszélgettünk egy pindurit Kadrival. Jó volt újra látni a kis bolondot, aki megint rátalált a régi barátaira{Saleh, Maja, Zorian}, és így megint vidámmá lett krakkói tartózkodása.
Elmentünk a szállásra, amely nagyon jó volt. Tiszta, biztonságos, barátságos a személyzet, a Stare Miasto és Kazimierz is közel van.
A kipakolás után ebéd a bar mlecznyben, azután elmentünk sétálni a Grodzkán át a Rynekre, ahol egyébiránt összefutottunk Kócossal is és szíve csücskével. Jó volt megint otthon lenni. Sétálgattunk egy picit az Óvárosban, majd este bementünk Kazimierzbe. Singer, Tajemniczy Ogród, egy zapiekanka a Plac Nowyn. Tudta-e ön, hogy a Plac Nowyn található sokszögletű épület valójában egy kolbászgyár?
CSÜTÖRTÖK: Felkelés, hülyéskedés, zuhany, hülyéskedés, reggeli, hülyéskedés. Utána elváltak útjaink. Madörék elmentek Auschwitz-ba, Kadriék vásárolgattak, én meg megkezdtem nosztalgiaútamat. Azaz egyenlőre még nem. Először is elmentem a Pálosok templomához a Skałkara. Lengyelországban egy kissé már immunis lettem a templomokra, de ez lenyűgözött. Én még ennyire szakrális helyen nem voltam eddig.
Ezek után gondoltam, hogy beülök már a Re nevű helyre, melyet még Kerekperecevő említett nekem, de az csak déltől nyitott, úgyhogy leültem a Plantyn, a Poczta Głównánál, és elolvastam az aznapi Wyborczát.
Ebéd a Gruzińskie Chaczapuriban, utána kiültem a Mały Rynekre. Épp elkaptam egy hejnałt.
Utána megint megpróbáltam beülni a Re-be, de megkértek, hogy várjak már még egy órát, mert éppen most szerelik össze a kerti bútorokat és egyéb kiegészítőket{lásd:sörcsap}. Ezért átsétáltam a Ryneken át a Nowa Prowincja-ba. Útközben láttam Grínpíszeseket, és eszembe jutott, hogy Kócos az egyikükkel nemcsak azt hitette el, hogy ő is hasonszőrű, de azt is, hogy éppen egy illegális bálnavadász-hajóra akar beépülni.
A Nowa Prowincja az egyik legkedvesebb kávézóm, nagyon kellemes perceket töltöttem el megint itt, és néhány kellemes emlék is eszembe jutott.
Collegium Maius, Wawel. A kötelezőek.
Ezek után kimentem egy osiemkával a podgórze-i parkba, és üldögélgettem ott egy kicsit.
Este elmentünk a C.K.-ba, ahol megittunk egy félméter sört. Időközben odajött hozzánk egy bácsi, aki aláírásokat gyűjtött. Adtunk neki. Majd megpróbáltam becsábítani utastársaimat a Re-be, de nem tetszett nekik, úgyhogy elmentünk az Awariaba, ahol szintén sokat nevetgéltünk.
PÉNTEK: Délelőtt elmentem a Piasthoz. A régi villamossal, a régi útvonalon. Mondjuk az Akademia Pedagogiczna már Uniwersytet. Eufemizmus.
A Piastban épp dezinfekcja volt, úgyhogy üldögélgettem előtte egy kicsit, aztán elmentem a Lewiathan-ba vásárolni. Az AGH-s koliknál nem volt senki, csak 4 fickó, akik ama bizonyos padon ittak.
A visszaúton, a Plac Inwalidów-nál vajon ki szállt fel? Pani Pukas. Még jó, hogy Kadri nem jött velem. Mivel a Różowy Słoń zárva volt, a Koko-ban ebédeltem, majd az Egyetemnél leültem a Plantyra, és elolvastam az aznapi Wyborczá-t. Utána újra elmentem a Re-be, de aznap épp zárva volt. Az Empikben megvettem a Gulasz z turula című könyvet Krzysztof Vargától.
Kimentem Kazimierzbe, sétálgattam zeg-zugos utcáiban, ittam egy kávét az Alchemiában.
Este megint a zsidó negyed. A Józefá-n elsétáltunk az Ulica Szeroká-ra, amely gyönyörű volt így este, kivilágítva. Beültünk az U Stajnia nevű helyre, amelyet még az első kazimierz-i sétánkkor fedeztünk fel, de gyorsan el is felejtettünk. És ahol egyébként a Nie kłam kochanie című film egyes jeleneteit is felvették. Jó kis hely volt, én például azon kaptam magam, hogy egy szekér lóg a fejem felett. Ale Damokles!
SZOMBAT: Délelőtt kijelentkeztünk, aztán még belevetettük egy kicsit magunkat a húsvéti vásári hangulatba. Eme gyönyörű kirándulás lezárásaként még ettünk egy bigost pod Adasiu. Életemben nem ettem még ennél finomabbat.
Carrefour, búcsú, hazaút.

Wapencia

No, most elmesélem, hogyan jutottam túl a berlini falon, és ott mit láttam.
Bár csak szerdán indult a gép, már kedden felmentem Pestre, hogy másnap reggel kényelmesen kiérhessek a reptérre. Rosszabikén albérletében aludtam, amelyet különféle jövő nélküli lények népesítenek be. Hát mit mondjak, elég fura volt ez nekem, aki nem szokott ilyen emberek{ sőt mostanában, úgy ahogy van, emberek} társaságához.
Szerdán vonattal kimentem Ferihegy 1-re, ahol egy taxisofőrtől megtudtam, hogy Ferihegy 2 tényleg Feruihegy 1 után következik. 6 és fél kilométerrel. Felpattantam egy 200-as buszra, ami el is vitt odáig. Becsekkoltam, az övemet is levettem a fémkeresőnél. Viszont az órámmal olyan simán átsétáltam, hogy meg se szólalt. A repülést nagyon élveztem, olyan voltam, mint egy gyerek. Még az is megfordult a fejemben, hogy milyen jó lenne pilótának lenni{ persze, ahhoz egy kicsit több fizikai ismeret kéne, mint ami nekem van}. Szóval nem leszek pilóta, mint ahogy Olaszországban légióskodó vizilabdás sem{másik eleve halálraítélt vágyam}.
Madridban leszálltam, ahol kiderült, hogy az a gép nem is indul, ami a foglalásomban volt, csak egy másik kb. 2 órával utána.
Végül is felszálltam a Madrid-Valencia járatra, amin én voltam az egyetlen nem spanyolajkú.
A gép felszállt és leszállt, mert kb. ennyi időbe telik repülővel az út. A csomagok kézhezvétele eléggé komikus volt, mert először jött egy pár, aztán nagy szünet, és amikor megint elkezdett jönni egy pár, a futószalag megállt. Ekkor lett az az érzésem, hogy Spanyolország az a hely, ahol csak úgy tűnik, hogy működnek a dolgok, de ez koránt sincs így.
Barátaim vártak a repülőtéren, elvittek magukhoz. A Calle de Hospitalon laknak, a Parque de la Culturá-val szemben, ahol jülönböző furcsa alakok lövik maguknak a szert, és ahová a környékbeliek járnak kutyát szaratni. És ahol bazira büdös van. 4 hónapig laktam a Piastban, de még az sem érhet eme szagok közelébe.
Jól elvoltunk, eszegettünk, iszogattunk. Felidéztük, hogy drága jó apám, azt mondta TESÓMNAK, amikor tudomást szerzett Atiról: - Tisztában van ez a fiú az igényeiddel? Hiszen neked 2 télikabátod van!{Anyám később megjegyezte: Honnan tudhatta apád, hogy Lillának hány kabátja van? Eddig még azt se tudta, hogy hanyadikos!)
Ja, és megtudtam, hogy Valenciaban 1 millióval több lakás van, mint amennyire szükség lenne. Folyamatosan építkeznek, mégis 4-5 év kell nekik, mire felhúznak egy házat.
Elkísértek a szállásomra, ami az Óvárosban volt. 8 ágyas szobában laktam, amit mindig változó összetételű, ad hoc neo-latin közösséggel osztottam meg. Végül is rendesek voltak, meg csak aludni és zuhanyozni jártam oda.
Csütörtökön kimentünk a Malva Rosa{ Mályvarózsa} nevű valenciai strandra. Hát ez is, mint minden Valenciában, egy kissé elcseszett. Szálloda talán nincs is, viszont van kórház, kikötő darukkal, meg bérházak. Nem fest valami fényesen. Viszont a hullámok egész jók, bele lehet vetni magadat{ Gyere a hullámra! Hülye vagy, élve is utállak! Rossz vicc, mi?:).
Este pedig elmentünk, ittunk egy-két sört, meg ettünk tapast. A spanyoloknál egyébként viszonylag olcsó a cigi, mégis mindig a másiktól kunyerálnak, ráadásul nincsenek hamutálak, nehogy ellopják őket. Ja, és cigit csak dohányboltokban és bárokban{ automatából} lehet venni.
Pénteken úgy volt, hogy elmegyünk Barcelonaba, de a Haguar akuja lemerült, ezért eme tervünk kútba esett. Helyette megnéztük délelőtt a Mestallat. Csak úgy be lehetett sétálni, mert nyitva volt egy ajtó, a kutya se figyelt ránk. Végigjártuk az egész stadiont, még a közvetítőfülkékbe is bementünk. Mit mondjak, mindenki tudja, hogy mennyire rühellem Nyíregyházát, de be kell vallanom: ennél még a Szparinak is jobb a stadionja!
Délben lecsó, utána alvás, délután pedig végigjártuk a nevezetességeket. Szép város Valencia, de szépségének kiemelését és bemutatását sem tudják rendesen megoldani ezek a spanyolok. Ráadásul, mivel mindegyiknek meg kell tanulnia a kasztilíait meg a saját tartományi nyelvüket, ezért az angolra már nem is marad energiájuk. A lengyelről meg ne is beszéljünk.
Szombaton délelőtt megnéztük Valencia modern épületekkel tarkított negyedét.Be akartunk menni az Ocenografico-ba is, de az hármunknak több mint 100 euró lett volna, úgyhogy erről letettünk.
Délután strand, hullámok. Barátaim bár nagyon rendesek voltak, annyira egy világot alkottak, hogy ekkor már nagyon feleslegesnek éreztem magam.
Vasárnap elmentünk Barcelonaba. Nou Camp{ életem nagy álma vált valóra, bárcsak anyám is láthatta volna, közülünk ugyanis ő a legnagyobb Barca-fan}, Rambla, Sagrada Familia, Güell Park, Gaudi-házak. Szép város nagyon Barcelona, élnék itt 1-2 évet. Spanyolok között egy európai.
Hétfőn strand meg a maradék lecsó.
Kedden tesómék kikísértek a reptérre. Valencia-Madrid-Budapest. Pesten kijött elém Kerekperecevő, ami nagyon jólesett. Jó volt újra látni. Beszélgetni is jó volt vele. Meg nem is. Különféle viszontagságok közepette végül is elértem a Nyíregyre tartó vonatot. Amikor felszálltam és leültem, annyira fáradt voltam, hogy elkezdtem remegni, és egyből 2 szál cigit szívtam el{ a Barajason vettem egy kartonnal. Életemben először vettem egy karton cigit. Először is, mindig is a fogyasztói társadalom szimbolumának tartottam, másrészt meg kelet-európai létem azt mondatta velem: 200 szál cigi, annyi nem is létezik, és ha létezik is, nincs is annyi idő, hogy azt el lehessen szívni!}
2 és fél óra alatt megtettem 2000 km-t. A Budapest-Nyíregyháza távolságot{ 280 km} 4 óra alatt.
Útközben Fehér Béla:Fültől fülig című könyvét olvasgattam{"Minden emberben lakik egy vak erőművész, aki kotta nélkül hegedüli végig az életet.":)
Visszatérve Spanyolországra: bár a lányok gyönyörűek, a tengeri herkentyűk pedig felségesek, nem cserélném el Krakkóra. Nem akarok az ostobaság magabiztosságának tudatával hódítóként fellépő emberek között élni.

elmesélném, hogy szép az életem

Na, mi a gránát is történt ezen a héten?
Hétfő-szerda:nagyiék. Hát ugyanolyan unalmas volt, mint itthon, de legalább nem volt olyan meleg és a levegő is jobb volt. Olyan zsíros kajákat ettem, hogy néha már szédültem tőle, mert hát nagymamámnál ez a szeretet jele. Minél több zsír, annál több szeretet. Így hát napi 2 Rennie lecsúszott.
Elolvastam a Háború és béke felét. Ez talán érzékelteti, hogy mennyire unatkoztam. A Háború és béke az általam méltán megvetett Moldovánál{alliteráció} a nagyon hosszú időtartam jelzője. Ha ezt x-nek vesszük, akkor x/2 is hosszúnak számít?
Nagypapával nem igazán tudtam beszélgetni, mert 1960 után nincs emléke. Nem mintha dementálódna, teljesen észnél van, csak valahogy jobban szereti a gyermekkori élményeit felemlegetni.
Ja, és tv-t is néztem és olyan mondatokat csíptem el, mint a mottónak sem utolsó: -Ha a pokolra jutok, ott is zongorázni fogok.
Vagy a suttogó propagandaként terjeszthető: -Adóügyei vannak a laboratóriummal.
Végül, de nem utolsó sorban: A régi sérelmei? Laci, de hát felgyújtottuk a házát!
Csütörtök: Hazajövetel. Útközben láttam Kakukk Jóska bácsit, aki a postán mindig beosztott egy járásba. Felhívott Dulihugi is. Nagyon jól esett megint a kis bolond hangját hallani, meg a botorságait hallgatni.
Délután elmentünk drága jó apámmal rendbetenni nagypapa sírját. Utána ettünk egy jó bablevest csülökkel. Ez már szertartásunkká vált, meg senkivel nem lehet olyan jót enni, mint apámmal. Ez talán apa-fiú kapcsolatunk alapja.
Péntek: Hegyalja. Már 3 éve is tudtam, hogy kinőttem én már ebből a fesztiválozásból, de ez az egy nap azért nagyon jól esett. Iszogattam, nem vadul, de azért rendesen. Voltam Kovbojok, Másfél, Colorstar, Juliette & the Licks, Péterfy Bori és Yellow Spots-koncerteken. Reggel fél hétkor jöttem haza, persze útközben még kifogtam egy idős úriembert, aki folyamatosan magyarázott.
Egész szombaton kába voltam, és Amorf ördögök-videókat néztem a Youtube-on.
Ma meg elmentem Bohóval Újfehértóra Besh o Drom-koncertre{én már csak ilyen helyeken nézek koncerteket. Tavaly például Panyolán voltam rajtuk.} Ettünk egy fagyit, egy lángost, ittunk egy kólát és élveztük a falunap hangulatát.
"Most új könnyek vannak ittmaradtak a koszos poharak.
Nincs szabadnap, magad alatt vagy, maradj magadnak agy.
Rossz így kedvtelen, szétesett, rendszertelen."
Hát valahogy így érzem magam mostanság.
Bármily szar is, ez szerelem!