Tegnap ráakadtam egy nagyon jó blogra: http://lysistrata-orwhatyouwill.blogspot.com/
Kerekperecevő egyik koleginája írja. Iszonyatosan jó stílusa van, nagyon gördülékeny az egész, olyan dolgokról ír, amiket én is átéltem, vagy átélhettem volna. Érdekelne, hogy milyen lehet a kis buksza a való életben. Szerintem rendszeres olvasója leszek.
Talán emiatt is, de elkezdtem Shakespeare-t olvasni. Aki ismer, az tudja hogy a III. Richárdot imádom{York napsütése rossz kedvünk telét...}, de tegnap elolvastam már a Lovátett lovagokat, a Vízkeresztet és a Makrancos hölgyet is{a Vígjátékok kötetet vittem magammal}.
Délután elugrottunk nagymamáékhoz is, mert ma reggel el kellett vinnünk nagypapát a tüdőszanatóriumba. Nagymama persze megint rengeteget sütött-főzött. Az jutott eszembe, hogy ha nagymamát rászabadítanám Adam Richmann-re(ManvsFood), akkor mi lenne? "Az ember és a nagyi küzdelmében MA A NAGYI nyert!(ManvsGranny)
Nagyiéknál nagyon jól esett a csend és a levegőben szálló virágillat. Este a könyvtárszobában ( http://vekengesek.blogspot.com/2009/11/konyvespolc.html) olvasgattam a fent említett drámákat, miközben az empetrójkámon a Bartók Rádiót hallgattam. Többek között a Tannhausert(annyira tetszik, hogy éppen a Wagner összest töltöm le), és persze arra is rá kellett jönnöm, hogy milyen szép is lenne életem végéig jó barátságokat ápolni a Bach-okkal. Meg persze idióta SMS-eket is küldözgettem.
Reggel lecsókolbász+tea, aztán irány a Kékes.