***
Faltól falig. Falig a faltól.Ablaktól falig. Ajtótól ablakig. Faltól falig. Falig a faltól. Bal láb. Jobb láb. Bal láb. Elhoztam ide mindent, amim volt, és vagyok, folytonosan létezem. Önmagában elég. Beásni magam abba, ami körülöttem van, és ami körülöttem van, az nem sok. Ezért magammal hoztam mindent, amim volt ehhez az időszakhoz. Mindent, amim volt, hogy tudjak. Hogy éljek, ez mind meg is adatott nekem. Dolgok. Levegő. Hang. Lámpa. Etetnek, és a gondolataimat is. Megérintem, és látom a bűzt a rácsos ablakon keresztül. Vakító ablak. A víz hidege a tenyéren. A nehéz étel a gyomorban. A lámpa, ami az éjszakáról mesél, a lámpa, ami a nappalról mesél. Elhoztam ide mindent, amim volt. A nekem adatott maradékot. Faltól falig. Falig a faltól. Ablaktól ajtóig. Ajtótól ablakig. Faltólfaligfaltólablakigajtótól. Van helyem mozogni, és tagjaim engedelmeskednek gondolataim parancsának. Van időm. Egész sok idő. Mindenre. Lélegzevételre, sok lélegzetvételre. Szarni és maszturbálni. Idő mindenre.
A nézésre, sok nézésre. Lépések, sok lépés. Idő az emésztésre. Idő a félelemre, a sok rémületre. Van időm az életre. Valaki hirtelen azt gondolta, hogy ide áthoz engem. Okok. Nem ismerem az okokat. Valaminek a következtében. Megfogtam mindent, ami számomra szükséges. A bőrzsákomat, benne a húst és a pacalt, amik ütemesen lötyögtek, mikor lépek. Egész nap lépek. Mozgás. Létezés. Lámpa. Homály. Lárma. Csend. Minden, amim van, a sajátom, nem vagyok tolvaj. Nem tulajdonítottam el semmit, még egy csepp nyálat vagy spermát sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése