Tegnap este életem első leánybúcsújának voltam szemtanúja. Legalábbis azt mondták róla.
Az egész úgy indult, hogy Regivel megbeszéltük, leugrunk a Black Rock Machine-ba, egy kicsit beszélgetni. Semmi különös nem történt, viccelődtünk, ittunk egy-két sört{de most tényleg csak néhányat, becsszó}, befutott néhány felületes ismeretség is. Ám amikor elmentem WC-re, átvágva a kocsma azon részén, ami leánykorában még a Buddha Lounge nevet viselte, egy női kompániára lettem figyelmes. Kiderült, hogy leánybúcsú zajlik. Mrożek Mulatság (Zabawa) című művének az a lényege, hogy ha nincs mulatság, akkor meg kell teremteni. Ennek a bulinak az volt a lényege, ha van mulatság, akkor azt el kell pusztítani. Egy rock-kocsmában ült 7 valószínűleg szingli és egy házasulandó buksza, egymással beszélgettek a gyerekvállalásról és a munkáról, szénsavas ásványvizet ittak, ha némelyiküknek dohányozni volt kedve, akkor kimentek a kerthelyiségbe{na jó, elismerem, hogy ez egy udvarias gesztus volt, de azért valahogy mégsem illett egy füstös krimóhoz}. Az asztalon egyre hidegebb tálak sorakoztak, de még abból sem ettek. Állítólag a bulinak volt katarzisa is: lufikra írtak filctollal. Ilyen vidám hangulatban töltöttek el 6 órát. Látszott, hogy a végére már nagyon unják az egészet, és bár több haverom felajánlotta, hogy rendőrnek öltözve táncot lejt nekik, de valószínűleg ez sem vidította volna fel őket. Vagy lehet, hogy pont ez kellett volna nekik.