No, most elmesélem, hogyan jutottam túl a berlini falon, és ott mit láttam.
Bár csak szerdán indult a gép, már kedden felmentem Pestre, hogy másnap reggel kényelmesen kiérhessek a reptérre. Rosszabikén albérletében aludtam, amelyet különféle jövő nélküli lények népesítenek be. Hát mit mondjak, elég fura volt ez nekem, aki nem szokott ilyen emberek{ sőt mostanában, úgy ahogy van, emberek} társaságához.
Szerdán vonattal kimentem Ferihegy 1-re, ahol egy taxisofőrtől megtudtam, hogy Ferihegy 2 tényleg Feruihegy 1 után következik. 6 és fél kilométerrel. Felpattantam egy 200-as buszra, ami el is vitt odáig. Becsekkoltam, az övemet is levettem a fémkeresőnél. Viszont az órámmal olyan simán átsétáltam, hogy meg se szólalt. A repülést nagyon élveztem, olyan voltam, mint egy gyerek. Még az is megfordult a fejemben, hogy milyen jó lenne pilótának lenni{ persze, ahhoz egy kicsit több fizikai ismeret kéne, mint ami nekem van}. Szóval nem leszek pilóta, mint ahogy Olaszországban légióskodó vizilabdás sem{másik eleve halálraítélt vágyam}.
Madridban leszálltam, ahol kiderült, hogy az a gép nem is indul, ami a foglalásomban volt, csak egy másik kb. 2 órával utána.
Végül is felszálltam a Madrid-Valencia járatra, amin én voltam az egyetlen nem spanyolajkú.
A gép felszállt és leszállt, mert kb. ennyi időbe telik repülővel az út. A csomagok kézhezvétele eléggé komikus volt, mert először jött egy pár, aztán nagy szünet, és amikor megint elkezdett jönni egy pár, a futószalag megállt. Ekkor lett az az érzésem, hogy Spanyolország az a hely, ahol csak úgy tűnik, hogy működnek a dolgok, de ez koránt sincs így.
Barátaim vártak a repülőtéren, elvittek magukhoz. A Calle de Hospitalon laknak, a Parque de la Culturá-val szemben, ahol jülönböző furcsa alakok lövik maguknak a szert, és ahová a környékbeliek járnak kutyát szaratni. És ahol bazira büdös van. 4 hónapig laktam a Piastban, de még az sem érhet eme szagok közelébe.
Jól elvoltunk, eszegettünk, iszogattunk. Felidéztük, hogy drága jó apám, azt mondta TESÓMNAK, amikor tudomást szerzett Atiról: - Tisztában van ez a fiú az igényeiddel? Hiszen neked 2 télikabátod van!{Anyám később megjegyezte: Honnan tudhatta apád, hogy Lillának hány kabátja van? Eddig még azt se tudta, hogy hanyadikos!)
Ja, és megtudtam, hogy Valenciaban 1 millióval több lakás van, mint amennyire szükség lenne. Folyamatosan építkeznek, mégis 4-5 év kell nekik, mire felhúznak egy házat.
Elkísértek a szállásomra, ami az Óvárosban volt. 8 ágyas szobában laktam, amit mindig változó összetételű, ad hoc neo-latin közösséggel osztottam meg. Végül is rendesek voltak, meg csak aludni és zuhanyozni jártam oda.
Csütörtökön kimentünk a Malva Rosa{ Mályvarózsa} nevű valenciai strandra. Hát ez is, mint minden Valenciában, egy kissé elcseszett. Szálloda talán nincs is, viszont van kórház, kikötő darukkal, meg bérházak. Nem fest valami fényesen. Viszont a hullámok egész jók, bele lehet vetni magadat{ Gyere a hullámra! Hülye vagy, élve is utállak! Rossz vicc, mi?:).
Este pedig elmentünk, ittunk egy-két sört, meg ettünk tapast. A spanyoloknál egyébként viszonylag olcsó a cigi, mégis mindig a másiktól kunyerálnak, ráadásul nincsenek hamutálak, nehogy ellopják őket. Ja, és cigit csak dohányboltokban és bárokban{ automatából} lehet venni.
Pénteken úgy volt, hogy elmegyünk Barcelonaba, de a Haguar akuja lemerült, ezért eme tervünk kútba esett. Helyette megnéztük délelőtt a Mestallat. Csak úgy be lehetett sétálni, mert nyitva volt egy ajtó, a kutya se figyelt ránk. Végigjártuk az egész stadiont, még a közvetítőfülkékbe is bementünk. Mit mondjak, mindenki tudja, hogy mennyire rühellem Nyíregyházát, de be kell vallanom: ennél még a Szparinak is jobb a stadionja!
Délben lecsó, utána alvás, délután pedig végigjártuk a nevezetességeket. Szép város Valencia, de szépségének kiemelését és bemutatását sem tudják rendesen megoldani ezek a spanyolok. Ráadásul, mivel mindegyiknek meg kell tanulnia a kasztilíait meg a saját tartományi nyelvüket, ezért az angolra már nem is marad energiájuk. A lengyelről meg ne is beszéljünk.
Szombaton délelőtt megnéztük Valencia modern épületekkel tarkított negyedét.Be akartunk menni az Ocenografico-ba is, de az hármunknak több mint 100 euró lett volna, úgyhogy erről letettünk.
Délután strand, hullámok. Barátaim bár nagyon rendesek voltak, annyira egy világot alkottak, hogy ekkor már nagyon feleslegesnek éreztem magam.
Vasárnap elmentünk Barcelonaba. Nou Camp{ életem nagy álma vált valóra, bárcsak anyám is láthatta volna, közülünk ugyanis ő a legnagyobb Barca-fan}, Rambla, Sagrada Familia, Güell Park, Gaudi-házak. Szép város nagyon Barcelona, élnék itt 1-2 évet. Spanyolok között egy európai.
Hétfőn strand meg a maradék lecsó.
Kedden tesómék kikísértek a reptérre. Valencia-Madrid-Budapest. Pesten kijött elém Kerekperecevő, ami nagyon jólesett. Jó volt újra látni. Beszélgetni is jó volt vele. Meg nem is. Különféle viszontagságok közepette végül is elértem a Nyíregyre tartó vonatot. Amikor felszálltam és leültem, annyira fáradt voltam, hogy elkezdtem remegni, és egyből 2 szál cigit szívtam el{ a Barajason vettem egy kartonnal. Életemben először vettem egy karton cigit. Először is, mindig is a fogyasztói társadalom szimbolumának tartottam, másrészt meg kelet-európai létem azt mondatta velem: 200 szál cigi, annyi nem is létezik, és ha létezik is, nincs is annyi idő, hogy azt el lehessen szívni!}
2 és fél óra alatt megtettem 2000 km-t. A Budapest-Nyíregyháza távolságot{ 280 km} 4 óra alatt.
Útközben Fehér Béla:Fültől fülig című könyvét olvasgattam{"Minden emberben lakik egy vak erőművész, aki kotta nélkül hegedüli végig az életet.":)
Visszatérve Spanyolországra: bár a lányok gyönyörűek, a tengeri herkentyűk pedig felségesek, nem cserélném el Krakkóra. Nem akarok az ostobaság magabiztosságának tudatával hódítóként fellépő emberek között élni.
