Pénteken este találkoztam az ikertestvéreimmel, akik Krakkóban is meglátogattak.Közösen elmeséltük egymásnak nyaralásélményeinket, aztán átmentünk a Rock Innbe, ahol lecsúszott még egy sör. Időközben találkoztunk Kicsispuddal, akitől a Nyíregyre vonatkozó legszebb mondatot hallottam: NEM TUDOK ELEGET PANASZKODNI.
Szombaton egész nap pihentem, és azon gondolkodtam, hogy milyen menő már, ha valakinek w-vel kezdődik a neve, meg hogy fel kéne tenni az iwiw-re egy képet: Spanokkal a Bázisban címmel. Este megint egy kis iszogatás.
Vasárnap reggel levittem a kutyát, és közben azon gondolkodtam, vajon miért nem gyakori kutyanév a: Gyárlátogatás. Aztán meglátogattuk apám rokonait, akiket még soha az életben nem láttam, volt olyan, akit még ő sem. A Zemplénben laknak, ami a Bereg mellett Magyarország legfájdalmasabban gyönyörű tája. És a legkilátástalanabb is. Stasiuk-i táj. Rokonaimra ez eléggé rányomta a bélyegét, van köztük, aki nagyon nagy szegénységben tengeti életét, de mindegyikükben nagy adag fásultság volt és a pozitív jövőkép teljes hiánya.
Összeségében: nagyon jó és nagyon szánalomraméltó emberek voltak.
Ja, és kimentünk még a temetőbe is: elég szar érzés, ha az ember a saját nevét egy sírkövön pillantja meg.
