Pierwsza rocznica

Ez a blog 1 éve indult. Mint minden művészet{alliteráció}:szenvedésből. Olyan bazi szar kedvem volt aznap, hogy Tinódit leseggfejeztem, Frusztráltnak pedig azt mondtam, hogy szomorúan fog megdögleni{sic!}.Azóta eltelt egy év. Következzen a visszatekintés.
Voltam ötéves érettségi találkozón. Jó volt találkozni Spanyoljanikával, Léttel{Niesnesitelná lehkost bytí} és Hushival. A régi osztálytermünkben vette kezdetét az egész. Leültünk hajdani helyeinkre, mindenki elmondta, mi történt vele. Volt, aki nagyon kellemes meglepetést okozott. Meg kell hagyni azt is, végezni viszonylag elég kevesen végeztek. A monológok között kiugrottam vécézni is{még ez is nosztalgikus aktussá lényegült át}, és ha már ott voltam, megpróbáltam lenyúlni Margócsypistike portréját az Akikre büszkék lehetünk falról. Ámde sajnos túl nagy volt, nem fért be a táskámba. Az osztályfőnökünk és a magyar tanárunk is ott volt. Radnai tanár úr panaszkodott egy picit, hogy utánunk már elég silány emberanyag jött{hát, elnézve a mostani zrínyiseket, el is hiszem neki. Emófejű hülyegyerekek;), Onderné pedig időközben átigazolt a rivális gimnáziumhoz{reál-humán gimnáziumi ellentét, a hetvenesekben még közös sportnapokat is szerveztek az ellentétek rendezésére, de mind tömegverekedésbe fulladtak. Meg kell jegyezni, ezen verekedések szereplőiből mára valószínűleg a társadalom elismert tagjai lettek}. Az autografikus minimonológok után átmentünk egy étterembe, ahol megvacsoráztunk. Ez is kellemes volt, amúgy sem csinálok gyakran ilyet. Beszélgettem egy kicsit Hullarablóval is, aki a gimi vége felé nagyon megtetszett nekem, de az egyik legjobb barátom halálosan szerelmes volt akkor éppen belé{Mirabeau-híd alatt fut a Szajna}. A vacsora után a társaság nagy része átvonult egy szórakozóhelyre. Nekem ehhez nem sok kedvem volt, helyette volt magyar faktos koleżankikkal iszogattam. Ez a magyar fakt Hegylakó- módszerrel működött. Harmadikban még negyvenen kezdük, negyedikre már csak öten maradtunk, és ennek folyamányaként nagyon sok közös élményünk van, az összetartozás érzést erősítendő. Többek között Dinka megemlítette, hogy orrba vágtam a cipőmmel. Amely persze nem igaz. A büfé előtt idegesített, és én ezt megunva levettem a cipőmet, és megszagoltattam vele.{ Az ember mentené a helyzetet, de csak rosszabb lesz:) Ja, és még a vacsora alatt kiderült az, am már régóta fúrta az oldalamat, de nem bírtam rá visszaemlékezni: hogy miért is kaptam harmadikban szaktanári figyelmeztetést kémiából. A dolgozat egyik feladatában egy kísérletet kellett leírni, ám én ehelyett azt vetettem papírra: Elmézést, de nem tudtam a kísérletre figyelni, mert egész idő alatt Ildikó{Bohó} melleit néztem. Ez már Jakabnénak is sok volt, pedig ő egyszer még egy viccre is pontot adott nekem. Igaz, így is egyes lett a dolgozat. Végül Lét fickója hazavitt.{Megjegyzés: Lét és Kerekperecevő között elég sok hasonlóság van: mindketten magyar szakosak az ELTÉ-n, mindkettőjük édesapja könyvelő, és mindkettőjük kedvesének ugyanaz a vezetékneve. Ja, és ők a két múzsám;)
A rákövetkező hétvégén, életemben először, tolmácsoltam. Hajdúböszörményben kraśniki gimiseknek. Okosak voltak, rendesek, szóval nagyon jól lehetett velük dolgozni. Pénteken jöttek, megnéztük Debrecent, este pedig buli a kultúrházban, ahol találkoztam egy volt pszichós csoporttársammal. Nagyon belevaló buksza, jókat lehetett vele hülyéskedni. Szombaton elmentünk megnézni Pestet és Budát. Nagyon nehéz volt a közlekedés a Tarka magyar!{nem értek veletek egyet, de értékelem, hogy ha valami nem tetszik, utcára mentek} tüntetés miatt. Egyébiránt fővárosunk turistaszemmel eléggé tetszetős, és biztos tudnék ott élni, különösen mert minden barátom ott van, de soha sem érezném otthon magamat, mint Krakkóban.
Ebben az időszakban amúgy folyamatosan életem tűnt idejének asszonyai bukkantak fel, a legkülönbözőbb helyeken{Nyugati Pályaudvar aluljárója, nyíregyi vasútállomás}.
Ebben az időszakban kezdődött az is, hogy Madörrel és Alkesszel elkezdtem iszogatni, amelynek végeredményeképpen mindig az Ibolyában kötöttünk ki.{http://www.youtube.com/watch?v=p-WbfryoQsM}Ez az időszak máig tart. Ha részegek{mondjuk ha józanok, akkor is} nagyon szórakoztatóak, ám azt is meg kell hagyni, hogy rengeteget bírnak inni. A másik ok, hogy velük lógok az, hogy szeretem ezeket az embereket, és ők is szeretnek. A barátaim, akikkel jó együtt lenni.
Október végén voltam Krakkóban. Rasztával, Klárikuval és 5 ismerősükkel mentünk, 2 kocsival. A volt lektorunk volt hostelében volt a szállás{hehehe!}. Első este elmentünk a Stary Portba és buliztunk az Od Nowaban. Ugyanis csütörtökönként egyetemi buli van ott. Mik ki nem derülnek. Pénteken megnéztük a Collegium Maiust, ettünk egyet a Różowy Słońban, majd megnéztük a Wawelt. Itt kérdezte meg a királyi sírok őre, hogy maradt-e magyar otthon vagy mindegyik eljött Krakkóba? Valamennyire igaza volt, mert rengeteg magyar lepte el a Krakkok városát, szinte csak magyar szót lehetett hallani. Utána elmentünk a Plac Nowyra, ettünk egy zapiekankat és beültünk a Singerbe is. Délután, pihenésképpen elmentem a Piasthoz, és ittam egy kávét a Cicibárban{igazából a villamoson rámjött a kakálhatnék, és a kávérendelés csak álca volt ezen probléma megoldására}. Este még ettem a bar mlecznyben egy klasszikus barszcz+pierogi ruskie kombinációt. Elméletileg Kiscsillag-koncertre mentünk volna, de nekem nem sok kedvem volt, meg annyi honfitársunk is lepte el az Alchemia alaksorát, hogy az a kevés is elment. Helyette összefutottam Dulihugival, akivel először elmentünk a Mleczarniaba. Életem egyik legyszebb élménye lett ez. Gyertyafény, Żywiec, Dulihugi, még romantikusnak is mondhatnám, ha vonzódnék Dulihugihoz. Ezek után a Dietlan elrejtettük a lopott poharakat, majd irány a Kitch. Itt táncigálgattunk egy picit, és összefutottunk Erdőtündérrel, akit Dulihugi nem igazán kedvel. Mindenesetre negédesen mosolyogtak egymásra. Én meg telitorokból röhögtem ezen. Visszafelé felvettük a poharakat, amelyek egyikébe véletlenül belekerült a kokárdám is. Szombaton bevásárlás a Carrefourban, este pedig újra találkoztam Dulihugival, ezúttal a Bunkerben. Az este folyamán még eljutottam a Coyote Clubba, ahová egyikünket nem engedték be{ fehér, suhogós melegítős burakok itták bent a 4 zlotys sört és hallgatták az ostobaság zenei megvalósulását, ezért felvetődhet a kérdés: milyen lehet az, akit még egy ilyen helyre se engednek be?} A buli a Towerben ért véget. Vasárnap reggel még kimentem az erkélyre cigizni. Sütött a nap és éppen megszólalt a hejnal. Hát, az ilyen reggeleket el bírnám viselni. Még sétáltam egyet a belvárosban, találkoztam Dulihugival, és írtunk közösen Kadrinak egy lapot.
A vizsgaidőszak a szokásos volt. Nem tanultam, és ezért ideges voltam a vizsgák miatt, és mert ideges voltam, nem bírtam tanulni sem. Felborult a bio-ritmusom is.
A tavaszi félév is így kezdődött. Nem kaptam meg a nyári egyetemet Wrocław-ba, és egyre jobban kezdtem unni a bejárást.Igazán jó és rossz sem történt velem, de nem volt kedvem semmihez.Ez a hangulatom azóta már elmúlt, sőt egyre erősebb a pozitív jövőbe vetett hitem.
Áprilisban megint voltam Krakkóban, lásd:előző bejegyzés.
Majd még ebben a hónapban voltam Pesten, Paweł Huelle-találkozón, Kerekperecevővel. Ez nekem olyan, mint másnak találkozni Mick Jaggerrel{ vagy a kívánt név behelyetesítendő}. Legalább akkora bohóc tengermelléki barátunk, mint Umberto Eco{igen, őt is láttam élőben, csak hogy dicsekedjek is;).
Kissebb időbeli ugrással meséljünk még az elmúlt egy hétről. Voltam etalonvizsgázni. Hármast kaptam, de valószínűleg megyek belőle javítani. Az írásbeli előtt Madör megkérdezte Lagzit{kell valakinek becenév...}:-Tanár Úr! Legalább erre az alkalomra nem tudott vasalt inget felvenni?!A szóbelin állítólag olyan vicces voltam, hogy Madör végigröhögte az egészet. Lehet bene valami. Ha ideges vagyok, összehordok hetet-havat. Utána elugrottam Madörékhez, amelynek eredményeképpen valószínűleg jövőre kivessszük a jelenlegi albérletét Klárikuval és Rasztával. Egyébként az elmúlt egy évben Rasztával is nagyon jóba lettem, mert Nyíregyen járt sulikába, és eljárogattunk néha 1-3 sörre. Jó arc, jó vele beszélgetni, és persze elviseli az okskodásaimat is.
Este elmentünk az első búcsúbulira. Felelevenítettük az elmúlt négy évet, vizsgákat kirándulásokat. Nosztalgikus volt a nóta, borozgattunk, édes-bús hangulatban. Jövő kedden is összehozunk egy ilyet. Az még jobb lesz valószínűleg. És még nosztalgikusabb hangulatú.
Tegnap, szombat este pedig elugrottam Bohóval először a Bluesba, aztán az Öreg Motorosba, majd az Y2K-ba, ahol hip-hop buli volt. Kistáskák és harmincas drogosok. Olyanok, akiket már 10 éve látsz a nyíregyi kocsmákban. A zenék nagy része a fiatalabb koromat jutatta eszembe, amikor még rengeteg rapet hallgattam. Aztán Bohó eltűnt valahová, én meg átnéztem még a Fapumába egy sörre. Épp mentem volna haza, amikor összefutottam egy ismerősömmel, majd befutottak Slim Shadyék is, akik gimis haverjaim voltak. Jó arcok voltak már akkor is, de még így is előnyükre változtak. Nagyon jót beszélgettem velük.Haza is vittek kocsival, amiben Dopeman:Biztos úr című szerzeménye szólt, amelyet hangosan énekeltünk. Azért valami maradt még belőlünk a kölyökből.:) Otthon meg is hallgattam a Magyarország rémálma albumot.
Ja, és a mai napon tönkrevertük a komcsikat. Egy kis színes a választás percről-percre témakörből: 22:42 Óriáscsirkét vezettek ki az SZDSZ-székházból.
Végül egy kacagtató francia vígjáték: Isten hozott az Isten háta mögött{Bienvenue chez les ch'tis} Nézzétek meg!