Hol is hagytuk abba? Péntek reggel elmentem Lagzira{a vezetéknév, mint a többértelműség forrása, tetszene egy ilyen cím mi, szellemi maszturbáló barátim?;). Természetesen ötöst kaptam, mert hát géniusz vagyok;){virágokat az öltözőbe, dísztávíratokat, kisebb ajándéktárgyakat(aranyékszerek, háztartási gépek, salátástál) is elfogadok}.
Háromnegyed kilenckor kaptam egy hívást Rosszabikénemtől, hogy egy óra múlva legyek a Bástyában. Sejtettem én, hogy az Ibolya-Fácán tengellyel új lehetőségek nyílnak majd előttem, de a Jakabra, a Bar-bárra vagy A Hét vezérre gondoltam inkább.
A Bástya Nyíregyháza azon vendéglátóipari egysége, amelyet legkevésbé érintett meg a változás szele. Ez a berendezésen, a törzsvendégeken és az árakon is látszik. Mellesleg Zrínyis kocsma is, legalább olyannyira hozzátartozik Alma materemhez, mint Jockey a Dallashoz{erre a hasonlatra nem számítottatok, pupákok!}.
Négy hónapja nem találkoztam Rosszabbikénemmel, aki azóta nem is nagyon mozdult ki a házukból, max tárgyalásokra járt. Úgy néz ki, felfüggesztettet fog kapni. Jó volt vele megint találkozni, provokáltuk egymást, hangoskodtunk, hülyékedtünk és berúgtunk(én már a héten harmadjára, Haverok, buli, sör). Példának okáért rájöttünk, hogy a fiatalabb generáció az emos szubkultúrát követő tagjainak kezében nem feltétlenül állna jól egy falbontó kalapács.
A Bátyó után elugrottunk egy sötét nevű helyre{ valami olyasmi volt hogy:Club Dark Death Rock Metal Massacre Blood Skull&Bones Sword 666 Satanic Pub}. Ez a hely hajdanában a Moon nevet viselte és törzsközönségét a szabados viselkedés és az önálló gondolatok hiánya jellemezte. Itt már kissé filozófikusabb hangulatban társalogtunk.
Az úton hazafelé a labdarúgáson, az autókon és a lőfegyvereken kívüli legklasszikusabb téma jött fel: a Nők. Valamilyen okból városunk hölgyei számára mi már vagy túl öregek vagy túl fiatalok vagyunk. Eltűntek innen a magunk korabeliek{Arany Naplemente Nyugdíjasotthon}. Még Rosszabikén se tud itt már labdába rúgni, pedig egyszer tanúja voltam, hogy megérkeztünk egy házibuliba, köszönt egy lánykának, én egy pillanatra elfordultam, hogy körülnézzek, és mire visszanéztem ők már a bezárt szobában üzekedtek{nem, nem nyílt szinen}.
Természetesen feljött Bohó is. Életem legnagyobb szerelme volt az a lányka, és mondjuk ez mára már teljesen elmúlt, de a barátság megmaradt. Igazából olyan kevés normális ember vesz minket körül itt, hogy azt a keveset is meg kell becsülni. És Bohó normális. Szóval járni nem járnék vele, de az utóbbi hetekben oly mértékű fizikai vonzalmat érzek iránta, amely maximum kamaszkoromban tört rám. Ha tárgyilagosan szeretnék fogalmazni, akkor azt mondanám:felébredt bennem a fajfenntartó ösztön. Ha profánul: kanos vagyok. Ugyanakkor érzem, hogy Bohó is vonzódik mostanában hozzám, de ez főként annak szól, hogy én vagyok az egyetlen fickó a városban aki rendesen bánik vele, és nagyon magányos is mosanság. Nem azt mondanám, hogy ha nincs ló, jó a szamár is, inkább én vagyok az egyetlen ló. Rosszabikén is nagyon vonzódik Bohóhoz, csak azok se beszéltek egy jó ideje. Ráadásul velem ellentétben ő még járna is vele. Az igazat megvallva, én ennek nagyon örülnék, mert jót tenne egymásnak ez a két ember. Na, a jövő majd eldönti, mi lesz.
Szóval, ha a fentiekből nem derült volna ki: jó kedvem van még mindig, de azért az utamba sodródhatna már egy helyre kis buksza, akit szerethetek.
A végére 2 apróság:
I, Az NHL idei nagydöntőjét a Pittsburg Penguins nyerte. A városvezetés legnagyobb sajnálatára. Ők ugyanis a Detroitnak szurkoltak, mert semmi kedvük nem volt fél millió dollárt áldozni a győzelmi ceremóniára.
II, A Cristiano Ronaldoért adott 80 millió fontból kétszer meg lehetett volna venni a gdański hajógyárat. És még ott van Kaka és David Villa is. Már megint kezdtek Galaktikusokká válni, fiúk. Florentino, Florentino, többet ésszel, mint pénzzel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése