Mostantól minden bejegyzésnek egyik számomra kedves könyv címét fogom adni. Krzysztof Varga járt el hasonlóan a Tequila című alkotásában, amikor zenekarneveket és albumok címeit a világirodalom jeles alkotásaitól kölcsönözte.
A vasárnap folyamán elmentünk nagymamáékhoz, hogy még egyszer együtt legyen a család, mielőtt tesómék elutaznak Montpellierbe.
Nagymamáéknál a szokásos volt a hangulat. Nehéz, kiadós ételek, hegyvidéki levegő, és a mozdulatlan idő. Nagymama megint mondott jó dolgokat, pl. bejegyezték szemműtétre 2010 decemberére, ő pedig bement a főorvoshoz, és megkérdezte tőle, hogy normális-e, meg hogy ő nem végzett egyetemet, de számolni tud, és hogy a főorvos is tud-e? A következő héten már kapta is az értsítést, hogy mehet is, amikor akar. Felemlegette azt is, hogy Horn Gyulát is megátkozta, úgy hogy ne tudja, mikor van nappal, mikor éjjel, és hogy annyi ereje se legyen, hogy egy tojúszálat fel bírjon emelni. Nagymama egyszer még a szomszéd Szopó{sic!} Lacit is megátkozta. -Letérgyepeltem, összekulcsoltam a kezem, oszt úgy. Ott is lett baja, ahol kértem, a belibe. Egyszer jött hozzá egy asszony, hogy megtérítse, és az emberek bűneiről kezdett beszélni. Erre nagymamám: -Hát ezért jött el Pestről ilyen messzire jóasszony!? Hát tudom én ezt magamtól is. Nagymama szerint az emberek amúgy olyan ostobák akar a csavargatott szarvú ökrök, Lendvai Ildikót meg egy félre helyen el kéne ótani.
A másik gyönyörű momentum az volt, amikor Tysonka és Montyka elkezdtek játszadozni egymással meg szallangálni. Olyan aranyos volt a 2 plüssfigura!
Hétfő: Én.
Kedden délután fél kettőre mentem a megyeházára, az alelnökhöz, a Kövér-emberhez. Ezt a nevet azért adtam neki, mert egyrészt elég terjedelmes, másrészt e posztra kerülésében nagy szerepet játszott ama pletyka, hogy Kövér László embere. Elbeszélgettünk a történelemről. Mesélte, hogy amikor itt volt Habsburg Ottó, bevitte őt a Díszterembe, ahol a család nagy barátainak képei lógtak, nevezetesen II.Rákóczi Ferencnek, Kossuthnak, Deáknak, Széchenyinek.
Fél háromkor befutott a chyżnie-i küldöttség is, akiknek tolmácsolnom kellett. Ám az igazat megvallva nagyon jól elbeszélgettek anyanyelvükön. A magyarok magyarul, a lengyelek lengyelül, én azt a kb 10%-ot fordítottam, amit nem értettek.
Este hétkor jött értem az autó, és kimentünk a Kövér-emberrel Ajakra, ahol a polákok voltak. Itt megismerkedtem a helyi polgármesterrel, aki valóságos kiskirály arrafelé. Tényleg úgy viselkedett, mintha övé lenne minden. Kocsival elmentünk Dombrádra, a Tisza-partra, ahol ettünk egy jó marhapörköltöt galuskával. Éjfélre kerültem haza. Be kell vallanom, mindig hálás dolog lengyelekkel dolgozni. Toleránsak, türelmesek, megpróbálnak megérteni, nagyon meg tudják kedvelni a másikat és nagyon meg tudják kedveltetni magukat. Különösen a kelet-lengyelek.
Szerdán megvettem az új Viant meg az új Szorokint.{Mintha egy ilyen mondat lett már volna ebben a blogban. Igen, tavaly június 28-án is egy hasonló kombinációval gazdagodtam.}
Hogy ma mi lesz? Még semmi érdekes nem történt, de lehet, hogy este megyek egy picit iszogatni Bohóval.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése