Egyszer régen láttam egy filmet...

Réges-régen láttam az HBO-n egy filmet. Most megint megnéztem. Az a címe, hogy Egyedül a ringben (The Power of One). Dél-Afrikában játszódik és egy angol srác történetét meséli el kiskorától felnőtté válásáig, amely az apartheid kiépülésének idejére esik. A film a rasszizmusról szól, hogy mennyire is kirekesztőek tudtak lenni a búrok, az angolok és a feketék is egymás között. Talán az érzelmeket legjobban felkorbácsoló film, amit valaha láttam, rengeteg példával arra, hogy milyen sötét és fennkölt is lehet az emberi lélek. Mindig is érdekelt az apartheid, mert ez volt az egyetlen faji alapú diktatúra, amely még akkor is fennállt, mikor én még éltem. Mindig is szerettem volna megérteni a diktatúrák természetrajzát, legyen az jobb- vagy baloldali. Vagy a liberális ostobaság diktatúrája. A filmnek három érdekes vonása van számomra: I, A tanítók sora, akik jó példával járnak elöl. II, Hogy 1992-ben készült, vagyis még az apartheid ideje alatt. III, Hogy a rendezője olyan filmeket jegyzett még, mint a Karate kölyök és a Rambo, és ezekből a filmekből szerintem elég sok motívumot át is emelt ide, ennek ellenére jót filmet csinált. :)

Beleszerettem ebbe a filmbe

http://port.hu/berlin_felett_az_eg_der_himmel_uber_berlin/pls/fi/films.film_page?i_topic_id=2&i_film_id=217&i_city_id=-1&i_county_id=-1

Charlie Bartlett

Láttam most egy jó filmet. Egy srácról szól, akit mindenki megtalál a gondjaival, és ő próbál nekik segíteni. Ismerős valahonnan, mi pupákok? :) Ha van kedvetek, nézzétek meg.

Bafana

Ma valahogy úgy hozta a sors, hogy 2 filmet is láttam Nelson Mandeláról. Az első az Invictus volt. Az 1995-ös RWC-ről szólt(fontos torna volt, Dél-Afrika először szerepelt, az utolsó amatőr torna volt, Jonah Lomu 4 célt vitt az angoloknak, egy országban rendezték). Az igazat megvallva túl hosszú volt nekem ez a film, és bár a faji ellentéteket egész jól bemutatta a maga amerikai módján, hiányoltam belőle annak a bemutatását, hogy milyen heroikus küzdelemben szerezte meg Dél-Afrika a világbajnoki címet, és persze a rugby-jelenetek is elég gyengék voltak. Olyan volt, mint a Dirty Dancing rövid táncjelenetekkel. (Amúgy épp a Wasps-Bath meccset nézem felvételről.)
A második a Goodbye, Bafana volt. Mandela börtönőrének emlékirataiból készült. Ez már egy sokkal jobb film volt Joseph Fienes-szal. A börtönőr nézőpontja érdekes lehet, hiszen ő is rab valamennyire(lásd: Dovlatov: A zóna).
Gyermekkorom óta érdekelt az apartheid, hiszen ez volt az egyetlen ismert faji alapú diktatúra azokban az időkben, amikor én világra jöttem. A diktatúrák természetrajza pedig mindig is érdekelt. Írni is fogok erről egy könyvet.
Az igazat megvallva Dél-Afrikával nem tudok mostanában mit kezdeni, hiszen jó, hogy elmúlt az apartheid, de ami ott van most, az azért szintén elég gáz. Nem tudom, mi lenne a megoldás.

Német film

Szeretem a német filmek finom utalásait. Amikor Daniel Brühl azt mondja a Good bye Leninben, hogy: Megkezdődött a történelem legnagyobb szemétfelhalmozása(leomlott a berlini fal), vagy hogy a nyári, magyarországi nyaralásról 20.000-ren nem jöttek vissza(magyar-osztrák határ megnyitása) az zseniális. A Das Leben der Anderenben pedig az tetszik, amikor a Stasi-ügynököt megfenyegeti a főnöke, hogy nyugdíjig leveleket fog nyitogatni, és utána ledobja az újságot a kocsi anyósülésére. Az újság legnagyobb szalagcíme:Mihail Gorbacsov lett az SzKP új főtitkára.
Ha már Gorbi:http://www.youtube.com/watch?v=C9lvzzH0STw&feature=PlayList&p=FBF064BB710DFAC6&playnext=1&playnext_from=PL&index=11

Ütközések(Crash)

Ma láttam a fenti filmet. Hát, talán a Green Street Hooligans volt rám ekkora hatással. Ajánlom mindenkinek!