Ma valahogy úgy hozta a sors, hogy 2 filmet is láttam Nelson Mandeláról. Az első az Invictus volt. Az 1995-ös RWC-ről szólt(fontos torna volt, Dél-Afrika először szerepelt, az utolsó amatőr torna volt, Jonah Lomu 4 célt vitt az angoloknak, egy országban rendezték). Az igazat megvallva túl hosszú volt nekem ez a film, és bár a faji ellentéteket egész jól bemutatta a maga amerikai módján, hiányoltam belőle annak a bemutatását, hogy milyen heroikus küzdelemben szerezte meg Dél-Afrika a világbajnoki címet, és persze a rugby-jelenetek is elég gyengék voltak. Olyan volt, mint a Dirty Dancing rövid táncjelenetekkel. (Amúgy épp a Wasps-Bath meccset nézem felvételről.)
A második a Goodbye, Bafana volt. Mandela börtönőrének emlékirataiból készült. Ez már egy sokkal jobb film volt Joseph Fienes-szal. A börtönőr nézőpontja érdekes lehet, hiszen ő is rab valamennyire(lásd: Dovlatov: A zóna).
Gyermekkorom óta érdekelt az apartheid, hiszen ez volt az egyetlen ismert faji alapú diktatúra azokban az időkben, amikor én világra jöttem. A diktatúrák természetrajza pedig mindig is érdekelt. Írni is fogok erről egy könyvet.
Az igazat megvallva Dél-Afrikával nem tudok mostanában mit kezdeni, hiszen jó, hogy elmúlt az apartheid, de ami ott van most, az azért szintén elég gáz. Nem tudom, mi lenne a megoldás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése