Barátaim, rómaiak

Lehet, hogy olyan idegesítő vagyok, hogy még magamat sem hagyom aludni, de azért annál többre vágyom, hogy egyszerűen hasznomat lássák. Magam sem tudom már, hogy mi köt egyes emberekhez. Persze vannak emberek, akik mindig is a barátaim lesznek, mint Rosszabbikénem vagy az ikertestvéreim. Czarnáról is tudom, hogy ha bármikor szükségem van rá, ott lesz, és én is ott leszek mellette, ha kellek. Bohó kezd már egy kicsit idegesíteni, mert folyamatosan csak panaszkodik a munkájára és a pasijára{na jó, rá mond jó dolgokat is}. Meg ő amúgy is bazi unalmas, rá kellett jönnöm. Léttel is mindig jókat fogok beszélgetni, amikor csak összefutunk, mint ezt a múlt héten is tettük. Ez áll Spanyoljanikára, Hushira, Dulihugira és Klárikuékra is. Így megy ez, szeretem érezni, hogy fontos vagyok másoknak, vagy legalább is, hogyjól érzik magukat velem. Mint ahogy én is bazi jól éreztem magam Madörrel és Kadrival kedden. Kimaradt még valaki a barátaim felsorolásából? Remélem, igen.