Elmondom egy álmomat

Életem egyik legfurább álmát mesélném el. Erotikusnak is nevezhetném, ha akár csak a legkisebb testi kontaktus is lett volna benne, de nem volt. Természetesen ki is lenne az álom szereplője, mint Kerekperecevő. Az ágyában voltunk, amelyben ő ide-oda cikázott, egyik végéből a másikba, mintha minduntalan ki akarna siklani a kezeim közül. Én persze megpróbáltm követni, olyan volt az egész, mint egy visszintes tánc. Ő talányosan mosolygott, több értelmű válaszokat adott, kissé kiismerhetetlen volt. Bár tényleg nem nyúltam hozzá, mert tudtam, hogy nem szeretné, de a takaróját felhajtottam, és akkor vettem észre, hogy mlyen mély is a köldöke, és legnagyobb megrökönyödésemre egy piercing van benne. Egy kis karika, rajta rövid láncon egy zefírszínű kis kő. Hogy ez az álom mit jelenthet? Tudja a gránát

Tövisek

"Egy kopott üveggolyó vagyok, aki a sok játéktól elvesztette csillogását, megunt játék lett, kész arra, hogy kisfiúk lyukas zsebéből kipottyanjon, elguruljon, leessen egy csatornanyíláson, és soha senki meg ne találja."
Ez a legszomorúbb és a leggyönyörűbb mondat, amit az utóbbi időben olvastam. Tényleg. Talán minden művészet szenvedésből születik?{ Azért ne higyjünk vérbajosoknak minden fenntartás nélkül. "Süldő lányok, Nietzsche-vel a szatyorban, ezek aztán nem viccelnek."}
A Wapencia, azóta törölt 10 pontjában olyan dolgokat írtam le, amiket nem lett volna szabad. Bár mint minden blog, ez is a személyeségre törekszik, de nem hagyható figyelmen kívül, hogy ez alapvetően egy közösségnek van szánva. Na jó, legyünk őszinték: ez a blog egy embernek van szánva. Így pont ezt az egy embert nem kéne a legfájóbb pontján megszúrni. Még egyszer bocsánat.
Végezetül még 2 dolog: Anyám megint költözni akar. Igazából mindig költözni akar. De úgy néz ki, hogy erre még 2 évet várni kell.: -Két év. Azt még kibírom. Kibírtam apáddal 30 évet, ez a 2 már csekélység lesz!
Apámnak van egy olyan rögeszméje, hogy estére lennie kell a lakásban kenyérnek. Kiderült, hogy miért: ha valami a torkunkon akad az éj folyamán, legyen ami leviszi.
Azért mi sem vagyunk tiszta fialás.
Ja, és azt nem tudom, hogy szép vagyok-e vagy rusnya, de az biztos hogy, bazi okos és falábú.;-)
Legtöbbször pedig átlag alatti vagy feletti.

Fikszációk

Van egy só- és egy egy borstartó a fiókomban. Meg egy sünire hajazó fémháló az ágyammal szemben.
Vannak dolgok, amelyeket én sem tudok elengedni.
Az igazat megvallva, fogalmam sincs, hogy el kéne-e egyáltalán, és ha igen, mennyire?

Magyarázat

Mint alant is kitűnik, megint egy vendégszöveg került a gépezetbe. Annyira posztmodern vagy egyszerűen csak tehetségtelen lennék, hogy ilyenekkel kell dúsítanom a szövegtestet? Nem hiszem. Minden intertextualitás elnyerte méltó helyét ebben a blogban. Egyébként se tudok verset írni, és jelenlegi hangulatomat majdnem tökéletesen ábrázolja eme vers.
Nézzük mi is történt ma?
Voltam Debrecenben. Hát nem volt valami izgi, de legalább szereztem jegyzetet, meg beszéltem Madörrel. Jókat nevetgéltünk. Időközben feltűnt Frusztrált is, aki elmesélte, mi történt Krakkóban, távozásunk után.
Aztán megírtam egy levelet, amely, valljuk be elég idejétmúlt témát feszegetett, és amelyet legalább másfél hónapja meg kellett volna írni.
Megkaptam rá a választ. Erre is igaz az, ami az előzőre. Levontam belőle a tanulságot, hogy minél előbb ki kell lépnem Kerekperecevő életéből.
Mert lehet, hogy kreatívabbá teszem, de boldogabbá biztos hogy nem. Sőt előbb-utóbb eljön az az időszak, hogy csak fájdalmat okozunk egymásnak, és ezt nem akarom megvárni. Nem akarok Erdőtündér lenni, aki folyamatosan csak frusztrálja. Nem akarok túl sok és túl hosszantartó szenvedést okozni neki, mert annál mindenféleképpen jobban szeretem. Az eddig sokat átkozott földrajzi távolság most épp kapóra jön, mert így könnyebben fog menni a felejtés folyamata.
Azt szeretném, ha boldog lenne inkább. Persze tudom, hogy az alkotás az élete része{ színház, tánc, celofán, 12 méter drót} de ebben más is biztosan támogatni tudja.
Túl sokszor törettem össze ahhoz a szívem, hogy tudjam, ez is csak egy múló állapot és leszünk mi még régi urak, kenyerespajtás. De ez nem most fog bekövetkezni. Valószínűleg nem is a közeljövőben.
Legyek, ami lennék: férfi. A fű kinő utánam.