Egyszer volt, hol nem
volt, volt egyszer egy Ikarus 415-ös
busz. A keresztségben a Béla nevet kapta, de mindenki csak Bélusnak hívta, az
idegenszívű Volvo-Alfa Localok pedig lesajnálóan csak Béluskámnak nevezték.
Az egyik este épp az egyik végállomáson várakozott,
amikor felszállt rá egy szomorú ápolónő. Az ápolónő a közeli gyermekkórházban
dolgozott, és szomorúságának az volt az oka, hogy az egyik kis páciense épp
aznap halt meg.
A következő megállóban felszállt Cziffra György. Mikor
megpillantotta a szomorú ápolónőt, egyből leült a zongorához (hisz minden
rendes Ikarus 415-ben van egy zongora), és elkezdett játszani, hogy a zene
segítségével jobb kedvre derítse a lányt.
A következő megállóban felszállt József Attila. Egyből
megtetszett neki a lány, és elkezdte neki monoton hangon a saját verseit
szavalni[1]. Bár a lánynak nagyon
tetszettek a versek, de csak még rosszabb kedve lett tőle.
A következő megállóban felszállt egy násznagy. Ő a maga
tréfás adomáival, rigmusaival és pajzán játékaival próbálta felvidítani a
lányt, de egyrészt a násznagy-humor nem épp a nevettetés csúcsa, másrészt egy
násznagy esküvő nélkül olyan szánalmas látvány, mint egy szoba könyvespolc
nélkül.
A következő megállóban felszállt egy aranytyúk hat
csibével.
A következő megállóban felszállt maga Frangepán Ferenc
Kristóf, egy Vasas-mezben. Ő nem akarta megvigasztalni a lányt, hisz ő maga is
vigasztalan volt, mert kikapott a Vasas.
A következő megállóban felszállt Gavreel. Mivel kicsit
elege volt a melóból, igyekezett észrevétlen maradni, és meghúzta magát az
egyik ülésen.
A következő megállóban felszállt Lehel és Róbert Károly,
akik hevesen vitatkoztak a Saul fiáról, amit egyikőjük sem látott. Amikor a
vita már kezdett tettlegességgé fajulni, és Lehel már nyúlt a kürtjéért, Róbert
Károly pedig felkapott egy hűtőszekrényt (hisz minden rendes Ikarus 415-ben van
egy hűtőszekrény), Gavreel kelletlenül felállt a helyéről, és lecsendesítette
őket.
A következő megállóban felszállt egy csapat hun, akik
egyből elkezdtek kurjongatni, lóról hátrafelé nyilazni és prédálni. Mit volt
mit tenni, Gavreel újra felállt, és lecsendesítette őket. – Mindig csak ez a
kibaszott meló! – gondolta magában, mikor visszaült.
A következő megállóban olyan minősíthetelenül rossz volt
az aszfalt, hogy Bélus inkább szárnyakat növesztett, és felszállt. Mégis is
csak egy Ikarusról volt szó.
A következő megállóban felszállt Dózsa György. Egy régi
munkahelyi baleset miatt nehezére esett az ülés, ezért amikor József Attila át
akarta neki adni a helyét, nem fogadta el. Különben is, csak két megállót megy.
A következő megállóban felszállt a Hősök zenekar, akik
szerencsére nem hozták magukkal szülővárosukból Tinódit. Egyből elkezdtek
rapelni, és Cziffra György pedig kísérte őket zongorán. A szomorú kis ápolónő
az átélt élmények hatására kezdte elfelejteni bánatát, sőt, táncra is perdült.
Többen követték a példáját.
A következő megállóban felszállt Bajza József, aki a
vidám hangulatba csöppenve egyből el is kezdett betétdalokat fütyörészni a
Csókos asszonyból.
A következő megállóban felszállt Kodály Zoltán, aki
kicsit ambivalensen fogadta az elébe táruló képet. Egyrészt örült a muzikalitás
ekkora térnyerésének, másrészt vakarta a fejét, hogy amikor kidolgozta
módszerét, nem pontosan erre gondolt.
A következő megállóban felszállt Vörösmarty Mihály. Hogy
ő is hozzájáruljon a bulihangulathoz, odament Cziffra Györgyhöz, és azt mondta
neki: -Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal! Ez a politikailag inkorrekt
kifejezés nem tetszett Frangepán Ferenc Kristófnak, ezért kiütötte a költőt[2]. Gavreel ekkor már hagyta
a francba az egészet.
A következő megállóban felszállt egy matematikus. Épp a
telekről jött, és a karók nyolcszögesítésének problematikájával volt
elfoglalva, annyira, hogy a körülötte lévő vidámságot sem vette észre, sem azt,
hogy József Attila odament hozzá, és azt mondta neki: - Karóval jöttél, nem
virággal!
A következő megállóban felszállt Lohengrin, aki hamarosan
hattyúvá változott, mert annyit énekeltek neki.
A következő megállóban felszállt Bajcsy-Zsilinszky Endre.
Mióta a kutya sem tudta, ki ő, erősen ivásnak adta a fejét, ezért csakhamar el
is kezdte laposüvegéből – amibe bele volt gravírozva az Állami Húsipari
Vállalat jelmondata: Minden sertés nálunk akar kolbász lenni! – a tarpai
szilvát.
A következő megállóban felszállt Deák Ferenc. Mivel már
öreg volt a mulatsághoz, ezért leült egy sarokba, szivarra gyújtott, rendelt
egy spriccert (hisz minden rendes Ikarus 415-ben van egy bárpult), és nézte a
táncoló, zenélő, rapelő utastársait. Magában azt gondolta, hogy milyen szép is
az, amikor az ifjúság mulat. Mikor később megismerte a beerbike és az angol
legénybúcsú kifejezések jelentését, a Haza Bölcse árnyalt ezen a véleményén.
A következő megállóban felszállt József nádor és Hild
József. A főherceg épp egy új football akadémia építését beszélte meg az
építésszel. A Legmagyarabb Habsburg is csak Habsburg, és a spanyol etikettbe
nem fér bele a féktelen mulatozás, ezért a bulinak hirtelen vége szakadt.
A következő megállóban felszállt Széchenyi István. Mikor József
nádor megpillantotta a Legnagyobb Magyart, kegyesen szóba elegyedett vele, és
az új football akadémia építéséről kérdezte. Széchenyi minden tiszteletével
együtt megjegyezte, hogy nem futball akadémiát kéne alapítani, hanem
tudományost[3].
József nádor jónak találta az ötletet[4].
A következő megállóban leszállt Széchenyi István, Deák
Ferenc, Hild József, József nádor. Clark Ádám már a megállóban várta őket, és
együtt elmentek egy csendes kis vendéglőbe, egy jó csirkepörököltre, utána
pedig tarokkoztak.
A következő megállóban leszállt József Attila, Lehel,
Károly Róbert, Bajza József. Letámogatták a sérült Vörösmarty Mihályt is. Ezek
után közösen megnézték a Saul fiát a Tabánban, majd egy Krisztina nevű hölgy szalonjában
heves vitába keveredtek a filmmel kapcsolatban. Vörösmartyt megint kiütötték.
A következő megállóban egy ág kiütötte Bélus egyik
ablakát, ezért hosszabb megállóra kényszerültek. Ez annyira feldühítette a
részeg Bajcsy-Zsilinszkyt, hogy egyből szabadcsapatot szervezett a BKK ellen.
Csatlakozott hozzá Frangepán Ferenc Kristóf és a csapat hun. A műszaki hibát
csakhamar elhárították, és indultak tovább.
A következő megállóban leszállt az aranytyúk a hat
csibével, de előtte még ellopták a matematikus interdiszciplináris könyvét a
Goldbach-sertésekről és az ápolónő fehér klumpáit. Természetesen mindketten a
tolvajok után eredtek, akik egy idő után el is dobták a szajrét. Miután
sikerült visszaszerezniük a tárgyaikat, szóba elegyedtek, és kiderült, hogy
mindketten nagy rajongói Győri édesnek. Be is tértek egy boltba, vettek egy
csomaggal, amit közösen ropogtattak el. Később összemelegedtek, összejöttek,
összeköltöztek, összeházasodtak és ma is boldogan élnek, ha el nem váltak. Vagy
együtt vannak és csendes kétségbeesésben tengetik életüket.
A következő megállóban egy részeg katona énekelte: -
Átmentem a Királyhágón, elveszett a huszárcsákóm. A dal szövegének
értelmetlensége és dallamának túlzott egyszerűsége annyira feldühítette Cziffra
Györgyöt, Kodályt és a Hősök zenekart, hogy egyből leszálltak, hogy
felháborodásuknak adjanak hangot. A násznagy is leszállt, hogy megvédje a
katonát, de hozzávágták a hattyúvá változott Lohengrint.
A következő megállóban felszállt egy öregasszony, banyatankkal,
mert egy busz banyatankos öregesszony nélkül még a mesében sincsen. Egyből
letelepedett Gavreel mellé:
- Jaj, kedveském, nem
talákoztunk mi valahol, olyan ismerős nekem. Tavaly, a Szentkútnál?[5]
- Meglehet, előfordulok
ilyen helyeken. Munkaköri kötelesség. Gavreel vagyok.
- Miss Marble. – felelte
az öregasszony.
A következő megállóban felszállt Göre Gábor és Durbints
sógor. Leültek hátra, pattintottak egy PET-palackos bort, és csendben
kortyolgatták.
A következő megállóban felszállt Nagy Jenő, akinek a
nagyságáról a nevén kívül semmi sem tanúskodott.
A következő megállóban felszállt egy máig harcoló német
alakulat. Még Buda visszafoglalásakor maradtak itt.
A következő megállóban felszállt Kiss János altábornagy.
Mivel a német katonákkal szemben ellenérzései voltak, Nagy Jenővel szemben
pedig kisebbrendűségi komplexusa, ezért csak hangosan magában beszélve morgott.
Később Göre Gábor és Durbints sógor megkínálta a borból. Ettől kissé
megenyhült.
A végállomáson mindenki leszállt. Gavreelt már várta Apor
Vilmos.
- Milyen útja volt,
kolléga? – kérdezte a püspök.
- Mesés. – válaszolta az
angyal.
ITT
A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
[1] József Attila tényle így udvarolt,
ellentétben Adyval, aki odaadta a válaszottjának a saját verseskötetét, hogy
olvasson fel belőle.
[2] A 60-es években egy bolgár követségi
munkatárs lecigányozta Farkas Jánost, a Vasas labdarúgóját, mire a csapattársa,
Mészöly Kálmán kiütötte a fickót. Mikor Farkas János megkérdezte, hogy miért
tette, Mészöly azt felelte: -Mert cigánynak nevezett! – De hát, az vagyok. –
felelte Farkas.
[3] Ezt a poént a Page not found blogról
loptam.
[4] József nádor tényleg nagy összeggel támogatta
az MTA megalapítását.
[5] Nagyanyám áldozni akart, de ahhoz gyónni
is kell. Megkérdezte a pap, hogy mikor gyónt utoljára? – Amikor a Szentkútnál
voltam. – felelte nagyanyám. Ebből nem derült ki, hogy annak már legalább 40
éve. Aztán a pap megkérdezte, hogy mi a bűne, és még nagyanyámnak állt feljebb,
hogy mi’ bűne lehet neki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése