Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy leány. Egy kisvárosban született, amelynek utcáit még macskakövek borították. Mivel a lány gyönyörű volt, ezért mindig, amikor könnnyű nyári ruhában sétára indult, a férfiak tekintete formás vádlijára szegeződött, és úgy tetszett, mintha a háttérben felcsendült volna a Harlekin milliói.
Ezzel egy időben, egy másik városban élt egy fiú. Betonházak tövében nőtt fel, hosszú évekkel később, (nem, nem a kivégzőosztag előtt állva), gyermekkorára gondolva, mindig őszi panelszobák jutottak eszébe.
A lány, miután kitanulta a cipész- és serfőző mesterséget, fogta a tarisznyáját, és vándorútra indult. Végül Krakkóban kötött ki.
A fiú, miután rájött, hogy Dalnok akar lenni, és miután felégetett maga mögött minden hidat, szintén nyakába vette a világot. Végül Krakkóban kötött ki.
A lány a Főtéren kapott munkát, egy Sioux Steakhouse-ban kezdett felszolgálni. Cowboyruhában kellett felszolálnia, de a borravaló jó volt.
A fiú is a Főtéren kezdett el dolgozni, egy Sphinx-ben lett pincér, ahol minden felszolgáló jó kötésű férfiú volt. (Anti-Hooters)
Egy tavaszi délután, mikor éppen mindketten felszolgáltak, a fiú megbotlott egy zöld hátizsákban, átzuhant a szomszédos étterem kiülős részébe, és beborította sörrel a lányt. Mivel a pincérnek csak egy becsülete van, ezért a nála lévő tányérokat és poharakat is a földhöz vágta, majd elviharzott.
Este a lány barátaival a Społemben bulizott, amikor egyszer csak meglátta a fiút. A fiú is észrevette őt, oda is ment hozzá, és bocsánatot kért, hogy leöntötte. Szóba elegyedtek. Sok mindent beszéltek még, és kint sétáltak a Plantyn, a Św.Gertrudy-n. Azt hiszem, közben meg is csókolták egymást, de ez nem bizonyos. Annyi mindenesetre kétségtelen, hogy nagy szerelem lett az ügyből. Ilyesmi előforul két fiatal lény között. Még Krakkóban is.
Gyakorta kéz a kézben sétáltak az Ulica Szerokán, aztán az ulica Jozefán beültek az Eszeweriába – ahol a város legfélelmetesebb wc-je volt - egy kancsó teára, majd az ulica Nowa-n (amikor ezen az utcán járt, akkor a fiúnak mindig eszébe jutott a Kroke: Kazimierz című dala) befordultak a plac Nowy-ra. Az Alchemiában a fiú rendelt egy tatankát a lánynak és egy Żywiecet magának. Ahogy ott ültek-üldögéltek a középső teremben, egyszer csak belépett egy rabbi, aki feltűnően hasonlított Franciszek Pieczkára.
Le is telepedett a mellettük lévő asztalhoz, egy pohár méhsörrel a kezében. Amint a két fiatal összebújva szerelmes szavakat suttogott egymás fülébe, Mózes-hitű testvérünk egyszer csak megszólította őket.
-Gyermekeim! Milyen szépek is vagytok együtt. Kár, hogy ennek hamarosan vége szakad. Téged, lányom, a nyugati szél sodor el, mert feltámad benned a vágy, hogy más férfiak karjában is megismerd a gyönyört. Téged, fiam, pedig a déli szél visz tova, mert véredben van a vándorlás, új városok, vidékek megismerése. Ám egyszer talán még találkozni fogtok. Akkor dől el, hogy örökre együtt maradtok-e, vagy soha többé nem látjátok egymást.
A fiatalok csak jót derültek ezen, egy szavát sem hitték a szent embernek. Ám egy idő után mindketten tényleg elkezdték érezni, amit a rabbi mondott. A lány végül a Singerben összejött egy portuállal, akivel el is mentek Lisszabonba. A fiú ugyan bánta egy kicsit, hogy elveszítette a lányt, de annyira fűtötte a vére, hogy továbbálljon, hogy nem is foglakozott nagyon a dologgal. Ő Szarajevó felé vette az irányt.
Folyt köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése