Találkozás egy ritkán látott kedvessel

A nyíregyi Down-egyesület elnökével mentem Krakkóba, másnap pedig Sanokba. Krakkóban az ottani Down-egyesület képviselőjével akartunk beszélni a lehetséges együttműködésről, Sanokból pedig el akartunk hozni egy masszázságyat, mert még így is kb 100.000 forinttal kevesebbe került, mintha a magyar viszonteladótól rendeltük volna meg.
Fél 12-kor indultunk Nyíregyházáról, az út magyarországi szakaszán a GPS-nek köszönhetően az a szerencse ért, hogy átmehettem Hernádbüdön. Ebben a faluban született apám, amely életrajzi adat különösen a latin nyelvű doktori diplomájában mutat jól. Szerintem az öreg sem járt arra vagy 50 éve, nekem meg az egész hely olyan volt, mint Wagner úrnak a 100 dolláros.
Szlovákiában az volt a zorall, hogy Poprád környékén olyan viharba kerültünk, hogy rövid idő alatt 33 fokról 18 fokra hűlt le az idő.
Szerencsésen megérkeztünk Krakkóba. A Różowy Słoń melletti házban laktunk, ami később kisebb gondot okozott, mivel az elhaladó villamosok zavarták Karcsi álmát. Ha már ott volt a közelben, meg is vacsoráztunk: żurek és pierogi ruskie. A Nowa Prowincjával szembeni udvarban találkoztunk a Graal képviselőjével. Egy nagyon kedves, nagyon türelmes fiúcska volt, aki olyan meleg volt, hogy már sistergett (Neil Simon), ám mivel ő is csak önkéntes volt, ezért maximum annyit tehetett, hogy továbbította az elképzeléseinket a vezetőségnek. Ezek után nem ültünk be a Re-be (nem volt egy szabad asztal sem), aztán elsétáltunk a Planty Św. Gertrudyra eső részén (a kedvenc Planty-szakaszom) Kazimierzbe. Egy sör az Alchemiában, de mivel meleg is volt, és az Alchemia egyre rendezettebb képet mutat, ezért tovább is álltunk. Ettünk egy zapiekankát a Plac Nowyn, aztán még egy sör a Mleczarniában. Mikor bementem pisilni, láttam azt a padot, ahol az első Kazimierz-szombaton ültünk. A plac Wszystkich Świętych-en még ettünk egyet, aztán hazamentünk a szállásra. Az erkély épp a Collegium Novumra nézett. Üldögéltem ott egy picit, ám sehogy sem bírtam a seggemen maradni, ezért elindultam inni még egy sört. Már csak a klubbok voltak nyitva, ezért a lábam elvitt a Społembe. Ott persze eszembe jutott az első közös bulink, ami épp szökőnapra eset. A Społemben az volt a furcsa, hogy 16-18 éves fiúk és lányok ott gyújtottak rá, ahol csak akartak, pedig máshol eléggé komolyan veszik a szabályokat.
Nem volt még kedvem hazamenni, ezért a lábam még elvitt a Kitsch-be is. Ott még ittam egy sört, és nem tudva ellenállni a hely szellemének, táncra is perdültem. Annyira valószerűtlen volt, hogy a 28. születésnapom hajnalán a Kitschben táncolok, hogy folyamatosan röhögtem, a kunderai ördögi nevetésel.
Hajnal négykor még elszívtam az utolsó cigimet a Mały Ryneken, miközben szólt a hejnał.
Reggel fél 7-kor keltünk, 7-kor már úton voltunk Sanokba. Még betértünk egy Tescoba is, amiről már hallottam, hogy van Krakkóban, de látni még nem láttam egyet sem.
Az út Sanokig 5 órán keresztül tartott, ami ha belegondolunk, hogy 200 km a távolság köztük, eléggé lassú. Ám mivel a legtöbb helyen két sávos út van, záróvonallal, nagyon sok a dugó.
Sanokban aztán megmondtuk a munkásoknak, hogy ugyan tegyék már fel azt a 80 kilós ágyat a 307-es Peugeot kombi tetőcsomagtartójára. Ezt szépen meg is oldották, jól fel is kötötték, ám azért elég fura látvány volt egy magyar rendszámú kocsira felszíjjazva egy ágy, Lengyelország közepén. Ezután következett a hazaút, amit a GPS gyönyörű lemko falvak megtekintésével tett színesebbé(kell-e ennél stasiukibb táj?), sőt egyszer csak egy szlovák rendőrrel találtuk magunkat szembe, egy zsákutcában. Kiderült, hogy azért áll ott, hogy visszaírányítsa azokat, akiket a GPS elnavigált. Átmentünk Mezőlaborcon is, ami egy elképesztően szegény falu, de van Warhol-múzeuma, ugyanis Andy szülei onnan származtak.
Este hatra értünk haza, még betetük az ágyat a helyére, aztán búcsút vettünk egymástól.
Nagyon szép két nap volt, de azt nehezményezem, hogy meg se kérdezték, hogy mennyivel tartoznak (természetesen semenyivel, de azért az illem ezt kívánta volna), vagy hogy hazavigyenek-e?

A történelem ismétli magát

Bajnok lett a Wisła Kraków. 3 éve is pont ilyen tájban nyerték meg a bajnokságot, pont a Juwenalia hetének végén, és pont úgy, hogy legnagyobb riválisukat, a Cracovia Kraków-ot kellett legyőzniük ahhoz, hogy behozhatatlan előnyre tegyenek szert. Biztos lesz ma mulatozás a Ryneken. :)

Egy képzeletbeli szombat este

Volt egy blog....

Még 2008 májusában elkezdtem egy blogot. Egy bejegyzést ért meg, íme:

niedziela, 11 maja 2008
hát kezdődjék

Na, én is blogot írok már. Nem jártam meg mind a 6 világot, csak egy időn kívüli város lakója vagyok mostanság, ahonnan haza kell majd térnem. Sajnos. Jól éreztem itt magam, voltam misén, rugby-meccsen, moziban, színházban, Mrożek-dedikáláson. Ittam, táncoltam, ettem, tanultam, nevettem, sírtam, idegeskedtem és basztam az egészre. Nem jobb és nem rosszabb itt, mint Magyarországon, de itt itthon érzem magam. Ha majd tehetem, visszatérek ide.
Itt maradt szívem egy darabja is. Szükségszerű talán, hogy az otthonosság-érzethez hozzátartozzon az is, hogy összetörjön a szívem? Nem tudom. Mindenesetre ez itt is megtörtént. Beleszerettem egy lányba, akit mint embert is szeretek. Szerelmet nem adhatott, barátságot igen. Tudom, balfasz vagyok, mert ilyenkor hagyni kéne ezt az egészet, mert ez a barátság róka-fogta csuka, de fontos számomra Kerekperec-evő, és nem akarok vele minden kapcsolatot megszakítani. Ettől a szívem még kegyetlenül fáj most. Tudom, hogy be fog hegedni, mindig behegedt. Azt is tudom, hogy fájnia kell, mert fontos volt. El kell síratni, ez a rendje ennek. Látom Kerekperec-evő minden hibáját, és tudom, hogy megcsalt, összetört és elhagyott volna, de az agyam nem tud parancsolni a szívemnek, és nem is szeretném, hogy parancsoljon, mert a racionalitás az unalom diktatúrája. Bár az irracionalitás se jobb.
Mindegy, ez is mint, a blogok nagyrésze:szófosás. Kiírjuk magunkból a mindennapi élet lényegtelenségeit.{Micsoda közhelynek látszó bolondságokat , és általam abszolút igazságnak tűnő dolgokat írok itt le! Ha én sem hiszem, akkor más hogy fogja?}

Megjegyzés: A Magamról rész ezt tartalmazta: Közép-európai vagyok, annak minden kínjával és örömével együtt. Ja, és alkalmam volt egy ideig magával BARTA TAMÁSSAL lakni.

Ide mennék ma este

Egy emlék

A Lengyel Írószövetség kávézója. Ott láttalak a legszebbnek. Százados fák alatt ültél, egy ing volt rajtad, színe valahol a sárga és a fehér között (még anyukádé volt) , épp megpróbáltad tapintatosan Tinódi tudtára adni, hogy miért bűnrosszak a versei. Én elmentem wc-re, és visszafelé megálltam rágyújtani. Nem akartalak zavarni a füsttel, és kívülről szerettelek volna látni titeket. A betonjárdán sétálgattam, a kavicsok között, és olyan szerelmesen néztem rád, hogy a mellettem lévő asztanál ülő idős német pár is elmosolyodott, amikor rámnézett.

Azért voltak nekünk szép emlékeink

http://www.uj.edu.pl/Polonia/pl/fotogaleria/200708/splyw/

ÁÁÁ!!! Nagyon hiányoztok!!!

Egy kis illusztráció az előző bejegyzéshez

http://www.krakow.pl/kamera/rynek2/index_ruchomy.php?port=4640

Ojczyzno moja

Hát igen, századszor is a városok királya: Krakkó. Nem tudom, mit is írhatnék még, már mindent megírtam magam előtt. Nincs talán olyan érzés, élmény, benyomás és hangulat, amit ne jegyeztem volna be ide. Tanulmányaim jövője és Kerekperecevő mellett erre a lengyel városra gondolok a legtöbbet. Persze azért mert ott boldog voltam. Mi a garancia arra, hogy ha visszamegyek, akkor boldog leszek? Semmi. De eddig még nem találtam más várost, amelyben nagyobb eshetőségét látnám a boldogságnak. Ha Krakkóban élhetnék, magyarul írhatnék és beszélhetnék, lenne nálam boldogabb ember? Nem hiszem. Ez az álom megér még egy-két misét.;-)
Ha valóra válik, látogassatok meg néha, rendben?

Szombat

Bár pénteken azt mondtam, hogy ez az utolsó krakkói bejegyzésem, ez csak a földrajzi helyre vonatkozott.
Szombat reggel még elmentem shopni{megint egy szó Kerekperecevőtől}. Vettem egy Voovoo cd-t Slim Shadynek és egy üveg vodkát Arosszabbikénemnek. Csinálunk belőle veszett kutyát, szokás szerint megvadulunk egy picit, szóval adunk rendesen az ösztönénnek.
Bepakoltunk Tinódival, aztán kijelentkeztünk, kaptunk egy közepes letolást a fürdőszoba és az erkély állapota miatt.
Ebéd Kiakadtamnál és két állandó jellegű tettestársánál. Búcsúlecsó.
Dworzec autobusowy. Búcsúzkodás, integetés, ölelgetés, fényképezgetés, elérzékenyülés.
Autóbuszút. Hat és fél óra, se rádió, se film. Volt viszont Tinódi.
Megérkezés Pestre, átszállás a kisbuszba, egy pianinó társaságába. Még 45-ben lopták el a vajai kastélyból és festették feketére. Azért valljuk be, egy pianinó nem egy étkészlet, már maga az eltulajdonítás aktusa is látványosabb.
Apáméktól megtudtam, hogy a Jósa András Múzeum padlásán, régmúlt korok szemtanúinak csontjai felett, a biztonság kedvéért lóg egy oldal szalonna.
Megérkezés éjfélkor. Annyira fáradt voltam, hogy nem bírtam elaludni kettőig.
Végülis sikerült a héten elbúcsúzni Krakkótól, egy darabig nem is fog oly nagyon hiányozni. De a szeretteim azért még nagyon bírnak.

Péntek

Délelőtt levizsgáztam az írásbeli tárgyaimból, délután a szóbeliekből. Mindegyik jól sikerült. Nem túl jól, de jól.
Közben,régi vágyamnak eleget téve, elmentem Mrożek {nizzai emberünk} magyar-lengyel éttermébe a Szabla i szklanka-ba, egy halászlére (túrós csusza nem volt). Hát, tényleg fúziós konyhát visznek. A levesnek nem volt halászlé íze, de finom volt.
Ezek után jött az, amit már tényleg nagyon régen csináltunk: kitakarítottunk Tinódival! Egészen emberi arca lett a szobánknak, de azért megőrizte piastos báját.
Utolsó kávé Kazimierzben, aztán megnéztem még egyszer a Wawelt.
Este holland-francia meccs. Hát, ezek a németalföldiek! Megint megmutatták, mi a szép ebben a sportban.
Hát, ez volt (eddigi) utolsó krakkói bejegyzésem. DE! Lesz majd még, pupákok! Ne izguljatok!

{Feladat: Számolja meg a hátokat és a deket a szövegben, és ossza el a zárójelek összegével! A helyes beküldők között Tinódi-köteteket sorsulunk ki!}

Csütörtök

Ez a nap rosszul kezdődött és rosszul is végződött. Negyed háromkor arra keltem, hogy ég a gyomrom az előző napi kebabtól. 5-ig nem is tudtam elaludni. 7-kor arra keltem, hogy fuldoklok. Valószínűleg lenyeltem egy szúnyogot. Nem is volt erőm bemenni az utolsó Kowa órára. Vajon miről maradhattam le?
Délután lementem az adminisztrációra, és elrendeztem a piszkos anyagiakat. A bácsi{itt mindenki az} azt mondta, majd adjam le a portán a kulcsot, a kártyát meg az ágyneműt. Nem olyan, mint egy rossz amerikai filmben?
Aztán a búcsúzás következő állomásaként elmentem az Alchemiába, inni egy kávét. Ki is kértem, le is ültem, csak hát a szék úgy gondolta, befejezi földi pályafutását. Konkrétan három darabra tört alattam. A mögöttem ülő pár{ akik valamilyen germán akcentussal beszélték a lengyelt} jót is derült ezen, aztán, mire magamhoz tértem volna, a lányka már el is takarította a romokat.
Ezek után Podgórze, park. Nagyon jó volt megint, focizó gyerekek, kutyák, mókusok, minden ami egy parkhoz kell. Kezdem szeretni a parkokat. Mi lesz a következő állomás? Elmegyek túrázni? Sanyarú jövőkép, mondhatom.
Vacsora a BAR MLECZNY-ben{csak így nagybetűvel, mert ez a b.m. a lehető b.m-ek legjobbika}: żurek és pierogi ruskie.
Meccsnézés az od nova-ban{kamaszkorunk legszebb nyara}. A hosszúhajú csapos srác a fiával nézte a meccset. Aranyos volt. (A horvátok egyébként lejátszották a németeket)
Újra Źaczek, újra lengyel meccs. Fergeteges hangulat{ezekben a polákokban van valami délszaki} egészen a kilencvenharmadik percig. Tizenegyes, osztrák egyenlítés. "Bazd meg a bírót és az egész családját", "Két év múlva Lengyelország lesz a világbajnok". Ilyen és ehhez hasonló nóták csendültek fel. Ezeknek amúgy mindegy, csak teli torokból üvölthessenek, amit eufemisztikusan csak éneklésnek hívnak. Csoda, hogy még nem nyerték meg az Euróviziót?

Ami kimaradt II.

Tegnap, hosszú idő óta először, a 7.53-as osiemkával mentem suliba és a Pl. Wszystkich Świętych-en szálltam le. Olyan csend uralta a teret, hogy az már szinte a fülembe hasított.
Aztán a Grodzkán összefutottam Agaval, magyar szakos lengyel ismerősömmel, aki megjegyezte, hogy, látta, nem vágyok haza. Ezt a Skype-on található "Nem akarok hazamenni, BAZZEG" mondatból szűrte le.

SZOTYI

Na, mi is volt ma?
Az utolsó Kinganénióra. Hát a szokásos+érzékeny búcsú.
Ebéd a KFC-ben. Polskie smaki.
Voltam a francia konzulátuson, Houellebecq találkozón. Olyan sokan voltak, hogyha nem késik, nem is látom.
Sör a Chilloutban. Krakkó-életérzés ezerrel. Csak hiányoztak a szeretteim.
Meccs a Żaczekban. Nem játszott jól egyik csapat sem.
Hát ennyi történt.

Ami kimaradt I.

Tegnap még le akartam írni:
-hogy megvettem, az utolsó Wprost-ot és Marlboro Light-ot. Ez a 2 dolog számomra hozzátartozik a Lengyelország-érzéshez. Mint a mentás almalé, a Wawel csoki és a megfázás is.
-Az utóbbi napokban nem vagyok hajlandó órát hordani. Ezzel is csak az idő múlásáról nem akarok tudomást venni.

KEDD

Ma van kedd délután. Holnap szerda. Csütörtök. Péntek. Szombat délután. {Idézet Kerekperecevőtől.}
Hol is tartottunk? Hétfő este elmentem egyedül megnézni a holland-olaszt. Nagyon nagy meccs volt, a hollandokat még nem láttam ilyen jól játszani. Egyébként nem is rossz a Żaczekban meccset nézni egy-két sör társaságában. Sok mindent nyugodtan és tisztán végiggondolhat az ember.
Ma Kinganénivel volt két óránk, de csak a másodikra mentem be. Megint elsütötte a férjhez mentem, mindjárt jövök viccét. Tegnap Kowa meg a következőt:Találnak egy múmiát, és az oroszokra bízzák, hogy derítsék ki kié volt. Egy hét múlva jön a válasz: XV. Ramszeszé. Honnan tudták meg? Bevallotta. Hát ezt kapom én minden nap. De ez is nagyon fog hiányozni. Jövő kedden vacsora Kinganéninél. Azon már nem leszek ott.
Ebédeltem egyet a Deliben, aztán ittam egy kávét a Mleczarnia kiülős részében. Nagyon hangulatos volt, különösen a tejes- és teáskannákba tett virágok tetszettek{ez is Kerekperecevő hatása}.
Este meg megnéztem a svéd-görögöt Dulihugival. Nem volt rossz.
Ja, és láttam ma Kowa-t biciklizni meg alsónadrágban. Ne kérdezzétek, milyen körülmények között.

Mrożek

A hétvégén elment Sławomir Mrożek is.Nizzába. Az utolsó éveit ott akarja tölteni. Hát, különbözünk, mint két tojás.

C.d.

Tegnap beszélgettem egy picit Skype-on Kerekperecevővel. Jó volt, de azért érződött, hogy egyikünk sincs túl jó kedvében.
Este elmentünk Frusztrálttal és Tinódival a Żaczek nevű kollégium klubjába, ahol kivetítették a lengyel-német meccset. Még sohasem néztem EB-t olyan országban, amelynek válogattotja résztvevője a tornának. Ezek a bolond polákok egész jó hangulatot csináltak, meg hát Kubica életében először nyert egy futamot, úgyhogy azt se nagyon bánták, hogy 2-0-ra kikaptak. A németek góljait egy gliwice-i lengyel lőtte.No comment.
Ma bementem az utolsóelőtti Kowa-órámra{az egyik szemem sír, a másik nevet}. Olyan lila ing volt rajta, hogy egy percig szóhoz sem jutottam a megdöbbenéstől. Pánszpit meg fekete, halszálkás ingben és piros nyakkendőben virított. Megzakkantak ezek a tanárok.
Órák után ebéd a Różowy Słoń-ban, majd gondoltam egyet, és kivillamosoztam a podgórze-i parkba. Még sohasem voltam ott, a Wisła-n túl se nagyon. Nem vagyok egy nagy természet- és parkjáró, de ez a kis séta nagyon tetszett. A játszótéren kölykök fociztak, ami a bennem lévő nosztalgikus-melankolikzus érzést még jobban fokozta.
Utána ittam egy kávét a Plac Nowy-n, a Singerben. Ez is a Krakkótól való búcsúzásom részét képezte. Felkeresni kedvenc helyeimet és még egyszer betérni.
Kezdek megint turista lenni saját hazámban. Egyre több apró, lényegtelennek tűnő dolog tolul emlékezetembe. 636, 761:számok, melyek értelmüket vesztették. Akademia Pedagogiczna-Biprostal-Urzędnica-Plac Inwalidów-Batorego-Teatr Bagatela-Filharmonia-Pl. Wszystkich Świętych-Św. Gertrudy-Wawel:útvonal, amely értelmét fogja.

Búcsúzások II.

Ahogy már tegnap utaltam rá, elment Kadri meg Kócos is. Kikisértük Kadrit, elbúcsúztunk, Dulihugi sírt is egy picit. Közben megérkezett Kócos is, segítettünk neki bepakolni tömérdek cuccát. Kiderült, hogy Kócos Életeértelme nem hozott semmilyen személyazonosságot igazoló okmányt, ezért ő ma megy haza. Utána elmentünk Tinódival, Dulihugival és Colossal a Kokoba, ettünk, majd haza. Az elmúlás elkerülhetetlensége lengte be a levegőt. Mindannyian hazamegyünk, és egyre kevesebb lesz a búcsúztató. Az utolsó majd megcsókolja a halott Damjanich kezét.
Este elmentünk a Wisła-partra, a VIII. Wielka Parada Smoków-ra Tinódival, Dulihugival{csak ő maradt már nekem a Krakkok városában}meg Frusztrálttal. Rengeteg ember, kivilágított Wawel, lézerfények, bóvliárúsok, tűzijáték, hajókról feleregetett léghajó-sárkányok, hangos zene. Nem nyűgözött le, unalmas volt. Nem láttam meg benne a szépséget, mégha Krakkóban is volt.
Majd az este folyamán ittunk még egy sört a Stary Portban. Ja, és Tinódi mostanság a nagyapja Lenin-sapkájában jár. Legalább olyan jól áll neki, mint a bajusz.