Ez a nap rosszul kezdődött és rosszul is végződött. Negyed háromkor arra keltem, hogy ég a gyomrom az előző napi kebabtól. 5-ig nem is tudtam elaludni. 7-kor arra keltem, hogy fuldoklok. Valószínűleg lenyeltem egy szúnyogot. Nem is volt erőm bemenni az utolsó Kowa órára. Vajon miről maradhattam le?
Délután lementem az adminisztrációra, és elrendeztem a piszkos anyagiakat. A bácsi{itt mindenki az} azt mondta, majd adjam le a portán a kulcsot, a kártyát meg az ágyneműt. Nem olyan, mint egy rossz amerikai filmben?
Aztán a búcsúzás következő állomásaként elmentem az Alchemiába, inni egy kávét. Ki is kértem, le is ültem, csak hát a szék úgy gondolta, befejezi földi pályafutását. Konkrétan három darabra tört alattam. A mögöttem ülő pár{ akik valamilyen germán akcentussal beszélték a lengyelt} jót is derült ezen, aztán, mire magamhoz tértem volna, a lányka már el is takarította a romokat.
Ezek után Podgórze, park. Nagyon jó volt megint, focizó gyerekek, kutyák, mókusok, minden ami egy parkhoz kell. Kezdem szeretni a parkokat. Mi lesz a következő állomás? Elmegyek túrázni? Sanyarú jövőkép, mondhatom.
Vacsora a BAR MLECZNY-ben{csak így nagybetűvel, mert ez a b.m. a lehető b.m-ek legjobbika}: żurek és pierogi ruskie.
Meccsnézés az od nova-ban{kamaszkorunk legszebb nyara}. A hosszúhajú csapos srác a fiával nézte a meccset. Aranyos volt. (A horvátok egyébként lejátszották a németeket)
Újra Źaczek, újra lengyel meccs. Fergeteges hangulat{ezekben a polákokban van valami délszaki} egészen a kilencvenharmadik percig. Tizenegyes, osztrák egyenlítés. "Bazd meg a bírót és az egész családját", "Két év múlva Lengyelország lesz a világbajnok". Ilyen és ehhez hasonló nóták csendültek fel. Ezeknek amúgy mindegy, csak teli torokból üvölthessenek, amit eufemisztikusan csak éneklésnek hívnak. Csoda, hogy még nem nyerték meg az Euróviziót?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése