A csütörtököt és a pénteket a találkozások határozták meg. Csütörtökön főleg olyan emberek tűntek fel, akik életemnek mindig csak mellékszereplői voltak, és nem is tulajdonítottam volna nekik nagy szerepet, ha fél órás bevásárlósétám közben nem hárman bukkantak volna fel. Ráadásul mindhárman abból a fajtából, akiknek majd jól fog állni a középkorúság, a kockás ing és a saját fontosságukba vetett hit.
Pénteken láttuk anyámmal drága jó apámat a Kölcsey Tv-ben, pedig elméletileg Makón kellett volna lennie. Gyanús az öreg!
Délután felhívott Rosszabbikénem, hogy hazajött, és hogy menjek át hozzá. A hozzájuk tartó séta során találkoztam Dumással is, aki életem első Estikornélja volt. A második természetesen Rosszabikénem. Dumáltunk egy kicsit. Hát, rá kellett jönnöm, hogy mennyire távol is kerültünk minden tekintetben. Ez a srác valaha a legjobb barátom volt, és még mindig bírom, de már két teljesen más világban élünk.
Rosszabikéneméknél kiderült, hogy én vagyok az egyetlen vendég. A mama épp paszulygulyást csinált bográcsban. Kerti asztal, kerti szék, vodka-tonik, jókedv és kacagás. Nagyon jól éreztem magam, mert mint már említettem, ez a második otthonom. A földszinti hálószobát pl. én neveztem el a Hideg Szobának, és azóta mindenki úgy hívja.
Rettenetesen jó beszélgettem Rsszabikénemmel, aki egyébként a jobbik. Mióta nem beszéltünk, érettebb lett, megkomolyodott, de azért az őrültség nem veszett ki belőle teljesen. Szó volt barátok árulásáról, kortárs orosz prózáról, a felelőségvállalás nehézségéről és elkerülhetetlenségéről.
Ma viszont tanúja lehettem Rosszabikénem és szülei parttalan vitájának. A kiváltó ok nem lényeges, inkább a kicsinyes emberi játszmák voltak a fontosak, és hogy emberek a legnagyobb jó szándékkal is hogy meg akarják nyomorítani egymást. Hát ez volt az érem másik oldala.
Ja, a héten amúgy megvettem a Blues egy fekete macskáért című Viant, meg a Jeget Szorokintól.
Egy pár napig ez lesz az utolsó bejegyzés, mert megyek nagymamáékhoz nyaralni egy picit. Majd füvet nyírok meg rotációs kapálok. ;)
Ja, és ha Krakkó nem is, de Toruń elképesztően hiányzik.
