2008. június 7., szombat

Pierwsza brygada

Hát elment tegnap Megyacsiga, ma meg Kerekperecevő, Kócos és Kadri. Viszont csütörtökön visszajött Tinódi{elnevezés by Kerekperecevő}. Egyiknek sem örülök, de a búcsúzások azért mélyebben éríntenek. Életem egyik legszebb időszakát töltöttem itt, olyan emberek társaságában, akiket nagyon megszerettem, és akiktől most nagyon nehéz elválni. Tudom, hogy valószínűleg még találkozunk, de az már nem ez lesz. Ennek vége.
Egy hét múlva én is megyek haza. Hiányozni fog Krakkó is. Megint rájöttem, hogy ez a hazám. Itt: sokat nevettem, egy kicsit sírtam, jókat ettem, ittam, buliztam, táncoltam. Voltam színházban, moziban, rugby-meccsen, Mrożek-dedikáláson, Magyar Napokon.És persze voltam strici is. Mindennap láthattam a Wawelt és a Ryneket. Ihattam kávét Kazimierzben.
Megint összetört a szívem egy picit, de az azóta behegedt, és különben is, ez is csak az otthonosság-érzetet fokozza.;)
Azért még ezt az egy hetet kihasználom. Majd járok meccsekre Dulihugival és Tinódival, meg végigjárom a kedvenc helyeimet. Elbúcsúzok a várostól is. Ja, de szerdán még Houllebecq jön a Stolarskara. Őt azért még megnézem.

Nincsenek megjegyzések: