Kezdem megérteni, miért is degradáló szó a tirpák. Itt az emberek máshogy bunkók, mint máshol. Hiányzik belőlük az ostobaság magabiztosága, inkább ebben is megalázottságuk tükröződik.
Ezekre benyomásokra mai - hazaérkezésem utáni első - sétámon tettem szert.
Az a baj ezzel a várossal, hogy nem történnek benne csodák.
"... mert ide nem jön sem erő, sem jutalom, ahogyan kérdő és sóvárgó tekintet sem, itt az újdonságok az idegenek újdonságai, az új idők vendégek, és úgy mennek el, ahogyan jöttek. Van itt valami szagos, lucskos, könyörtelen állandóság, ami bezárja és megemészti azokat, akik nem menekültek el, és alattomosan provinciálissá zülleszti őket. Az alföldi kisszerűség fertőz, mint egy sokáig lappangó kór, a nyitott és tájékozott embereket látogatja, serkéket hagy, akár a tetvek, aztán éppen úgy kerül napvilágra, mint a tetvesség az iskolában, ostobán, a baráti közösség előtt, mikor a legkevésbé számít rá, és talán elbizakodott is. A beszűkülés a gondozott lelkeket szereti, azokét, akik kitekintenek, küzdenek, olvasnak, színházba és moziba járnak, néha még a fővárosba is." (Grecsó Krisztián: Tánciskola)
Ja, van azért 2 jó hír: szeptembertől elkezdek olaszul tanulni, és úgy néz ki, hogy 4 hét múlva megyek anyámmal Krakkóba 4 napra. Megmutatom neki, hol fog lakni a fia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése