XIII.

Nem, nem azért kapta ez a bejegyzés ezt a címet, mert ez a Kartel száma, és itt jön Döglégy puncira vadászva. A XIII. a Nagy Arkanumban{a 22 lapos tarott} a Halál lapja. Amely persze magában hordozza valaminek a kezdetét is. De erről az aspektusáról most nem fog szó esni.

Kezdjük eme nap elmesélését kronológikusan{ ha már anyám hatása megjelent, jelenjen meg apámé is}:

6.00. Felkeltem, tízórait csináltam, lezuhanyoztam, felvettem az öltönyömet{ úgy néztem ki, mint egy népi kollegista}.

10.00 Végeztem egy zaliczenievel(czwórka) és egy egzaminnal(trójka), találkozó az Egyetem előtt Czarnaval. Közölte, hogy az apja komában fekszik, és már csak a csoda segíthet rajta. Jobbra el a Bakelit nevű kávézóba. Kóla, kávé, ásványvíz, állom, mint a katonatiszt. Máskor is ez lenne a legkevesebb, hát még most. Orvosi műhibák és tragikomikus történetek.

13.09 Visszatérés Nyíregyre. Leviszem a kutyát, pihenek, megkérdem Bohót, mikor találkozunk.

19.30 Czarna hív. Meghalt az apukája. Nem ismertem, soha nem is találkoztunk, de megrázott. Mit is mondhatnék? Hát semmit. Marad a néma együttérzés. És néhány könnycsepp.

20.00-20.30 Skype. Kerekperecevő. Elolvasom a legújabb versét. Mint a magyarázatból is kiderült, a lélekgyilkosságról szól, a felnőtté válás köntösébe bújtatva. Tudom, hogy idealista, romantikus seggfej vagyok{ ez volt egyébként Tinódival a legközösebb tulajdonságunk}, de nem akarom elhinni, hogy valaki attól lesz felnőtt, hogy elveszti az illúzióit. Na jó, persze érettebbé és tapasztaltabbá válik ezáltal, de nem hiszem, hogy ez az üdvözítő út. Tudván tudom, hogy az emberek - köztük sajnos én is - naponta tőröket döfnek egymásba. Engedtessék meg nekem, hogy Kazantzakisz Zorbászára utaljak: Loptam, csaltam, hazudtam, öltem, ezt Isten még talán megbocsájtja nekem, de azt, ha egy nő miattam szomorúan hajtja álomra a fejét, azt sohasem fogja. Nem akarok senkit átvágni, becsapni, megcsalni, legfőképpen pedig megkuffantani. Soha nem tettem, remélem nem is fogom. Azt akarom, hogy a szeretteim boldogok legyenek, és hogy ne sebezzek. Tudom, hogy ezzel viszont én vállalom a megsebződés kockázatát, de semmi kedvem a kicsinyes emberi játszmákhoz.

22.00-01.30. Iszogatás Bohóval, Kicsivel és állandó jellegű tettestársaikkal. Beszélgetés a művészetről, művész és befogadó viszonyáról. Pl: Mi van akkor, ha a legjobb szobrot egy faládában állítjuk ki?

Végül: Ellenállhatatlan vágy szállt meg, hogy a júliusi nap fényében végigsétáljak még egyszer a fent látható utcán.