Régen voltam ennyire sebezhető, mint most. Kéne valaki, akinek én nem csak a másik vagy a második vagyok, hanem az egyetlen. Aki legyek bármennyire kibírhatatlan is most, kézen fog és hazavezet. Ilyen embert most nem látok magam körül. Tudom, mit fognak erre mondani a barátaim, ha ezeket az érzéseket megosztom velük: Biztos lesz majd ilyen ember is, nem is mondhatnak mást, mert nincs rá módjuk, hogy segítsenek, de ez most vajmi keveset ér. Szakadnak le darabkák a szívemről, és bár tudom, hogy e nemes szervem ugyanolyan elpusztíthatatlan, mint Maqrollé, az Árbocmesteré, azért még bazira fáj.