Ma rendet tettem szobám zárható részeiben{ fiók,polcok}. Lehet, hogy ismerősöm példája volt rám hatással, de inkább anyám azon vágya, hogy kiselejtezze a ruháit. 2 nagy szekrény van tele velük, és mivel íly nagy a számuk, ezért nem is kophatnak el és ezért nem is lehet őket kidobni.
Előkerültek már nem létező tárgyak jegyzetei{ úristen, milyen hülyeségeket is tanultam én!}, Krakkóbéli Wprostok és Politykák, Torunbéli Gazeta Wyborcza oldalak, melyeken a sors különös fintorából én vagyok lefényképezve{ háttal állok, úgyhogy nem teljesen biztos, de egyre gyanúsabb vagyok magamnak}, Wawabéli buszjegyek, lengyel kirándulások útvonaltervei, régi koncert- és mozijegyek, kamaszkori rajzok{nekem rajzolták} és Mikulás-versek{nekem írták}.
A jegyzeteken kívül mindent megtartottam, de hát azok kidobása is 3 szatyort igényelt.
Ami a legnagyobb örömöt okozta, hogy megtaláltam a Miała baba koguta szövegét. Életem első lengyel óráján ezt tanította meg velem Ciocia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése