Hétvége

Pénteken véget ért a Vidor. Még volt egy Ghymes koncert meg egy Amsterdam Klezmer Band. Mindkettő nagyon jó volt, különösen Mózes-hitű barátaink. Van ebben valami kelet-európai. Mármint a klezmerben.
Utána Vidor-kert. Ez viszont nagyon nyíregyi volt. Hogy is mondta a Mester:"Az emberek kettéhasadtak önmagukra és vágyaikra, saját homályos képmásaikat küldözgetik, hogy azért próbáljanak ki minden tilalmas dolgot. A fiúk saját álmaikra emlékeztetnek, míg dülöngélve mennek az országút szélén és a lányokat mustrálják, akik ruhákat méricskéltek aznap, de az anyag szép lassan látatatlanná vált a tükörben, és ők így csupasz tetüket nézegették." Hát valami ilyesmi volt, csak eléggé lebutítva.
Ma este még utoljára elnéztem a Kertbe{ egy évre újra bezár} Bohóval, akit kegyetlenül leoltottam{lásd lent}.
Kár hogy végetért ez az egész, mert ez az egyetlen dolog, ami életet kényszerít ebbe a városba.
Ja, a legfontosabb: tegnap este találkoztam a volt magyar tanárommal és Gabikával{ akibe mindannyian szerelmesek voltunk}. Nagyon jó volt, nagyon régen örültem ennyire embereknek.
Ahogy már említettem, kezdek intoleráns lenni. Legfőképpen magammal szemben, hogy miért nem kezdek már el írni és miért nem kerítek már egy rendes bukszát. Vagy miért nem csinálok már végre valami értelmeset. Ez az intolerancia persze jó is lehet, mert változtatásokra sarkallhat. Ez majd kiderül, mennyire lesz igaz, de van egy olyan érzésem, hogy azzá válik.
Az intoleranciám persze másokra is kiterjed: elegem kezd abból lenni, hogy Bohó faszabbnál faszabb fickókkal dugatja meg magát{ engedtessék meg a vulgaritás}, ugyanakkor tudom, hogy egy rendes fickót meg ő tenne tönkre. Nem mintha féltékeny lennék, mert nekem ő már egyáltalán nem kell, de semmi kedvem végignézni, hogy megalázza és megaláztatja magát. Mégiscsak fontos nekem.
A második: Czarna. Elegem van belőle, hogy nem tud Mérleggel leülni, és megbeszélni, hogy akarnak-e még egymással valamit kezdeni vagy sem. Mert hiába szeretik egymást{ bár Mérleg részéről az érzések nem teljesen világosak, ezért kéne ezt megbeszélni}, ha egy emberrel még beszélgetni sem tud, akkor hogy akar leélni vele egy életet. Ha egy ember nem kér a segítségünkből, akkor annak nem lehet segíteni. Van egy olyan érzésem, hogy Czarna is csak beleragadt ebbe az egészbe, és ez már nem szerelem csak a másik akarásának megszokása.
A harmadik, ki is lehetne más, mint Kerekperecevő. Amit szerettem volna elmondani neki, annak nagy részét már elmondtam, vagy megfogadja vagy nem, ez az ő dolga, nem forszírozom tovább.Mindenkinek a saját feladata önmaga rendbetétele. Mégis végül és utolsó sorban még azt szeretném közölni vele{ ha már neki íródik főként ez a blog} hogy: ne legyen már ennyire kishitű és ne nézze oly sokszor a dolgok rossz oldalát. Mert semmi baj nincs vele, sőt tényleg nagyon helyre kis buksza. Viszont önmaga lebecsülése annyira sugárzik belőle, hogy már én is kezdem elhinni, hogy semmi különleges sincs benne. Pedig ez nem igaz. Egyébként pont ez a kisugárzás vetett véget az iránta érzett szerelemnek. Még mindig szeretem és ő is nagyon fontos nekem, de tényleg nincs kedvem végignézni, hogy ezzel a magába nem vetett hittel csendes kétségbeesésbe süllyeszti magát.
Hát, mára ennyi.