Még mindig beteg vagyok. Ez annyiból persze jó, hogy betakarózva olvashatom a Foucault-ingát{ez van, nekem ez jelenti az élvezetet, ráadásul kötelező is!héhó! kellemest a hasznossal}, viszont a közérzetem romon van.
Iskolában sem voltam már hétfő óta.
Nem történik itthon semmi.
Nem kocsmázom keményen.
Nem nevettem már napok óta egy jót.
Folyamatosan rámtörnek démonaim, és most se erőm se kedvem védekezni ellenük.
Ráadásul pszeudó-érzelmeim támadnak tűnt idők asszonyai iránt{ Hol van már a tavalyi Krakkó?}.
Még rágyújtani sincs kedvem.
És mint mindig, ott motoszkál bennem{ nem a vírus, bár lehet hogy ez tényleg az}:Krakkó, ojczyzno moja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése