No, tekintsünk vissza, mi is történt az elmúlt napokban.
Péntek: Elmentem vizsgázni a Nyugatból. Még a tételsort sem tudtam, de átmentem. Kicsit azért szégyellem magam, de hát ez van, ha az ember túl okos.
Utána Czarnaval elmentünk a Bakelitbe. Ő bevágott 2 sört, én meg egy kávét és egy kólát.{ Nem nagyon iszom naplemente előtt. Valamiért kissé dekadens szokásnak tekintem a nappali italozást. Meg kába is leszek tőle.}
A 2 elfogyasztott sörtől Czarna eléggé fura lett, ami nem igazán tetszett nekem. Nem mintha részeg lett volna, hanem nagyon nyerssé és zilálttá vált a mondanivalója.
Este megkezdődött a Vidor. Ez itt az egyetlen komolyabb esemény, és kulturára éhes tömegek özönlik el a várost. Az emo-fejű hülyegyerekektől a Szuperbulin szocializálódott idősekig mindenki kinn van a Kossuth téren{már ha ez a szó mond valakinek valamit}. A pénteki koncertekre nem voltam kiváncsi, de azért elmentem sétálni. Útközben összefutottam nagynénémmel. Ez csak azért volt fura, mert megálmodtam, hogy találkozni fogunk, és azt is, hogy nem fogom megismerni, mert szőke lett a haja. Még az árnyalatot is eltaláltam. Megittam vele egy kávét, aztán Vidor kert{időszakos kiállítás}. Annyi ember gyűlt ott össze, hogy felmerült bennem: hol a gránátban vannak ezek egy éven keresztül?
Este Skacubano. Kellemes volt. Utána megint Vidor-kert.
Vasárnap apám sütött szalonnába tekert májat. Anyám mesélte, hogy a következő félévben a mozgásos részben{ mert a waldorf-órarendnek ez is mindennapi része} a gyerekek megnövekedett fizikai erejére tekintettel, székeket fog hozzájuk vágni. Hogy hol ebben az értelem? Ne engem kérdezzetek.
Este Ana Moura. Mint köztudott, imádom a fadot. Gyönyörű koncert volt. Minden koncertek legjobbika {tavaly a Kroke volt ilyen}. Olyan szenvedély és szépség sugárzott mind az előadóból, mind a dalokból, hogy az lenyűgöző volt. Nem lenne ellenemre, ha életem hátralévő részét fado énekesnők társaságában tölthetném el Krakkóban.
Tegnap pedig összefutottunk Klárikuval és a fickójával. Herczku Ágnes és a Nikola Parov Quartett. Utána Al di Meola. Annyian voltak, mint a szemét. Utána egy kis italozás meg zsíroskenyér. Az utóbbinak meg is lett a hatása, mivel nem nagyon bírom a hagymát{anyám és nagynéném egybehangzó véleménye szerint azért, mert baj van a Marsommal. Hát, van benne valami.}
Klárikuék felvetették, hogy az őszi szünetben menjünk el Krakkóba. Már csak még egy embert kéne szerezni. A szállást a Nawojkában megoldhatnánk, az utazás meg Kopperweiszék{ Kláriku fickója} Cabrioletjével történne.
