Hát, bármennyire is annak látom, egyáltalán nem szar az életem. Csak magányos vagyok, és nem szerethetek úgy, ahogy akarok. Ez se jó helyzet, de múlandó és/vagy megoldható.
Ma találkoztam Debrecenben Kadrival és Megyacsigával. Bazi jó volt, de azért a teljességhez hiányzott Dulihugi, meg Kerekperecevő{ bár a szívem szakadna, meg, ha most őt látnám, azért jó lenne találkozni vele}. Na, és persze Krakkó.
Ja, és sikerült ma 4 óra alatt hazajutnom Debrecenből Nyíregyházára. Ez a maga nemében rekord, azt hiszem.
