Mese IV.

Egyszer volt, hol nem volt, az óperenciás tengeren innen, az üveghegyen túl, ahol a kurta farkú malac túr, élt egyszer egy világszép királykisasszony. Olyan szép volt, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem. Emelett még jól is tudott rajzolni, és mindig is szerette a szép ruhákat. Egy nap oda is állt szülei elé, és így szólt:
-Felséges atyám és anyám! Én kitanulnám a divattervezői mesterséget!
-Megbolondultál leányom! Varrónő akarsz lenni? A te dolgod az, hogy egy jóképű herceg felesége legyél, aki képes halálunk után eligazgatni a birodalmat. Tudod nagyon jól, hogy bátyjádra nem számíthatunk, mert ő saját maga álomvilágát igazgatja, amelybe más emberfiának nincs belépése. - mondta a királyné.
A királylány még az éj folyamán, komornája és bizalmasa, Zsanett segítségével apródruhát öltött, és elindult Frankhonba, hogy ott divattervező legyen belőle.
Párizsban sorra járta a nagy divattervezők műhelyeit, ám sehol sem volt szükség új inasra. Ahogy ott üldögélt szomorúan a Montmartre-on, a Sacre Coeur előtt, arra sétált épp Jean-Paul Gaultier, aki meglátva a hercegnőt, így szólt:
-Hé, te apród, milyen helyre kis zekéd van!
-Köszönöm, nemes uram! Én magam terveztem. - mondta Zsuzsanna.
-Látom rajtad, hogy tehetséges vagy, gyere el hozzám legénynek. - szólt JP.
A hercegkisasszony megtanulta a mesterséget, és ruhái hamarosan messze földön híresek lettek. Hamarosan jött a hír, hogy a hercegkisasszony szülei nagy bállal ünneplik meg frigyre lépésük huszonötödik évfordulóját, és a királynő ruháját pont Jean-Paultól rendelték. A divattervező tudta Zsuzsanna titkát, - mert még kapcsolatuk elején szomorúan kellett konstatálnia, hogy a legény nem legény, ezért nem is alkalmas nemi eltévelyedéseinek kielégítésére – ezért rábízta a ruha megtervezését. A királykisasszony éjt nappallá téve dolgozott, míg végül elkészült a csodaszép ruha.
Olyan gyönyörű volt abban a ruhában a királyné, hogy mindenkit elhomályosított szépségével. Az estélyen aratott sikerétől eltelve a királyné magához hívatta a ruha tervezőjét.
-Divattervező uram, szeretnélek megjutalmazni, azt kérhetsz tőlem, amit csak akarsz. - mondta.
-Felséges asszonyom, tudd meg, hogy én nem legény vagyok, hanem régen nem látott leányod! - felelt a hercegnő.
A királyné nagyon megörült leányának, aki már nagyon hiányzott neki. Nagy ünnepséget rendeztek a hazatérés tiszteletére, és a hercegnő attól kezdve a legnagyobb családi támogatással űzte tovább mesterségét.
A harmincas éveiben aztán férjhez ment egy jóképű herceghez.
Itt a vége, fuss el véle!

Mese III.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Nyuszika. Szép családja volt, az apukája, egy szemüveges Nyúl, a Káposzta- és Répaügyi Minisztériumban dolgozott, anyukája pedig híres gasztronómiai szakíró volt, a népszerű Gyorsan, finomat...répából című könyv szerzője. Íráshoz való tehetségét apjától, a neves filozófustól örökölte, kinek fő műve a Vetés, mint akarat és képzet volt.Bár szerető családi környezet vette körül, azért a Nyuszi valami másra vágyott, ezért elment országot-világot látni. Ahogy ment-mendegélt, egyszer csak egy sűrű-sötétlő erdőbe jutott, de itt igazából nem történt vele semmi különös, úgyhogy tovább is ment.Egyszer csak egy városba ért. Ahogy szedegette apró tappancsait, egy nagybajúszú ember fülön fogta, és zsupsz!, már vitte is. Mint később kiderült, a nagybajuszú a Nagy Bartini volt, a világhírű bűvész, a Nyusziból pedig a Húzd ki a nyulat a kalapból! mutatvány címszereplője lett. Nyugis állás volt, jól fizetett, volt egy Karesz nevű kollégája, akivel együtt cigizgettek és kávéztak a cilinderben, a kihúzásra várva. Időnként még rum is került a kávé mellé. A Nyuszinak volt egy futó kalandja egy galambbal is, aki a Nagy Bartini kabátujjában lakott.Ám egy napon a Nagy Bartini így szólt:- No, te Nyúl! Eladtatalak a Sportminisztériumnak. Te leszel a Tájfutó Világbajnokság kabalaállata.A Nyuszi nagy népszerűségre tett szert, mint kabalaállat, mindenki szerette, rajongói oldalai alakultak különböző közösségi portálokon. Így nem véletlen, hogy a Nyusziból celeb lett, egyszer még a Vacsorasatába is meghívták, de kiderült, hogy nem szereplőnek akarták, hanem főételnek. Mint minden rendes celeb, márcsak munkaköri kötelességből, rákapott a piára és a kokainra. Ám csillaga hamarosan leáldozott, és addig-addig csúszogatott lefelé a lejtőn, még egy elvonón találta magát, ahol alkohol-, drog-, és répafüggőséget gyógyítottak. A terápián főként kiöregedett Húsvéti Nyuszik vettek részt, akik a régi, dicső napokat emlegették folyton. A Nyuszika szépen lassan lejött a szerekről, és találkozott egy barnaszőrű, gyönyörű, vékony divattervező Nyuszilánnyal, akinek gyilkos humora is volt. Hamarosan egybekeltek, a Nyuszilányból híres tervező lett, a Nyuszika pedig az anyai ágat folytatva, elismert író lett, és a John Updike Alapítvány elnöke. Boldogan éltek, míg meg nem haltak számos gyermekük és azok leszármazottai körében. Ahogy ez a nyulaknál már csak lenni szokott.

Mese II.

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, az üveghegyen túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, élt egyszer dalnok, a jogosan meg nem értett Veszprémi Lantos Tamás.
Ez a dalnok egyszer csak meghívást kapott a távoli Mátyásföldi Királyságba, hogy ott udvari költő legyen.Erősen furcsállotta, hogy nem létező híre oly távoli országokba is elért, de azt gondolta magában: mindegy, fő , hogy végre elismerik tehetségét.
Vándorlásai során egyszer csak elért az Angyalföldi Királyság egyik kis falvába. Mivel pénze nem sok volt, az emberek jóindulatára számítva – amely, mint tudjuk, a mai világban egyre kevesebb – különböző házaknál kért bébocsájtatást. Az emberek nem akartak szállást adni, ezért azt tanácsolták neki, hogy menjen a kovácshoz.
A kovács műhelyében egy lány készített éppen egy kovácsolt vas negyvenkettest. A leány elbűvölő szépségű volt, de a dalnok a szívét egy erdőtündérnél hagyta, és szerelme elárulásának tekintette volna a legkisebb vágyakozó pillantást is.
-Jó napot leány! Veszprémi Lantos Tamás vagyok, dalnok. Lenne-e nálatok szállás számomra?
-Jó napot dalnok! Marianna vagyok, a kovács lánya. Egy szegény vándor számára nálunk mindig van hely.
Estefelé megérkezett a kovács is a lópatkolásból, szépen asztalhoz ültek, megvacsoráltak, aztán nyugovóra tértek.
Reggel, amikor a dalnok továbbindult volna, egyszer csak elélépett Marianna.
-Dalnok, hadd menjek veled, nem nekem való a kovács mesterség.
-Gyere velem nyugodtan, leány!- mondta Tamás, a nyugalom álcáját felvéve, ám belül izgulva, hogy hogyan is fog vigyázni erre a lányra. Felrémlettek előtte ifjú korának lovagtörténetei is.
Mentek-mendegéltek, a dalnok magáról és az erdőtündérről mesélt, közben verseit szavalta. Este a fogadóban Mariannának már lecsúszott két deci vodka.
A következő nap is mentek-mendegéltek, a dalnok magáról és az erdőtündérről mesélt, közben verseit szavalta. Este a fogadóban Mariannának már lecsúszott egy egész üveg vodka.
A rákövetkező nap is mentek-mendegéltek, a dalnok magáról és az erdőtündérről mesélt, közben verseit szavalta. Este a fogadóban Marianna már azon gondolkodott, hogy rá kéne szokni a dohányzásra.
Végre elérkeztek a Mátyásföldi Királyságba. A dalnokot és leányt a királyi pár színe elé vezették.
-Felséges királyi pár! Fogadjátok legmélyebb hálámat, hogy udvari költőtök lehetek. Igérem, naponta foglak szórakoztatni benneteket költeményeimmel!
-Dalnok! Tudd meg, nem verseid miatt hivattunk ide, hanem amiatt, mi orrod alatt van! Bajszod varázserővel bír, és csak az törheti meg az átkot, mi fiunkon van.- mondta a király.
-Felséges királyom, de hát bajszom legszebb férfi ékem! Na mindegy, vágjátok le.
A bajszot levágták, a közeli tóba dobták, ahonnan elő is jött az elátkozott királyfi.
A herceg mihelyst meglátta a kovács lányát, odalépett hozzá, és azt mondta:
-Te vagy a legszebb leány, akit valaha láttam! Légy a feleségem!
-Jó, még mindig jobb királynénak lenni, mint kovácsnak. Tapasztalatnak jó lesz.
Meg is tartották a lagzit, és boldogan éltek, amíg ki nem derült, hogy nem is illenek egymáshoz, ekkor elváltak, és Mariannáé lett a fele királyság.
A dalnok pedig, kinek historikus végzettsége is volt, a II. Csombok Ferenc Intézet igazgatója lett. II. Csombok Ferenc Mátyásföld legnépszerűbb és legjobb juralkodója volt.
Itt a vége, fuss el véle!

Mese I. (folyt.)

Miután mindhárom kérő csúfos véget ért, a királyasszony így szólt férjéhez:
-Felséges király uram! Úgy látszik, már sohasem tudjuk férjhez adni egyetlen lányunkat, ráadásul még szövetségesünk sem lesz a gonosz Kőbányai Királyság ellen. Különben is, kinek kéne egy olyan leány, akinek az egyik füle jobban eláll, mint a másik!
Ekkor a királylány, aki időközben szülei elé járult, így szólott:
-Felséges szüleim! Az igazat megvallva, nekem még semmi kedvem nem volt férjhez menni, a dél-nyugati pasa fiának elvesztését sem hevertem még ki rendesen. Ráadásul milyen kérőim voltam?! Az elsőnek inkább a fele királyság kellett, a második csak lányságom virágát akarta leszakítani, a harmadik még megfelelő is lett volna, de attól, hogy valaki uram és parancsolóm lehetne, még nem biztos, hogy az is lesz.
-Mégpedig lányom, akit neked szánunk, ahhoz hozzá kell menned! Mi egy szegény királyság vagyunk, ráadásul nem azért hoztalak világra, hogy semmi hasznodat ne lássuk! Egy ilyen lánynak, aki még öltözködni se tud, aki folyton csak szobájában pengeti a lantot, még szerencséje is lesz, ha akad egy valamirevaló kérője!-mondta a királynő.
Eme szavak után a királylány az éj leple alatt, szeretett komornája Kara segítségével apródruhát öltött, és az Angyalföldi Királyságba szökött.
Az Angyalföldi Királyságban nagy volt a felfordulás éppen. Visszatért ugyanis a két királyfi, akik több éve tűntek el anyjukkal együtt, egy varázsló látogatása után. A két fivér sohasem szívlelhette egymást, és visszatértük után egyből kitört a véres testvérháború.
A királylány nem tudott hol megszállni, mert még a Zuglói Fejedelemségben, a Bosnyák téren egy zsebmetsző megszabadította minden értékétől. Ahogyan ült-üldögélt a fogadó előtt, átkozva sorsát, és lassan már beletörődve, hogy hazamegy, és aláveti magát szülei akaratának, épp arra jött egy diák, aki megszólitotta:
-Hé, te legény! Miért lógatod annyira az orrod?
-Mert nincs pénzem fogadóra, nincs egy hely, hol álomra hajthatnám fejemet.
-Gyere velem, nálam van egy-két arany, jut neked is egy nyoszolya a szobámban. János diák vagyok, itt a kezem, nem disznóláb!
-Milán1 apród vagyok. Köszönöm a kedvességedet.
-Rá se ránts, ez a legkevesebb. Tudom én is, mi a nélkülözés.
-Apród! Van-e valami harapnivalód?
-Nincsen semmim, diák, 2 napja egy falatot sem ettem.
-Nálam van egy darab szalonna, majd testvériesen megosztozunk.
-Köszönöm, diák!
-Szóra sem érdemes.
A vacsora után nyugovóra tértek, ám az éjszaka folyamán a szomszéd szobából kiszűrődő beszélgetésre lettek figyelmesek:
-Bizalmasom, drága komornám! A szívem szakad meg, hogy fiaim egymás vérét ontanák.
-Tudom, királyném! Miért nem ülsz a trónra reá te?
-Mert Angyalföldön csak férfiú uralkodhat.Ha hozzámennék valakihez, belőle lehetne az új uralkodó.
-Szeretett királyném! Van-e olyan, ki elnyerhetné szívedet?
-Volt, de meghalt. A gonosz varázsló engem vénasszonnyá, fiaimat pedig sassá és sólyommá változtatta, és csak úgy törhetett meg az átok, ha nekem valaki segít hazavinni a rőzsét, fiaimnak viszont egy halott ember szemét kellett kivájniuk megszabadulásukhoz. A varázsló gazsága volt ez, hogy gonosz tettét csak gaztettel lehetett kiváltani. Rólam tudta, hogy én nem tudnék gonoszságot elkövetni, ezért az emberi jóakaratra bízta sorsomat, amely egyre jobban fogyatkozik a mai világban. Az újpalotai királyfi megtörte az én átkomat, és halálával fiaimét is. Az ő felesége szívesen lettem volna.
-Úrnőm! Nem lehetne feltámasztani a királyfit?
-A herceg kiömlött véréből nőtt egy fekete rózsa. Ha azt három könnycseppemmel meghinteném, akkor újra életre kelne.
-Hallod ezt, apród?! Hozzuk el a királyasszonynak a rózsát, és magas jutalomban részesülünk.-mondta a diák.
-Nem szükséges átvágnunk hetedhét országon keresztül, diák! Én azt a rózsát leszakajtottam, és kebelembe rejtve elhoztam.
-Eléggé férfiatlan tett volt ez, apród, azt gondolhatnám, hogy pederaszta hajlamaid vannak, de ez most lényegtelen. Vigyük a királyné elé a rózsát!
-Uram, királyném! Akaratlanul is hallottunk beszélgetésteket, és ezen apródnál épp itt van ama rózsa, amelyet óhajtasz.
-Fiatal uraim! Örök hálára köteleztetek, magas jutalomban fogtok részesülni!
A királyasszony három könycseppet ejtett a rózsára, amely azonnal a királyfivá változott.
-Herceg! Szeretnél-e velem frigyre lépni, és Angyalföld királya lenni?
-Asszonyom! Már az első pillanatban belédszerettem, szívesen lennék hites urad, és e föld uralkodója.
Az újpalotai királyfi rövid időn belül rendet tett az országban, megzabolázva két mostohafiát.Kitűzték a lakodalmat is, hivatalosak voltak oda hercegek, grófok, nagykalapú tótok, válogatott cigánylegények.Meghívták a diákot és az álruhás hercegkisasszonyt is.
Mikor a mulattság tetőfokára hágott, megjelent Marianna hercegnő is, gyönyörű aranyos-ezüstös ruhában, de még öltözetének csillogását is elhalványította szépsége. A királykisasszony odalépett az elképedt diákhoz, kinem leesett a meglepetéstől az álla:
-Tudd meg, János diák, hogy én nem Milán apród vagyok, hanem Marianna, Mátyásföld uralkodójának leánya. Tudd meg azt is, hogy azóta szeretlek, mióta megosztottad velem szalonnádat.
-Fenséges királykisasszony! Én csak egy szegény diák vagyok, nincsen semmim, nem tudok adni neked semmit, csak mi igaz valóm, de nincs e kerek világon senki, kit szivesebben feleségül vennék!
A hercegnő végül is a diák felesége lett, aki elnyerte a fele királyságot is. Ferenc király megnyugodott, hogy milyen derék veje lett, Marianna királyné még sokáig dohogott, hogy nem egy királyi sarj akadt horogra, de hát ő sohasem értette lányát. András herceget - miután megtudta, hogy a fele királyság az övé marad - az egészből csak annyi érdekelte, hogy jót salsázhasson a lagzin.
János és Marianna boldogan éltek, míg meg nem haltak, de előtte még számos gyönyörű és igen eszes kis hercegecskével és herceglánykával örvendeztették meg alattvalóikat.
1Épp egy Kundera-köteten akadt meg a szemem.

Mese I.

Egyszer volt hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, az üveghegyen túl, ahol a kurta farkú malac túr, élt egyszer egy király, a jóságos Ferenc1 király. Farkashalmi palotájából kormányozta népét, azok legnagyobb megelégedésére.
Volt a királynak egy felesége, és két gyereke: egy fiú és egy leány. András herceg kissé könyelmű természet volt, a bálok állandó résztvevője, kiváló táncos és bajvívó, sok leány szívének elrablója.
Marianna hercegkisasszony pedig Mátyásföld leggyönyörűbb teremtése volt. A Napra lehetett nézni, de reá nem. Emellett a hét szabad művészet avatott ismerője is. Éles eszével ámulatba ejtette élemedett korú professzorait is.
Egy napon a hitvesi ágyban így szólt a királyné férjéhez:
-Felséges király uram, meg kéne már házasítani egy szem lányunkat! Már jócskán eladósorba került, és egy jó házassággal szövetségesre lelhetnénk a gonosz Kőbányai Királyság ellen.
-Felséges királyasszonyom, ismerve asszonyom gondolatainak menetét, talán bizony már kérőket is talált leányunk kezére?
-Felséges férjem, én csak egy csekély értelmű asszonyszemély vagyok, nem tudnám az állam ügyeit úgy eligazítani, mint felséged, de a három szomszédos királyságban: a Madárdombiban, a Herminamezeiben és az Újpalotaiban is van megfelelő kérő Marianna számára. Állítsuk őket próba elé! Aki kiszabadítja a Sárkány barlangjából szeretett dalnokunkat, Veszprémi Lantos Tamást, azé lesz a lányunk, és a fele királyság.
- Rendben, legyen így! - válaszolta a király.
Elsőként a madárdombi királyfi indult útnak.Útközben találkozott egy rőzsét hordó öregasszonnyal, aki megszólította:
-Vitéz dalia, nem segítenél vinni ezt a köteg rőzsét egy darabon?
-Dehogy segítek, nyanya! Nekem ki kell szabadítanom Veszprémi Lantos Tamást a Sárkány barlangjából, hogy enyém legyen a fél Mátyásföldi Királyság, és a gyönyörű Marianna királykisasszony keze!
-Nohát ha nem segítesz, itt e percben változz át nyúllá!
A királyfi azon nyomban nyúllá változott, a következő pillanatban pedig jött egy sas, felkapta, és el is vitte.
A herminamezei királyfin volt a sor. Ő is ment-mendegélt hetedhét országon keresztül, amikor is találkozott az öregasszonnyal. Tőle is megkérdezte:
-Vitéz dalia! Nem segítenél vinni nekem ezt a köteg rőzsét egy darabon?
-Dehogy segítek, vén boszorka! Nekem ki kell szabadítanom Veszprémi Lantos Tamást a Sárkány barlangjából, hogy enyém lehessen a gyönyörű Marianna hercegkisasszony keze, és a fél Mátyásföldi Királyság!
-Nohát tudd meg, tényleg boszorka vagyok, és azt kívánom, itt e percben változz át egérré!
A királyfi azon nyomban egérré is változott, a következő percben jött egy sólyom, felkapta, és elvitte.
Utoljára az újpalotai királyfi kelt útra. Ment-mendegélt hetedhét ország ellen. Egyszer csak ő is találkozott az öregasszonnyal, aki neki is feltette a kérdést:
-Vitéz dalia! Segítenél nekem vinni ezt a köteg rőzsét egy darabon?
-Persze hogy segítek öreganyám! Bár a Sárkány barlangjához igyekszem, hogy kiszabadítsam Veszprémi Lantos Tamást, de nem nézhetem tétlenül küszködésedet!
Amikor az öregasszony házához értek, az így szólt:
-Köszönöm neked a segítséget fiam. Jó tett helyébe jót várj! Neked ajándékozok egy sast és egy sólymot, akik segíthetnek a Sárkány legyőzésében.
A királyfi még sok egzotikus külterületi és agglomerációs királyságon átvágva végül megérkezett a Sárkány barlangjához, ahol így szóllott:
-No, te Sárkány! Add vissza Veszprémi Lantos Tamást vagy az életeddel lakolsz!
-Daliás vitéz! Már hosszú idő óta vártam jöttödet! Vidd a dalnokot, amilyen gyorsan csak tudod! - válaszolta a szörny.
-Nem is akarsz megküzdeni velem, nem akarod véremet venni? - kérdezte a herceg.
Egy megtört Sárkány áll itt előtted, Királyfi. Régebben én voltam itt a legfélelmetesebb fenevad, de Tamás kérdéseinek áradata és versei minden erőmet elvették. Már a józsefvárosi koboldok és az újbudai törpék is idejárnak gúnyolódni rajtam. A rémisztgető igazolványomat is bevonták és az összes Sárkány előtt kihúzták a méregfogamat. Még a tűzfúvási előfizetésemet is kikötettem. Na mindegy.
A királyfi szíve megesett a szegény bestián, és elvitte magával a dalnokot. Az út során azonban Veszprémi Lantos Tamás oly sok kérdéssel zaklatta szegény herceget, hogy az eszét vesztve kardélre hányta. A költő testét ezután illendően elföldelte, de még mielőtt betemette volna a holttestet a sólyom és a sas kikapta a poéta egy-egy szemét, és örökre elrepült vele.
Mikor a herceg a mátyásföldi királyi pár elé járult, az igazságos Ferenc király azt mondta:
-Üdvözletünk Herceg!Látom épségben megtértél az útról, ennek felettébb örülünk.
-Köszönöm Király uram.
Herceg! Hátha megjön a dalnok is? Lehet-e erre reményünk?
-Felséges királyom! Életem-halálom kezedbe ajánlom, én a költőt útközben megöltem. Vétesd fejemet, ha úgy akarod
Így is történt, a hercegnek fejét vették, és a kiömlött véréből kisarjadt egy fekete rózsa.
FOLYT.KÖV.
1Mindig mondtam, hogy apukád mesehős, most legalább méltó helyére került.

When there's no wodka left, what shall we do my friends?/Let's forget our troubles and dance!
Folyamatosan ez a dalrészlet jár ma a fülemben{ahogyan ma azt tanítás közben egy plakátról megtudtam, ez egy earworm} Egyébként jótanácsnak se utolsó.

Mint a bili füle

Megmérgeztem magam tegnap este, ezért nem csak a szokásos lelki másnaposság gyötör, hanem a fizikai is Ezt még ki is bírnám, de olyan kibaszott rosszkedvem van most, mint már régen. York napsütése távol van. Tudom, hogy minden bajom okozója én vagyok, és senkit nem okolhatok semmiért, de ez most nem segít, sőt. Tele van a tököm mindennel és mindenkivel. Szó szerint harapós kedvemben vagyok, legszívesebben vállon harapnék valakit. Bármire és bákire is gondolok, reménytelennek látom az egészet. Utálok mindenkit{azért Massimo Morattit még mindig nem}.
Na, most hogy kinyavajogtam magam, kicsit megkönnyebültem. Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét!:)

Mirabeau-híd alatt nem fut a Szajna
Vágyaim emléke miért zavar akkor ma?
Miért vágyom arra, mi sose volt enyém
Az értelmetlenség miért tép ma megint szét?

Miért akarom azt, mi sehová se vezet
Miért nem az kell, mit más életnek nevez?
A Semmi ágán ülők, ez jutott részemül
Lábaim között még a Szél sem fütyül

A választ a kérdésekre magam is tudom
De mást mond agyam és mást szívem s ágyékom
Persze ez is csak vekengés
Maradj Homér!

Elfogadni, mit a másik adni tud
Nem terhelni és kérdezni folyton
De azért, mi tagadás
Rám férne egy bolzanoi kirándulás!

VIssza a múltba

Ma C-Murdert hallgattam{No Limit, nigga!UHHH!} és A rózsa nevét olvasom éppen. Pont, mint gimis koromban. Az utóbbi időben amúgy is van bennem egy olyan érzés, hogy úgy érzem magam, mint kamaszkoromban. Ez olyan szempontból jó, hogy akkor enyém volt a világ, olyan szempontból viszont nem, hogy kinőttem én már ebből bőven. Ide jöhetne még néhány gondolat, de azokat már ezerszer leírtam. Annak azért felettébb örülök, hogy újra elkezdtem olvasni.

Egy majdnem vers

A mindenséget s csodát várom tőled
Túl sok mindent, mi nem lényed
Kedélyesen elbeszélünk egymás mellett
De valóban ez lenne a lényeg?A legnehezebbet kérem, hogy légy társam
És e kérést be kell hogy váltsam
Nem számít vágy s testiség
Legyél az, kit látni szeretnék
Hogy nem én vagyok, ki neked rendeltetett, az való igaz
Nehéz feladat: léted felforgatója lenni s nem vigasz
A legnehezebbet kérem tőled
Légy az, ki értelmet ad a létnek
Csak értem s csak érted!

Kurta ima

Istenem, csak azon dolgokkal és emberekkel foglalkozzak, amikkel és akikkel érdemes,
ne fecséreljek időt, pénzt és energiát hiábavalóságokra.
Változtassam meg, amit meg kell,
amit vagy akit nem lehet, azzal pedig ne törődjek.

Ezek még éltek?

A héten meghalt Claude-Lévy Strauss és Angelo Moratti. 101 és 100 évesek voltak. A 20.század egyik legfontosabb gondolkodója és az Inter aranykorának megteremtője. Már mindkettőjükről azt gondoltam, hogy Párizs és Milánó egyik temetőjében nyugszanak évtizedek óta. Vannak emberek, akik olyan legendássá válnak, hogy már életükben lényegtelenné válik, mi van testi valójukkal.

20 év

Ma van 20 éve annak, hogy leomlott a Berlini Fal, vagy ahogy Daniel Brühl mondta a Goodbye Leninben, megkezdődött a történelem legnagyobb szemétfelhalmozása. Hogy ez miért fontos nekem? Azt pontosan én sem tudom.

Szombat megint

A múlt hét szombat életem egyik legjobb napja volt. Családi ebéd Kerekperecevőéknél, beszélgetés a szőnyegen ülve, kávé a Szimplában{ezt úgy írom, mintha törzsvendég lennék}.
Miután hazaértem Pestről, elindultam inni egy sört. Végül is az Öreg Motorosban kötöttem ki, ahol már nyáron is történtek csuda dolgok. Mire megittam a sört, addigra befutott a három legjobb barátom. Olyan buli kerekedett ebből, amilyen csak a 2001-es legendás előszilveszter volt a világ eme szegletében.{Csak hogy érzékeltessem, hogy az milyen volt: videófelvétel van róla, hogy félmeztelenül légszaxofonozok}. Úgy feltöltődtem energiával, hogy azt éreztem, nap vagyok, és az ujjaimból sugarak lövellnek ki.
Tegnap este pedig ikertestvéreim felhívtak, hogy ugorjak már le a Fapumában{ott viszont tényleg törzsvendég vagyok}, mert itt van Levi. Ő az egyik legjobb barátom volt, csak elköltöztek Pestre, én pedig voltam olyan seggfej, hogy nem ápoltam ezt a kapcsolatot. Levi az a barátom, aki még nálam is okosabb, minden tekintetben. Amikor odaértem, kiderült, hogy nem csak ők vannak ott, hanem az általános iskolai osztálytársaim zöme is, akikre nem voltam kiváncsi. Ezt meg is mondtam nekik, de nem vették magukra. Még mindig nem bírom felfogni, hogy miért szeretnek emberek, akikhez nincs egy kedves szavam se?
Levivel kb. 4 éve nem beszéltem, de egy szót se kellett szolnom ahhoz, hogy tudja, mi van most velem. Úgy seggberúgott, ahogy azt megérdemlem. Mekkora ajándék is az, hogy ilyen embereket ismerhetek!
A sors apró játékaként egyébként míg az emeleten az általános iskolai osztálytársaim voltak, addig a földszinten a középiskolaiak, így amikor elmentem sörért vagy pisilni, akkor tulajdonképpen általánosból mentem gimibe. Anno 1998.
Azt este folyamán találkoztam Slim Shadyékkel is, akikkel megint jót hülyéskedtem, többek között arról, hogy komoly, korrupt osztrák politikusok legnagyobb problémája az, hogy a gyerekek nem síelnek eleget, meg hogy vajon hogy nézhet ki egy kanadai rapper? Hát valószínű, hogy nem meztelen felsőtestre veszi fel a pufidzsekit. Mekkora ajéndék az, hogy ilyen embereket ismerek!
Az est folyamán mely szám csendült fel egyébiránt? A This is the life.

Elmondom egy álmomat

Életem egyik legfurább álmát mesélném el. Erotikusnak is nevezhetném, ha akár csak a legkisebb testi kontaktus is lett volna benne, de nem volt. Természetesen ki is lenne az álom szereplője, mint Kerekperecevő. Az ágyában voltunk, amelyben ő ide-oda cikázott, egyik végéből a másikba, mintha minduntalan ki akarna siklani a kezeim közül. Én persze megpróbáltm követni, olyan volt az egész, mint egy visszintes tánc. Ő talányosan mosolygott, több értelmű válaszokat adott, kissé kiismerhetetlen volt. Bár tényleg nem nyúltam hozzá, mert tudtam, hogy nem szeretné, de a takaróját felhajtottam, és akkor vettem észre, hogy mlyen mély is a köldöke, és legnagyobb megrökönyödésemre egy piercing van benne. Egy kis karika, rajta rövid láncon egy zefírszínű kis kő. Hogy ez az álom mit jelenthet? Tudja a gránát

Könyvespolc II.

Martel, Cohen, Allen, Auster,Iceberg Slim, Kleinbaum(Holt Költők Társasága), Meyers, Hemingway, Vonnegut, Rodman, Whitmann, Fuentes, Harc a párduccal(mexikói antológia), Vargas Llosa, Márquez, Mutis, Andaházi-Kasnya, Borges, Cortazár, Bannon, Beckett, Gaiman, Hornby, Isherwood, Vinnie Jones, Jerome, Joyce, Koestler, Norfolk, Townsend, Charriere, Dumas, Houllebecq, Maalouf, Malraux, Matton, Merle, Eric-Emmanuel Schmitt, Vian, Verhulst, Rotterdami Erasmus, Calaprice(Idézetek Einsteintől), Lorenz, Grass, Thomas Mann, Remarque, Martin Walser, Loe, Enquist, Jonasson, Kivirahk, Saramago, Cabré, Cercas, Eduardo Mendoza, Garcia Lorca, Madarász Imre(Az olasz irodalom története), Baricco, Buzzatti, Campanile, Eco, Fellini, Magris, Tabucci, Javier Zanetti, Kovač, Krleža, Štiks, Kazantzakisz, Lăzărescu, Ámosz Oz, Dousková, Hájiček, Hašek, Hrabal, Hůlová, Ivan Klima, Kratochvil, Kundera, Menzel, Ouřednik, Škvorecký, Svěrak-Vančura, Jáchym Topol, Norman Davies, Andrzejewski, Tadeusz Borowski, Brandys, Gombrowicz, Gretkowska, Huelle, Iwaszkiewicz, Kaczorowski, Karpowicz, Kuczok, Masłowska, Mrożek, Myśliwski, Pilch, Bruno Schulz, Sosnowski, Reymont, Stasiuk, Szczygieł, Sebők Éva(Lengyel teakeverék), Tokarczuk, Varga, Aszlányi, Bartis, Bayer Zsolt, Bodor Ádám, Borbély Szilárd, Cseh-Bereményi, Cserna-Szabó, Csernus, Dragomán, Esterházy, Fehér Béla, Garaczi, Gion, Grecsó, Hartay Csaba, Háy János, Karátson Gábor, Kárpáti Andor, Kiss Gy. Csaba, Lévai Balázs(Bestseller), Litkai Gergely, Kiszely Gábor, Major Mihály(Az első, az utolsó, az egyetlen - Ganxsta Zolee interjúkötet), Márton László, Nádas, Orbán János Dénes, Azt meséld el, Pista(Örkény), Pintér Béla, Réz András, Sárközi Mátyás, Tristan Schwartz, Spíró, Tandori, Temesi, Varnus, Závada, Zilahy Péter, Andruhovics, Zsadan, Turgenyev, Bulgakov, Ajtmatov, Bujda, Szolzsenyicin, Venedikt Jerofejev, Viktor Jerofejev, Wladimir Kaminer, Pelevin, Jevgenyij Popov, Szorokin, Arkegyij és Borisz Sztrugackij, Szutyejev, Tolsztaja, Ulickaja, Pamuk, Rushdie, Tagore, Dai Sijie, Márai, Faludy, Popper, Tolsztoj, Szerb Antal

Apróságok sokadjára

Drága jó apámtól hallottam, hogy Nagy Kálmán nyugalmazott huszár ezredes, az utolsó lovasroham vezetője, idén, 100 éves korára illegalitásba vonult. Történt ugyanis, hogy miután az unokája meghalt, nem akarván dédunokáját annak olasz apjának visszadni, elkezdett bújkálni vele. Kálmán bácsi egyébként amatőr történész, nagyobbnál-nagyobb sületlenségek kitalálója, ám az utolsó lovasrohamra még mindig pontosan emlékszik: - Az úgy történt, hogy megbokrosodott a ló, és elkezdett vágtatni a harckocsik felé. Én a nyergében ugyebár, az ezred meg utánam. Végülis győztünk.
Ma megnéztem a Thank you for smoking című filmet. Egy dohányipari lobbistáról szólt, aki mindenkinek lyukat tudott beszélni a hasába, a két legjobb barátja pedig egy szeszipari és egy fegyveripari lobbista volt. Jó film volt, sok kérdést felvetett, de az egyik legérdekesebb az volt a számomra, hogy: akkor is csináljuk azt, amiben tehetségesek vagyunk, ha az Ördögnek tetsző cselekedet?

A könyvespolc

A könyvespolc mindig egy külön világ. Egy mikrokozmosz.
A könyvespolc a világ legdemokratikusabb helye. Nagynéném polcán például egymás mellett van Kende Péter és Lovas István.
Könyvespolcot összerakni tulajdonképpen (meta)fizikai munka. Októberben sikerült újra felállítanunk nagymamáéknál a régi könyvespolcunkat. 63 polc borovi fenyőből. Lélegzetelállítóan szép.
Az ember könyvespolca árulkodik róla.
Nekem például sokszínű könyvespolcom van. Ez értendő arra is, hogy Kanadától Indiáig sokféle irodalom képviselteti magát, de a arra is, hogy a különböző puhafedelek és keménykötések megannyi színe olyan kavalkádot biztosít, amely már magában is vonzza az ember szemét. Az enyém volt egyébként az első könyvespolc ebben a lakásban, és emiatt azóta is megőrizte kicsit rendező-pályaudvar jellegét. Egy vasárnapi napon szereltük össze drága jó apámmal, és emlékszem, mikor reggel felkeltem, akkor éreztem először, hogy itthon vagyok. Azóta is, mikor új albérletbe mentem vagy megyek, az első dolgom az, hogy egy méternyi(kb. 40 db.) könyvet kiteszek, mert enélkül nem érezném otthonosan magam.
A legrosszabb könyvespolc, amit eddig láttam, az az Illésgabikáéké volt. Kötelezők+marxizmus, a fantázia teljes hiánya.
A legszebb polc díját Lét vitte el, de ő is ugyanolyan szenvedéllyel viszonyul ehhez a témához, mint én. Meg az irodalmi izlésünk is eléggé hasonló.
A legérdekesebb polc díja Rosszabbikénemé. Az ő könyvespolca kb. 8 kötetből állt, de azok mind annyira mások voltak, hogy az még egy ilyen kis polcot is sokszínűvé tett.
A legőszintébb polc az ikertestvéreimé. Az ő polcukon azok a könyvek vannak, amik érdeklik őket, és ezek között azért van 1-2, amihez egy bölcsész még fogóval sem nyúlna, de pont ez a mindenféle irodalmi kánonra vagy előitéletre tevés teszi nagyon szimpatikussá a polcaikat.
És hogy milyen Kerekperecevő könyvespolca{alliteráció}? Amilyen ő maga. Tankönyvek, verseskötetek, egy kis északi irodalom, mindenből egy kicsi összekeveredve, de mindent összevetve nagyon szimpatikus kis polc. Ha nem ismerném{miért, ismerem egyáltalán?} azt mondanám, itt egy ember minimum normális felettes énnel, akit rengeteg minden érdekel, de hogy mi a legfőképpen, azt nem tudom eldönteni.

Barátaim, rómaiak

Lehet, hogy olyan idegesítő vagyok, hogy még magamat sem hagyom aludni, de azért annál többre vágyom, hogy egyszerűen hasznomat lássák. Magam sem tudom már, hogy mi köt egyes emberekhez. Persze vannak emberek, akik mindig is a barátaim lesznek, mint Rosszabbikénem vagy az ikertestvéreim. Czarnáról is tudom, hogy ha bármikor szükségem van rá, ott lesz, és én is ott leszek mellette, ha kellek. Bohó kezd már egy kicsit idegesíteni, mert folyamatosan csak panaszkodik a munkájára és a pasijára{na jó, rá mond jó dolgokat is}. Meg ő amúgy is bazi unalmas, rá kellett jönnöm. Léttel is mindig jókat fogok beszélgetni, amikor csak összefutunk, mint ezt a múlt héten is tettük. Ez áll Spanyoljanikára, Hushira, Dulihugira és Klárikuékra is. Így megy ez, szeretem érezni, hogy fontos vagyok másoknak, vagy legalább is, hogyjól érzik magukat velem. Mint ahogy én is bazi jól éreztem magam Madörrel és Kadrival kedden. Kimaradt még valaki a barátaim felsorolásából? Remélem, igen.

2+1 apróság

Ma van egy éve, hogy Madörrel, Busival és Alkesszal elmentünk Łukaszért Miskolcra. Jó mulatság volt.
"Soha nem dugnám a fejem a gáztűzhelybe egy veled töltött este után." Milyen szép is lenne így udvarolni egy lánynak. A vasutasok biztos úgy teszik a szépet, hogy: Szép vagy, mint a ceglédi állomás!

Lám elmúlt sok tavasz...

Bár mostanában sem történik semmi érdekes az életemben, úgy gondolom, hogy egy-két apró dolog azért megér egy postot.
Egy hete olvastam el a Vendégjáték Bolzanóbant. Nekem Máraihoz hangulat kell, nem tudom bármikor olvasni, de ez a könyv most nagyon rámtalált. Tényleg elállt néha a lélegzetem, mennyire is meg tudja fogni a férfi-nő kapcsolatot. Vannak könyvek, amik ha nem is változtatnak meg, azért belédégnek. Ez is ilyen.
Csütörtökön láttam a Mestert a Gödörben. Kint emberek tömege, akik azt a maszkot vették fel, hogy gondtalanul és civilizáltan szórakoznak, mintha egy kávé megívása ezen a helyen a saját különlegességükbe vetett hit manifesztuma lenne. A benti maszkok pedig azt játszották, hogy ők mekkora intellektuelek, közben pedig milyen lazák, mert sörrel és cigivel a kézben hallgatják Garaczilacit meg azt az egzotikus lengyelt. Annyira látszott rajtuk, hogy el akarják leplezni saját középszerűségüket, és próbálnak minél különlegesebbnek tűnni. Így lettek egyformák. Ebben a környezetben még üdébb élmény volt a börtönviselt csavargó, mintha csak azt mondta volna:"-Nos, öntetszelgő seggfej barátaim! Itt vagyok, és nem akarok másnak mutatkozni, mint ami vagyok. Sokkal többet átéltem, mint ti összesen fogtok, mégis tudom, hogy nem tudhatok szart se." Persze maga a beszélgetés is remek volt, nagyon tetszett az a melankólia, ami sugárzott Stasiukból, és az a finom önirónia is, amit használt. Egy örök, langaléta kamasz.
Az estét ikertestvéreimnél töltöttem. Egy 3 jóbarát{a név kötelez} nevű zuglói kocsmában iszogattunk, és elképesztően jót beszélgettünk. Nagyon jókedvűen hajtottam álomra a fejemet. Kellett ez a kis kirándulás, mint egy falat kenyér.
A pénteki nap legfontosabb eseménye a hazaút volt. Még Baksáék könyvespolcáról levettem Nick Hornby: Egy fiúról című művét. Hát, testvéreim az Úrban, régen nevettem ennyit egy könyvön. Utastársaim biztosan hülyének néztek, hogy szabálytalan időközönként felnevetek, és láthatóan olyan jókedvem van, hogy biztosan őrült vagyok, vagy valamilyen tudatmódosító hatása alatt állok. Való igaz, nagyon virágos kedvem volt, belém bújt a kisördög, és nagyon élveztem.
Vasárnap meglátogattuk apámék rokonait. Apám rokonai, mert számomra csak egy csomó vadidegen ember, akire azt mondják, hogy a rokonom. Nyűgös is voltam, de akkor sem tudtam faragatlanul bánni velük, mert annyira rendesek és annyira vesztesek voltak. Útban odafelé megálltunk Tokajban pisilni, meg egy kávéra. Olyan bögyös volt a pultuslány, hogy az már viccesen közhelyszerűnek tűnt. Na, és melyik szám szólalt meg, miközben a kávét ittam? A This is the life.
Hétfőn elmentem Gerinctornára Török Zsolthoz. Hát, körülbelül annyi haszna volt, mint Tinódinak egy éves bérletet venni a Figaró Borbélyműhely és Modellstúdióba . Legalább felfrissültem.
Keddről szerdára Kerekperecevővel álmodtam. Olyan szép álom volt, hogy bearanyozta az egész napomat.

Német film

Szeretem a német filmek finom utalásait. Amikor Daniel Brühl azt mondja a Good bye Leninben, hogy: Megkezdődött a történelem legnagyobb szemétfelhalmozása(leomlott a berlini fal), vagy hogy a nyári, magyarországi nyaralásról 20.000-ren nem jöttek vissza(magyar-osztrák határ megnyitása) az zseniális. A Das Leben der Anderenben pedig az tetszik, amikor a Stasi-ügynököt megfenyegeti a főnöke, hogy nyugdíjig leveleket fog nyitogatni, és utána ledobja az újságot a kocsi anyósülésére. Az újság legnagyobb szalagcíme:Mihail Gorbacsov lett az SzKP új főtitkára.
Ha már Gorbi:http://www.youtube.com/watch?v=C9lvzzH0STw&feature=PlayList&p=FBF064BB710DFAC6&playnext=1&playnext_from=PL&index=11

Apró örömök

A hétvégén Montyka volt fodrásznál. Most bazi jól néz ki.
Megkezdődött az angol rugby-bajnokság.
Hát, ezek is valamik.

Szeptember

Szeretem a szeptembereket. Vénasszonyok nyara, még süt a nap, de már nem izzadok. Szeptemberben mindig kezdődik egy új tanév vagy valami más. 2001: Harmadikos gimis voltam, tudtam, hogy ez lesz életem egyik legszebb éve, és az is lett. 2002: Az érettségi éve, továbbtanulás izgalmai. 2003: Az egyetemi élet kezdete, ismerkedés a felsőoktatással. 2004: Az első és eddig egyetlen munkám, a postáskodás. 2005: A lengyel szak kezdete. Emlékszem, ez különösen varázslatos volt, nagyon szerettem. 2006: Egy új szerelem és a kormányellenes tüntetések{Találkozzunk a Kossuth-szobornál, a Gyurcsány, takarodj! felirat alatt!}. 2007: Tesóm elmegy Franciaországba, Bohó visszatér az életembe. 2008: Italozó életmód Madörékkel és Klárikuékkal. Hogy ez a szeptember mit fog hozni? Ez majd kiderül. Az minden esetre bíztató, hogy jövő csütörtökön jön Stasiuk.
Mi a vihar van most velem? Megint hiányzik egy pindurit Krakkó, de most nem az, hogy ott éljek, hanem az ott eltöltött idő, testvéreimmel az Úrban. A nosztalgia azon formája ez, hogy jó visszaemlékezni a régi, szép időkre.
Azok a dolgok, amiket meg kéne oldani, még megvannak, de most már egyre közelebb a változás. Igazából erről beszélni egyre unalmasabb, inkább csinálni kéne, oszt csoki.
Hiányzik a lengyel, ezért feladok egy hírdetést, hátha jelentkezik valaki.
Kevéssé él bennem most a vágy, hogy társadalmi életet éljek, és azt is inkább mint kultúrális tevékenységet képzelem el,nem mint iszogatást a Fácánban vagy az Ibolyában. Na meg az utóbbi időben kissé elfelejtettem az olvasás szépségét is, hetente legalább egy estét jó lenne olvasgatással tölteni. Azért hetente egy estét biztos hogy italozó életmóddal fogok tölteni.;)
Végül: Hiányzol Kislány, hogy Mózes fakasszon belőled vizet!;)

Megint voltam Krakkóban július 26-29. között, de erről a kirándulásról nem sok szó fog itt esni. Nem mintha bármi kompromittáló történt volna, csak valamiért ezt az utat annyira intimnek és inkább a lelkemre, mint valóm más részeire hatónak érzem, hogy nagyon keveset akarok kikotyogni róla. Maradjunk annyiban, hogy hasznos volt. Kadrival, Dulihugival és Kerekperecevővel voltam. Ennek az útnak is, mint a múlt hét egészének a legjavát a beszélgetések adták. A múlt hetet megelőző szombat óta olyan beszélgetések résztvevője voltam, amelyek vagy problémákat vetettek fel vagy oldottak meg valamilyen módon, felzaklattak vagy megnyugtattak, de mint a hazatérésem is, hasznosak voltak.
A múlt héten rengeteget ittam is, amitől azért jól éreztem magam, mégis a legjobb estém vasárnap sikeredett, amikor csak ásványvizet toltam, viszont érdekes és hasonszőrű emberekkel ismerkedtem meg, akik pozitívan álltak hozzám. Az ilyen itt azért elég ritka.
Szóval Világ, kész vagyok a csodára, tedd meg velem!;)

A napokban végigolvastam a blogomat. Voltak benne nagyon szórakoztató dolgok, voltak benne nagyon Kerekperecevő stílusára emlékeztető dolgok, de arra megint rá kellett jönnöm, hogy egy év alatt sem haladtam egy tapodtat sem a problémáim megoldásában. Remélem ez a közeli jövőben megváltozik.

Szalagavató 2002

A cédéimet rendezgetve kezembe került egy, amin a szalagavatós képim vannak. Gondoltam közzéteszek néhányat, egyrészt az emlékezés miatt, másrészt a blog olvasóinak valós képük legyen a bejegyzések néhány szereplőjéről. Tehát, sorrendben: Hushi{róla itt még nem esett szó, de az egyik legjobb barátom, alegjószívűbb fickó, akit ismerek}, Spanyoljanika, szerény személyem, Bohó és Lét.

Tower

A héten volt Nagy Imréék újratemetésének 20. évfordulója. Az 1989-es esemény életem egyik legkorábbi emléke{Cigónak a Berlini Fal leomlása az. Rendszerváltó óvodások}. Emlékszem{Patrik Ouřednik} még Örökösföldön láttam{életem minden eseményének kronológiáját úgy adom meg, hogy éppen hol laktunk} és emlékszem, hogy bazira untam. Újranézve a ceremóniát, meg kell hogy állapítsam, annak a hosszú hajú srácnak a beszéde még sajnos ma is égetően aktuális. Az oroszok kivonását leszámítva.

Éjjeli verseim egyike

Egyszer régen, nagyon régen
Bagamérnek közepében
Élt Juditka családjával
Macskákkal és Szultánkával

Egy nap aztán gondolt egyet
Peep-show karrierbe kezdett
Ő lett a legkeresettebb lány
Mindenki csodájára járt

Befogadta őt a szakma
Igy lett a hajdúsági szexbomba
A Szerelemben is célba ért
Elvette a dzsuváslegény


Dzsuváslegény: Az az ember, aki a peep-show fülkét takarítja.

A Kövér-ember vicce

Egy református és egy katolikus pap utazik a szekéren. Azt mondja a református:
- Milyen vallás a tiétek!? A bűnt csak Isten bocsájthatja meg!
Látnak egy szamarat az út szélén. Ekkor a református odafordul a katolikushoz:
-Gyóntasd meg Isten e teremtményét, és akkor elhiszem, hogy van értelme a dolognak.
A katolikus leszáll, a fülébe súg valamit a szamárnak, majd odahajol hozzá, mintha hallgatná mit mond. Ezt még kétszer megismétli. Ezek után visszaszáll a szekérre. A református megkérdezi:
-Na, mit mondott?
-Azt, hogy nem gyón, mert ő is református.
Bölcskei Gusztáv jót nevetett ezen a kis adomán. Tőkés László nem.

Harún és a Mesék Tengere

Mostantól minden bejegyzésnek egyik számomra kedves könyv címét fogom adni. Krzysztof Varga járt el hasonlóan a Tequila című alkotásában, amikor zenekarneveket és albumok címeit a világirodalom jeles alkotásaitól kölcsönözte.

A vasárnap folyamán elmentünk nagymamáékhoz, hogy még egyszer együtt legyen a család, mielőtt tesómék elutaznak Montpellierbe.

Nagymamáéknál a szokásos volt a hangulat. Nehéz, kiadós ételek, hegyvidéki levegő, és a mozdulatlan idő. Nagymama megint mondott jó dolgokat, pl. bejegyezték szemműtétre 2010 decemberére, ő pedig bement a főorvoshoz, és megkérdezte tőle, hogy normális-e, meg hogy ő nem végzett egyetemet, de számolni tud, és hogy a főorvos is tud-e? A következő héten már kapta is az értsítést, hogy mehet is, amikor akar. Felemlegette azt is, hogy Horn Gyulát is megátkozta, úgy hogy ne tudja, mikor van nappal, mikor éjjel, és hogy annyi ereje se legyen, hogy egy tojúszálat fel bírjon emelni. Nagymama egyszer még a szomszéd Szopó{sic!} Lacit is megátkozta. -Letérgyepeltem, összekulcsoltam a kezem, oszt úgy. Ott is lett baja, ahol kértem, a belibe. Egyszer jött hozzá egy asszony, hogy megtérítse, és az emberek bűneiről kezdett beszélni. Erre nagymamám: -Hát ezért jött el Pestről ilyen messzire jóasszony!? Hát tudom én ezt magamtól is. Nagymama szerint az emberek amúgy olyan ostobák akar a csavargatott szarvú ökrök, Lendvai Ildikót meg egy félre helyen el kéne ótani.

A másik gyönyörű momentum az volt, amikor Tysonka és Montyka elkezdtek játszadozni egymással meg szallangálni. Olyan aranyos volt a 2 plüssfigura!

Hétfő: Én.

Kedden délután fél kettőre mentem a megyeházára, az alelnökhöz, a Kövér-emberhez. Ezt a nevet azért adtam neki, mert egyrészt elég terjedelmes, másrészt e posztra kerülésében nagy szerepet játszott ama pletyka, hogy Kövér László embere. Elbeszélgettünk a történelemről. Mesélte, hogy amikor itt volt Habsburg Ottó, bevitte őt a Díszterembe, ahol a család nagy barátainak képei lógtak, nevezetesen II.Rákóczi Ferencnek, Kossuthnak, Deáknak, Széchenyinek.

Fél háromkor befutott a chyżnie-i küldöttség is, akiknek tolmácsolnom kellett. Ám az igazat megvallva nagyon jól elbeszélgettek anyanyelvükön. A magyarok magyarul, a lengyelek lengyelül, én azt a kb 10%-ot fordítottam, amit nem értettek.

Este hétkor jött értem az autó, és kimentünk a Kövér-emberrel Ajakra, ahol a polákok voltak. Itt megismerkedtem a helyi polgármesterrel, aki valóságos kiskirály arrafelé. Tényleg úgy viselkedett, mintha övé lenne minden. Kocsival elmentünk Dombrádra, a Tisza-partra, ahol ettünk egy jó marhapörköltöt galuskával. Éjfélre kerültem haza. Be kell vallanom, mindig hálás dolog lengyelekkel dolgozni. Toleránsak, türelmesek, megpróbálnak megérteni, nagyon meg tudják kedvelni a másikat és nagyon meg tudják kedveltetni magukat. Különösen a kelet-lengyelek.

Szerdán megvettem az új Viant meg az új Szorokint.{Mintha egy ilyen mondat lett már volna ebben a blogban. Igen, tavaly június 28-án is egy hasonló kombinációval gazdagodtam.}
Hogy ma mi lesz? Még semmi érdekes nem történt, de lehet, hogy este megyek egy picit iszogatni Bohóval.

Ütközések(Crash)

Ma láttam a fenti filmet. Hát, talán a Green Street Hooligans volt rám ekkora hatással. Ajánlom mindenkinek!

Rock Inn, Zami, 2002-2003

http://www.youtube.com/watch?v=Tu4Hnbor9rI

Megjegyzés

Elolvastam a tavaly ilyenkori bejegyzést. Abban is használtam a pupákok megszólítást. Pedig Isten a tanúm, nem gyakran szólítok így bárkit is. Na jó, egy-két hellóka-nyalóka még most is elhagyja a számat.

Kérem, megengedné, hogy libatöpörtyűt fogyasszak köldökéből?

Hol is hagytuk abba? Péntek reggel elmentem Lagzira{a vezetéknév, mint a többértelműség forrása, tetszene egy ilyen cím mi, szellemi maszturbáló barátim?;). Természetesen ötöst kaptam, mert hát géniusz vagyok;){virágokat az öltözőbe, dísztávíratokat, kisebb ajándéktárgyakat(aranyékszerek, háztartási gépek, salátástál) is elfogadok}.
Háromnegyed kilenckor kaptam egy hívást Rosszabikénemtől, hogy egy óra múlva legyek a Bástyában. Sejtettem én, hogy az Ibolya-Fácán tengellyel új lehetőségek nyílnak majd előttem, de a Jakabra, a Bar-bárra vagy A Hét vezérre gondoltam inkább.
A Bástya Nyíregyháza azon vendéglátóipari egysége, amelyet legkevésbé érintett meg a változás szele. Ez a berendezésen, a törzsvendégeken és az árakon is látszik. Mellesleg Zrínyis kocsma is, legalább olyannyira hozzátartozik Alma materemhez, mint Jockey a Dallashoz{erre a hasonlatra nem számítottatok, pupákok!}.
Négy hónapja nem találkoztam Rosszabbikénemmel, aki azóta nem is nagyon mozdult ki a házukból, max tárgyalásokra járt. Úgy néz ki, felfüggesztettet fog kapni. Jó volt vele megint találkozni, provokáltuk egymást, hangoskodtunk, hülyékedtünk és berúgtunk(én már a héten harmadjára, Haverok, buli, sör). Példának okáért rájöttünk, hogy a fiatalabb generáció az emos szubkultúrát követő tagjainak kezében nem feltétlenül állna jól egy falbontó kalapács.
A Bátyó után elugrottunk egy sötét nevű helyre{ valami olyasmi volt hogy:Club Dark Death Rock Metal Massacre Blood Skull&Bones Sword 666 Satanic Pub}. Ez a hely hajdanában a Moon nevet viselte és törzsközönségét a szabados viselkedés és az önálló gondolatok hiánya jellemezte. Itt már kissé filozófikusabb hangulatban társalogtunk.
Az úton hazafelé a labdarúgáson, az autókon és a lőfegyvereken kívüli legklasszikusabb téma jött fel: a Nők. Valamilyen okból városunk hölgyei számára mi már vagy túl öregek vagy túl fiatalok vagyunk. Eltűntek innen a magunk korabeliek{Arany Naplemente Nyugdíjasotthon}. Még Rosszabikén se tud itt már labdába rúgni, pedig egyszer tanúja voltam, hogy megérkeztünk egy házibuliba, köszönt egy lánykának, én egy pillanatra elfordultam, hogy körülnézzek, és mire visszanéztem ők már a bezárt szobában üzekedtek{nem, nem nyílt szinen}.
Természetesen feljött Bohó is. Életem legnagyobb szerelme volt az a lányka, és mondjuk ez mára már teljesen elmúlt, de a barátság megmaradt. Igazából olyan kevés normális ember vesz minket körül itt, hogy azt a keveset is meg kell becsülni. És Bohó normális. Szóval járni nem járnék vele, de az utóbbi hetekben oly mértékű fizikai vonzalmat érzek iránta, amely maximum kamaszkoromban tört rám. Ha tárgyilagosan szeretnék fogalmazni, akkor azt mondanám:felébredt bennem a fajfenntartó ösztön. Ha profánul: kanos vagyok. Ugyanakkor érzem, hogy Bohó is vonzódik mostanában hozzám, de ez főként annak szól, hogy én vagyok az egyetlen fickó a városban aki rendesen bánik vele, és nagyon magányos is mosanság. Nem azt mondanám, hogy ha nincs ló, jó a szamár is, inkább én vagyok az egyetlen ló. Rosszabikén is nagyon vonzódik Bohóhoz, csak azok se beszéltek egy jó ideje. Ráadásul velem ellentétben ő még járna is vele. Az igazat megvallva, én ennek nagyon örülnék, mert jót tenne egymásnak ez a két ember. Na, a jövő majd eldönti, mi lesz.
Szóval, ha a fentiekből nem derült volna ki: jó kedvem van még mindig, de azért az utamba sodródhatna már egy helyre kis buksza, akit szerethetek.
A végére 2 apróság:
I, Az NHL idei nagydöntőjét a Pittsburg Penguins nyerte. A városvezetés legnagyobb sajnálatára. Ők ugyanis a Detroitnak szurkoltak, mert semmi kedvük nem volt fél millió dollárt áldozni a győzelmi ceremóniára.
II, A Cristiano Ronaldoért adott 80 millió fontból kétszer meg lehetett volna venni a gdański hajógyárat. És még ott van Kaka és David Villa is. Már megint kezdtek Galaktikusokká válni, fiúk. Florentino, Florentino, többet ésszel, mint pénzzel!

Megjegyzés

Talán nem érdekesek azok a dolgok, amiket itt lejegyzek, de nekem fontosak és jól esnek. Ja, és épp a Marock-ot nézem. Youri, Youri Bencherit!:)

Koniec

A tavalyi év ezen hete a búcsúzásról szólt. Ez a motívum ezt a hetet is végigkísérte. Kedden volt az utolsó közös, lengyeles vizsgánk, az Irodalom szigorlat. Amely mint a helyszínen kiderült, csak írásbeli lett, mert NLK-nak nem volt kedve 10 embert szóbeliztetni{ ennyi ember nálunk kb. másfél évfolyam:). A feladat egy általunk választott mű, korszak, vagy szerző bemutatása. Én a Ferdydurkéról{fordította Körner Gábor} írtam. Utána még NLK-nál levizsgáztunk romantikából, majd a szokásos plázabéli ebéd Kadrival, Madörrel és Frusztrálttal. A szokásos derűs hangulat. Az a jó a közös együttlétekben, hogy ha valamelyikünk felvet egy témát, azt olyannyira tovább tudjuk vinni, vagy kifordítani, hogy az rengeteg nevetésre ad okot
Este a második búcsúbuli. Az Ibolyában szintén. Olyan meleg volt, hogy majd beledöglöttünk. Annyira berúgtunk, hogy a végére már a zenegépből szóló minden számot énekeltük és táncoltunk rá. Hát egyáltalán nem lett nosztalgikus a buli, de méltó lezárása volt az Ibolyás buliknak.
Délután megmutattuk Rasztának is az albérletet. Neki is nagyon tetszett. Majd elugrottunk a Kikötőbe{Hát nem egy Stary Port!}, utána pedig megnéztük az Intim fejlövés című filmet. Hát, máig nem tudom eldönteni, hogy jó film-e vagy nem.
Este buli a Fácánban. Nem igazán szeretem azt a helyet, de legalább van kerthelyisége. Itt is italozó életmód. Nem volt olyan vicces, mint Madörékkel, de azért jól éreztem magam.
Holnap még egy Lagzi{kell-e valakinek becenév, ha...}vizsga, aztán már csak az államvizsga jövőre. Életem legjobb választása volt ez a szak, és nagyon sajnálom, hogy befejeződött.

Az előző bejegyzés végéhez

http://www.youtube.com/watch?v=kC3g6gKpMks&eurl=http%3A%2F%2Freakcio%2Eblog%2Ehu%2F&feature=player_embedded
http://www.youtube.com/watch?v=AbKvf5qTG_Q

Pierwsza rocznica

Ez a blog 1 éve indult. Mint minden művészet{alliteráció}:szenvedésből. Olyan bazi szar kedvem volt aznap, hogy Tinódit leseggfejeztem, Frusztráltnak pedig azt mondtam, hogy szomorúan fog megdögleni{sic!}.Azóta eltelt egy év. Következzen a visszatekintés.
Voltam ötéves érettségi találkozón. Jó volt találkozni Spanyoljanikával, Léttel{Niesnesitelná lehkost bytí} és Hushival. A régi osztálytermünkben vette kezdetét az egész. Leültünk hajdani helyeinkre, mindenki elmondta, mi történt vele. Volt, aki nagyon kellemes meglepetést okozott. Meg kell hagyni azt is, végezni viszonylag elég kevesen végeztek. A monológok között kiugrottam vécézni is{még ez is nosztalgikus aktussá lényegült át}, és ha már ott voltam, megpróbáltam lenyúlni Margócsypistike portréját az Akikre büszkék lehetünk falról. Ámde sajnos túl nagy volt, nem fért be a táskámba. Az osztályfőnökünk és a magyar tanárunk is ott volt. Radnai tanár úr panaszkodott egy picit, hogy utánunk már elég silány emberanyag jött{hát, elnézve a mostani zrínyiseket, el is hiszem neki. Emófejű hülyegyerekek;), Onderné pedig időközben átigazolt a rivális gimnáziumhoz{reál-humán gimnáziumi ellentét, a hetvenesekben még közös sportnapokat is szerveztek az ellentétek rendezésére, de mind tömegverekedésbe fulladtak. Meg kell jegyezni, ezen verekedések szereplőiből mára valószínűleg a társadalom elismert tagjai lettek}. Az autografikus minimonológok után átmentünk egy étterembe, ahol megvacsoráztunk. Ez is kellemes volt, amúgy sem csinálok gyakran ilyet. Beszélgettem egy kicsit Hullarablóval is, aki a gimi vége felé nagyon megtetszett nekem, de az egyik legjobb barátom halálosan szerelmes volt akkor éppen belé{Mirabeau-híd alatt fut a Szajna}. A vacsora után a társaság nagy része átvonult egy szórakozóhelyre. Nekem ehhez nem sok kedvem volt, helyette volt magyar faktos koleżankikkal iszogattam. Ez a magyar fakt Hegylakó- módszerrel működött. Harmadikban még negyvenen kezdük, negyedikre már csak öten maradtunk, és ennek folyamányaként nagyon sok közös élményünk van, az összetartozás érzést erősítendő. Többek között Dinka megemlítette, hogy orrba vágtam a cipőmmel. Amely persze nem igaz. A büfé előtt idegesített, és én ezt megunva levettem a cipőmet, és megszagoltattam vele.{ Az ember mentené a helyzetet, de csak rosszabb lesz:) Ja, és még a vacsora alatt kiderült az, am már régóta fúrta az oldalamat, de nem bírtam rá visszaemlékezni: hogy miért is kaptam harmadikban szaktanári figyelmeztetést kémiából. A dolgozat egyik feladatában egy kísérletet kellett leírni, ám én ehelyett azt vetettem papírra: Elmézést, de nem tudtam a kísérletre figyelni, mert egész idő alatt Ildikó{Bohó} melleit néztem. Ez már Jakabnénak is sok volt, pedig ő egyszer még egy viccre is pontot adott nekem. Igaz, így is egyes lett a dolgozat. Végül Lét fickója hazavitt.{Megjegyzés: Lét és Kerekperecevő között elég sok hasonlóság van: mindketten magyar szakosak az ELTÉ-n, mindkettőjük édesapja könyvelő, és mindkettőjük kedvesének ugyanaz a vezetékneve. Ja, és ők a két múzsám;)
A rákövetkező hétvégén, életemben először, tolmácsoltam. Hajdúböszörményben kraśniki gimiseknek. Okosak voltak, rendesek, szóval nagyon jól lehetett velük dolgozni. Pénteken jöttek, megnéztük Debrecent, este pedig buli a kultúrházban, ahol találkoztam egy volt pszichós csoporttársammal. Nagyon belevaló buksza, jókat lehetett vele hülyéskedni. Szombaton elmentünk megnézni Pestet és Budát. Nagyon nehéz volt a közlekedés a Tarka magyar!{nem értek veletek egyet, de értékelem, hogy ha valami nem tetszik, utcára mentek} tüntetés miatt. Egyébiránt fővárosunk turistaszemmel eléggé tetszetős, és biztos tudnék ott élni, különösen mert minden barátom ott van, de soha sem érezném otthon magamat, mint Krakkóban.
Ebben az időszakban amúgy folyamatosan életem tűnt idejének asszonyai bukkantak fel, a legkülönbözőbb helyeken{Nyugati Pályaudvar aluljárója, nyíregyi vasútállomás}.
Ebben az időszakban kezdődött az is, hogy Madörrel és Alkesszel elkezdtem iszogatni, amelynek végeredményeképpen mindig az Ibolyában kötöttünk ki.{http://www.youtube.com/watch?v=p-WbfryoQsM}Ez az időszak máig tart. Ha részegek{mondjuk ha józanok, akkor is} nagyon szórakoztatóak, ám azt is meg kell hagyni, hogy rengeteget bírnak inni. A másik ok, hogy velük lógok az, hogy szeretem ezeket az embereket, és ők is szeretnek. A barátaim, akikkel jó együtt lenni.
Október végén voltam Krakkóban. Rasztával, Klárikuval és 5 ismerősükkel mentünk, 2 kocsival. A volt lektorunk volt hostelében volt a szállás{hehehe!}. Első este elmentünk a Stary Portba és buliztunk az Od Nowaban. Ugyanis csütörtökönként egyetemi buli van ott. Mik ki nem derülnek. Pénteken megnéztük a Collegium Maiust, ettünk egyet a Różowy Słońban, majd megnéztük a Wawelt. Itt kérdezte meg a királyi sírok őre, hogy maradt-e magyar otthon vagy mindegyik eljött Krakkóba? Valamennyire igaza volt, mert rengeteg magyar lepte el a Krakkok városát, szinte csak magyar szót lehetett hallani. Utána elmentünk a Plac Nowyra, ettünk egy zapiekankat és beültünk a Singerbe is. Délután, pihenésképpen elmentem a Piasthoz, és ittam egy kávét a Cicibárban{igazából a villamoson rámjött a kakálhatnék, és a kávérendelés csak álca volt ezen probléma megoldására}. Este még ettem a bar mlecznyben egy klasszikus barszcz+pierogi ruskie kombinációt. Elméletileg Kiscsillag-koncertre mentünk volna, de nekem nem sok kedvem volt, meg annyi honfitársunk is lepte el az Alchemia alaksorát, hogy az a kevés is elment. Helyette összefutottam Dulihugival, akivel először elmentünk a Mleczarniaba. Életem egyik legyszebb élménye lett ez. Gyertyafény, Żywiec, Dulihugi, még romantikusnak is mondhatnám, ha vonzódnék Dulihugihoz. Ezek után a Dietlan elrejtettük a lopott poharakat, majd irány a Kitch. Itt táncigálgattunk egy picit, és összefutottunk Erdőtündérrel, akit Dulihugi nem igazán kedvel. Mindenesetre negédesen mosolyogtak egymásra. Én meg telitorokból röhögtem ezen. Visszafelé felvettük a poharakat, amelyek egyikébe véletlenül belekerült a kokárdám is. Szombaton bevásárlás a Carrefourban, este pedig újra találkoztam Dulihugival, ezúttal a Bunkerben. Az este folyamán még eljutottam a Coyote Clubba, ahová egyikünket nem engedték be{ fehér, suhogós melegítős burakok itták bent a 4 zlotys sört és hallgatták az ostobaság zenei megvalósulását, ezért felvetődhet a kérdés: milyen lehet az, akit még egy ilyen helyre se engednek be?} A buli a Towerben ért véget. Vasárnap reggel még kimentem az erkélyre cigizni. Sütött a nap és éppen megszólalt a hejnal. Hát, az ilyen reggeleket el bírnám viselni. Még sétáltam egyet a belvárosban, találkoztam Dulihugival, és írtunk közösen Kadrinak egy lapot.
A vizsgaidőszak a szokásos volt. Nem tanultam, és ezért ideges voltam a vizsgák miatt, és mert ideges voltam, nem bírtam tanulni sem. Felborult a bio-ritmusom is.
A tavaszi félév is így kezdődött. Nem kaptam meg a nyári egyetemet Wrocław-ba, és egyre jobban kezdtem unni a bejárást.Igazán jó és rossz sem történt velem, de nem volt kedvem semmihez.Ez a hangulatom azóta már elmúlt, sőt egyre erősebb a pozitív jövőbe vetett hitem.
Áprilisban megint voltam Krakkóban, lásd:előző bejegyzés.
Majd még ebben a hónapban voltam Pesten, Paweł Huelle-találkozón, Kerekperecevővel. Ez nekem olyan, mint másnak találkozni Mick Jaggerrel{ vagy a kívánt név behelyetesítendő}. Legalább akkora bohóc tengermelléki barátunk, mint Umberto Eco{igen, őt is láttam élőben, csak hogy dicsekedjek is;).
Kissebb időbeli ugrással meséljünk még az elmúlt egy hétről. Voltam etalonvizsgázni. Hármast kaptam, de valószínűleg megyek belőle javítani. Az írásbeli előtt Madör megkérdezte Lagzit{kell valakinek becenév...}:-Tanár Úr! Legalább erre az alkalomra nem tudott vasalt inget felvenni?!A szóbelin állítólag olyan vicces voltam, hogy Madör végigröhögte az egészet. Lehet bene valami. Ha ideges vagyok, összehordok hetet-havat. Utána elugrottam Madörékhez, amelynek eredményeképpen valószínűleg jövőre kivessszük a jelenlegi albérletét Klárikuval és Rasztával. Egyébként az elmúlt egy évben Rasztával is nagyon jóba lettem, mert Nyíregyen járt sulikába, és eljárogattunk néha 1-3 sörre. Jó arc, jó vele beszélgetni, és persze elviseli az okskodásaimat is.
Este elmentünk az első búcsúbulira. Felelevenítettük az elmúlt négy évet, vizsgákat kirándulásokat. Nosztalgikus volt a nóta, borozgattunk, édes-bús hangulatban. Jövő kedden is összehozunk egy ilyet. Az még jobb lesz valószínűleg. És még nosztalgikusabb hangulatú.
Tegnap, szombat este pedig elugrottam Bohóval először a Bluesba, aztán az Öreg Motorosba, majd az Y2K-ba, ahol hip-hop buli volt. Kistáskák és harmincas drogosok. Olyanok, akiket már 10 éve látsz a nyíregyi kocsmákban. A zenék nagy része a fiatalabb koromat jutatta eszembe, amikor még rengeteg rapet hallgattam. Aztán Bohó eltűnt valahová, én meg átnéztem még a Fapumába egy sörre. Épp mentem volna haza, amikor összefutottam egy ismerősömmel, majd befutottak Slim Shadyék is, akik gimis haverjaim voltak. Jó arcok voltak már akkor is, de még így is előnyükre változtak. Nagyon jót beszélgettem velük.Haza is vittek kocsival, amiben Dopeman:Biztos úr című szerzeménye szólt, amelyet hangosan énekeltünk. Azért valami maradt még belőlünk a kölyökből.:) Otthon meg is hallgattam a Magyarország rémálma albumot.
Ja, és a mai napon tönkrevertük a komcsikat. Egy kis színes a választás percről-percre témakörből: 22:42 Óriáscsirkét vezettek ki az SZDSZ-székházból.
Végül egy kacagtató francia vígjáték: Isten hozott az Isten háta mögött{Bienvenue chez les ch'tis} Nézzétek meg!

Hogyan nem ültem be a Re-be

Dawno-dawno temu nem írtam semmit, de a múlt heti krakkói kirándulás megér egy posztot.Kezdjük szokás szerint ab ovo, és haladjunk időrendben.
KEDD: A délelőtt folyamán elrendeztem utazással kapcsolatos dolgaimat{pénzváltás, bevásárlás} , és persze vettem 2 könyvet is.
Az út csak annyiban volt érdekes, hogy végre nem csak Debrecenig mentem, és persze az új Cabré is lenyűgözött. A Pamano zúgása a legtökéletesebb könyv, amit eddig olvastam, de ez a Junoy barát se kutya.
Kőbányán várt rám Spanyoljanika, régi gimnáziumi osztálytársam, akit nagyon szeretek. Imádnivaló kis parasztgyerek. Engem Jason Biggsre emlékeztet az Amerikai pitéből.
Elmentünk a lakásukra, ahol az első ember, akivel találkoztam, egy régi pszichós évfolyamtársam volt. Janikáéknál elbeszélgettünk, kielégítettem hatalmas, ám korántsem tinódiánus tudásvágyát.
Fél 10 körül összefutottunk Kerekperecevővel is. Nagyon jó volt újra látni.
SZERDA: 6-kor indulás a Népligetből. Kezdetét vette az út végéig tartó hülyéskedés, amelyben Kadri, Madör és Madör barátnője vett főként rész. Meg persze szerény személyem. Ez a vidám hangulat néha már annyira vidám volt, hogy a könnyem is potyogott a nevetéstől.
Egy fél óra késéssel, 2 körül meg is érkeztünk Krakkóba, az állomáson még összefutottunk Dulihugival, aki akkor ment éppen haza. Vele is beszélgettünk egy pindurit Kadrival. Jó volt újra látni a kis bolondot, aki megint rátalált a régi barátaira{Saleh, Maja, Zorian}, és így megint vidámmá lett krakkói tartózkodása.
Elmentünk a szállásra, amely nagyon jó volt. Tiszta, biztonságos, barátságos a személyzet, a Stare Miasto és Kazimierz is közel van.
A kipakolás után ebéd a bar mlecznyben, azután elmentünk sétálni a Grodzkán át a Rynekre, ahol egyébiránt összefutottunk Kócossal is és szíve csücskével. Jó volt megint otthon lenni. Sétálgattunk egy picit az Óvárosban, majd este bementünk Kazimierzbe. Singer, Tajemniczy Ogród, egy zapiekanka a Plac Nowyn. Tudta-e ön, hogy a Plac Nowyn található sokszögletű épület valójában egy kolbászgyár?
CSÜTÖRTÖK: Felkelés, hülyéskedés, zuhany, hülyéskedés, reggeli, hülyéskedés. Utána elváltak útjaink. Madörék elmentek Auschwitz-ba, Kadriék vásárolgattak, én meg megkezdtem nosztalgiaútamat. Azaz egyenlőre még nem. Először is elmentem a Pálosok templomához a Skałkara. Lengyelországban egy kissé már immunis lettem a templomokra, de ez lenyűgözött. Én még ennyire szakrális helyen nem voltam eddig.
Ezek után gondoltam, hogy beülök már a Re nevű helyre, melyet még Kerekperecevő említett nekem, de az csak déltől nyitott, úgyhogy leültem a Plantyn, a Poczta Głównánál, és elolvastam az aznapi Wyborczát.
Ebéd a Gruzińskie Chaczapuriban, utána kiültem a Mały Rynekre. Épp elkaptam egy hejnałt.
Utána megint megpróbáltam beülni a Re-be, de megkértek, hogy várjak már még egy órát, mert éppen most szerelik össze a kerti bútorokat és egyéb kiegészítőket{lásd:sörcsap}. Ezért átsétáltam a Ryneken át a Nowa Prowincja-ba. Útközben láttam Grínpíszeseket, és eszembe jutott, hogy Kócos az egyikükkel nemcsak azt hitette el, hogy ő is hasonszőrű, de azt is, hogy éppen egy illegális bálnavadász-hajóra akar beépülni.
A Nowa Prowincja az egyik legkedvesebb kávézóm, nagyon kellemes perceket töltöttem el megint itt, és néhány kellemes emlék is eszembe jutott.
Collegium Maius, Wawel. A kötelezőek.
Ezek után kimentem egy osiemkával a podgórze-i parkba, és üldögélgettem ott egy kicsit.
Este elmentünk a C.K.-ba, ahol megittunk egy félméter sört. Időközben odajött hozzánk egy bácsi, aki aláírásokat gyűjtött. Adtunk neki. Majd megpróbáltam becsábítani utastársaimat a Re-be, de nem tetszett nekik, úgyhogy elmentünk az Awariaba, ahol szintén sokat nevetgéltünk.
PÉNTEK: Délelőtt elmentem a Piasthoz. A régi villamossal, a régi útvonalon. Mondjuk az Akademia Pedagogiczna már Uniwersytet. Eufemizmus.
A Piastban épp dezinfekcja volt, úgyhogy üldögélgettem előtte egy kicsit, aztán elmentem a Lewiathan-ba vásárolni. Az AGH-s koliknál nem volt senki, csak 4 fickó, akik ama bizonyos padon ittak.
A visszaúton, a Plac Inwalidów-nál vajon ki szállt fel? Pani Pukas. Még jó, hogy Kadri nem jött velem. Mivel a Różowy Słoń zárva volt, a Koko-ban ebédeltem, majd az Egyetemnél leültem a Plantyra, és elolvastam az aznapi Wyborczá-t. Utána újra elmentem a Re-be, de aznap épp zárva volt. Az Empikben megvettem a Gulasz z turula című könyvet Krzysztof Vargától.
Kimentem Kazimierzbe, sétálgattam zeg-zugos utcáiban, ittam egy kávét az Alchemiában.
Este megint a zsidó negyed. A Józefá-n elsétáltunk az Ulica Szeroká-ra, amely gyönyörű volt így este, kivilágítva. Beültünk az U Stajnia nevű helyre, amelyet még az első kazimierz-i sétánkkor fedeztünk fel, de gyorsan el is felejtettünk. És ahol egyébként a Nie kłam kochanie című film egyes jeleneteit is felvették. Jó kis hely volt, én például azon kaptam magam, hogy egy szekér lóg a fejem felett. Ale Damokles!
SZOMBAT: Délelőtt kijelentkeztünk, aztán még belevetettük egy kicsit magunkat a húsvéti vásári hangulatba. Eme gyönyörű kirándulás lezárásaként még ettünk egy bigost pod Adasiu. Életemben nem ettem még ennél finomabbat.
Carrefour, búcsú, hazaút.

Azért voltak nekünk szép emlékeink

http://www.uj.edu.pl/Polonia/pl/fotogaleria/200708/splyw/

Öröm az ürömben V.

Hallottam ma a Y.M.C.A.-t. Azért még nincs veszve minden.;-)

Ez a hét az ördögé

Még mindig beteg vagyok. Ez annyiból persze jó, hogy betakarózva olvashatom a Foucault-ingát{ez van, nekem ez jelenti az élvezetet, ráadásul kötelező is!héhó! kellemest a hasznossal}, viszont a közérzetem romon van.
Iskolában sem voltam már hétfő óta.
Nem történik itthon semmi.
Nem kocsmázom keményen.
Nem nevettem már napok óta egy jót.
Folyamatosan rámtörnek démonaim, és most se erőm se kedvem védekezni ellenük.
Ráadásul pszeudó-érzelmeim támadnak tűnt idők asszonyai iránt{ Hol van már a tavalyi Krakkó?}.
Még rágyújtani sincs kedvem.
És mint mindig, ott motoszkál bennem{ nem a vírus, bár lehet hogy ez tényleg az}:Krakkó, ojczyzno moja!

Megyek az utcán lefelé

No, akkor írjuk le, mi is történt az elmúlt 9 napban.
15. Volt egy unalmas órám, aztán Czarnaval és Klárikuval elurottunk a Bakelitbe. Utána kínai kaja{ itt most úgy kéne folytatni:jó kaja, kibaszott sok pia; de ez nem lenne igaz}, majd Péterfy Bori-koncert. De az meg elmaradt, úgyhogy beugrottunk a Švejkbe. Kétes egzisztenciák és jó cseh sörök{ hiába na, ezek a nyugati-szlávok ehhez nagyon értenek}. Utána Kikötő{ hát nem egy Stary Port}, majd az utolsó vonattal haza.
Kedden hirtelen felindulásból elugrottunk Cigóval, Alkesszal és Madörrel Miskolcra, mert Cigónak jött egy lengyel haverja, Łukasz. Kicsit iszogattunk oda- és visszafelé is, és nagyon sokat nevettünk.
Szerdán Madörnél töltött káposzta, órák után pedig elugrottunk Cigóékhoz, ahol megint a klasszikus sör+vodka párosítás. Utána Üvegtigris+Kikötő{hát nem egy Stary Port} kombináció.
Megint sok nevetés.
Csütörtök szinte egész nap aludtam, és anyám szerint borzasztóan piaszagom volt.
Péntek este találkoztam Don Fetibóval, akivel már legalább 2 éve nem beszélgettem, pedig a legszűkebb baráti körömbe tartozott. Utána egy sör Bohóval.
Szombaton elvittük a kutyát lenyíratni. Közben ettünk egy jó halászlevet apámmal.
A vasárnap érdeklődés hiányában kimarad.
Tegnap megbetegedtem egy pindurit és anyám elküldött, hogy vegyek ki neki pénzt( a, és b, igaz, de nincs köztük összefüggéś). Ez csak annyiból érdekes, hogy az oda- és visszaúton rengeteg ismerőssel találkoztam, többek között a volt lakótársammal és volt osztályfönökömmel is. Kicsit fura volt ez az ömlesztett társadalmi behatás{ mekkora képzavar!}.
Ma feküdtem és kurálódtam.

Madeleine

A héten hallottam 2 szót, amelyek visszaidézték életem már lezárult periódusait.
Az egyik a suska volt, ami a kisgyermekkort jutatta eszembe, a másik pedig a wspinaczka, ami Kócost.

Pamiątki

Ma rendet tettem szobám zárható részeiben{ fiók,polcok}. Lehet, hogy ismerősöm példája volt rám hatással, de inkább anyám azon vágya, hogy kiselejtezze a ruháit. 2 nagy szekrény van tele velük, és mivel íly nagy a számuk, ezért nem is kophatnak el és ezért nem is lehet őket kidobni.
Előkerültek már nem létező tárgyak jegyzetei{ úristen, milyen hülyeségeket is tanultam én!}, Krakkóbéli Wprostok és Politykák, Torunbéli Gazeta Wyborcza oldalak, melyeken a sors különös fintorából én vagyok lefényképezve{ háttal állok, úgyhogy nem teljesen biztos, de egyre gyanúsabb vagyok magamnak}, Wawabéli buszjegyek, lengyel kirándulások útvonaltervei, régi koncert- és mozijegyek, kamaszkori rajzok{nekem rajzolták} és Mikulás-versek{nekem írták}.
A jegyzeteken kívül mindent megtartottam, de hát azok kidobása is 3 szatyort igényelt.
Ami a legnagyobb örömöt okozta, hogy megtaláltam a Miała baba koguta szövegét. Életem első lengyel óráján ezt tanította meg velem Ciocia.

Anyám...

Anyám már nem csak székekkel, hanem kövekkel dobálja a gyerekeket{ne félj, figyelnek is}, akik ezt egyébként eléggé élvezik. A múltkor már a táblát is le akarták vinni egy kis dobálgatás céljából.

Anyám könnyű álmot igér

Mi is történt e héten?
Még vasárnap elkeződött a rugby-bajnokság Angliában és a meccseken felbuzdulva írtam a Debreceni Hajdúk nevű csapatnak, hogy léteznek-e még, és ha igen akkor lehet-e náluk edzeni?
Olyan választ kaptam, hogy magam is megbántam. Volt abban szó érdektelenségről, elpuhult fiatalságról, bakancsban futásról, felhúzózkodásról és emberekről, akik csak osszák{sic!} az észt.
Hétfőn elkezdődött a suli. Átmentem, körülnézegettem, megnéztem az órarendemet, tehát semmi különös.
Este még beszélgettem Skype-on Kócossal is. Elmesélte, hogy amikor vonatoztak, egy srác a vagonukból ki akart pisilni, de kiesett és szörnyethalt. 4 órát állt a vonat, és mikor megérkeztek végre, egy lengyel riporternek sikerült pont barátunkat elkapnia, aki azt nyilatkozta, valószínűleg hibátlan lengyelséggel:-Hát nem voltunk idegesek, hogy négy órát állt a vonat. Volt piánk oszt ittunk.{Madarat tolláról, embert történeteiről?}
Kedden volt Lagziczekkel óránk. Abban fáradtam el, hogy azon agyaltam, hogyan lehetne neki beszólni. Igazán fárasztó lesz ez a félév, ha ez így megy tovább.
Szerdán beszélgettem egy jót Dobossal, aki még esztétikát tanított nekem pszichós koromban, és aki a Nyugatot is tartotta volna, ha nem sodor minket a sors a Monarchia más városaiba.
Utána szeminárium egy csikóéveit jócskán túlhaladó úrral, aki többek között megosztotta velünk, hogy Arany Jánosnak különleges vonzódása volt a trágársághoz, és olyan kifejezéseket használt, mint np.: különböző lóalkatrészeket beaplikálni.
Majd elugrottam Czarnaékhoz a Kikötőbe {hát nem egy Stary Port}. Számomra kicsit lehangoló volt ez a találkozás, mert lakótársaival volt ott, aki hozzá hasonlóan kis települések lakói, és akikből áradt a kilátástalanság és a küzdés szaga. Legalábbis én így éreztem.
Volt még egy órám a lektorkával. Hát, meg kell hagyni, tündéri egy nő, és nagyon sajnálom, hogy nem vett nagyobb részt a lengyel nyelvvel való megismertetésemben.
Este egy sör Bohóval.
A csütörtök délelőttöm azzal telt el, hogy tesit vegyek fel, ezért délután már át se mentem.Ja, és apám fél 6-kor megint felkeltett, hogy vigyem már le a kutyát, mert ő el fog késni. Megjegyzem, a múzeum 8-kor nyit és 3 percnyire lakunk tőle gyalog.
Péntek reggel volt még egy zaliczenie-m aspektből{aki érti, adja át}.
Utána átugrottam Klárikuhoz egy cukrászdába, ahol helyettesített, mint eladó.
Este buli. Hát a város{eufemizmus} visszazökkent a régi kerékvágásba, de legalább jót beszélgettem Kicsivel.
Kicsit frusztráló ez a tárgyfelvételi időszak, de én nagyon élvezem. Mozgásban vagyok, végre csinálok valami nem öncélút, hülyéskedhetek a csoporttársaimmal. Estére kellemesen elfáradok, lefekvés előtt meg a Mester és Margarítát (újra)olvasgatom.
Elkezdek olaszul tanulni. Minden alakul, változik. Ráadásul elhatároztam, hogy csak nagyon kevés dolog tehet rosszkedvűvé. Can't nobody hold me down!{ Melyik rap-szövegből csentem ezt? Már magam sem tudom.}
Végül még egy szar vicc Klárikutól, akinek az apukája a MÁV-nál{WKP} dolgozik:
Ki az ideális vasutas házaspár?
Charlie Sheen és Eva Peron.

Még valami, ami nem vagyok

Albérlet kiadó kizárólag csak szolid, keresztény{ Debrecenben ejsd: keresztyén} lánynak.

Hétvége

Pénteken véget ért a Vidor. Még volt egy Ghymes koncert meg egy Amsterdam Klezmer Band. Mindkettő nagyon jó volt, különösen Mózes-hitű barátaink. Van ebben valami kelet-európai. Mármint a klezmerben.
Utána Vidor-kert. Ez viszont nagyon nyíregyi volt. Hogy is mondta a Mester:"Az emberek kettéhasadtak önmagukra és vágyaikra, saját homályos képmásaikat küldözgetik, hogy azért próbáljanak ki minden tilalmas dolgot. A fiúk saját álmaikra emlékeztetnek, míg dülöngélve mennek az országút szélén és a lányokat mustrálják, akik ruhákat méricskéltek aznap, de az anyag szép lassan látatatlanná vált a tükörben, és ők így csupasz tetüket nézegették." Hát valami ilyesmi volt, csak eléggé lebutítva.
Ma este még utoljára elnéztem a Kertbe{ egy évre újra bezár} Bohóval, akit kegyetlenül leoltottam{lásd lent}.
Kár hogy végetért ez az egész, mert ez az egyetlen dolog, ami életet kényszerít ebbe a városba.
Ja, a legfontosabb: tegnap este találkoztam a volt magyar tanárommal és Gabikával{ akibe mindannyian szerelmesek voltunk}. Nagyon jó volt, nagyon régen örültem ennyire embereknek.
Ahogy már említettem, kezdek intoleráns lenni. Legfőképpen magammal szemben, hogy miért nem kezdek már el írni és miért nem kerítek már egy rendes bukszát. Vagy miért nem csinálok már végre valami értelmeset. Ez az intolerancia persze jó is lehet, mert változtatásokra sarkallhat. Ez majd kiderül, mennyire lesz igaz, de van egy olyan érzésem, hogy azzá válik.
Az intoleranciám persze másokra is kiterjed: elegem kezd abból lenni, hogy Bohó faszabbnál faszabb fickókkal dugatja meg magát{ engedtessék meg a vulgaritás}, ugyanakkor tudom, hogy egy rendes fickót meg ő tenne tönkre. Nem mintha féltékeny lennék, mert nekem ő már egyáltalán nem kell, de semmi kedvem végignézni, hogy megalázza és megaláztatja magát. Mégiscsak fontos nekem.
A második: Czarna. Elegem van belőle, hogy nem tud Mérleggel leülni, és megbeszélni, hogy akarnak-e még egymással valamit kezdeni vagy sem. Mert hiába szeretik egymást{ bár Mérleg részéről az érzések nem teljesen világosak, ezért kéne ezt megbeszélni}, ha egy emberrel még beszélgetni sem tud, akkor hogy akar leélni vele egy életet. Ha egy ember nem kér a segítségünkből, akkor annak nem lehet segíteni. Van egy olyan érzésem, hogy Czarna is csak beleragadt ebbe az egészbe, és ez már nem szerelem csak a másik akarásának megszokása.
A harmadik, ki is lehetne más, mint Kerekperecevő. Amit szerettem volna elmondani neki, annak nagy részét már elmondtam, vagy megfogadja vagy nem, ez az ő dolga, nem forszírozom tovább.Mindenkinek a saját feladata önmaga rendbetétele. Mégis végül és utolsó sorban még azt szeretném közölni vele{ ha már neki íródik főként ez a blog} hogy: ne legyen már ennyire kishitű és ne nézze oly sokszor a dolgok rossz oldalát. Mert semmi baj nincs vele, sőt tényleg nagyon helyre kis buksza. Viszont önmaga lebecsülése annyira sugárzik belőle, hogy már én is kezdem elhinni, hogy semmi különleges sincs benne. Pedig ez nem igaz. Egyébként pont ez a kisugárzás vetett véget az iránta érzett szerelemnek. Még mindig szeretem és ő is nagyon fontos nekem, de tényleg nincs kedvem végignézni, hogy ezzel a magába nem vetett hittel csendes kétségbeesésbe süllyeszti magát.
Hát, mára ennyi.

Mondatvadászat

Krakkó után Nyíregyháza olyan, mint Mátészalka után Kántorjánosi.

Türelem

Kezdem megint elveszíteni a türelmemet a szeretteim iránt. Ennek a fő oka persze a magammal szembeni elégedetlenség, de akkor sem tetszik, ha hülyeségeket csinálnak ők is.

Szigorlat II.

Zdałem dwójkę. Hát azért szégyeltem magam egy pindurit, de legalább meglett.

NAHÁT!!!!!!!!

Hitler is Waldorf-iskolás volt. (Forrás: Anyám)

Ami kimaradt IV.

Rosszabikénem küldött ma egy üzenetet reggel fél nyolckor: Alabamában adózniuk kell a kövér embereknek. Kedves nemdebár?
Megkezdődött a suli mellettünk, az utca túloldalán. Odajárt pl. Rosszabikén is. A hatodik tanév kezdődött meg nélkülem. Ez nem mintha bármiféle örömmel vagy szomorúsággal töltene el, egyszerűen így van. Azért elsétáltam ma a kutyával a régi sulim felé.
Eldöntöttem, hogy mégiscsak elmegyek az ötéves érettségi találkozómra. De csak Lét és Spanyol{ kell valakinek álnév, ha ez a vezetékneve?} miatt.

Rebeka, Dorina napja

No, tekintsünk vissza, mi is történt az elmúlt napokban.
Péntek: Elmentem vizsgázni a Nyugatból. Még a tételsort sem tudtam, de átmentem. Kicsit azért szégyellem magam, de hát ez van, ha az ember túl okos.
Utána Czarnaval elmentünk a Bakelitbe. Ő bevágott 2 sört, én meg egy kávét és egy kólát.{ Nem nagyon iszom naplemente előtt. Valamiért kissé dekadens szokásnak tekintem a nappali italozást. Meg kába is leszek tőle.}
A 2 elfogyasztott sörtől Czarna eléggé fura lett, ami nem igazán tetszett nekem. Nem mintha részeg lett volna, hanem nagyon nyerssé és zilálttá vált a mondanivalója.
Este megkezdődött a Vidor. Ez itt az egyetlen komolyabb esemény, és kulturára éhes tömegek özönlik el a várost. Az emo-fejű hülyegyerekektől a Szuperbulin szocializálódott idősekig mindenki kinn van a Kossuth téren{már ha ez a szó mond valakinek valamit}. A pénteki koncertekre nem voltam kiváncsi, de azért elmentem sétálni. Útközben összefutottam nagynénémmel. Ez csak azért volt fura, mert megálmodtam, hogy találkozni fogunk, és azt is, hogy nem fogom megismerni, mert szőke lett a haja. Még az árnyalatot is eltaláltam. Megittam vele egy kávét, aztán Vidor kert{időszakos kiállítás}. Annyi ember gyűlt ott össze, hogy felmerült bennem: hol a gránátban vannak ezek egy éven keresztül?
Este Skacubano. Kellemes volt. Utána megint Vidor-kert.
Vasárnap apám sütött szalonnába tekert májat. Anyám mesélte, hogy a következő félévben a mozgásos részben{ mert a waldorf-órarendnek ez is mindennapi része} a gyerekek megnövekedett fizikai erejére tekintettel, székeket fog hozzájuk vágni. Hogy hol ebben az értelem? Ne engem kérdezzetek.
Este Ana Moura. Mint köztudott, imádom a fadot. Gyönyörű koncert volt. Minden koncertek legjobbika {tavaly a Kroke volt ilyen}. Olyan szenvedély és szépség sugárzott mind az előadóból, mind a dalokból, hogy az lenyűgöző volt. Nem lenne ellenemre, ha életem hátralévő részét fado énekesnők társaságában tölthetném el Krakkóban.
Tegnap pedig összefutottunk Klárikuval és a fickójával. Herczku Ágnes és a Nikola Parov Quartett. Utána Al di Meola. Annyian voltak, mint a szemét. Utána egy kis italozás meg zsíroskenyér. Az utóbbinak meg is lett a hatása, mivel nem nagyon bírom a hagymát{anyám és nagynéném egybehangzó véleménye szerint azért, mert baj van a Marsommal. Hát, van benne valami.}
Klárikuék felvetették, hogy az őszi szünetben menjünk el Krakkóba. Már csak még egy embert kéne szerezni. A szállást a Nawojkában megoldhatnánk, az utazás meg Kopperweiszék{ Kláriku fickója} Cabrioletjével történne.

Szigorlat

Azért jó, hogy az ember lengyel szakos, mert egy szigorlatot jobban tud élvezni, mint egy spanyolországi nyaralást{ bár nem nyilvánvaló, hogy ez most melyiket minősíti}.
Ma írtam meg a lengyel nyelvészeti szigorlat írásbeli részét. Charakterystika systemu polskich samogłosek{ már ha ez mond valakinek valamit} (melyik esterházy visszatérő eleme az előbbi mondat? talán a hanh-hanh grófnőé.).
Ott volt az összes csoporttársam, akiket nagyon szeretek, sőt még Megyacsiga is, aki épp etalonvizsgát írt. Családias környezet, nevetés, vidámság. Ja, és az írásbeli is sikerült. Szerintem.
Utána megnéztem Madör albérletét és Kadriék lakását. Mind a 2 nagyon fasza.
Megint annyit nevettem, hogy megfájdult a járomcsontom.
Szép az élet.

ÁÁÁ!!! Nagyon hiányoztok!!!

Ami még kimaradt III.

A magyar és a lengyel gazdák együtt szerveznek blokádot. Mehettem volna oda tolmácsnak, csak hát holnap szigorlatozom.
Apámnak van egy unokatestvée, aki mindenkinek beszólt. Apámnak is úgy kezdte: Jánoskám, de meghíztál!
Meg kell mondanom, nagyon szimpatikus volt.

25+25=50

Hétfőn{ 25-én} lettem 25 éves. Nem mintha nagy feneket kerítenék neki. A születésnapok és a szilveszterek sohasem érdekeltek.
Egy igazán felejthetetlen születésnapom volt: amikor kirúgtak pszichóról. Az pont a 21-re esett. Aznap egyébként még egy ennél is szörnyűbb dolog is történt: a komcsik elhatározták, hogy egy skizofrén bünözőből miniszterelnököt csinálnak.
Az ötvenes, ami a címben szerepelt, azt jelzi, hogy ez az ötvenedik bejegyzés.
Kerekperecevő által érzett szeretetem hívta életre ezt a blogot, hogyha én olvashatom az övét, ő is olvashassa az enyémet. Ez a szeretet azóta átalakult, de megmaradt, és szeretném, ha továbbra is olvasná ezt.
Szeretnék még egyszer Krakkóban kávézni egyet vele{ igérem nem gyújtok rá} és persze még egyet táncolni vele.
Még 2 dolog a számára:
-Ez a Hét is gyorsan elment - mondta Hófehérke, és felhúzta a bugyiját{ na jó, nem egy megy a csiga, de talán a humor szikrája benne van}
-Ma ettem szalonnát hagymával;-) Legalább olyan jó volt, mint a boczek.

A hétvége

Pénteken este találkoztam az ikertestvéreimmel, akik Krakkóban is meglátogattak.Közösen elmeséltük egymásnak nyaralásélményeinket, aztán átmentünk a Rock Innbe, ahol lecsúszott még egy sör. Időközben találkoztunk Kicsispuddal, akitől a Nyíregyre vonatkozó legszebb mondatot hallottam: NEM TUDOK ELEGET PANASZKODNI.
Szombaton egész nap pihentem, és azon gondolkodtam, hogy milyen menő már, ha valakinek w-vel kezdődik a neve, meg hogy fel kéne tenni az iwiw-re egy képet: Spanokkal a Bázisban címmel. Este megint egy kis iszogatás.
Vasárnap reggel levittem a kutyát, és közben azon gondolkodtam, vajon miért nem gyakori kutyanév a: Gyárlátogatás. Aztán meglátogattuk apám rokonait, akiket még soha az életben nem láttam, volt olyan, akit még ő sem. A Zemplénben laknak, ami a Bereg mellett Magyarország legfájdalmasabban gyönyörű tája. És a legkilátástalanabb is. Stasiuk-i táj. Rokonaimra ez eléggé rányomta a bélyegét, van köztük, aki nagyon nagy szegénységben tengeti életét, de mindegyikükben nagy adag fásultság volt és a pozitív jövőkép teljes hiánya.
Összeségében: nagyon jó és nagyon szánalomraméltó emberek voltak.
Ja, és kimentünk még a temetőbe is: elég szar érzés, ha az ember a saját nevét egy sírkövön pillantja meg.

Egy kis illusztráció az előző bejegyzéshez

http://www.krakow.pl/kamera/rynek2/index_ruchomy.php?port=4640

Ojczyzno moja

Hát igen, századszor is a városok királya: Krakkó. Nem tudom, mit is írhatnék még, már mindent megírtam magam előtt. Nincs talán olyan érzés, élmény, benyomás és hangulat, amit ne jegyeztem volna be ide. Tanulmányaim jövője és Kerekperecevő mellett erre a lengyel városra gondolok a legtöbbet. Persze azért mert ott boldog voltam. Mi a garancia arra, hogy ha visszamegyek, akkor boldog leszek? Semmi. De eddig még nem találtam más várost, amelyben nagyobb eshetőségét látnám a boldogságnak. Ha Krakkóban élhetnék, magyarul írhatnék és beszélhetnék, lenne nálam boldogabb ember? Nem hiszem. Ez az álom megér még egy-két misét.;-)
Ha valóra válik, látogassatok meg néha, rendben?

Hétfő

Eddig még nem írtam róla, de a hétfői napom nagyon jó volt. Rengeteget nevettem először Klárikuval és Czarnaval, később Madörrel, Kadrival és Kaktusszal. Köszönöm mindenkinek, aki jó kedvre derített. Este meg ittam egy sört Bohóval. Ja, és beszélgettem Skype-on Kerekperecevővel. Édes kis semmiségekről ugyan, de az is jól esett. Szeretlek benneteket! Különféle módon és fokon az igaz, de mind a szívemhez nőttetek.

Albérletkeresés

Minden főbérlő idióta. Valószínűleg főbérlő-státuszba kerülésük tehet róla. De most nem erről lesz szó.
Az még hagyján, hogy szinte minden albérletet 2 csendes, nem dohányzó diáklánynak akarnak kiadni, akik lehetőleg hétvégente hazajárnak. Ezt már megszoktam. Viszont vannak azért még dolgok, amikre én is felkapom a fejem:
- Mátészalkán, egyetemekhez közel albérlet kiadó.
- nyugdíjas néni mellett lakhatnék
- legyek leinformálható
- fullra berendezett lakás
- legyek józan életű is
- egyenes arányosság: ha egy fő 25 ezer akkor 2 fő 16 ezer/fő{ egy szoba ára}
- A főbérlőm lehetne egy kedves 50-es nyugdíjas hölgy
- A kedvencem: legyek füst mentes
- lakás 10 után kiadó{ milyen 10?}

Pont ilyen albérletet akarok

Debrecen, Cora mellett 1000nm-es telken, 250nm-es nagyon rendezett telephely ipari árammal, szoc.helységgel{?},2 db irodával, parkolóval, hűtőkamrákkal kiadó. Ár: 300 E Ft. Érd: 30/310-1094

Brakuję mi się

Ha el akarsz menni valahonnan, az azt jelenti, hogy ott nem vagy boldog. Ezt a már-már banális igazságot a Létben olvastam minap.
No, de térjünk a tárgyra:
Hiányzik:
- Krakkó
- Megyacsiga:Nem iszunk egy sört Adamczyk után?
- Kadri: Vettem ma egy új cipőt.
- Dulihugi:Mennyire ronda ez a { kívánt rész behelyetesítendő}.
- A kerekperecet evő lány látványa a folyosón.
- Tinódi: Na, mindegy{ igazából ez nem hiányzik, csak hogy teljes legyen a lista}
- Kiakadtam: Én majdnem sírtam.
-Állandó jellegű tettestársa: Igazad van Szaszi.
-Martin és Kócos{ aki egyébként nem is kócos, csak így került fel a blogra}
Hiányzik a rózsaszín bicikli látványa, amikor kimegyek cigizni.
A Wprost, a GW.
A Tymbark és a Wawel.
A Rynek és Kazimierz.
Hiányzik Toruń.
A piernik és a Kopernikusz-ház.
A Visztula és az UMK.
A gótikus belváros.

Semmiség

Láttam ma a Terminal című filmet, amiről Kerekperecevővel beszélgettünk kedden. Tetszett.

Tövisek

"Egy kopott üveggolyó vagyok, aki a sok játéktól elvesztette csillogását, megunt játék lett, kész arra, hogy kisfiúk lyukas zsebéből kipottyanjon, elguruljon, leessen egy csatornanyíláson, és soha senki meg ne találja."
Ez a legszomorúbb és a leggyönyörűbb mondat, amit az utóbbi időben olvastam. Tényleg. Talán minden művészet szenvedésből születik?{ Azért ne higyjünk vérbajosoknak minden fenntartás nélkül. "Süldő lányok, Nietzsche-vel a szatyorban, ezek aztán nem viccelnek."}
A Wapencia, azóta törölt 10 pontjában olyan dolgokat írtam le, amiket nem lett volna szabad. Bár mint minden blog, ez is a személyeségre törekszik, de nem hagyható figyelmen kívül, hogy ez alapvetően egy közösségnek van szánva. Na jó, legyünk őszinték: ez a blog egy embernek van szánva. Így pont ezt az egy embert nem kéne a legfájóbb pontján megszúrni. Még egyszer bocsánat.
Végezetül még 2 dolog: Anyám megint költözni akar. Igazából mindig költözni akar. De úgy néz ki, hogy erre még 2 évet várni kell.: -Két év. Azt még kibírom. Kibírtam apáddal 30 évet, ez a 2 már csekélység lesz!
Apámnak van egy olyan rögeszméje, hogy estére lennie kell a lakásban kenyérnek. Kiderült, hogy miért: ha valami a torkunkon akad az éj folyamán, legyen ami leviszi.
Azért mi sem vagyunk tiszta fialás.
Ja, és azt nem tudom, hogy szép vagyok-e vagy rusnya, de az biztos hogy, bazi okos és falábú.;-)
Legtöbbször pedig átlag alatti vagy feletti.

Retró

Először is szögezzük le, nem szeretem ezt a szót, de mint cím, egész jól tükrözi, a blogban foglaltakat.
Újra a Lét elviselhetetlen könnyűségét olvasom Kunderától. Valamikor a XXI. század elején olvashattam, talán már itt laktunk, és halálosan szerelmes voltam Bohóba{ férfiak=halak}.
Mindenesetre akkor azért kevesebbet értettem belőle, mint most. De menő volt, hogy ilyeneket olvasok. Akkoriban azért öntetszelgőbb barom voltam, meg talán jobban hittem az írástudókban. Örülök, hogy azt a maszkot, amelyhez ez az egész önvilágámítás vezetett volna, nem vettem fel.
Az én életemben is vannak visszatérő dolgok. Ezek nagy része nem igazán tölt el örömmel, ki is kéne törni ebből az ördögi körforgásból. Hát ez még a jövő zenéje. Győzelem vagy halál?
A másik retrospektív élményem a Segítség, felnőttem című film volt. Régen a kissráccal tudtam azonosulni, most már inkább Tom Hanks-szel.
Ja, és Montyka kibírhatatlanul büdös mostanság.

Wapencia

No, most elmesélem, hogyan jutottam túl a berlini falon, és ott mit láttam.
Bár csak szerdán indult a gép, már kedden felmentem Pestre, hogy másnap reggel kényelmesen kiérhessek a reptérre. Rosszabikén albérletében aludtam, amelyet különféle jövő nélküli lények népesítenek be. Hát mit mondjak, elég fura volt ez nekem, aki nem szokott ilyen emberek{ sőt mostanában, úgy ahogy van, emberek} társaságához.
Szerdán vonattal kimentem Ferihegy 1-re, ahol egy taxisofőrtől megtudtam, hogy Ferihegy 2 tényleg Feruihegy 1 után következik. 6 és fél kilométerrel. Felpattantam egy 200-as buszra, ami el is vitt odáig. Becsekkoltam, az övemet is levettem a fémkeresőnél. Viszont az órámmal olyan simán átsétáltam, hogy meg se szólalt. A repülést nagyon élveztem, olyan voltam, mint egy gyerek. Még az is megfordult a fejemben, hogy milyen jó lenne pilótának lenni{ persze, ahhoz egy kicsit több fizikai ismeret kéne, mint ami nekem van}. Szóval nem leszek pilóta, mint ahogy Olaszországban légióskodó vizilabdás sem{másik eleve halálraítélt vágyam}.
Madridban leszálltam, ahol kiderült, hogy az a gép nem is indul, ami a foglalásomban volt, csak egy másik kb. 2 órával utána.
Végül is felszálltam a Madrid-Valencia járatra, amin én voltam az egyetlen nem spanyolajkú.
A gép felszállt és leszállt, mert kb. ennyi időbe telik repülővel az út. A csomagok kézhezvétele eléggé komikus volt, mert először jött egy pár, aztán nagy szünet, és amikor megint elkezdett jönni egy pár, a futószalag megállt. Ekkor lett az az érzésem, hogy Spanyolország az a hely, ahol csak úgy tűnik, hogy működnek a dolgok, de ez koránt sincs így.
Barátaim vártak a repülőtéren, elvittek magukhoz. A Calle de Hospitalon laknak, a Parque de la Culturá-val szemben, ahol jülönböző furcsa alakok lövik maguknak a szert, és ahová a környékbeliek járnak kutyát szaratni. És ahol bazira büdös van. 4 hónapig laktam a Piastban, de még az sem érhet eme szagok közelébe.
Jól elvoltunk, eszegettünk, iszogattunk. Felidéztük, hogy drága jó apám, azt mondta TESÓMNAK, amikor tudomást szerzett Atiról: - Tisztában van ez a fiú az igényeiddel? Hiszen neked 2 télikabátod van!{Anyám később megjegyezte: Honnan tudhatta apád, hogy Lillának hány kabátja van? Eddig még azt se tudta, hogy hanyadikos!)
Ja, és megtudtam, hogy Valenciaban 1 millióval több lakás van, mint amennyire szükség lenne. Folyamatosan építkeznek, mégis 4-5 év kell nekik, mire felhúznak egy házat.
Elkísértek a szállásomra, ami az Óvárosban volt. 8 ágyas szobában laktam, amit mindig változó összetételű, ad hoc neo-latin közösséggel osztottam meg. Végül is rendesek voltak, meg csak aludni és zuhanyozni jártam oda.
Csütörtökön kimentünk a Malva Rosa{ Mályvarózsa} nevű valenciai strandra. Hát ez is, mint minden Valenciában, egy kissé elcseszett. Szálloda talán nincs is, viszont van kórház, kikötő darukkal, meg bérházak. Nem fest valami fényesen. Viszont a hullámok egész jók, bele lehet vetni magadat{ Gyere a hullámra! Hülye vagy, élve is utállak! Rossz vicc, mi?:).
Este pedig elmentünk, ittunk egy-két sört, meg ettünk tapast. A spanyoloknál egyébként viszonylag olcsó a cigi, mégis mindig a másiktól kunyerálnak, ráadásul nincsenek hamutálak, nehogy ellopják őket. Ja, és cigit csak dohányboltokban és bárokban{ automatából} lehet venni.
Pénteken úgy volt, hogy elmegyünk Barcelonaba, de a Haguar akuja lemerült, ezért eme tervünk kútba esett. Helyette megnéztük délelőtt a Mestallat. Csak úgy be lehetett sétálni, mert nyitva volt egy ajtó, a kutya se figyelt ránk. Végigjártuk az egész stadiont, még a közvetítőfülkékbe is bementünk. Mit mondjak, mindenki tudja, hogy mennyire rühellem Nyíregyházát, de be kell vallanom: ennél még a Szparinak is jobb a stadionja!
Délben lecsó, utána alvás, délután pedig végigjártuk a nevezetességeket. Szép város Valencia, de szépségének kiemelését és bemutatását sem tudják rendesen megoldani ezek a spanyolok. Ráadásul, mivel mindegyiknek meg kell tanulnia a kasztilíait meg a saját tartományi nyelvüket, ezért az angolra már nem is marad energiájuk. A lengyelről meg ne is beszéljünk.
Szombaton délelőtt megnéztük Valencia modern épületekkel tarkított negyedét.Be akartunk menni az Ocenografico-ba is, de az hármunknak több mint 100 euró lett volna, úgyhogy erről letettünk.
Délután strand, hullámok. Barátaim bár nagyon rendesek voltak, annyira egy világot alkottak, hogy ekkor már nagyon feleslegesnek éreztem magam.
Vasárnap elmentünk Barcelonaba. Nou Camp{ életem nagy álma vált valóra, bárcsak anyám is láthatta volna, közülünk ugyanis ő a legnagyobb Barca-fan}, Rambla, Sagrada Familia, Güell Park, Gaudi-házak. Szép város nagyon Barcelona, élnék itt 1-2 évet. Spanyolok között egy európai.
Hétfőn strand meg a maradék lecsó.
Kedden tesómék kikísértek a reptérre. Valencia-Madrid-Budapest. Pesten kijött elém Kerekperecevő, ami nagyon jólesett. Jó volt újra látni. Beszélgetni is jó volt vele. Meg nem is. Különféle viszontagságok közepette végül is elértem a Nyíregyre tartó vonatot. Amikor felszálltam és leültem, annyira fáradt voltam, hogy elkezdtem remegni, és egyből 2 szál cigit szívtam el{ a Barajason vettem egy kartonnal. Életemben először vettem egy karton cigit. Először is, mindig is a fogyasztói társadalom szimbolumának tartottam, másrészt meg kelet-európai létem azt mondatta velem: 200 szál cigi, annyi nem is létezik, és ha létezik is, nincs is annyi idő, hogy azt el lehessen szívni!}
2 és fél óra alatt megtettem 2000 km-t. A Budapest-Nyíregyháza távolságot{ 280 km} 4 óra alatt.
Útközben Fehér Béla:Fültől fülig című könyvét olvasgattam{"Minden emberben lakik egy vak erőművész, aki kotta nélkül hegedüli végig az életet.":)
Visszatérve Spanyolországra: bár a lányok gyönyörűek, a tengeri herkentyűk pedig felségesek, nem cserélném el Krakkóra. Nem akarok az ostobaság magabiztosságának tudatával hódítóként fellépő emberek között élni.